Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-10-01 / 40. szám

I azonosság 3 identitás létezés i^ego j AHANKARA azonosság (j) identitás 0 létezés O ego A különböző jógatanfolyamokon ugyancsak gyakran hang­zik el az instrukció: tudatosítok minden belégzést... min­den kilégzést... azonosulok a lélegzettel... Nos, a jóga szellemének adekvát szelíd utasítás több célt követ. Mindenek­előtt a belső térbe tereli a figyelmet, amelyet ezen túlmenően egypontúvá „hegyesít”. Teszi ezt oly módon, hogy a prána alap­vető életfunkciókat biztosító áramlásának viszonylag keskeny korridorján a tudat (Tudat?) közvetlen kapcsolatba kerül a koz­mosz, a világmindenség peremvidékével. Ha másutt nem is, itt, ezen a tájon feltétlenül a Lét gyújtópontjának a közelébe kerü­lünk. Lét és lét között persze gyakran áthidalhatatlan különbség tá­tong. A minden létezőtől megfosztott Lét, illetve a minden lé­tezővel feltöltött Lét korántsem ugyanaz a LÉT, viszont ennek boncolgatása feltétlenül Heidegger „ontológiai differenciájához” vezet.,.! A jógi, tekintettel alapvető tapasztalati bázisára, aligha Örvénylő gondolat (A s/crk. archívuma) kerülhet a figyelmetlen bába helyzetébe, tehát a fürdővízzel egy­ütt nem öntheti ki a csecsemőt is, hiszen az egyensúlyát alkotó fix pontjához a Lét élménye köti legalább ezer szállal. A légzés ritmusára irányuló maximálisan összpontosított figye­lem, általában a test mozgásfázisainak tudati rögzítése - él­ménnyé történő feldolgozása - a jóga gyakorlati megvalósításá­nak legnehezebb fejezeteihez tartozik. Az ilyen .jógázás” sem fi­zikai, sem mentális szinten nem azonosítható bonyolult vagy ke­vésbé bonyolult gyakorlatsorok mechanikus ismételgetésével, bár ez utóbbi értékéből és hasznából sem kívánunk levonni, főként a kezdet, az első lépések időszakában, amikor is inkább az állóké­pesség, az önfegyelem és az akarati tényezők fejlesztése kerül előtérbe. A jóga valódi „paraméterei” a pránajáma alapvető technikái­nak az elsajátítását követően sejlenek fel a cséla (tanítvány) előtt. Tegyük hozzá, hogy nem véletlenül, hiszen a légzés élménye fel­tétlenül Lét-közelséget teremt, a Térből, ha úgy tetszik, a Nagy Ürességből előbukkan az identitás, az azonosság, az Én halmaz- állapotot nélkülöző, de mindent betöltő és egyszeriben minden­nek értelmet adó megfoghatatlan teljessége. Rovatunk fejléce, az AHANKÁRA, tulajdonképpen az identi­tás, azonosság, létezés, ego gyűjtőfogalma, ám jelentését, jelentés- árnyalatait tekintve a kutatók leginkább a szövegösszefüggésekre hagyatkoznak. Tény azonban, hogy a tudatosulása sem egyszeri, spontán jelenség, feltétlenül fokozatosságot igényel. Azonosul­nom szükséges fizikai testemmel (annamaja kosa), hogy a további lépésben azonosulhassak asztrális testemmel, amelyet Lysebeth. az európai jóga doyenje szívesebben nevez pránikus testnek, s amelyet a jóga klasszikusnak minősülő szövegei három hüvelyre (kosa) bontanak: pránajáma kosa (vitális test), manón kosa (men­tális test) és vidzsnamaja kosa (intellektuális test). Ezek után kö­vetkezhet a kauzális (oksági, okszerű) test, amelyet neveznek leg­belső szellemnek, léleknek, legfelső princípiumnak (anandmaja kosa). S itt, legbelül, ezen a rejtett, kis szűk helyen tárul ki ismét végtelenné a Világ. Tudatosulnak identitásom egyéb dimenziói, többek között az, hogy beletartozom egy tájba, amellyel fogamzá­som pillanatában azonosultam, benne élek minden fűszálában. Bi­zonyos emberek csoportjához tartozom, azonos a jelrendszerünk, amely anyanyelvem génjeimbe kódolt szemantikáját örökíti to­vább. Csupán ez a jelrendszer, ez a nyelv képes teljes értékű infor­mációt közvetíteni felém, csak általa vagyok (lehetek) képes eliga­zodni a világ bonyolult dolgaiban, csupán ezeknek a szavaknak, régmúltba vesző szótöveknek érzem a zamatát-ízét, ősi illatát, ér­telmem általuk nyílt meg s keres utat, ösvényt, csapást a Minden- ség felé; közép-európai valómat itt utasítja rendre Comenius isme­retelmélete: „a megismerés érzékeléssel kezdődik". Lét-közelséget teremtő légzéstől, testünk hármasságán keresz­tül (öt kosa) jutottunk el a gnozeológia súlyos fogalmaktól terhes tájaira, ahonnan nem kis meglepetésünkre éppen Comenius terelt vissza a jóga szélcsendesebb vizeire. Nem azért, hogy lehorgo­nyozzunk, hanem azért, hogy elmélyedhessünk magunkban és egyszer s mindenkorra megértsük: igaz Emberré csak saját em­berségünkön keresztül válhatunk... Mert így válhat igazzá a ma- hájána-tanítás (a buddhizmus egyik későbbi irányzata), hogy a „testet öltött gondolati formák tengervíz cseppjeiként függenek össze, és együttesen alkotják a külső világot”. Polák Imre Életem első lovasrendőrét jó pár évtizeddel ezelőtt, még megboldogult gyermekkoromban, Budapesten, a Népstadion előtt láttam. Arra, hogy ki volt akkor a magyar válogatott ellenfele, és milyen eredménnyel ért véget a találkozó, már nem emlékszem. A hollófekete paripákon feszítő egyenruhások tekintélyt parancsoló járőrözése viszont örökre megra­gadt emlékezetemben. Jóval később két nyugati nagyvárosban, Rómá­ban és Nyugat-Berlinben láttam (és fotóztam) lovasrendőröket. A ne­mes állatok és egyenruhás gazdáik jelenléte az emeletes házak ár­nyékában is éppoly természetesnek tűnt s bizalomgerjesztőén hatott, mint például Tunézia tengerparti sétányain, homokos strandjain. Már a járőrözők puszta jelenléte garantálta a rendet, a biztonságot. R öviddel a rendszerváltás után, kísérletképpen, a szlovák fővárosban is létrehozták a lovas­rendőrséget. Az új alakulat ünnepélyes fela­vatására négy esztendővel ezelőtt került sor. Azóta számtalanszor bebizonyosodott: szükség van erre az egységre. Különösen Pozsony külvárosának dimbes- dombos, erdős részein, valamint a Dunánál és a tópar­tokon. Azaz: a gépkocsikkal nehezebben hozzáférhető útszakaszokon. A népszerű verbunkosból tudjuk: A jó lovas katoná­nak de jól vagyon dolga. Ám mi a helyzet a lovas­rendőröknél? Hogy válaszolni tudjunk e kérdésre, fel­kerestük Ján Puskás kapitányt és gárdáját. De hiába jöt­tünk korán reggel, a zabillatú istállóban már csak a kis csapat „utóvédéit” találtuk.- Járőreink ilyenkor igencsak korán kezdik a napot. Már négy óra tájban kinn vannak a te­repen. Ugyanis a víkendházakat álta­lában hajnaltájt törik fel, embereink a- Az UEPA szabályzata előírja, hogy nemzetközi tétmérkőzéseken vagy hazai rangadókon milyen óvintézkedésekről kö­telesek gondoskodni a szervezők. A lovas­rendőrség is a stadionok körüli rendfenn­tartó erők nélkülözhetetlen részévé vált. A megvadult drukkerek megfékezésére, ki­szorítására az a legmegfelelőbb eszköz. A nyeregből jó az áttekintés, és az állat nagy­sága is tekintélyt parancsoló. Egyetlen lo­vasrendőr nyolc-tíz gyalogos kollégát he­lyettesít.- Természetesen nemcsak a pozsonyi futballpályák környékén ügyelünk a rend­re. A Trnava-Slovan rangadón is ott vol­tunk. Állatainkat ilyenkor speciális után­futókkal szállítjuk a helyszínre. ORDÓDY VILMOS " A f"ai““ jelenlétükkel ezt is próbálják meggátolni - magyarázza a parancsnok, majd bemutatja a pacik körül serény- kedőket. Richard Szóród egyike azoknak, akik a kezdet kez­detétől, vagyis a megalakulás első napjától tagja az or­szág egyetlen állami lovasrendőr-csapatának. A fiatal hadnagy mosolyogva idézi fel a féléves kiképzés „kín­jait”:- Az első napokat bizony kék-zöld foltok jellemez­ték... A jelentkezők zöme ugyanis korábban sosem ült nyeregben. A tanfolyam alaposan próbára tette ülőiz­mainkat is. Miután már összebarátkoztunk négylábú „kollégáinkkal”, és nemcsak ülni, hanem ügetni meg vágtázni is tudtunk, következett a dresszúra, majd az akadályugratás elsajátítása. A kiképzés során a lovakat hozzá kellett szoktatni a lövések, a robbanások zajához, a füst és a villanások látványához, a tömeghez és a hangzavarhoz; különben aligha lennénk képesek teljesí­teni elvárásainkat. Hát igen! A petárdadurrogtatás, a füstbombák hajigá- lása éppúgy szerves része lett a szurkolásnak - és hoz­zátartozik egyes drukkerek fegyvertárához -, mint a zászlók lengetése, a fütyülés, kerepelés, az énekelés. ben nem akadnak olyan „hősök”, akik esetleg a lovakon töltik ki bosszújukat?- Eddig még nem volt rá példa. A ló előtt mindenki, még a legvakmerőbbek is meghátrálnak. Egyszer ugyan megtörtént, hogy egy részeg szurkoló az egyik ló fará­ba törülte a piszkos kezét. És mert még ne­ki állt feljebb, kihágásért elővezettük. Megtudtuk, hogy a sporttalálkozókon kívül a különböző szabadtéri rendezvénye­ken, kiállításokon és vásárokon, rockkon­certeken is ott asszisztál a lovasrendőrség. Például a világhírű Status Quo pozsonyi fellépésén sem hiányzott.- A Szentatya szlovákiai látogatásakor is megutaztattuk lovainkat. Igaz, Lőcsére és Sasvárra in­kább a reprezentálás, mintsem a rendfenntartás céljából mentünk - mondja Ján PuSkáS, majd arról beszél, hogy a lovasrendőrök - ha nincs a fentiekhez hasonló külön­leges megbízásuk - a külvárosban: Rácsén, Vaskúton, Dévényben, Oroszvárott, Csúnyon, a Duna mentén és a tópartokon vigyázzák a rendet. Ha szükség van rá, akkor az eltűnt személyek felkutatásánál is segédkeznek.- Ligetfaluban a közelmúlban eltűnt - magyarázza Szórád hadnagy. - A ke helikopter bevetésén kívül, a mi segít nyelték. Egy erdős, bozótos szakaszt ke nünk. Az elcsavargott gyerekeket úgy; tűk meg, ám az, hogy teljes biztonság nak lehetőségét, hogy az általunk átfé: nének a keresettek, segítséget jelentett. Augusztus második felében szokatlan jelenséggel találkozhattak a Léva és Zselíz közötti dombok tövében lakók. Időről időre terepruhás, kalapácsos emberek jelentek meg, akiket főleg a kavicsbányák, a földeken és szőlőkben kiszántott kövek, illetve a borospincék falai érdekeltek. A pozsonyi Dionyz Étúr Földtani Intézet munkatársai ekkor kezdték meg hároméves munkájukat, amely eredményeként elkészítik a Duna Menti Alföld északkeleti részének földtani alaptérképét. Az Alsó-Garam mentén nem egyszerű dolog homokhoz, illetve ap­rókavicshoz jutni. Míg a Csallóközben szinte egymást érik az egy­kori, vagy a működő kavicsbányák; itt, a medence keleti peremén nagy becsben tartják az ilyesmi előfordulását. A Gorámtól jobbra ugyanis mindent beterítenek e folyó különböző időszakokból szár­mazó durvakavicsos teraszai, amelyeket a jégkorszaki lösz rétegei választanak el egymástól. Kicsit jobb a helyzet a folyó bal oldalán, ahol a dombokat valamivel idősebb kőzetek alkotják, és ezek lejtőin helyenként megtalálható ez a fontos építőanyag. Ha például Kissalló előtt a főutat elhagyva, keresztülvágunk Sándor-majoron, majd a mezei úton megmásszuk a dombot, lent, a völgy aljában, a maszek libatelep mellett, rábukkanunk egy homokbányára. A geológusok előveszik a kalapácsot, az iránytűt, a mintavevő zacskót és munká­hoz lámák. Megvizsgálják az alsó kavicspadot, amely főleg andezit­kavicsokból áll. Eszerint tehát akár a Garam egyik terasza is lehetne, csak éppen azokat még nem rögzítette ennyire semmi. A kort il­letően az igazi bizonyítékot viszont a kavics felett elhelyezkedő ho­mok nyújtja, amely tele van tufaszemcsével. A geológusok számára a kép ismerős: a 13 millió évvel ezelőtt ezen a tájon hullámzó szar­mata tenger partvidékén vagyunk! Ebben az időben még működött a Selmecbányái vulkán; ennek kitörései során repültek idáig a tufada­rabok, amelyeket azután a parti vízmozgás kerekített kavicsokká. A vulkáni tevékenység szüneteiben pedig a patakok azonnal megkezd­ték a friss andezitsziklák pusztítását, messzire szállítva az egyre ki­sebbre kopó kavicsokat. A vándorlás a tengernél ért véget, ahol így különböző vastagságú torkolati üledékek rakódtak le. Ezek közül ta­láltak meg jó érzékkel néhányat a környék lakói és innét bányásszák építkezéseikhez az anyagot, most pedig ezek a bányák értékes infor­mációkkal szolgálnak a geológusok számára is. Bahamák — Peszeken A szarmata vulkanizmus és tenger által létrehozott kőzetek a geo­lógusok számára egyéb érdekességeket is tartogatnak. Nagypeszek felett, egy kis akácerdőben például mészkősziklákat találunk. Né­hány kalapácsütés után dr. Klement Fordinál, az intézet paleontoló­Alexander Nagy (balról) és Klement Fordinál a zselízi fúrás megmentett anyagát vizsgálja

Next

/
Thumbnails
Contents