Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-10-08 / 41. szám

I I* KOMI NÉPMESE egyszer egy ember a messzi Északon. Nagy lusta volt, semmit sem akart csinálni. A család­ja nyomorgott, a háza lassan kezdett összedőlni. Bár unatkozott munka nélkül, mégsem gondoskodott a gaz­daságáról. Egyszer, amint éppen lustálkodott, kiment a mezőre, és így szólt: „Ha­talmas Isten, én gyönyörű Jenem, szivárványra nézni - válaszolja az öregasszony.- Én a hajnalpírt díszítem, ezt is az emberek örömére - válaszolja az öregember. Meglepődött a lusta, és továbbment. Ment tovább az égi mezőkön, ami­kor találkozott egy galambősz, vén apóval. Ül az apó, hálót javít.- Mit csinálsz te, apó? Milyen öreg vagy, és még mindig dolgozol? - kérdezi a lusta. naszkodott a lusta -, nincs kivel tár­salognom, itt az égben.- A munka vigaszul adatott a vi­lágnak - válaszolta Jen. - Dolgozz te is, ne lustálkodj és boldog leszel.- Engedj vissza a földre! - kérte őt az ember. És Jen visszaengedte a lustát a földre. Amikor megérkezett a családjá­hoz, elmesélte, hogyan dolgoznak fönt az égben, mint igyekszik min­denki, nincs kivel társalogni. Utána kiment a veteményesbe, kigyomlálta a gazt, és megöntözte a zöldségeket. Mikor kész volt, az erdőbe indult, ge­rendákat akart faragni az új házhoz. „A munka vigaszul adatott az em­bernek” — mondogatta magában, ahogy az erős gerendákban gyö­nyörködött. Másnap hatalmas vihar kereke­dett, esett az eső, mintha dézsából öntenék, villámok cikáztak az égen, utána szivárvány jelent meg, a föld­re ereszkedett és inni kezdte a vize­ket, hogy ne teljenek meg a tavak, és ne áradjanak ki a folyók. Eljött a kö­vígy fel magadhoz az égbe, itt a föl­dön csak unatkozom!” Jen meghal­lotta, és magához vitte az égbe, Lám, az égi síkságon sétál a lusta, kék mezőket lát, amelyeket különféle virágok borítanak - piros, zöld, sár­ga, kék csillagok. Ahogy ment, men­degélt, meglátott egy házat. Bement, s kit talált ott? - egy öregasszonyt. Ült az ablaknál és ringatja a bölcsőt.- Kit ringatsz öregasszony, és ki lennél te magad? - kérdezte a lusta ember.- Az Újholdat ringatom, amely hamarosan felragyog ezüstös sarló­jával az alkonypírban, az emberek örömére. Én magam, a Hold anyja lennék. Elcsodálkozott a lusta és to­vábbment. Ment, mendegélt és meglátott egy kisfiút, aki ostort készített a Nap su­garaiból.- Mit csinálsz te, fiú? - kérdezte őt a lusta.- Ostort fonok, mert a holnapra virradó napon vihar lesz, és ki kell hajtanom az égi sövény mö­gül, a felhőkön keresztül a szivár­ványt az itatóhoz■ Én magam, a Nap fia lennék.- Érdekes - gondolja a lusta -, mindenkinek dolga van az égben, nincs kivel beszélgetnem. Tovább ment, mendegélt. Meglá­tott egy hatalmas házat, amelynek kéményéből füst szállott a magasba, karikákba tekeredett, majd egy­begyűlt. A ház mellett az égi bika állt, oldala a szivárvány színeiben pompázik. Egy öregebbnél is öre­gebb asszony hajnali harmattal mossa tisztára. Nem messze tőle egy kis öregember az égi mező mentén hajnalpírt szór szét, és csillagokkal, rózsaszínű felhőcskékkel díszíti.- Mit csináltok ti, itt ketten? - kérdezi a lusta.- Az égi bika oldalát mosom, mert nemsokára kihajtják az itatóhoz, és a színeinek frissnek és csodálatosan szikrázónak kell lennie, hogy az em­bereknek öröm legyen a vihar után a- Bizony, bizony. Én tartom a ke­zemben a Tejutat, az Isten hálóját. Kicsit elszakadozott, s én mindig rendbehozom. Holnapután világos éjszaka lesz, és maga az úr, a hatal­mas Jen kifeszíti égi hálóját az égre, halat fog az égen túli tengerekben. Sürgős a dolog - így válaszolt az apó, és ismét munkához látott, járt a kezében a vetélő, hurkolta a szeme­ket a Tejút hálójába. Csodálkozásá­ban combjára csapott a lusta, és ment tovább. Sokáig bandukolt, amikor hirtelen egy halványzöld kristálypalota tűnt fel előtte. Belépett és látja: a trónu­son a hatalmas Jen ül, kezében villá­mokat tart, és végeiket az uráli he­gyekből származó gerendával élesíti. Térdre borult a lusta, és ezt kérdezte:- Egek és földek atyja, mit csi­nálsz a trónodon?- A villámok nyílhegyeit élezem. Holnap hatalmas vihar lesz. Villá­maimmal lesújtok a gonoszokra - felelte Jen.- Ti mindannyian dolgoztok - pa­vetkező nap is és az alkonypírban feltűnt a Hold ezüstös sarlója. „íme, itt az Újhold, akit az örega- ■ nyó ringatott - gondolta az ember, és gyönyörködött az esti fényben úszó ezüstös holdban. Éjjel pedig látható­vá lett a Tejút, egész hosszában. „Lám, halászni kezdett a hatalmas Jen. Milyen jó, hogy az apó megjaví­totta a hálóját. Én is követni fogom a példáját! ” - nézett az égre az ember. a lusta dolgozni kezdett. Új házat épített magának, és hasznos mesterségre tanította gyere­keit. A szomszédok csak csodálkoz­tak, rá sem ismertek a régi lustára. „Jen ráncba szedte” - gondolták maguk közt. Sokáig, nagyon sokáig élt az em­ber, aki valaha lusta volt - és gyö­nyörködött Jen és égi szolgáinak munkájában. Jen pedig nem hagyta abba a munkát, szakadatlanul dol­gozott az égben és a földön. Az em­ber mindezt látta, csodálatba ejtette, köszönetét mondott érte, és példát vett róla. Krompák Edina fordítása KANIZSA JÓZSEF Tücsök cirpel Tücsök cirpel fog az éj Nevet a Hold Jaj ne félj! Szőlő érik nagyszemű Csillag villog gyönyörű... ANTALFY ISTVÁN Krumpli Miki A feje nagy volt, a hasa még nagyobb, a lába gyufaszál, a keze gyufaszál, és Krumpli Miki névre hallgatott. Egy nyári reggelen - épp csak felkelt a Nap - Krumpli Miki barátom búcsút intett nekem, és a kertek alatt csörgedező patak csöpp fodrai felett egy papírvitorláson világkörüli útra indult - elevezett... CSONTOS VILMOS Karikázás Két karikán, Kerékpáron, Karikáztam Egész nyáron. Utca hosszán, Falu végig, Oda, hol a Szilva érik. A kerékpárt Félre tettem, A sok fáról Szilvát csentem. Amikor meg Uzsonnáztam, Vígan haza Karikáztam. Öcsikémnek Elmeséltem, A kerékpár Mit ér nékem, S merre jártam. Mit találtam, Míg a nyárban Karikáztam... Tudod-e... ... hogy a növényeknek is szükségük van vitamin­ra? Amerikai tudósok C- és E-vitaminnal kezelték a szilfákat és a kőrisfá­kat, ily módon 60 száza­lékkal csökkentették a le- véltetvek okozta fertőzé­seket. Hasonló eredmény született a szója és a ku­korica kezelése után is. A két vitamin serkenti a nö­vények ellenállóképessé­gét a betegségekkel és a kártevőkkel szemben. ...hogy a gombostű egy Tourangeau nevű francia drótkészitő mester talál­mánya. 1410 körül hozta forgalomba az első gom­bos végű tűt. Minthogy minden egyes darabjukat kézzel munkálta meg, olyan borsos volt eleinte az áruk, hogy egyetlen darab belőlük még király­nék számára is fejedelmi ajándékszámba ment. PETŐFI KOLOZSVÁROTT (ANEKDOTA) Petőfi Sándor Pestre vitte ifjú hitvesét, és köz­ben Kolozsvárt is útba ejtette. Elutazása előtti napon a színházban el akarta szavalni Erdély­ben című költeményét és ezt Feleky igazgató a színlapon közzé is tette. A poéta nem akarta verse címét előre megmon­dani. Feleky azonban figyelmeztette, hogy csak a cenzor engedélyével szavalhat, aki bizonyára kö­vetelni fogja a költemény előzetes bemutatását. Úgy is történt. A cenzor egy kegyesrendi pap, megüzente Felekynek, hogy csak előzetes cenzúra mellett engedheti meg a költemény elszavalását. Ekkor Petőfi is elment a cenzorhoz Feleky- vel, de neki sem akarta a verset megmutatni, mire az a szavalatot egyszerűen betiltotta. A költő erélyes szavakkal kelt ki a cenzor ön­kénye ellen, indulatos szóváltásba keveredtek, melynek végén Petőfi azzal vált el tőle, hogy mégis elszavalja a versét. Feleky igyekezett őt erről lebeszélni, s a költő látszólag bele is nyugo­dott. De amikor este az első felvonás végén a függöny lehullott, váratlanul kilépett Petőfi az előfüggöny elé, s nagy tapsvihar közepette bo­csánatot kért a közönségtől, hogy nem szavalhat.- Mert - mondotta a jelenlevő cenzorra mu­tatva -, ez az úr nem engedi meg: de eljön még neki is a napja! A cenzor gúnyos megjegyzések közepette vonult ki a színházból... Hová tűntek a hajók? Brit tudósok állítják, hogy a veszélyes, mérgező' robbanógáz - a hatalmas metánbuborékok - okozhatják a Bermuda-három- szögben a hajók, repülőgépek titokzatos eltűnését. John Parks, a bristoli egyetem professzora azt nyilatkozta: még az idén ősszel átkutatják az Atlanti-óceán nyugati részé­nek mélyét. Elsősorban a tenger mélyén élő, metánt termelő baktériumokat vizsgálják meg. A baktériumok kiürítik maguk­ból a metánt, s az az óceán mélyén parányi kristályok formájá­ban halmozódik fel. A kristályok csak azért maradhatnak meg, mert a nagy mélységben igen erős a nyomás. A metánt tartal­mazó kristályhalmaz olyan, mint egy hatalmas bomba - szám­talan fizikai és kémiai folyamat zajlik le benne. A kutatók nem zárják ki, hogy egyes folyamatok során a kristályokból metán szabadul fel, s az óceán felszínére jut - hatalmas buborék for­májában. A buborékok nagy menny iségű mérgező anyagot tar­talmaznak, és mindent elpusztítanak, ami az útjukba kerül. A víz felszíne felett lebegő gázok hatására a pilóták elveszít­hetik tájékozódási képességüket, a hajók legénysége elveszítheti eszméletét, s a felszínen robbanó gáz könnyűszerrel elpusztít­hatja a hajókat, repülőgépeket. (köp) Gondolkodom, tehát... Levélgyűjtő Ha ilyentájt a természetet járjátok, bizonyára ti is megcsodáljátok a szebbnél szebb színes leveleket, és gyűjtőtök is belőlük csokorravalót. Mi is ezt tettük, csakhogy az összegy űjtött levelek közé került egy olyan is, amelyik valamiért nem illik oda. Megtalálod-e, melyik a kakukktojás? Készítette: Miroslav Motycík MEGFEJTÉS A szeptember 17-ei számunkban közölt feladat megfejtése: 61 gombócból. Nyertesek: Kozmér Csilla. Bős: Hlavcsek Katalin, Gömörhorka; Kupecz Noémi. Rozs­nyó: Sós Dezső, Nemesócsa; Kaszás Renáta. Nagytárkány. Szerkeszti: Tallósi Béla

Next

/
Thumbnails
Contents