Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-03 / 36. szám
1995. szeptember 3. GYERMEKVILÁG Hfe^ GYULAI PÁI. A szarka és a gilice Egyszer a szarkához gilice betoppan: „Taníts, hogy kell fészket rakni, Te tudod legjobban.” „Szívesen hugocskám!” Dolgozik már rajta. „Csak így, csak úgy, csak, csak, csak!” mindegyre azt hajtja. Szótlanul ott ülni gilice is restell. Búgó hangján: „Túdom, tüdőm' beszélgetni kezd el. „Hát csináld, ha tudod!” - szarka mond haraggal, félbe-szerbe hagyja dolgát, s elrepül azonnal. Szarkáékhoz képest, fészke gilicének ezért maradt csak egy darab - eddig tart az ének. Rácz Noémi rajza Egy öreg özvegyember tavasszal borsót ültetett az erdő mellé. Amikor megnőtt a borsó, látta az öregember, hogy helyenként kitaposták. Mondja este a legnagyob- bik lányának:- Valaki az éjjel összetaposta a borsónkat, meg kell őrizni. Ma éjszaka te fogsz őrködni. Ahogy sötétedett, a lány kiment a mezőre. Éjfélkor hallja - jön az erdőben a mennydörgős mennykő. A lány még soha nem látott ilyet. Félszemű, féllábú szörny volt, bicegett, pálcára támaszkodott. Odavonszolta magát, a borsóban ledőlt, az őrt megragadta és az erdőbe vitte. Másik éjszakára a középső lányát küldte az apa. A szörny azt is az erdőbe vitte. Harmadik éjjelre a legkisebbik leányát küldte el, de az sem tért vissza. Megy az ember, s szembe jön vele egy makk.- Szervusz, apó! - köszöntötte a makk. - Messzire mész?- Megyek a lányaimat megkeresni - felelte az öregember.- Én is segítek neked - mondta a makk. - Tudom, hogy hová vitték a lányaidat. Magaddal viszel-e?- Persze, persze, ha segítesz - örvendezett az öregember. Megy az öregember és a makk, találkoznak a kötéllel.- Szervusztok, vándorok mondta a kötél. - Merre tartotok?- Lányokat keresni.- Én is elmegyek segíteni - mondta a kötél. - Elvisztek? Mennek, mendegélnek, találkoznak egy bunkóval.- Szervusztok, vándorok - mondta a bunkó. - Merre visz utatok?- Lányokat keresünk.- Én is segítek - ajánlkozott a bunkó. - Mehetek veletek?- Hogyne, hogyne. Vidámabban megyünk, több reménnyel. Hamarosan mind a négyen beértek egy erdőbe. Körülnéztek, s mit látnak? Egy kunyhót. Bementek a házikóba, s ott ült az apa három lánya, kását főztek a szörnynek. És elmondták, hogy a szörny hamarosan hazatér, s akkor jaj lesz nekik.- Ne félj, apó, mi segítünk neked kiszabadítani a lányokat - mondta az öregembernek a makk, a kötél és a bunkó. Este az öregapó lefeküdt a kemencére, a bunkó felmászott a szemöldökfára, a kötél a küszöbön összecsavarodott, a makk a kásás fazékba mászott. Éjfélkor szörnyű zaj hallatszott, mennydörgős mennykő, a fél szemű szörny berontott a kunyhóba, és enni kezdte a kását. A makk abban a pillanatban kiverte a szemét. A szörny futásnak eredt, de a küszöbön a kötélbe botlott, a bunkó pedig fejbe ütötte, és rögtön kilehelte a lelkét. Az apa meg a lányai köszönetét mondtak a segítségért és hazamentek. Többé senki sem taposta le a borsót. Bán Péter fordítása A híres-neves költő a kovácsműhely mellett haladt el, amikor meghallotta, hogy a kovács az egyik alkotását énekelgeti. De, óh, egek! Kénye- kedvére másította meg a szöveget és húzta-vonta a melódiát! Dühösen lépett be a műhelybe, a mestert félretolta az üllőtől, ide-oda hajigálta a szerszámokat, és össze-vissza csapkodott velük.- Hej! Tán megbolondultál - förmedt rá haragosan a kovács.- Miféle ördög bújt beléd? Hogy merészelsz beleavatkozni a munkámba?- S akkor mi van? - mondta a költő.- Mi az, hogy mi van? - dühöngött a kovács. - Ez az én munkám! Ezek a szerszámok éltetnek és tartanak el, érted?- Engem is a munkám, a dalaim tartanak el - mondta a költő. - A dal, melyet az előbb énekeltél, az én dalom, az én alkotásom. Tudd meg, azt én írtam. Te pedig istentelenül elferdítetted a szöveget, kicserélgetted a szavakat, kitekerted a dallamot. Engem is a dalaim táplálnak. Te se tedd tönkre a dalaimat, a műveimet. Ha képtelen vagy a hiteles szöveget énekelni, ne fogj az éneklésbe. Koday Berta fordítása SZUBRAMANJA BHÁRATl HÁZI ÁLLATKERTI ÚTMUTATÓ A ii Deres Előfordulhat, hogy a születésnapi hörcsög várandós, s egy szép reggel a vackában nem egy hörcsögöt találsz, hanem... hatot. Az első teendő, hogy kényelmes lakhelyet készíts a kicsinyeknek és tisztán tartsd a kalitkát. A hörcsögmamát is jól kell tartani (bár a hörcsög igen keveset eszik). A kicsinyek három hétig gyámoltalanok, de azután önállósulnak - és el kell őket választani. Ha összezárva maradnának, örökösen veszekednének. Elérkezett az idő, amikor nevelőszülőket kell keresned a kicsinyeknek, körbekérdezheted a barátaidat, melyikük hajlandó befogadni egy kö- lyökhörcsögöt... Nemrég tűnt fel - külföldön már kapható népszerűsége rohamosan nő. Pici, kedves jószág, nincs vele sok gond. Ha időnként megengedjük, hogy csatangoljon egy kicsit a lakásban, boldog lesz, de egyik szemünk ilyenkor mindig legyen rajta, nehogy megrágja a bútort vagy a vezetéket. Állandó lakhelye tágas kalitka legyen - plasztikból. Az akvárium nem alkalmas erre a célra, mert az üveg hideg, és a levegő nem áramlik szabadon benne. A kalitkát rongyokkal, szénával béleljük, és ügyeljünk arra, hogy ivóvize (a kalitkán kívül egy tálacskában) mindig legyen. A mininyuszi torkos jószág, gabonát, szárított gyümölcsöt és zöldséget adjunk neki. Szüksége van valami rágcsálnivalóra, pl. száraz zsemlére - de kenyérre nem! Csak olyan salátával és zöldséggel etessük, amelyről biztosan tudjuk, hogy nem permetezett. (k) Volt egyszer egy tó, amelyben rengeteg béka lakott. Nagyon jól érezték magukat, s éjjel-nappal brekegtek, ku- ruttyoltak:- Kutykurutty, brekeke! Kutvkurutty, brekeke! Leszállt az este, s a fáradt emberek lepihentek, de a béA gólyák mega békák (Magyar népmese) kák tovább folytatták éktelen hangversenyüket: Semmivel sem törődünk, Egyre vígabban élünk! Egy szép napon vándorló gólyák érkeztek a tóhoz. Ittak a tó vizéből, majd csendesen a partra telepedtek és szundítani kezdtek, mivel hosszú útról jöttek és nagyon elfáradtak. Igen ám, de a békák most is éppen olyan zajosak voltak, mint máskor. Folytatták hangversenyüket és kacagták, hogy’ a gólyák egy percet sem tudnak csendben pihenni. Erre a gólyák egy hosszú lábú fiatalt választottak maguk közül követnek, és elküldték a békához. A gólyakövet méltóságteljesen lépkedett a tó vizében, amíg a békakirályhoz érkezett.- Ember, állat rég pihen már - mondotta szerényen. - Kérlek, ne háborgassátok az alvókat! A békakirály azonban felfújta magát és gőgösen így válaszolt:- Ez a tó a miénk, s azt csinálunk benne, amit akarunk! Ha aludni akartok, menjetek máshova! Csak azért is kuty- kurutty, brekeke! S erre a békák mindnyájan olyan fülsiketítő brekegésbe kezdtek, hogy a gólyakövet hanyatt-homlok menekült a tóból. A gólyák pedig egész éjjel hallgatták a békák ku- ruttyolását, s egy szem nem sok, annyit sem aludtak. Másnap hajnalban azonban tanácskozni kezdtek és elhatározták, hogy megleckéztetik a békákat Segítségül hívták a környék minden gólyáját, ellepték a tavat, s falni kezdték az éjjeli hangversenytől kifáradt, álmos énekeseket. Ekkor ízlelték meg a gólyák a békahúst, s azóta eszik a békát. MEGFEJTÉS Az augusztus 13-ai számunkban közölt feladat megfejtése: sáfrány. Nyertesek: Balajthy Lucia. Gesztete; Litomericky Elemér, Komárom: Nagy Klára. Nagykeszi; Szántó Krisztina, Gúta; Androvics Roland, Csallóközkürt.
