Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-01 / 40. szám
1995. október 1. GYERMEKVILÁG Ré ges-régen élt két uralkodó: a Nyugati kán és a Keleti kán. Egyszer a Keleti kán levelet küldött a Nyugatinak, melyben ezt írta: „Amikor pásztoraid a hegyi legelőkről a sztyeppékre hajtották a lovaikat, legkiválóbb lovam meghallotta patáik dübörgését, s felnyerített. Ezért az idei csikóid engem illetnek, át kell adnod őket nekem!” A Nyugati kán elcsodálkozott: milyen szemtelen és ostoba a szomszéd uralkodó. Elgondolkodott. Harcolni nem akart a Keleti kánnal, de a csikóit is sajnálta volna odaadni neki. Össze hívta az öregek tanácsát, és elmondta nekik mi történt. Az egyik öreg, a bölcs Zse- nali apó így szólt:- Uram, adj nekem negyven bátor harcost, negyven üres zsákot, egy tevét, egy kis szamarat és egy nagy szakállú bakkecskét. Én majd intézkedem. A kán megparancsolta, hogy teljesítsék Zsenali apó kérését, és * adjanak meki mindent, amit kér, a harcosoknak pedig ezt mondta:- Engedelmeskedjetek Zsenali apónak, mert különben büntetés vár rátok. Zsenali apó útnak indult a kis seregével. A Keleti kán székhelyéhez érkezve letáboroztak a város falainál, a patak partján. Ekkor Zsenali apó megparancsolta a harcosoknak, hogy a patak partján gyűjtsenek köveket, töltsék meg vele a zsákokat, aztán menjenek be a városba, s dobálják meg a kán kutyáit. Így is tettek. A Keleti kán megkérdezte a hadvezérétől:- Ki bántja a kutyáimat?- Idegen harcosok kövekkel dobálják őket, felséges uralkodóm! - felelte ijedten a hadvezér.- Küldjétek hozzám azt, aki a legnagyobb közöttük! A hadvezér Zsenali apóhoz vágtatott, s így szólt:- Uralkodónk kéri, hogy küldjétek hozzá azt, aki a legnagyobb köz- tetek. Zsenali apó a tevére mutatott.- Ő köztünk a legnagyobb. Elviheted, ha akarod! A fi fi: Elvitték a tevét a palotáit t ba. A kán toporzékolt és így szólt: - Nem a legnagyobb termetre gondoltam, hanem a legfontosabbra közülük. Akinek szakálla van! A hadvezér visszament Zsenali apóhoz és így szólt:- A kán azt kéreti közületek, akinek szakálla van! Zsenali apó a közelben legelésző bakkecskére mutatott:- Neki van szakálla. Vidd el, ha akarod! Amikor a kán meglátta a bakkecskét, melyet odavittek hozzá a palotába, elké- kült a méregtől:- Nem ilyen szakállra gondoltam. Vezesd elő az ősz szakállas öregembert! A hadvezér ismét visszatért Zsenali apóhoz.- Téged hívat a kán - mondta.- Miért bántják a harcosaid a kutyáimat! - förmedt rá a kán Zsenali A z apó így válaszolt:- A far- kasok megtámadták a Nyugati kán juhait, a kutyáid pedig csak itt heverésznek, mintha semmi közük sem lenne hozzá. A Keleti kán felhördült:- Apó, megbolondultál? Mi közük van az én kutyáimnak a ti juhaitokhoz? Rávz Noémi rajzai Zsenali apó így válaszolt:- És mi köze van a mi lovainknak a te legkiválóbb lovad nyerítéséhez? A kán erre nem tudott mit válaszolni, ezért a felesége sietett a segítségére.- Majd holnap megmondjuk, apó - mondta Zsenali apónak. - Csak gyere el holnap a palotába úgy, hogy ruhátlan légy, meg nem is, sem gyalog, sem a nyeregben ülve, az úton is meg nem is. ;k Zsenali apó visszatért a sátrába. Üldögélt és töprengett: „A gyékény - az nem ruha, az út széle - nem az út, s a kis szamaram - nem ló...” Köpenyt készített tehát gyékényből, felült a kis szamárra, és elindult a Keleti kánhoz. A szamarat az út szélére irányította, az utat csak Zsenali apó lábai érintették néha, ahogy lelógtak a szamár hátáról. A kán felesége fogadta őt:- Látom, hogy túljártál az eszemen. Elmondom ezt az uramnak is. Te pedig térj vissza uralkodódhoz, s mondd meg ne- kí, hogy a Keleti kán fejet hajt népetek bölcsessége előtt. Zsenali apó tehát jó hírrel tért vissza a Nyugati kánhoz, aki örömében a negyven zsákot arannyal töltötte meg. A bölcs Zsenali apó így élete végéig gazdag és mindenki által tisztelt ember lett. Sági Tóth Tibor fordítása ***** Ha ilyenkor, nyárutón, ősz elején az erdőt járod, tapsztalhatod, hogy beérett a fák termése. Mi is összegyűjtöttünk néhányat, de olyat is tettünk az erdőn szedett termések közé, amely valamiért kilóg a sorból. Szerinted melyik a kakukktojás, mi nem illik a kupacba? Készítette: Miroslav Motycík (■ondolkodoni, tehát Termésgyűj tés MEGFEJTÉS A szeptember 10-ei számunkban közölt feladat megfejtése: az 1-es út. Nyertesek: Jutka Annamária, Királyhelmec; Csonga Zoltán. Dunaszerdahely; Kővár Mátyás, Fél; Kardos Katalin, Szentes; Dobos Barbara, Vízkelet. Tudod-e... ... hogy szegfűt csak a középkor óta termesztenek Európában? Az első szegfűcsomagokat IX. Lajos francia király seregei hozták kontinensünkre Tuniszból, a második keresztes hadjáratból hazatérve. ... hogy Üj-Zéland őslakóinál, a maoriknál amolyan mágikus szertartás egy-egy keresztelő? Az újszülöttet kiviszik a tengerpartra, s ott vízzel permetezett, ingerlő szagú lombot szórnak rá. Közben a törzs varázslója neveket kezd sorolni. Amelyiknél a baba eltüsszenti magát, az lesz a neve. ... hogy a mese, hogy gólya hozza a gyereket, egy indogermán mítosz nyomán terjedt el? E rege szerint a még meg nem született gyerekek egy túlvilági tóban élnek vegetatív életet, innen halásszák ki a gólyák minden mamának a neki valót. A nálunk és német nyelvterületen széles körben népszerű gólyamese azonban nem mindenütt terjedt el. Szíriában például a teve hozza a gyereket. Franciaországban pedig egyszerűen káposztafejből nő, onnan hámozza ki az anyukája. Kocsogsors Csavargók járjuk a világot sánükálva csodáljuk az Alpokat sámlin állva a Mont Blanc csúcsán, felülünk egy hölapátm s lecsúszunk egészen az Antillákra az se baj, ha kikötünk az óceánba' huMmháton hazajutunk Európába az olasz csizmát betesszük egy hátizsákba s kirakjuk száradni a Hortnbágyra esküszünk a világjárók bocskorára csak azért is eljutunk az Angyalvárba TALLÓSI BÉLA versel lyukas köcsögnek viszket a talpa foltozó varga foltja takarja tej sava marja ázik a kapca köcsögfán szikkad napra akasztva Az én Panka lányom nagyvárosban született. Sehogy se tudta megérteni, milyen volt az a kisváros, ahol én születtem. Egyszer aztán vasútra ültettem, és hazavittem abba a kisvárosba. Apám, anyám még most is ott élnek, őket látogattuk meg. Ahogy kiszálltunk a vonatból, a Panka fülét megütötte a nagy csend.- Nini, itten nem csöngetnek a villamosok? Nem ám, mert itt nem szaladgál az utcán villamoskocsi. El se férne a keskeny utcákon. Aztán meg nem is volna neki kit vinni. Ki hova igyekszik, gyalog is mindjárt odaér itten. Az árokparton szép fehér libák legelésznek, és kíváncsian meresztik felénk a hosszú nyakukat. Ugyan ki lehet ez a pesti kislány?- Papatyi, ki-ki-ki, papatyi, ki-ki-ki? Panka barátságosan intett nekik:- Én Panka vagyok, nagyon örülök nektek, meg a szép kék égnek, meg ezeknek a szép fehér házaknak, meg ennek a szép zöld fűnek. Nagyapó már kint vár bennünket a kapuban. Harmatos rózsabokréta van a kezében, azzal köszönt bennünket.- Jaj, nagyapó - tapsikol neki Panka -, tenektek még rózsátok is van?- Van bizony, még rózsás kertünk is. Nem úgy van ám itt, mint a nagyvárosban. Nem is ház az itten, amelyiknek kertje nincsen. Nagyanyó mindjárt ölbe kapta a kis unokáját, és szaladt be vele a tiszta szobába. Ott is a legpuhább pámás székbe ültette, azt is az ablakhoz gurította vele:- No, gyöngyvirágom, ez lesz a te ablakod.- Minek nekem az ablak, nagyanyó?- Innen nézelődsz ki az utcára, mikor unod magadat. Ellátni ám innen messzire. El bizony, mert itt emeletes házak nemigen előgetnek az ember szemének. Nagy kőfalak nem vetnek árnyékot, nem fogják el az áldott napocskát a virágos akácok sorától.- Nagyanyó - fordult vissza Panka az ablaktól -, miért nem jár itt annyi sok ember az utcán, mint minálunk?- Azért fiam, mert itt nincsen olyan sok ember.- Gyerünk ebédelni, lelkeim - lépett nagyapó a szobába -, mert húzzák a levesnótát. Delet harangoztak a toronyban. Bim- bam-bumm, bim-bam-bumm: kongott nagy méltóságosan az öreg harang. Ebéd után szunnyajtott Panka egy kicsit a kertben, a hűvös lugasban. Nagyfejű mákvirágok cirógatták, pillangók legyezték, méhecskék döngicséltek neki. Aztán elmentünk nézelődni a városban. A házak előtt most már sokkal több embert lehetett látni. Dolgukat végezve kiálltak egy kicsit a kapuba, kiültek a ház elé a padra tereferélni, friss levegőt szívni. Innen is, onnan is barátságosan integettek felénk.- Ismernek ezek minket, apám? - tudakolta Panka.- Kisvárosban mindenki ismeri egymást. Majd meglátod, egy-két nap múlva te is ismered még a szomszédék macskáját is. Szénsavas üdítőt ne! A brit tudósok szenzációs felfedezésének a gyerekek aligha örülnek majd. Bebizonyosodott, hogy a buborékok elveszik a gyerek étvágyát, az étkezés időpontjába^ nem éreznek éhséget. A szénsavas üdítők sok kalóriát tartalmaznak, viszont nem tartalmaznak semmi mást, ami a gyerek fejlődéséhez elengedhetetlen. Elsősorban a növekedésüket akadályozza, azonkívül a gyerekek idegesek, civakodnak a szüleikkel, barátaikkal. (köp)