Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-10 / 37. szám
Men A Pesti Hírlap 1842-ben kő- - zölt híre szerint: „Herend, ( Veszprém megyei helység kö- ~ zelében már ezelőtt 14 évvel porcéi deztetett fel, s azóta szüntelen tétette porcelán készítésére, de ezek 11 év 1 csak tökéletlen, sárga, szürke anyag nyekre vezettek.” Ki tudja, hogy a hajdani tudósító i mentálta az akkor mindössze 63 há; bakonyi faluban működő manufakt termékeit, amelyek egy idő után vili ték Herend nevét. A gyáracska készítményei előszi lépték át az országhatárt. A Londo zett I. Világkiállításon ott volt egy manufaktúra kínai motívumokkal készlete is. A lepkés, virágosmintá annyira megtetszett Viktória királyi már ott a helyszínen megvette. Ez azóta a „Queen Viktória”-szerví2 egyik legkedveltebb herendi mint. népszerűsége a mai napig sem csoki - Az említett évtől a gyár rendszt latban áll az angol uralkodóházzal, közé tartozik többek között Erzsébet Diana hercegnő. A királyi család összejövetelei, például a karácsonyi képzelhetetlen herendi étkészlet néll nem kis büszkeséggel Kovács Jrízse Porcelánmanufaktúra RT. ügyvezető gatója, aki kapásból sorolja a rangot gosabb vevőket. Királyokat, államfői kosokét, politikusokat, filmsztárokí kát. - Első, igazán ismert tengerentú 1853-ban Franklin Pierce, amerikai akinek a New York-i világkiállítá meg a herendi porcelán. Hogy nem \ lése, azt a többi prominens műértő hí ta is bizonyítja. Például a Kennedy mai napig is nagy rajongója a kézzé gyár porcelánnak. De a vásárlók k Sándor cár, a perzsa sah, Bush elnök negger és még sok-sok más neves s Herend több mint másfél évszázt zetközi versengésben valóságos arai te. Csak néhány kitüntetés a legjel közül: London. 1851: „Prize Med 1855: I.osztályú érem; London, 186 Causa” érem; Bécs, 1873: „Fortsch le”; Szentpétervár, 1901: aranyéré 1904: aranyérem; Torino, 1911: aran ladelphia, 1935: aranyérem; Buda aranyérem; Brüsszel, 1958: aranyéré M int annyi embert, engem is a kíváncsiság vitt közéjük. Előbb a Csorba-tótól érkezett róluk a hír, s májustól Pozsonyban, a sírköved tó fölött is felbukkantak. A Tátrában az egyik síugrósáncról, a fővárosban egy autódaruval negyven méter magasságra emelt ketrecből ugrálnak a mélybe. Mesterük, PETER HÁMOR azt állítja: a halálcsók (merthogy eredeti nevének ez a magyar megfelelője) a rendhagyó sportok közé tartozik, van nemzetközi szervezete, biztonsági előírásai, s a hozzá szükséges felszerelést is egyazon cégtől lehet csupán beszerezni. Csak éppen versenyeket nem szerveznek. Rengeteg dologra hasonlít, de semmivel sem függ össze. Sok nézőnek csupán attrakció, a gumikötélen zuhanásra vállalkozóknak meg vakmerő szórakozás. Valamikor a polinéziai Wanata törzs férfiai ily módon tették le a bátorság próbáját. Bambusztoronyból kellett le- ugraniuk saját készítésű kötelük segítségével, s aki túlélte, választhatott magának nőt, mert akkortól felnőttnek tekintették. Amerikán át előbb Csehországban, majd kilencvenhárom végétől hozzánk is eljutott ez az őrültség határát súroló furcsaság népszerűsített változata. Sportgyökereiről keveset tudni. Szlovákiai terjesztője Peter Hámor. A poprádi vállalkozó utazási irodát üzemeltet, és különböző hegyi szolgáltatásai között szerepel a bungee-jum- ping (így hívják angolul, s nálunk sincs más megfelelője) is. A Csorba tónál tavaly sokan megkedvelték, s mivel Pozsonyból is akadt érdeklődő bőven, úgy döntött, hogy a fővárosban szintén lehetőséget ad a bátor ugróknak. Potom hétszázötven koronáért bárki lezuhanhat a darukarral felemelt ketrecből. Október közepéig hetente, péntektől vasárnapig. Lényegesen olcsóbban, mint a környező országokban, ahol száz márkát kémek a néhány másodperces produkcióért. Hogy mégis kik nem vállalhatják? Akinek testsúlya negyvennyolc kilónál kevesebb, vagy százhúsznál több. Más korlátozás nincsen. A hatvan évnél idősebbeknek ajánlanák az orvosi vizsgálatot, mielőtt jelentkeznének a halálcsókra. Persze ilyen még nem fordult elő, mert a legidősebb kliensük eddig ötvenhat éves volt, a legfiatalabb mindössze kilenc. Állítólag még a nem edzett, de egészséges embernek sem ártalmas. Igaz viszont, hogy az ugrás előtt aláíratnak egy nyilatkozatot, melyben a próbálkozó megerősíti: nem szenved egynéhány, esetleg veszélyt jelentő betegségben. S a biztonság? A kötelek a szükségesnél tízszeresen erősebbek, s a tartó- szerkezet és a csatlakozások is legalább duplán annyit kibírnak, mint a leterheléskor. Hibát csupán a bekötést végző ugrófelügyelő követhetne el, ha valamit rosszul rögzítene. Ám ezt a kétvagy többszörös ellenőrzések követik, így kizárható minden veszély. Kikből verbuválódik a halállal csó- kolódzók tábora? Van aki csak egyszer ugrik életében, s azt mondja, ebből ennyi elég volt. Mások kedvelik az új kipróbálását, vagy így kívánják gyógyítani gátlásaikat, esetleg notoriku- san keresik a kockázattal járó alkalmakat. S egykoron bármennyire is a férfiak érettségének vizsgájaként emlegették a bungee-jumping elődjét, manapság az érdeklődők legalább harminc százaléka már nő. Ám hogy lenne egy réteg, amely rendszeresen ugrálna, az nem mondható el. Balesetek, sérülések még nem fordultak elő. Egy fiatalember ugyan szétverte az orrát, de saját kezűleg, amikor ma- gatehetetlenül zuhant lefelé, tudtán kívül öklével jót behúzott magának. Peter Hámor azt állítja, kevés ilyen biztonságos sport létezik, mert ebben az ugró senkivel sem ütközhet. A kísérletezőnek minden próbálkozás óriási élmény, voltaképpen azonban mindegyik ugrás egyforma. Amit az ugrómesterek hajtanak végre, abban már van változatosság, látványosság meg esztétikum. így vagy úgy, de lélegzetelállító dolog az egész! Ma már őrültség, amit valóban a vakmerőknek találtak ki, még ha hatalmas sportteljesítményként is próbálják eladni. Csak olyanoknak jó, akik kínjukban nem tudnak mit csinálni! J. Mészáros Károly Lázas lábrögzítés, ugrásra készülő mosolygós fiatalember Zuhanás a ketrecből Tehetetlenül a tó felé Van aki a vízben is megmártózik Visszaérve, újra az ugrómester kezében (Vlado Gloss felvételei)
