Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-08 / 41. szám
MŰVÉSZÉT tt? rolt. És mikor kezdett el az ember konkrétan tér- igi képészeti célból vándorolni? Már a középkorban os léteztek kartográfiai műhelyek, az ún. oficínák. A leggyakrabban az apa rajzolta a térképet, míg 51- a fia a világot járta. Kereskedelmi és felfedező tá- utakon vett részt, hogy ellenőrizze a már ismert ö- adatokat, s azokat újakkal bővítse. Régen a kartográfia egyenértékű tudomány és kézműipar is volt. Igazi hozzáértést igényelt; matematikai tu- e- dás és térképismeret, valamint képzőművészeti lé- tehetség nélkül nem boldogulhatott a mesteremen bér. A térkép kereskedelmi áru is volt. Az igazán de jó térképészek ügyes kereskedők voltak. E tudo- cis mányon meg lehetett gazdagodni, at, Amikor II. Roger szicíliai király 1138-ban in- megbízta Abu Abdalláh Muhammad al-Idrísi dó arab száműzöttet, hogy írjon földrajzkönyvet és készítsen világtérképet, a megbízatás mellé 400 ezer drachma értékű ezüstöt is adott neki. Idrísi állítólag ennek csupán az egyharmadát költötte el, és ezt be is vallotta! A királyi mecénás a meglő- spórolt ezüstöt neki ajándékozta, mellé 100 000 fantasztakvol^L ezüstpénzt és egy hajó értékes rakományt is kapott. Tizenöt év alatt el is készült a munkával. Az akkori, ezüstlapra vésett, legrészletesebb világtérkép 3,5m x 1,5 méteres volt, súlya 150 kg. Csakhogy a palermói felkelés során a dühödt tömeg ripityá- ra törte az ezüstlapot, darabjait szétlopkodták. FÖLDGÖMBÖK ÉS TÉRKÉPEK Nagyon valószínű, hogy az első földgömb alkotója Csehországból származott. 1492-ben készült el Nümbergben Martin de Bohemia alkotása, akkor még földalma néven. Kratész görög geográfus már időszámításunk előtt 150 évvel a földet gömb alakban ábrázolta, alkotása azonban nem maradt fenn az utókor számára. Egészen különös alkotás a felfújható földgömb. Nagyon finom papírból készült (sárkány- készítésre használt vékony papír), és 160 éves a legutolsó darab. 1574-ben jelent meg a híres Merkator atlasz, azóta használatos ez a szakkifejezés a kartográfiában. A kartográfusok kezdetektől fogva igyekeztek átfogó térképeket készíteni. KOLUMBUSZ ÉS AMERIKA ' A 20. század legnagyobb kartográfiai lelete az a térkép, amely körülbelül 50 évvel Kolumbusz első atlanti-óceáni körútja előtt készült. Ezen Amerika északkeleti partjai találhatók. Állítólag ez a térkép eredeti, a 13. századból származik. Grönland és Vinland (a mai USA) pontos körvonalai mellett leolvasható még a térképről ezen országok felfedezőinek, a viking Bjarn és Leif kutatóknak a jogai is. Ezek szerint a vikingek mintegy 500 évvel meg-előz- ték Kolumbusz Kristófot. Nem tudni, milyen ismeretei voltak Kolumbusznak, amikor felfedező kőrútjára indult. Az biztos, hogy első feleségével ugyan szokatlan, ám számára becses hozományt kapott: egy teljes' bőrönd útirajzot és tengerészeti térképet. Kolumbusz el volt ragadtatva a hozománytól, és mindent alaposan áttanulmányozott, mielőtt útra kelt volna. Mi mindenről mesélhetnek még a fontosabb városok kicsi térképei is helyet kaptak, és a korabeli öl- régi térképek? (a Kvéty nyomán: -ja-) A Az ügyesség, ötletesség és fantázia ötvözete Georg Se- utter térképén. Minden atlaszhoz szöveg magyarázat is tartozott. Seutter az elsők között volt, aki felismerte, hogy a szövegnél sokkal hatásosabb az allegorikus alakba írt tudnivaló. Az a- gyaglábakon álló óriás igazán figyelemfelkeltő Beat Liebanensis asztáriai szerzetes világtérképe a 8. századból ;k nemzetközi ek itt a magyar ; négylábú se- nzetközileg is ■sziták, holland oltak, ráadásul íjában a vizsla- megoldaniok a írettségi három i, iletve a vízi - amit élességi ial, ezúttal egy ssen. A mezei a vad megái lá- ieli képessége); Ikedés lövésre; ia - vonszalék; lunka feladatai >ől; kaj tatás ná- seresése; engeik és a nézőkö- ilván csak a bí- aximálisan 344 it kell teljesíte- icánvadászaton ázásokon rendízslatenyésztők s a benevezett köt, a Szlovák Vladimír Siska a magyarorszávonultak a dú- dzsla párharcát ceny lelkületű, acskától, és kiVizslaérettségi tartó csaholással helyben marasztalja, olykor-olykor körültáncolja, fogással is megpróbálkozik, de a prüszkölő, feldühödött macska keményen küzd az életéért. A „macskapofonok” bizony nagyon valódiak, amelyek óvatosságra intik a vizslát. Nagyon ritka magyar vizsla az, amelyik lefojtja a macskát, így a macskák ezúttal is megúszták. Vizsláink ezért egyforma esélyekkel indulhattak a másnapi mezei és vízi munkára... Most azonban még ott tartunk, hogy az első versenynap után is kiadós vacsora várt bennünket. Szálláshelyünkön, Zselízen nem is tértünk mindjárt nyugovóra, hanem elkezdődött a jószomszédi látogatás. Hozzánk Varga Feri és Kürthy Sándor ruccant át, de itt volt Kiss Sándor Galántáról, dr. Gál András Somorjáról, Bottka Lajos nyugdíjas igazgató Kajáiról és a 89 esztendős Lukász Péter Galántáról, aki a hazai vizslatenyésztők klubjának alapítója és első elnöke volt. De Sándor fiatal vizsláját, Cézárt sem szeretném kifelejteni lakótársaim közül, hiszen vele kezdődtek az apróbb bonyodalmak. Hirtelen hallom a szobánk belsejéből:- Gál úr, alszik a Cézár! - Ezt Lukász Péter mondta.- Nagyon helyesen teszi, talán neki van a legtöbb esze közülünk - válaszolta Andris.- Igen, de a Lajos bácsi ágyán alszik! - fejezte be mondandóját Péter bá. Ezen aztán jót mulatott a társaság, és Bottka Lajos sem orrolt meg Cézárra, hiszen régi-régi vizslatenyésztő... A verseny második napján vadászkürtösök - Selmecbányái A Az eligazítás közben Feszülnek az izmok, szimatot kaptak a vizslák (A szerző felvételei) erdésztanoncok - fújtak sorakozót az ünnepélyes megnyitóra, ahol két csoportba osztották a versenyzőket. Az egyik csoport elindult a vízi munkára, a másik a mezei munkában vett részt. Mi a mezei munkára vonulókhoz csatlakoztunk, amelynek első feladata a közös vadászat. Ez abból áll, hogy a versenyzők „stráfvonalat” alkotnak, és a bíró irányításával elindulnak. Itt- ott lövés is hallatszik, hiszen engedélyezett a felröppenő vagy a vackából kiguruló nyúl elejtésre. Sajnos, ezen a Garam menti területen egyetlen vaddal sem találkoztak vizsláink, pedig szép lucernást váltott a tarló, ami nagyon alkalmas terület az apróvad szempontjából. Ilyenkor bizony nagyon szomorú helyzetben vannak a versenyzők és a versenybírák is, hiszen nem tudják elbírálni azt. amit nem láttak. Vagyis: a vizsla türelmét a szőrmés és a szárnyas vad előtt, illetve annak reagálását a felröppenő fácán és a futó nyúl előtt... A vízi munkánál egy kicsit kellemesebb volt a hangulat. Egy- egy sikeres kajtatást és vadkacsaelhozást, szabályos átadást tapssal honorált a közönség. A vízi munkának is megvannak a maga fortélyai. Nem árt hát, ha egy picit kedvez a szerencse, mert nem mindegy, hogy milyen kacsát fog ki a versenyző. Van, amelyik konokul, csendben, a nádas takarásában megkerüli akár az egész halastót; vagy alámerül, és csak a csőrét dugja ki egy nádszál mellől, hogy lélegezzen. A „jó” kacsa viszont szárnycsapkodással és kétségbeesett hápogással hívja fel magára a vizsla figyelmét. Ilyenkor a kajtatás csak néhány percig tart, és a hűséges vadászbarát megkapja gazdájától a hálás si- mogatást. Ahogy az már lenni szokott, csak a harmadik napon dőlt el minden. Fényes vasárnap fogadta a versenyzőket, és felcserélődtek a szerepkörök: azok, akik előző nap a vízi munkán voltak, most a mezei munkán folytatták a versenyt. D él tájban kezdett kibontakozni a verseny végleges állása. Többen a magyarországi Kontárt emlegették, mások viszont Bettyt, a drótszőrű vizslalányt tartották az eső helyre, de gazdája, a fiatal galántai vizslavezető, Horváth Norbi sokáig szerényen a vállát vonogatta. Mígnem az oroszkai kultúrházban tartott eredményhirdetésen kiderült: ő, illetve ő és a vizslája az idei győztes. Motesiky Árpád
