Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-10-01 / 40. szám

- Mert imádom a lovakat! - jön kapásból a logikus válasz. - Évekig versenyszerűen űztem ezt a sportot. Egy Grand Prix versenyen pedig lovasrendőröket lát­tam a pálya közelében. Akkor ötlött fel bennem a gon­dolat, hogy mi lenne, ha én is megpróbálnám? Megkér­deztem hát a feltételeket, amelyeket elfogadhatóknak találtam. Tulajdonképpen csak a rendőrsuli elvégzését kellett vállalnom.- Nem bánta meg?- Ellenkezőleg. A váltással sikerült elérnem, hogy a foglalkozásom egyben a kedvtelésem is. Kell ennél több? Ráadásul itt nincsenek éjjeli szolgálatok, és a bé­rezés is jobb.- Hogy fogadták a kollégák? Mónika elmosolyodik, félszemmel a parancsnokára néz, mintha tőle várná a jóváhagyást: mondjam vagy ne mondjam? Aztán mégiscsak belekezd:- Szó ami szó, nagyon szívélyesen. Mindenben segítettek, igazán nem panaszkodhattam. Egyetlen alkalmat leszámítva. Akkor nagyon, de nagyon felbőszítettek. Most már csak nevetek az egészen, de ab­ban a minutumban igencsak felkaptam a vizet. Képzelje csak, valamelyikük kopaszra nyírta a kedvenc lovamat! Szörnyen nézett ki szegénykém. A mai napig sem sike­rült „kinyomoznom" a tettest. A rendőrlány, pontosabban: a fiatal mama - hiszen egy négyéves csemete anyukája - azt is elmondta, már hozzászokott, hogy a nyeregben az öve mögött ott a fegyver, a gumibot, vagy a tonfa és a bilincs. Szerencsére, eddigi szolgálatai során nem volt minderre szüksége. lány : és a ; igé- kész- talál- k an- í lén­iák.- A szolgálatok beosztását, és azt, hogy hová és mi­kor megyünk járőrözni, nem a véletlen határozza meg - veszi át a szót ismét a parancsnok. - Figyelembe vé­ve a statisztikai adatokat és a bűnügyisek jelentéseit, tudjuk, mikor és hol lehet ránk szükség. A hétvégi há­zak tulajdonosai nagy megnyugvással fogadták, hogy ott is járőrözünk, ahol azelőtt rendőrnek nyoma sem volt.- Sőt, az ott-tartózkodásunkból dupla hasz­nuk van - fordítja tréfára főnöke szavait a had­nagy. - Azon kívül, hogy vigyázunk a tulajdo­nukra, a házaikra és termésükre, sokan árgus szemmel vadásznak az elejtett lócitromokra! A kiskerttulajdonosok nem bánnák, ha egy egész regiment járná a környéket, mert ezzel megol­dódnának trágyázási gondjaik... Beszélgetés közben felvetődik a belvárosi járőrözés kérdése is. Ami külföldön magától értetődő, az nálunk, legalábbis egyelőre, elképzelhetetlen.- Ezt mi is nehezményezzük, mert tudjuk, hogy a lakosok és a sok külföldi turista is szíve­sen látná embereinket ott, ahol csak úgy hem­zsegnek a zsebtolvajok, a valutaüzérek és más alvilági elemek - hangsúlyozza a kapitány. - A kezdetben a centrumban is járőröztünk, ám a vá­rosatyák nem nézték jó szemmel az utcák piszkí- tását, és kitiltottak bennünket az óvárosból. Ez kár, hiszen gyakran hallani olyan bírálatokat, hogy például az egész Sznf téren olykor egyetlen rendőrt sem látni. Nyilván ott vannak valahol, ám a tömegben elvesznek. A lovasrendőröket vi­szont már mindenki messziről észrevenné, ezért nagyobb lenne a rend, biztonság. Angliában és más nyugati országokban rég megoldották a ta­karítási problémákat, nálunk erre képtelenek.- Rendőrautót már loptak a bűnözők. Volt ar­ra is példa, hogy valakinek elkötötték a lovát?- Nem, ilyesmi nem fordulhat elő. Már csak azért sem, mert a szabályzat tiltja, hogy a ló felügyelet nélkül maradjon. Mindezek ellenére már volt „leltárhiá­nyunk”. Egyik társunk szolgálat után megszabadította nyergétől kedvencét, a ló pedig futásnak eredt és eltűnt. Szerencsére hamarosan meglett, épen, sértetlenül. Egyébként lovaink átlagos ára megegyezik egy-egy Favorit árá­val. Van egy kancánk, amelyért már negyvenezer német márkát is kínáltak. Amíg beszélgetünk, a lovak közt egy forrónadrágos, trikós, karcsú amazon is feltűnik. Becézgeti az állatokat és telje­sen otthonosan mozog a rendőrségi is­tállóban. Kiderül, hogy ő a csapat üd­vöskéje és - egyetlen hölgytagja.- Mónika az egyik legjobb lovasunk. így megvan a fiúk előtt is a tekintélye - dicséri a főnök a rendőrakadémia ifjú hallgatóját, aki tavaly novemberben cserélte fel fehér ápo­lónői köpenyét zöld zsaruegyenruhára. Vajon miért? - szegezem a kérdést a csinos hölgy­nek, akiből a forró civilben senki sem nézné ki a rendőrnőt. ozsdás szerencséje io Gloss felvételei) gusa már magyarázza is egy újabb kőzetféle, az ún. briozoás mész­kő jellegzetességeit. A briozoák moszatok voltak, amelyek ma gézs­zerű bevonatként látszanak a mészkő törési felületén. Ezek bizonyít­ják, hogy a kőzet sekély, meleg, nyugodt vízben keletkezett, olyan­ban, amilyen mondjuk napjainkban a Bahama-szigetek körül van. A szakértő szem azt is azonnal meglátja, hogy az aljzatra folyamatosan rakódott le a mész, de a moszatok ezt állandóan áttörték, így alakult ki a mai mészkőpad. Talán az is érdekes, hogy mindennek semmi köze a környéken szintén előforduló, jóval fiatalabb pleisztocén for­rásmészkőhöz, a travertínóhoz. Ezután a Hontfüzesgyarmat feletti szőlőkben megnézünk még egy, a sándorihoz hasonló deltakifejlődésben nyitott kavicsbányát. Itt az igazi érdekesség a fedőrétegben megbúvó szeneseden fatörzs, amelyet viszont az ezzel foglalkozó szakértők vetnek hamarosan tü­zetesebb vizsgálat alá. Ezután a faluból Léva felé indulva, az ország­út mellett, egy ennél sokkal nagyobb homokfejtésre bukkanunk, amely talán a legteljesebb képet nyújtja a 13 millió évvel ezelőtti partvidék viszonyairól. Ráadásul az egyik, strandhomoknak ítélt ré­tegben nagy számban bukkannak elő kagylólenyomatok. Klement Fordinál azonnal dönt, és a következő napot a fauna kigyűjtésének szenteli. Utunk utolsó megállójaként Léva mellett meglátogatjuk a Siklós nevű dombot, amely a híres arany ónix lelőhelye. Az ónix lencsék­ben helyezkedik el egy több tíz méter vastag forrásmészkőben. Anyaga vegyileg hasonló, kalcium-karbonát, csak éppen annak ara- gonit változata. Nagyon népszerű díszkő, különösen, ha valaki még formázni is tudja. E domb ezért a gyűjtők kedvenc lelőhelyévé vált. A szemfülesek - a kőfejtőn kívül - a meddőhányón is körülnéznek, ahová a feldolgozó vállalatból, a kisebb ónixdarabokon kívül, sokfé­le külföldi díszkő is kikerül. A turkálásért nem kell szégyekeznie, hiszen több dísztárgykészítő cég a vállalkozása kezdetén hasonló módon biztosította a nyersanyagot. Zselízi radioaktivitás Nem is olyan régen természetes volt, hogy a földtani felépítés jobb megismerése érdekében a geológusok - térképlapokként - bi­zonyos számú fúrást mélyíthettek. Ezek különösen fontosak voltak az olyan egyhangú vidékeken, mint a Garam jobb partja. A kutatás­ra fordítható keret ismeretében mindez a múlté. Így még jobban fel­értékelődött a korábbi fúrások szerepe. Zselízen például a kilencve­nes évek elején volt egy mélyfúrás, amely, sajnos, felemás ered­ménnyel járt. Ebből ugyanis a helybeli fürdő számára szerettek vol­na meleg vizet biztosítani. A kijelölt mélységet elérve viszont még a homokrétegekben sem találtak vizet, de mivel a járástól szerzett anyagi keretből futotta, mélyebbre is mentek. Az üledékes kőzeteket átfúrva egy üreges vulkáni breccsához értek, majd ezalatt a nagyon kemény és a víznyerés szempontjából reménytelen alapkőzethez jut­va abbahagyták a munkát. Végül is megvolt az eredmény, hiszen a breccsa pórusaiból több mint ötvenfokos, kissé zavaros víz bukkant elő, amely szabadon folyt ki a fúrás csövéből. A zselíziek hamar odaszoktak, mert úgy tapasztalták, hogy a fúrás környékén összegy­űlt vízben fáradt tagjaik gyorsan felüdülnek. Sőt! Olyanok is akad­tak, akik kis ülepítés után itták a Föld mélyének új adományát. Az örömnek viszont hamar vége szakadt: a Brünnben végzett vizsgálat kiderítette, hogy a fúrásból radioaktív víz folyik. A csövet gyorsan lezárták és az akció különös véget ért. A fúrási munkálatokat állító­lag ugyanis nem fizették ki teljesen, így ma tisztázatlan, valójában ki a kút gazdája? Pedig Szlovákia egyetlen radioaktív forrásáról van szó, amelynek kihasználása nagyot fordíthatna a közel huszonöt szá­zalékos munkanélküliséggel küzdő város esélyein. A zselízi fürdőt azóta mindenesetre felverte a gyom. Pontosabban: az idén rendeztek benne egy akciót - a magukat nemes egyszerűséggel társadalmi szervezeteknek deklaráló szervezők itt gyújtották meg a független­ség tábortüzét. Egy haszna viszont mindenképpen volt a fúrásnak. A különböző mélységekből felhozott fúrómagok a geológusoknak értékes infor­mációkat nyújtottak az aljzat felépítéséről. Ezekből a földtani intézet annak idején is vett mintákat, de most, a komplex térképezés kap­csán újabb vizsgálatok elvégzése is aktuálissá vált. A gondot csak az jelentette, hogy a fúrómagládák a fúrás dicstelen végének részeként annak idején a helyi szolgáltató vállalat udvarán maradtak. Itt az évek során sok változás történt, a cég többször átalakult, bizonyos részlegeket pedig privatizáltak. A jelenlegi viszonyokat ismerve így kevés remény volt arra, hogy a laikusok számára értéktelen fúróma­gok túléljék e társadalmi viharokat. Annál nagyobb volt az öröme ár. Alexander Nagynak, a földtani intézet regionális kutatási főosz­tályvezetőjének és Klement Fordinálnak, amikor kis utánajárás után kiderült, hogy Kovács Etka, a kertészet vezetője mégis megmentette azokat az enyészettől. Így azután a különféle homokkövekből, agya­gos márgákból, sőt a híres breccsából is megtörténhetett a mintavé­tel, a földtani alaptérkép pedig egy értékes tájékozódási ponttal gaz­dagodott. A Dionyz Stúr Földtani Intézet geológusai három évig gyűjtik Lé­va szélesebb környékéről a terepi adatokat, amelyekből azután összeáll a régió földtani alaptérképe. Eddig az ország közel három­negyedét dolgozták fel ily módon és ezeket a térképeket nemcsak a laikus érdeklődők forgatják, hanem a környezetvédelmi szervek és a különféle építővállalatok is támaszkodnak rájuk a döntéshozatal so­rán. Tuba Lajos yANilyen Meryl Streep, a híres amerikai szí­nésznő a nőknek abba a kategóriájába tartozik, akiknek gyengéjük a szép fe­hérnemű. S mivel igazán megengedheti magának, csak a legszebb és legdrá­gább darabokat vásárolta - mégis gyak­ran szenvedett alsóneműhiányban. Kü­lönösen az volt a gyanús, hogy mindig a legszebb, legkedvesebb darabok tűn­nek el. A titokzatos eltűnésekre akkor derült fény, amikor New Yorkban egy szuve­nírbolt kirakatát nézegette. Legnagyobb megdöbbenésére ott látta viszont ruhá­zatának legintimebb darabjait, s rajtuk a a pecsétes bizonyítványt, miszerint ezek valóban Meryl Streep művésznő tulaj­donát képezték. Természetesen igyeke­zett kideríteni, hogyan kerültek oda. A talány megoldása nagyon egyszerűnek bizonyult: a művésznő mexikói taka­rítónőjéről kiderült, hogy kiváló üzleti érzékkel rendelkezik. Meryl természe­tesen azonnal felmondott neki, mégpe­dig minden lelkiismeret-furdalás nélkül. Mint mondta, egy ilyen „ügyes” lányt nem kell félteni. 'T'teeUMr, <i cUvfaét A Schindler listája csinált belőle világ­sztárt, s azóta válogathat a forgatóköny­vek között, hét-nyolc számjegyű gázsi­kat kérhet. A 42 éves férfiú alig tudja magáról lerázni a nőket, akik szeretnék elnyerni kegyeit, de ő megkaphatatlan - állítja magáról -, mert őrülten szerelmes a feleségébe, Natasha Richardson szí­nésznőbe. Persze, voltak életében más nők is, igazi hírességek, s a rosszmájú újságírók gyakorta faggatják őt, milye­nek is voltak ezek a viszonyok, ezek a nők. Neeson nem utasítja el a válasz­adást, ám kétségkívül ő a diszkrét férfi mintaképe. Példaként álljon itt három nyilatkozat. Júlia Robertsről: „Még azelőtt éltünk együtt, hogy híres lett. Továbbra is bará­tok vagyunk.” Barbra Streisandról: „Kiváló asszony. Barátok maradtunk.” Brooke Shieldsről: „Vettem neki egy gyűrűt. Most is barátok vagyunk...” (görföl) RIPORT 1995. október 1.

Next

/
Thumbnails
Contents