Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-22 / 43. szám
TŰZRE LÉPNI renöt pár cipő az ajtó előtt, a terem- i ötvenöt átszellemült arcú ember, törlésben. Szombat délután, két óra. ;ndes beszélgetés, meditálás folyik Felkészülés a nagy próbatételre. De g este hatkor sem döntötte el miniki: vajon tűzbe megy-e? \z ötlet Varga Ilonkáé volt. Mi lenne, azok, akik a környéken természetgyó- iszattal foglalkoznak, tűzönjárásra in- álnák az érdeklődőket? Ilonka lánya aly kereken egy hetet töltött személyifejlesztő táborban, s az utolsó napon ön jártak. A kislány (akkor tizenhét ;s) nekibuzdultan jött haza, mintha ki- rélték volna. - Sokat töprengtem rajta, ;yan valósíthatnánk meg itt a közelben /anezt, hogy azok is részt vehessenek, k nem engedhetik meg maguknak, iy egy hétre távolabbra utazzanak, ^elvette hát a kapcsolatot a budapesti kimesterrel, Kovács Sándorral (reiki- folyamokat .vezet Dunaszerdahelyen) nekivágott a dolognak.- Akkor még nem sejtettem, hányán inek el Pozsonyeperjesre. Ügy har- ric emberre gondoltam. Örültem, hogy >st ilyen sokan jelentkeztek. Ezt nemik magunkért csináltuk, hanem minikiért, hogy itt a lehetőség, ragadd g és segíts magadon, próbálj meg iszségesebben élni. Többségben van- c a nők. Azt hiszem, ilyen rendezvé- ;n mindig a nők vannak többségben... Megrakják a máglyát \ felkészülés dinamikus meditációval rdődik. A meditációt - a laikusok - ilában úgy képzelik el, hogy az érnék mozdulatlanul ülnek. A dinami- s meditáció ennek az ellenkezője: a >zgás csukott szemmel történik és ;rgiagyűjtésre szolgál. Összegyűjtött „vétkeiket” szorongatva járult hát ki-ki a máglyához, egy pillanatig farkasszemet nézett a tűzzel, és belehajította mindazt, amitől szabadulni szeretne. Mi a legfontosabb Amíg a máglya leég, a tűzjárók beszélgetnek, Kovács Sándort hallgatják:- A szeretet a legfontosabb dolog a világon. Elegendő, ha valaki félreérti a társait, s azt hiszi, nem szeretik őt, máris megsérül. Ennek a következménye lehet lyén üresség van, beáll valamilyen egyenruhásnak, elbújik az uniformis mögé és felszívódik a személyisége. A dühről is érdemes szólni. Általában akkor dühös valaki, amikor nem tudja uralni az adott helyzetet. Ám kevesen tudják, hogy semmilyen helyzetet nem kell uralni. Minden probléma megoldódik a mi hathatós közreműködésünk nélkül is. Két fontos dolog van: az egyik a megbocsátás, a másik a bizalom. Sérüléseinket nem szabad dédelgetni, mert elfekélyesednek. És abba a sorsnak, bízom abban, hogy a tűz jó barát. A tűz nem irányítható. Úgy ég, ahogy neki tetszik. A lényeg az, hogy ne harcoljunk ellene, tekintsük szövetségesnek. Fogadjátok el amit kaptok: az egy-egy hólyagot. Nos, féltek? Parázs és félelem Este tíz óra is elmúlt, amikorra a máglya parázsszőnyeggé válik. Körben állnak a bátrak, s várják, ki lép elsőként a parázsra. A cipő és a félelem kint maradt... Tét óra tájban kezdtek hozzá a mág- irakáshoz. A fahasábokat a park távo- ibi zugából hozták, mindenki felnya- iolt egyet és vitte a máglyára. \ csillagok is látták, amikor a rakás igra lobbant. A tűz tisztító. Ha beledobjuk papírra rótt ,sz szokásainkat, megszabadulunk tőlük. a szív- és cukorbetegség, de akár a daganatos betegség is, végül akár bele is lehet halni. A szeretet ellentéte a félelem. Ha körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy számtalan politikus fél. Az ilyenek kezdenek háborút. De ugyanezt kicsiben is megtaláljuk. Akinek a szíve heAtáglyagyújtás halunk bele... Meg kell szabadulni tőlük, meg kell bocsátani. A tűzönjárás nagyszerű lehetőség arra, hogy gyakoroljuk a bizalmat. Anélkül nem megy. Amikor először álltam a parázsszőnyeg előtt, hát az a bizonyos zabszem... Aztán sóhajtottam egy nagyot, s azt mondtam: megadom magam Van, akit átvisznek a tűzön. Baloldalt: Kovács Sándor. (Vlado Gloss felvételei) „Nem száműzöm a félelmet, nem tagadom meg, hanem ügyesen használom" - idézik fel magukban a hallottakat. - Kiültetem a bal váltamra, hogy ne nyomjon, s ha nem nyomaszt, szabadon gondolkodom és cselekszem. De kéznél van - ha valami nagy baj lenne, azonnal jelez. Az első és legfontosabb szabály: addig nem lépek a parázsra, amíg meg nem érzem, hogy mehetek. Nem kell futni — úgyis rövid a pálya. Tele talppal lépek a parázsra, nem szabad a lábujjunk hegyével kóstolgatni, elég meleg-e, mint az uszodában a vizet. Nem a parazsat kell néznem, hanem a túloldalt. ” Kilégzésre indulnak. Megteszik az első néhány lépést. Visszafordulni nem szabad. Csikorog talpuk alatt a parázs. A túloldalon ölelő karok várnak. Mi a trükk?- Ugye, van ennek valami trükkje? - faggatom éjféltájban Kovács Sándort. - Ugye, a félelemtől elönti a verejték az ember talpát és az hűti a parazsat? - magyarázom én a jelenséget.- Nincs trükk! Erre nincs tudományos magyarázat. De ezen nem is kell meglepődni. Hány ember van a világon, aki nem ismeri az atomreaktor működését, de a villanykapcsolót tudja csavargatni.- Először szerveztek Szlovákiában tűzönjárást?- Nem, már ötödször vagy hatodszor, de ez volt az első tiszta magyar csoport. Az év végén, vagy a jövő év elején egyhetes személyiségfejlesztő tábort szervezünk valahol a hegyekben, és a program könnyed levezetése lesz a tűzönjárás.- Gyerekek is végigmentek a parázson: egy tíz- és egy tizenkét éves fiúcska. Nekik könnyebb legyűrni a félelmüket?- A kicsik sokkal könnyebben veszik. Egyszer magammal vittem egy kislányt, nem volt még ötéves. Persze őt nem érdekelte a meditáció, inkább szöcskére vadászott meg virágot szedett, s amikor megkezdődött a tűzönjárás, egyszer csak azt mondta: Sanyi bácsi, én is akarok menni. Jól van,Telkem, eridj. Rálépett a parázsra. Nem látszott, hogy égetné. A közepén visszafordult: Sanyi bácsi, mit kell most csinálni? Menj, menj! - mondtam. Sok minden átvillant az agyamon, többek között az, hogy számolok el az anyjának? De a kicsinek semmi baja sem lett.- Az eperjesi tűzjárók szereztek hólyagokat?- Persze, egyet-kettőt. Én is. De ez nem gond. A tűzönjárás után gyorsan gyógyulnak az égési sebek. Sokkal gyorsabban, mint amikor az ember otthon leforrázza magát.- Mire jó a tűzönjárás?- Az átlagember a tűzről azt hiszi, hogy éget. Most pedig bebizonyítottuk, hogy nem így van. Csodát csináltunk. És ha az életben egyszer csodát vittünk véghez, nincs akadálya, hogy bármikor újra megtegyük. Kopasz-Kiedrowska Csilla Dóczy és Adela Gáborová kínálta bográcsgulyást. Percek alatt elfogyott, s utána mintha fogyni kezdett volna a polgárok sora is a sátrak előtt. Voltak elégedett mesteremberek és elégedett vásárlók. Voltak azonban olyanok is, akik hívatlan vendégként jöttek és úgy is távoztak a szlovák-magyar viszonyt mérgező kiadványaikkal. Fotósunk is csak egy árva kerékpárost örökített meg asztaluk közelében. Jó volt látni, hogy Göncz Árpád Magyar Méde- áját több országban is oly nagy sikerrel játszó, minden színházi ember szeretett Adelka asszonyának mosolya jobban vonzotta az embereket. A zon a szeptember végi napfényes délelőttön az sem szá- mított nekem sokat, hogy a mézeskalácsosok körül portyázó darazsak bátrabbika jó nagy adag mérget pumpált ereimbe. Olyan nagyot, hogy elfeledkeztem a vásárfiáról is. Pedig igen sok tükrös szívet, huszárt, babát láttam. Talán majd jövőre, ha a darazsak és a politikusok is úgy akarják. (dusza) a nyitrai színházban éppen most nagy sikerrel előadott mesejáték főszereplője, vagy a buta kiskecskék. Itt minden vándorolt, ott mindenki mást nézett. Felnőtt és gyerek leste a csodát. Voltak, akiknek éhsége türelmesebb lélekkel párosult, azok hát beálltak a sorba két közismert nyitrai színész kondérja elé, hogy megkóstolják - persze illő fizetség fejében - a Jozef RIPORT 1995. október 22.
