Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-07-09 / 28. szám

R q tudja, miért, de a sors kegyetlen volt Józsikához. Alig múlt el kétéves, amikor a szülei furcsa du- ■ dórt fedeztek fel a fiúcska egyik oldalán, az orvo- I sok pedig kimondták a szentenciát: ebben a kor­iban nincs jóindulatú daganat! A kis Gaál Józsika, az édesanyjával együtt, a pozsonyi gyermekonkológiai klinikára ke­rül, ahol kemoterápiás kezelést kap, majd jobb veséjét egy 14 centi- méteres tumorral együtt eltávolítják. Közben kihullik a haja, apró szájának belseje annyira kisebesedik, hogy elutasítja az ételt. Le­fogy nyolc kilóra: járni, beszélni nem tud. Amikor az orvosok a ra­dikális beavatkozás és a kezelés ellenére a gyerek hasüregében egy újabb „valamit” találnak, s ezért ismételten kemoterápiát, illetve su­gárkezelést ajánlanak, az anya megmakacsolja magát, és elutasítja az orvosi segítséget. Az orvosok közlése, hogy intenzív kezelés nél­kül három hónap alatt eltemetheti Józsikát, sem ingatja meg elhatá­rozásában. A kisfiú, szerencsére, ma is él s jól érzi magát. Szülei, testvérei, rokonai, barátai szeretete élteti? Netán az alternatív medicina: a Breuss-kúra, azaz a természetgyógyászok kezelési módszereitől ka­pott újra erőre, nőtt ki újra a haja, tanult meg végre járni, beszélni, nevetni? Nem tudni. Egy biztos: a szülők felvették a harcot a gyil­kos kórral, s gyermekük megmentése érdekében nem ismernek le­hetetlent. Hisznek abban, hogy a radikális gyógymódokon kívül egyéb kezelések is segíthetik gyermekük gyógyulását. Ennek érde­kében a Vöröskereszt dunaszerdahelyi szervezete révén számlát nyittattak, mert megtudták, hogy Münchenben él egy orvos, aki si­keresen gyógyítja a rákos betegeket. Néhány hónap alatt e számlán közel 120 ezer korona gyűlt össze, ám annak kifizetése körül némi bonyodalom akadt. A halál torkában- Mivel nekem is csak egy vesém van, orvosaim nem ajánlották a harmadik gyermeket. Azzal érveltek, legyek boldog a meglevő kettővel. Én viszont hajtogattam a magamét - fogott bele a történet­be az édesanya. - Józsika rögtön más volt, mint a testvérei. Apróbb, gyengébb. Amikor 14 hónaposán is nehezére esett a járás és mintha egyensúlyzavarai lettek volna, az orvosok azzal nyugtattak, hogy majd kinövi. Én nem hagytam annyiban, neurológushoz kértem ma­gam, aki megszidott, mert szerinte előbb kellett volna jönnöm. Nem mondta meg, hogy miért, hogy mi a baj, csak rendszeres tomászta- tást ajánlott, amit mi becsületesen el is végeztünk. A fiam szépen fejlődött, s talán azért, mert szoptattam, nem is volt különösebben beteg. Tavaly, december 8-án reggel bemászott hozzánk az ágyba, s úgy bújt hozzánk, hogy megjegyeztem: ez a gyerek úgy viselkedik, mint akinek nincs sok ideje szeretni... Nem tudom, mi mondatta ezt velem - telt meg az asszony szeme könnyekkel. Néhány perccel később felfedezték gyermekük oldalán az ököl nagyságú dudort! Rohantak az orvoshoz, ahol az apának megmond­ták azt, amit az anya előtt elhallgattak: készüljenek a legrosszabbra. Józsikát másnap mentőkocsi szállította a pozsonyi gyermekonkoló­giára, ahol a halálra rémült szülőkkel minden kertelés nélkül közöl­ték: a kezelés hatására kihullik a gyermek haja, le fog fogyni, vagy éppenséggel elhízhat. Az életben maradás esélyeiről viszont alig beszéltek, pedig Ilona asszony leginkább erre volt kíváncsi.- Amikor megláttam a sok lesoványodott, kopasz apróságot, elfo­gott a rémület. Képtelen voltam felfogni, hogy a gyermeküket ápo­ló, ugyancsak bent fekvő édesanyák - a halállal farkasszemet nézve - hogyan mosolyoghatnak? A kemoterápiás kezelés nemcsak testi­leg, hanem lelkileg is összetörte Józsikát. Csak akkor nyugodott meg egy kissé, ha fél- vagy egynapos kimenőt kaptunk, s hazautaz­tunk. Amikor karácsony táján észrevette, hogy hullik a haja, topor- zékolt elkeseredésében. Arcát aprócska kezébe temetve jajveszé- kelt. Januárban megkopaszodott, de ez lett volna a legkisebb baj. Kisebesedett a szája, még szopni sem tudott. Csak mozdulatlanul feküdt, már sírni sem volt ereje. A gyógyszer beadása kínszenvedés volt neki is, nekem is. Erőszakkal kellett szétfeszítenem a fogsorát, hogy a fecskendőben feloldott orvosságot bespriccelhessem a szájá­ba. Naponta legalább háromszor. Láttam a szemében megbújó rette­gést, amely a ,Jdnzás” miatt gyűlöletté változott, de nem volt más választásom. Józsikát január 25-én megműtötték. Elvesztette ugyan a veséjét, de a szülei abban bíztak, hogy minden jóra fordul. Gaál Ilona, még mi­előtt a kisfia megbetegedett volna, reiki* tanfolyamot végzett. Az on­kológián hasznát vette a tanultaknak, „kezelte” a fiát, de a többi gyer­meket is. Ennek ellenére, bár Józsika a műtétet követően jobban lett, komplikációk léptek fel. Fájni kezdett a hasa, és a kemoterápia utóha­tásai miatti pelenkázást nehezen viselte. Február 17-én a sokadik ult­rahangvizsgálat kiderítette, hogy a hasüreg egyik erén „másfél centis valami van”, s ezért még erősebb terápiára fogják a kisfiút.- Óijöngve telefonáltam a féijemnek, közben hallottam, ahogy a kis­lányom belesírt a készülékbe, és arra kért, menjek haza, mert már nem búja nélkülem. Elhatároztam: vége, nem engedem kínozni többé Józsi­kát. Ha a Teremtő úgy akaija, legyen meg az akarata, de én megkímé­lem őt a lelki és testi fájdalmaktól. Az orvosnőtől megkérdeztem, haza- mehetünk-e? „Nem, azonnal meg kell kezdeni az erősebb terápiát” - közölte. Könyörgőre fogtam: csak annyira engedjen ki a kórházból, hogy otthon levegőt vehessünk! Péntek délután azzal hagyhattunk el a kórházat, hogy szombaton ebéd után visszatérünk. Elbúcsúztam min­denkitől, hiszen tudtam, oda már nem fekszünk be újra. Alternatív gyógymódok Az onkológusok, féltve a kis beteg életét, táviratban sürgették Gaálék visszatérését, akik két hét elteltével felutaztak ugyan Po­zsonyba, de csak azért, hogy írásba adják: nem kezeltetik a gyere­ket, s döntésükért vállalják a felelősséget. Egyben megkezdték csatájukat Józsika megmaradásáért. Ausztriából elhozatták a Bre- uss-kúra zöldségleveit, s a gyógyteákkal együtt 42 napig azt itat­ták vele. Tartottak tőle, mi lesz a csontsovány gyermekkel, de meglepődve tapasztalták, hogy tartotta a súlyát és javult az élet­kedve. Elvitték őt hazai és külföldi természetgyógyászokhoz és * japán eredetű, személyiségfejlesztő alternatív gyógymód Harc Józsikáért pszichotronikushoz, Gaálné tökéletesítette magát a reikiben, meg­vásárolták az ajánlott természetes alapanyagú gyógykészítménye- ket és gyógyteákat. Közben bújták az irodalmat abban bízva, hát­ha van a világon valaki, aki elvállalná az alig háromesztendős csöppség kezelését. Így bukkantak rá a müncheni Nikolaus Klehr- re, de mivel öten élnek egy fizetésből s a kölcsönöket is térítik, a Vöröskereszthez fordultak: segítsenek a kezeléssel járó kiadások gyűjtésében. Dunaszerdahelyen a Szlovák Vöröskereszt Területi Egyesülete február végén közzétette a számlaszámot, sőt, ígéretet tett arra, hogy szerény anyagi keretéből kétezer koronát ajándékoz Józsikának. Együttérzés Az apa, Gaál József a postán dolgozik. Amikor kollégái értesül­tek gyermeke tragédiájáról, azonnal bekapcsolódtak a gyűjtésbe.- Nincs talán egyetlen postahivatal sem, ahonnan ne érkezett volna pénz. Munkatársaim együttérzése megható, s biztos vagyok abban, hogy szorítanak nekünk. Mindenki adományát nagyra értékeljük, tud­tommal Dunaszerdahelyen még soha nem sikerült ennyit összegyűjte­ni. Sajnos, a családi költségvetésből nem tudnánk Józsikát a hazai és magyarországi természetgyógyászokhoz szállítani, nem ihatná a drága Breuss-leveket, nem szedhetné a Béres-cseppet, nem kaphatna svéd- cseppes borogatást és még hosszasan sorolhatnám. Visszatartott adomány?- Április 7-én és 18-án a vöröskereszt irodájában megkaptuk a számlán összegyűlt pénzt: 30 893, illetve 20 200 koronát. Közölték velünk, hogy az adományok továbbra is folyamatosan érkeznek - vette át a szót ismét Gaálné. - Május végén ellátogattam az irodába, hogy elkéijem az adakozók névsorát. Arra gondoltam, illik megkö­szönni az emberek nagylelkűségét, csak azt nem tudtam még, ho­gyan. Beszélgetés közben megkérdeztem: mikor kapom meg a fennmaradó összeget? Megtudtam, hogy egy hét múlva ünnepélye­sen átadják. Eltelt a hét, de nem hívtak, hát odamentem én. Azzal fogadtak, hogy amíg nem számolok el a már kapott pénzzel, nem kapok újabb összeget. Megdöbbentem, hiszen senki nem mondta, hogy gyűjtsem a számlákat, ráadásul a természetgyógyászok nem adnak elismervényt a kezelés összegéről. Azt is nehezményezték, miért adom a németországi kezelésre kért támogatást másra?! Kifa­kadtam, s azt bizonygattam, hogy talán nem az a fontos: ki, hol, mi­vel kezeli Józsikát, hanem az, hogy él és jobban van! Mert hála az égnek, a pozsonyi onkológián, 1995. március 9-én nem találták azt a bizonyos „valamit”, és a május 23-ai leletek szerint is jó a vérké­pe, tiszta a tüdeje. Igaz, a májvizsgálat leletei megemelt értékeket mutatnak, ezért vitaminokat kapott. Ezért most mi is a májra össz­pontosítunk, s Józsika, a vitaminokon kívül, májtisztító kúrákat vesz és gyógyteákat iszik.- Kész szerencse, hogy kimondottan élvezettel issza a gyógyki- vonatokat, teákat és a zöldséglevet. Egyre javul az étvágya is. Ami­óta hazahoztuk, négy kilót hízott, ismét szobatiszta lett, mindenben örömét leli. Rengeteget csacsog, imád sétálni, és ami a lelki egyen­súlya szempontjából roppant fontos: kinőtt a haja - jegyezte meg Gaál úr. Amikor a korához képest még mindig aprócska legényke beszél­getésünket figyelve meghallotta, hogy a hajáról van szó, boldogan mutatta a fejét, majd behozta a siltes sapkáját. A szülők szerint, amikor kihullott a haja, még aludni is abban akart.- Józsika nagyon apás lett. Néha azt hiszem, hogy neheztel rám a kórházban átéltek miatt - mondja csendesen Gaál Ilona, akinek hét­köznapjai a legkisebb gyermeke életéért folytatott küzdelem jegyé­ben zajlanak, miközben szerető gondoskodással veszi körül 8 éves kislányát és 17 éves, kamasz fiát is.- A németországi kezelésről lemondtak? - kérdezem Józsika vi­dám hancúrozásán derülve.- Dehogy! De a nyolc kilós gyermekkel nem vághattunk neki az útnak. Ki kellett derítenünk azt is, kicsoda valójában az a Mün­chenben élő orvos, nehogy a közadakozásból származó pénzt egy sarlatánnak adjuk. Ezért gondoltuk, hogy amíg sor kerül az utazás­ra, addig másféleképpen is próbálkozunk. Nem hiszem, hogy a fi­am gyógyítását támogatók kifogásolnák, hogy egyelőre itthon, il­letve Magyarországon kezeltetjük. Félreértés? A Vöröskereszt május 25-án levélben szólítja fel Gaálékat, hogy 1995. július 30-ig utazzanak Németországba, különben visszaköve­telik tőlük az adakozók pénzét. Érvelésük szerint kötelességük tu­datni az ajándékozókkal, hogy mi lett az adomány sorsa.- Ez a levél őszintén szólva megbántott - így Gaál Ilona. - Hogy feltételezheti a Vöröskereszt, vagy bárki más, hogy a gyermekünk gyógykezelésére kapott anyagiakat másra fordítanánk? Éppen a fe­lelősségtudat volt az, ami miatt - míg nem voltunk biztosak a dol­gunkban - nem utaztunk. Szerencsére, a minap megtudtuk, hogy Klehr úr eredményesen gyógyít, és a friss, részletes értesülések bir­tokában még a nyáron utazhatunk. A Vöröskereszt cáfol Bere'nyi Valéria, a Szlovák Vöröskereszt Dunaszerdahelyi Terü­leti Egyesületének igazgatónője a levéllel kapcsolatban a követ­kezőket nyilatkozta:- Célunk a gyógykezelés költségeinek elszámoltatása. Gaálék nem közölték velünk hivatalosan, hogy más gyógymódokkal is pró­bálnak segíteni gyermekükön. Mi csak a számlákat kértük, hiszen az adakozók joga tudni, hogy mire költik a pénzt.- A számlanyitáskor megegyeztek a tételes elszámolásban?- Feltételeztük, hogy ezt a kötelességét az anyuka tudni fogja. Megelégszünk a hozzávetőleges kimutatással is, hiszen tudjuk, van­nak bizonylat nélküli kiadások. A gyűjtésből származó anyagiakat viszont nem szabad másra fordítani.- Csak nem feltételezi, hogy Gaálék ebből élnek?- Azt nem. De az adományozók érdekében óvatosnak kell len­nünk. A számlára beérkezett pénz teljes mértékben Józsikáé. Amint a szülők elszámolnak az eddig átvett pénzzel, megkapják a többit. Együttműködés nélkül Dr. Berkovics Irma dunaszerdahelyi körzeti gyermekorvos és a doktornő urológus férje Józsikát, betegsége első jeleit észlelve, azonnal a pozsonyi gyermekonkológiára utalták. A gyermekorvos tudott arról, hogy Józsikát megműtötték, és arról is, hogy az édes­anya februárban megszakította a kórházi kezelést. S azt is tudja, hogy a szülők - az alternatív gyógymódokban bízva - az ő köz­reműködését is elutasítják.- A gyermek kezelőorvosa voltam, s most is annak érzem ma­gam. Szeretném rendszeresen látni a kisfiút, hogy elvégezhessem a rutinellenőrzéseket, a vizelet- és vérvizsgálatokat. Az édesanya, ha találkozunk az utcán, mindig beszámol kisfia egészségi állapotáról; s persze többször láttam, hogy a gyermek vidáman ott futkos mel­lette. Hogy mi játszódik le Józsika szervezetében, azt nem látom, ezért félek. Az életét féltem, hiszen ez a kór alattomosan terjed. Ga­álné olykor elhozza kisfia leleteit, úgy tudom, hogy az onkológiával sem szakította meg a kapcsolatot. Áprilisban vitaminokat írtam elő neki. Dr. Kristína Husáková onkológus szerint viszont az alternatív gyógymód nem vezet eredményhez:- Tudom, előfordulnak esetek, amikor a menthetetlennek tartott beteg a csodával határos módon tünetmentessé válik. Józsika tu­morát klasszikus módszerrel kezeltük, nem volt időnk kísérletez­ni. Az érfalon megjelent „valami” láttán sugárterápiát ajánlottunk, de az édesanya másképp döntött. Amikor megtudtuk, hogy gyer­meke németországi gyógyíttatására gyűjtést kezdeményezett, nem tiltakoztunk. El kell fogadnunk, hogy vannak szülők, akik más utakat keresnek. Szerencsére, a kisfiú állapota jó, reménykedjünk hát... A játszma tart Mondjon bárki bármit, a szülők azt állítják: ha megengedték vol­na, hogy Józsikát ismét alávessék a radikális gyógymódoknak, ak­kor sok kis társát követve, ma már nem élne. De tudatosítják azt is, hogy a küzdelmük - esetleg - nem végződik győzelemmel:- Meggyőződésem, hogy aminek be kell következnie, bekövetke­zik. Mégis hiszem, hogy kisfiam túl van a nehezén. Az emberi jó­ságnak köszönhetően, hiszen az adományok nélkül nem kaphatná meg mindazt, ami kisegíti a bajból. Ma ismét vidám, nevetni tudó kisfiam van, akinek nincsenek fájdalmai. Adná a jó Isten, hogy egy­szer elfelejtse azokat a borzalmakat, amelyeket két és fél évesen át­élt. Nagyra becsülöm a gyermekemet kezelő orvosok tudását, szak­értelmét, tenniakarását, de mivel az első kezelés nem hozott átütő sikert, mi mással próbálkozunk. Szorítunk neked, Józsika! ----------------------­Péterfi Szonya RIPORT 1995. július 9.

Next

/
Thumbnails
Contents