Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-10-01 / 40. szám
- Hű, de jó! - örvendeztünk többen is, amikor kollégánk a Böngésző heti sorsolása után a nyertes nevének betűzésébe fogott. A betűk ugyanis parányi pontokból rajzolódtak ki, így tudtuk, noha a - szerencsés - megfejtő nem Braille-írás- sal, a tapintással érzékelhető vakábécével írta, hiszen az szemmel nem olvasható - a szerencse ezúttal egy vak ember mellé szegődött! Igen ám, de hogy készült a megfejtés? A rejtélyre a helyszínen, a Tardosked- den élő Mészáros család otthonában derült fény.- Amikor az Üj Szóban megláttam a féljem nevét, csak arra tudtam gondolni, Fortuna megjutalmazta azért, hogy a vaksága ellenére kitartással, türelemmel addig lapozza a Braille-írásos lexikonokat, míg a feltett kérdésre meg nem találja a helyes választ. Amikor elkészül a feladattal, nem kér bennünket arra, hogy újuk le a megfejtést, egyedül végzi el ezt is. A Klein-írást alkalmazza, hogy a tűszúrások nyoma olvasható legyen. Az írás olykor több időt vesz igénybe, mint a feladvány megfejtése, ugyanis a féljem csak az egyik kezét használhatja. Huszonkilenc esztendővel ezelőtt nemcsak a látását veszítette el, hanem bal keze alkarját is - tárta fel a szomorú valóságot a nyertes felesége, Mária asszony. - Házasságunk második évében, amikor a féljem 24, én 21, a fiunk pedig 9 hónapos volt, akkor történt a baleset. Amikor a munkatársai közölték velem, hogy mi történt, eleinte nem is fogtam fel a dolog komolyságát. Annyit mondtak ugyanis, hogy a Feri kotrógépe elakadt, s amikor kutatni kezdte a meghibásodás okát, egy fémhengert talált. Felemelte, hogy tüzetesebben megnézze, de amikor a keze combközépig élt, az a valami felrobbant. Utólag kiderült, hogy robbanó gyutacs volt A 21 éves fiatalasszony sokáig nem sejtette, hogy a férje ezentúl soha nem dicséri meg új frizuráját; nem látja majd, a kisfia miként cseperedik kamasszá, férfivá. Az orvosok rébuszokban beszéltek, s azzal nyugtatták, örüljön, hogy bár a kezét nem, de a robbanáskor megsérült lábát megmentették. Persze, a végtelenségig nem titkolhatták, hogy a 24 éves fiatalember látása nem tér vissza többé.- Nem velem, az apósommal közölték először a szörnyű hírt - mondja el homályosodó tekintettel Mária asszony, de felülkerekedve az érzelmein arról beszél, a családnak mi mindent kellett megtennie annak érdekében, hogy a lelkileg, testileg megtört, a kórházból hazakerülő férj ne veszítse el az életkedvét. - Szerencsére, akkor még éltek a szüléink, és mindenben segítettek. Házasságunk elején az anyósoméknál laktunk, de hetvenötben beköltöztünk a saját házunkba. Gyorsan kiismerte a lakás zeg-zugait. Nem telt el sok idő, és otthonosan mozgott mindenütt. Ha mindkét keze ép volna, akár önellátó lehetne; így viszont állandó segítségre szorul. Nekem természetes, hogy mosdatom, öltöztetem őt, felvágom az ételét, hogy kikanalazhassa. Eleinte nehezen ment, de gyorsan megszoktuk ezt a különleges életvitelt. Nem kerültük a társaságot sem, bár engem zavart, ha megbámultak és összesúgtak a hátunk mögött.- Férje melyik intézetben sajátította el a Braille-írást? - kérdeztem, s Mária asszony nyíltan közölte: ő bezzeg nem engedte el magától a férjét.- Féltettem, hogy valami baja esik. A mai napig, ha csak lehet, én kísérem mindenhová. Az intézetről azért mondtunk le, mert a kézsérülése miatt úgysem mentek volna vele sokra. A Braille- írást a falunkban élő Matúsz bácsitól tanulta meg. Sokáig tartott, amíg Feri érzékelni kezdte a pontokat Sokszor volt nyugtalan, de azt tudtam, hogy nem olyan ember, aki könnyen feladja. Megtanult olvasni, s később az írótábla, illetve az írógép használatát is elsajátította. De mert a látólkai is levelezni akart, belefogott a Klein-írás elsajátításába. Lassan haladt, hiszen csak az egyik kezét használhatta... Mészáros Ferenc, mert őróla van szó, rengeteg időt tölt olvasással, rádió és tévé, magnószalagra olvasott regények hallgatásával. Katalógusokból kiválasztja a kért műveket, és a vakoknak a posta a küldeményeket ingyen szállítja.- Mi újságolvasással kezdjük a napot. Reggeli után felolvasom az Üj Szó címeit, a férjem meg kiválasztja, amit hallani akar. A politika és a természettudomány érdekli, de szereti az útleírásokat, az életszagú írásokat is. Szerdánként megváltozik a sorrend: nem a napi Új Szót, hanem a Vasárnap olvasását részesítjük előnyben. A Böngészővel kezdjük, s Feri addig nem nyugszik, amíg nem tudja a választ. Utána megírja a megfejtést, s csak amikor mindennel elkészül, akkor jön ki a konyhába, s arra kér, vigyem a megfejtést a postára. A keresztrejtvényfejtést is nagyon szereti. Én olvasom a meghatározásokat és megmondom, hány betűben gondolkodjon. Ha nem érek rá, akkor a menyem, olykor a fiam helyettesít. A tévét is együtt nézzük, mi a képre, ő a szövegre összpontosít. Amikor Mária még hitte, hogy férje vaksága esetleg gyógyítható, a cél érdekében eget-földet megmozgatott. Sokáig levelezett a moszkvai Filatov Intézettel, amely akkoriban az egyik legfelkapottabb szemklinika volt, de a kérelmét elutasították. Nemkevésbé nehéz időszak volt, amikor férje az olmützi kórházban egy évig várt a szemátültetésre. A műtétet ugyan elvégezték, de Mészáros Ferenc nem nyerte vissza a látását.- Hogy fogadta ezt? Megkérdezhetném tőle? - kapok az alkalmon, hogy a ház urával találkozhassam.- Persze, csak át kell mennünk a régi házba. Amikor az időjárás engedi, én vagy a fiam a kertbe kísérjük. Ott nagyon jól érzi magát. A kertben Mészáros Ferenc rezzenéstelen arccal beszélt balesetének körülményeiről.- A robbanás pillanatában sejtettem, hogy a rám boruló feketeségtől aligha szabadulok. Meg kellett barátkoznom, meg kellett tanulnom együtt élni ezzel a tudattal. Bele kellett törődnöm sorsomba, nem is nagyon tehettem mást. Nem volt ez könnyű sem nekem, sem a családomnak. És mert az élet ment tovább, meg kellett tanulnom írni és olvasni. Érdekes, de én emlékszem a színekre, fel tudom magamban idézni őket. Vagy ha a feleségem elém tesz egy almát, én az ízéből tudom, hogy piros, sárga, vagy zöld. A leves színét is az illata szerint következtetem ki. Disznóöléskor is az orrom „látja meg”, hogy elegendő fűszert, fokhagymát tettek-e a kolbásznak valóba... Ezzel témát is váltunk, ó arról beszél inkább, hogy mennyire örült a váratlan nyereménynek:- Még soha semmit nem nyertem, pedig rendszeres megfejtő vagyok. Jól jött az a kis pénz is, hiszen az egészségkárosultak nyugdíja nem mondható magasnak. Huszonkilenc évvel ezelőtt ez 800 koronát tett ki, s bár ma az ötszörösét kapom, a pénznek ezernyi helye van. Nem szálltak madarak a szőlőre? - kérdezi hirtelen, s mielőtt szólni tudnánk, botjával nagyot csap a lugas vasoszlopára.- Szeretem ezt a kertet. Sétálok, üldögélek, hallgatom a rádiót és gondolkodom.- Miről? - vágok a szavába.- Ez legyen az én titkom, jó? Ennyiben maradunk. Péterfi Szonya 100 éves a párkányi-esztergomi Mária Valéria híd 1895. szeptember 28-án, egy vasárnapi napon adták át a forgalomnak a hidat. Az elmúlt száz esztendőből ez idáig ötvenkilenc éven át szünetelt rajta a forgalom. Ugyanis két alkalommal lett robbantás áldozata. * A hidat a Cathry Szaléz és fia budapesti hídépítő vállalat nem egészen másfél év alatt építette fel. A vállalati összeg 1 360 000 korona volt. A híd anyaga és munkásai mind hazaiak voltak. A király engedélyével Mária Valéria főhercegnőről, Ferenc Józsefnek Budán született lányáról nevezték el. 1918-ig a rajta áthaladóknak vámot kellett fizetniük. * Először a csehszlovák hadsereg robbantotta fel a bal parti ívet 1919. július 26-án. Ezt követően, ideiglenesen, egy fából ácsolt keskeny hídon bonyolódott le a gyalogforgalom, ami kezdetben elég gyér volt, mert az átjutási engedélyért sokat kellett kilincselni a hatóságoknál. Ez az ideiglenesség nyolc évig tartott. A híd helyreállítása 1921-ben vetődött fel, s 1922-ben meg is kezdték a munkálatokat. 1927-ben nyitották meg újra e hídon a kocsi- és az autóforgalmat is. Az átkelési időt reggel 6 órától esti 9 óráig állapították meg. * A krónika szerint 1935. március 23-án egy uszályhajó nekivágódott a híd egyik pillérének. A hajó súlyosan megsérült, de a személyzetet sikerült megmenteni. Arról nincs említés, hogy a pillér megsérült volna. * A második világháború idején a híd többször is célpontja volt a repülőtámadásoknak, de sértetlen maradt. 1944. december 22-én azonban felrobbantották a visszavonuló németek. * Az ötvenes évek végén s a hatvanas évek elején szó volt újjáépítéséről. A roncsokat kiszedték, de a tervbe vett Bős-Nagymaros erőmű megállította a kezdeményezést, mert 4 méter körüli víz- szintemelkedést feltételeztek. * Csak a rendszerváltás után merült fel ismét a híd újjáépítésének gondolata. 1991. október 17- én találkoztak Esztergomban az ottani HlD-bi- zottság és Párkány képviselői, hogy megtárgyalják a hídépítéssel kapcsolatos időszerű tennivalókat. Párkány önkormányzata ugyanez év október 31-i ülésén elhatározta, hogy szintén létrehoztak egy HÍD-bizottságot. Mindkét városban gyűjtési akció indult a híd felújítására. Nálunk eddig valamivel több, mint 80 ezer korona gyűlt össze. A hírek szerint Michal Kováé, az SZK elnöke a pozsonyi jótékonysági hangverseny alkalmával 20 ezer koronát ajánlott föl erre a célra. A Blikk című újság úgy tudja (1994. december 10.), hogy aki tízezer forinton felüli összeget ajánl fel, annak nevét bevésik a vaskorlátba. * 1992 januáijában a Független Államok Közösségének egyik megrakott uszálya nekivágódott a híd pillérének és elsüllyedt. A pillér azonban sértetlen maradt. A szakmai vizsgálatok bizonysága szerint a pillérek olyan szilárdak, hogy alkalmasak a híd újjáépítésére. Ez derül ki az 1995 augusztusában készült megvalósíthatósági előtanulmányból is, amely többek között megállapítja, hogy a híd újjáépítése szükségszerű és egyúttal szimbolikus lépés is lenne. * Az elmúlt négy esztendő alatt - amióta az újjáépítés szándéka él - számtalan híradás, újságcikk foglalkozott a párkányi-esztergomi híddal. Például az Űj Szó 1995. szeptember 5-ei híradása szerint szeptember 28-án sor kerül a híd újjáépítését rögzítő nemzetközi dokumentum aláírására. Eszerint az idei előkészületek után az építkezés 1996-ban megkezdődik, és a rákövetkező évben a híd el is készül. Adja Isten, úgy legyen! Vércse Miklós A párkányi hídfő — nem sokkal az átadás után (Fotó: archívum) Kezdetét vette az újjáépítés: a csehszlovák hadsereg hidászai a tartókeretet ácsolják; háttérben a fából épült gyaloghíd TÜKÖR 1995. október 1. 1/BSámBp
