Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-09-10 / 37. szám

PARMŰVÉSZET FELLEGVÁRÁBAN I «- A múlt sikerei köteleznek. DY VILMOS Rendkívül büszkék is vagyunk----------------------------- rájuk, de nem kívánunk csak a régi dicsőségre építeni. Ezért nem rekedtünk meg a Viktória- mintánál. Diplomás iparművészeink új stílusú kisplasztikákat is kreálnak, amelyek igen keresettek világszerte - mondja az igazgató. Az új és természetesen a régi mintájú luxustermékek gyár- | ,,, tását magam is - ' « láthattam. Kí­| s é r ő m ■¿! ugyanis vagy évekig a nagy lehetőségre várni. E rangot ugyanis a kivételes tehetség, a precíz munka és az alkotó fantáziája garantálja. Ha valaki elkészít egy rendkívül bonyolult, ám tökéletes miniatűr mesterművet, bekerülhet a kiválasztottak közé. Herend egyműszakos üzem. Elsősorban a fény miatt. Igazán minőségi munkát nem lehetne esti megvilágítás­■“'_ nál végez­ni. )m­let ben íde­tcio ogy íció eso L'ink o es endi gaz ran­oro olo lünk volt. } | végigvezetett a gyár műhelyeiben, a mester­festők helyiségeiben, és a tervezők műtermeiben. Tanúja voltam, miként válik a rózsaszín vagy a zöldes színű massza fokozatosan filigrán csé­székké, esetleg kecses állatfigurává. Az is megle­pett, hogy a porcelánkészítéshez szükséges alap­anyagot egészen Franciaországból importálják. Miközben a 170 éves gyár múltjáról a magyarázatot hallga­tom, szinte lélegzet­visszafojtva egy apró porcelánrózsa szüle­tését figyelem. A női kezek az asztalon levő, formátlan anyagból boszorká­nyos ügyességgel ki­lenc lapos szirmocs- kát varázsolnak, aztán néhány mozdulat, s ripsz-ropsz máris el­készül a virágok ki­rálynője, amely egy levesestál fedelét dí­szíti majd. Ezt a virá­got - tudom meg a ké­szítőjétől - kizárólag kilenc szirom alkot­hatja. Ez az előírás. A nyolc kevés, a tíz már sok! Egyetlen műszak alatt minimum 150 ilyen kis remekművet kell alkotni... A mázolás, csakúgy mint a festés, már a munka következő fá­zisa. Az utóbbi műve­letet, amely nagyban hozzájárult Herend hírnevéhez, vagy hét- százan végzik. De kö­zülük csak 10-15 mes­terfestőnek van joga arra, hogy szignálja is a terméket. Hogy vala­ki mesterfestő legyen, ahhoz nem kell végig­járni a szamárlétrát, Megfesteni például a sajátos stílusú vadvirágokat és friss gyümölcsöket - a herendi porcelángyár egyik különlegességét -, a pikkelyes dekorokat, amelyek különösen az USA-ban nagyon nép­szerűek, de bonyolultságuk miatt csak kevés por­celángyárban alkalmazzák. Az értékes festési technikák közé tartoznak az egyszerűségükben nagyon megkapó, hullámvonalban elhelyezkedő virágfűzérek, és a kínai minták is. Mert Heren­den, ahogy kiderült, vannak „kínai” festők is. Persze, valamennyien idevalósiak, de mivel kí­nai dekorációra, miniatűrökre specializálódnak, rajtuk maradt ez az elnevezés.- A mi formakincsünk, dekorációnk igazán nemzetközi. A porcelán olyan anyag, amely nem kedveli a népi motívumokat - magyarázza az igazgató, majd hozzá fűzi, hogy az itteni gyártmányok „herendiségét” épp a sajátos for­ma és a dekorválaszték adja meg. A gyár ajánlatában mintegy 20 ezer féle tárgy szerepel, a dekorációk száma is több ezer, a virágkompozíciók variációja pedig szinte kimeríthetetlen. Herend elengedhetetlen tartozéka a Művész­ház. Itt születnek a prototípusok, és itt kapott otthont egy kiválóan felké­szített, tervezőkből és kivitelezőkből álló gárda. Egyikük Adorjáni Zoltán, az állatfigurák mestere. Ottjártamkor egy elefántfejet formázott. Kollégája: Tamás Ákos a régmúlt időket idéző termékeket kedveli, ezért színes, hár­tyavékony, úgynevezett sziromtál el­készítésével foglalatoskodott. A géppel gyártott, matricákkal dí­szített porcelán is szép és keresett, de mivel sorozatgyártásról van szó - és sok van belőle -, nem olyan drá­ga. A herendi értékét a kézi­munka adja, az, hogy ez a törékeny áru egyedi­leg készül. Itt nem dolgoznak raktárra, csak megrendelés­re. A herendi por­celán nem tömeg­cikk, tehát arány­lag kevés van belőle. A megren­delőnek olykor hosszabb ideig vár­nia kell a termékre. A legnagyobb érdeklődők, az USA, Kanada, de a dél­amerikai országok, beleértve az apró szigeteketis, no és természetesen Japán, Új-Zéland, illetve Nyugat-Európa csaknem va­lamennyi állama. A kézzel festett porcelán jövője attól is függ, hogy a manufaktúrák ellen tudnak-e állni a mennyiségnövekedés csábításának. A herendi- ek állják a sarat, és garantálják a kézművesek által alkotott termékek kiváló minőségét. A gyár reprezentációs boltjában egymásnak adják a kilincset a nyugati turisták, s nagy örömmel váltják ropogós bankóikat egy-egy kávéskész­letre, vázára, esetleg állatfigurára. Amikor ott jártam, egy pozsonyi műgyűjtő a már korábban megrendelt Rózsa Sándor lovasszobrocskát vá­sárolta meg „csekély” 75 ezer forintért!- Kétségtelen, hogy a világ élvonalába tarto­zunk, hogy a műértők fülében Herend neve igencsak jól cseng. Városkánk a világ számos részén ismertebb, mint egész Magyarország. Mégsem szerencsés dolog összehasonlítani a világhírű márkákat. Ez például olyan, mintha egy Vasarely-mű és egy Raffael-festmény közt akarnánk párhuzamot vonni...- Miben egyedi a herendi? Mi az, ami máshol nincs? (Fotó: archívum)- Talán a „kosárfonó” műhelyünket említeném, ahol nagy technikai bra­vúrt igénylő munka folyik. Tudo­másom szerint ezt a porcelánt a nyugat-európai gyárakban sehol sem készítik. További erőssé­günk a perforálás, vagyis a porcelán kilyukasztása, mely szintén nagy kézügyességet igényel. Hasonló színvonalon mint mi, nem sokan dolgoz­nak. Vannak díszvázáink, amelyeken csaknem ötezer apró lyuk található.- És ön? Mire a legbüszkébb?- Arra, hogy itt lehetek! Hogy olyan közösség munkáját irányíthatom, amely magasra emelte a magyar iparművészet zászlaját. Sok száz korongosunk, porcelánfestőnk és más szakemberünk egy, már-már kihalófélben levő szakmát űz rendkívül magas színvonalon. Érde­mesnek tartom megemlíteni azt is, hogy életünk­ben először nemcsak alkalmazottak, hanem tulaj­donosok is lettünk. A részvények 75%-a miénk, a maradék 25% az államé. Tavaly először örülhet­tünk az osztalékoknak is. Húsz százalékot fizet­tünk, ami nem kevés. A részvénytársaság elnöke a világszerte elismert építész: Makovecz Imre, igazgatótanácsunk egyik tagja pedig az a Módi Ferenc, aki júliusban Magyarország elnöki poszt­jára is pályázott. Ezek a nevek, úgy gondolom, garantálják további sikeres munkánkat. A műhelyeket járva több szakembert is megkérdez­tem: vajon hová sorolnák Herendet a világ legismer­tebb porcelángyártói közt? Legjobban talán egy fiatal menedzser spontán válasza tetszett, aki azt mondta: ha Meisseni a porcelán Rolls Royce-jának mondják, ak­kor Herend legalábbis a porcelán Mercedese. Va­jon mi a véleménye az ilyen jellemzésről a vezér- igazgatónak? Vendéglátóm elmoso­lyodik, csak aztán ad vá­laszt: RIPORT 1995. szeptember 10.

Next

/
Thumbnails
Contents