Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-09-03 / 36. szám
Uasímep 1995. szeptember 3. PUBLICISZTIKA A t örökök 1543. augusztus 10- én foglalták el Esztergomot, s egyidejűleg Párkányt, az akkori Kakathot is birtokukba vették - megkezdődött a 140 éves török hódoltság kora. A törököknek Esztergommal szemben, a Duna innenső partján is megerősített helyre volt szükségük, hogy biztosítsák az átkelést csapataik részére, illetve visszavonulás esetén akadály nélkül visszatérhessenek Esztergomba. Erre pedig a párkányi rév volt a legalkalmasabb. Sikertelen ostrom Houfnager György 1595. évi metszete. Az előtérben végvári lovas vitézek, mellettük a július 24-én felégetett kakathi (párkányi) palánkvár látható. szerelt tüzérséget helyezett el benne. Mansfeld herceg megdicsérte Pálffy Miklóst - aki a Párkányban elfoglalt hadizsákmányt: foglyokat és két ágyút neki elküldte és aranylánccal megajándékozta. PÁRKÁNY OSTROMA 1595-BEN Az 1590-es évek elején nagyszabású hadműveletek indultak meg az ország felszabadításáért. Esztergom várának megtartását a török mind politikai, mind stratégiai szempontból fontosnak tartotta. Visszafoglalása a felszabadító seregek számára is a legdöntőbb cél lévén a legfőbb magyar, vallon, német és olasz erőket is ide összpontosították. Felszabadítására Mátyás főherceg vezérlete alatt már 1594 tavaszán jelentős seregek sorakoztak fel. Az Esztergom és Párkány visszafoglalásáért indított ostrom június 29-én sikertelenül félbeszakadt. Ebben az ostromban lelte halálát Balassi Bálint is, a magyar lírai költészet megteremtője. Előrelátható volt, hogy Esztergom és Párkány ostromára a következő év tavaszán újból sor kerül, ezért a törökök mintegy húszezer embert vontak össze Buda körül. Mikor azonban Mansfeld Károly herceg - erélyes és tapasztalt katona volt - 1595. június 21-én váratlanul Esztergom alá érkezett, az ősz Ali szandzsák bég, távol lévén, kiszorult a várból és Mansfeld ezredmagával bevonult Esztergomba. Felgyújtotta a Rácvárost és később elfoglalta a Szent Tamás-hegyen levő erődítményt is. Súlyos veszteségek Okulva az elkövetett hibákból, Mansfeld július 3-án a Rácváros sarkán az esztergomi sziget irányában hidat veretett a Dunán. A sereg egy része 6-án átkelt és a Párkány melletti magaslaton tábort ütött. Ugyanaznap este a parancsnok a Garamon át Esztergom 1595-ös ostromát ábrázoló, Velencében kiadott metszet. Baloldalt, alul Mansfeld Ká- különítményt menesz- roly fővezér, felső részén Pálffy Miklós vezér láthatók a csapattesteik mellett tett az úgynevezett halásztanyára azzal, hogy emeljenek sáncot. Másnap 4 ágyút helyeztek el ott. Ugyanakkor a Garam jobb partján, egy dombon, a hajózás meggátlására másik sáncot emeltek, s azt 8 ágyúval szerelték fel. Július 9-én a törökök 9 gályából álló hajóraja Budáról egyenesen a párkányi kikötő felé vitorlázott. Itt azonban oly heves ágyútűz fogadta őket, hogy továbbhaladásuk kis időre megakadt, de a hajóágyúk védelme alatt mégis kikötöttek, és 80 janicsár a sáncok elfoglalására indult. A véres harcban a magyar védők helytálltak. Több mint 600 török elpusztult, sokan a Dunában lelték halálukat. A magyarokat is súlyos veszteségek érték, a Bars és Nyitra vármegyei nemesi felkelők vitéz harcosai nagyrészt ottvesztek. Párkány bevétele szükséges volt, hogy a hajóközlekedés szabad legyen a Dunán, és ne ismétlődjék meg az 1594-i sikertelen ostrom. Két szökevény Párkány bevételére közvetlenül az alábbi esemény szolgáltatta az okot: Július 15-én két ifjú megszökött Párkányból. A keresztények táborába kerültek. Bevallották, hogy Kakathon nincsenek többen kétszáznál. Az esztergomiak igen félnek attól, hogy Kakath elesik, mert akkor nem tarthatják magukat. A hír vétele után Pálffy és Nádasdy másnap, július 16-án Kakath alá vonult, az előző évből megmaradt sáncokat helyrehozatta, a futóárokba vizet vezettetett, majd 21-én erős tüzelés alá fogta Kakathot. Miután Don Juan a Víziváros felé néző kapu sövényét elégette, Pálffy az árokból levezettette a vizet, s az árkot betömte földdel és rőzsével. Július 24-én tűzgolyókat szóratott Kakath házaira, s amikor a tűzoszlopok emelkedni kezdtek, öt irányból 80-80 emberrel általános rohamot vezényelt. A török őrség kezdetben erősen védekezett, de látva a tűz rohamos terjedését, a Duna felé fordult. Sajkákon próbáltak menekülni a Vízivárosba. Egy sajkát a magaslaton levő üteg elsüllyesztett, a többi azonban szerencsésen átjutott a túlsó partra. Kakath pedig 4 napig égett és 14 napig izzóan füstölgőn. A magyar katonák a tűzben rabolni és zsákmányolni kezdtek. Pálffy hirte- lenében nem tudta fegyelmezni az embereket, így ötvenen a tűzben lelték halálukat, százötvenen pedig súlyos égési sebeket szenvedtek. Mihelyt a tűz kialudt, Pálffy szigorú törvényt ült a zsákmányra éhes katonák felett, kemény büntetéssel sújtotta a vétkeseket. A csekerdényi nagyjából helyreállíttatta Párkányt, és néhány ágyúval felA török fejvesztve menekült Esztergom ostroma tovább tartott, a törökök hősi elszántsággal védték. Augusztus 26-án Pálffy indítványára újabb roham indult a Budáról és Vörösvárról közeledő, segítségül siető 4000 főből álló török sereg ellen. A roham megindulása után a török fejvesztve menekült, így a győzelem stratégiailag teljes volt. Az utolsó török erő, amelynek elvileg esélye volt rá, hogy bejusson a várba, megsemmisült. Az ostromlókat újabb 2000 milánói megérkezése lelkesítette. Augusztus 31-én elkezdődtek a tárgyalások, azzal az indokkal, hogy a védők helyzete reménytelen, nincs felmentő sereg. Végül létrejött a megegyezés, a törökök, szabad elvonulás feltétele mellett, átadták a várat. Négyszáz évvel ezelőtt, szeptember 2-án és 3-án délben bevonultak a várba az ostromlók, és ezzel Párkány és Esztergom 10 évre felszabadult az addigi, 52 éves török hódoltság alól. A vár elfoglalásával óriási volt az öröm. Az ágyúk dísztüzet adtak, a székesegyházban Te Deumot tartottak, a Szent Tamás-hegyen katonai lakomát rendeztek. Gonzaga mantovai herceg zenekara előadta Monteverdi Vespro című operáját. Sorra jelentek meg a hírlapok, külföldi metszetek és a hadjárat történetét tartalmazó könyvek az 1595- ös, európai jelentőségű ostromról. Podlupszky Mihály Költözik. Akik szembejönnek az úton, talán azok is költöznek. Máshová, mert az, ami neki ma fontos, ezeknek a vele szembejövőknek már ugyanolyan va- cakság, mint neki a fővárosban hagyott középszerű élet. Párhuzamos útvesztők ezek, csak a bejáratuk és a kijáratuk más. A bennük lévő falak, zsákutcák és nyitott utak árnyékként másolják egymást, s a bennük bolyongók nem is sejtik, hogy a bejárat másoknak kijárat, vagy éppen a célként keresett kijárat volt Nemrég elmesélte neki találkozását azzal a tanítónővel, aki egy kis faluban, több száz kilométerre szülőföldjétől, három évtizede az egyosztályos iskolában egyedül tanítja a gyerekeket. Két alapvető dologra: az olvasásra és a játékra.- Na és akkor mi van, ez a feladata?! - bakafán- toskodott Szilárd. Horkai ott folytatta, ahol barátja közbeszólása félbeszakította... Fáradtságot, időt, energiát, pénzt Útvesztőkben A keresés nyugtalansága űzte ki ilyenkor a hegyaljai kisvárosba, s nem véletlenül: a legjobb pillanatnak érezte, hogy újra elinduljon, s megkíséreljen kilépni a középszerből. Az ember úgy van ezzel a lelki állapottal, hogy amíg nem szembesül vele, amíg nem kényszeríti számvetésre a sorsával, igazán nem is tudja létezését. Tehát úgy létezik, hogy nincs, s amikor egyszerre megjelenik, rá kell döbbennie: már nagyon régen létezik, csak éppen másnak látta. Időjárási front okozta kedélyváltozásnak, apró szakmai melléfogásnak, vagy éppen baráti körbeli perlekedésnek, egy-egy türelemmel végig nem bírt kocsmai vitatkozásnak, rosszul sikeredett hitvesi ölelésnek. Mikor elindult, már a főváros határában elkezdte vedlését a lelke. Először repedéseknek tetsző fényjelek törtek elő, majd a távolság fizikai növekedésével egyszerre kezdtek hámlani a szakadások mentén a megszokás és a szürkeség szarusodó darabkái. Mialatt ettől távolodott, egyre közelebb jutott egy más mérték szerinti állapothoz. Ennek nem az önmagával való szüntelen foglalatosság van a középpontjában, hanem a másokra való figyelés, a kitárulkozás, a részesedés egy másfajta értékrendek szerint működő létből. Ennek is megvannak a maga veszélyei, amelyek pillanatok alatt a levedlett lelkiállapothoz hasonlót növeszthetnek kéregként lelke köré. Ha felvállalja az idegeneknek ebben a közegben kijáró előjogokat és a feltétel nélküli tiszteletet, akár vissza is bújtathatja a szarusodó burok alá. Horkai szerette ezeket a lelki elköltözéseket. Ezektől tudott még olykor eredeti is lenni, pontos és türelmes, mintha most kezdené a pályát. Majd csak bejön végre valami, s akkor nyugton marad egy kicsit. Elégedetten vár a nem tudni hányadik fel- töltődésre. Arra a szellemire, ami nélkül a középszer is csak közepes. Reménytelién elviselhető. a bejárata valakinek, csak éppen egy kapuval elcsúsztatva. Ezer és ezer útvesztőben járnak az emberek, keresve talán az ugyanoda vezető kijáratokat. Van, akinek nincs szüksége az effajta költözésekre. A világ, amelyben él, emberi egyediségei sajátosságaiból adódóan teljességet mutat, és ettől eredeti. A mindennapok létszükséglete megszabta munka, a belső ritmust szabályozó külső tényezők, a munkájára és érzelmeire ráutalt emberek, a tevékenység szülte közösen elfogadott értékek sora menti meg őt a középszerűségtől. Mert középszerű csak az lehet, aki nem érzi, nem tudja saját helyét. Ezért oly fontosak Horkai számára ezek az utak a hegyaljai kisvárosba, ahol valamikor először szembesült mások válaszaiban saját gondolatainak értékével, először találkozott az érzelmeire az elvárt módon reagáló nő ugyanolyan rezgésszámon születő érzelmeivel. Ott lett felnőtt, s talán ebből következően, ott mindig önmaga lehet. Ezt a néha csillapodó, de valójában csillapíthatatlan vágyát még barátja, Erőssy Szilárd sem mindig érti meg... nem kímélve a lassan pályája vége felé közeledő tanítónő mindent megtett önmaga tudásának a gyarapításáért is. Nem tudták róla, hogy olykor heteken át a nyáron befőzött zöldbabon és paradicsomién élt, csak hogy nyáron két magyarországi szabadegyetemre is elutazhasson. Minden új írás-olvasás tanítási módszert igyekezett megismerni. Még amikor odahelyezése után kiadó szobát keresett a faluban, csodálkozó kérdésére egy helybéli parasztgazda elmondta: Ő ugyan nem végzett agráregyetemet, de mivel a kötelező hat osztályt olyan tanító keze alatt járta ki, aki írni, olvasni és a lakóhely természetrajzára megtanította, a könyveket mindig szerette. Saját példáján bizonyította, hogy az az ember, akinek nem áll módjában egyetemre járni, képes egyetemi szintű szaktudás birtokába jutni...- De mit ért el a játékkal? - szólt közbe ismét Szilárd, pedig bevallatlanul is tudták, hogy a szenvedélyes mozizásaik kamaszkoruk csodálatos lelki játékának álltak a középpontjában. A tanítónő a társasjátékokkal, a sakkal és a logikai játékokkal kezdte. Ma már ott tart, hogy olcsó számítógépeken játszanak, s az ügyesebbek egyszerűbb játékprogramokat is tudnak készíteni. Történik ugyanis, hogy kikerülve az alsótagozatos iskolából, a szomszéd falu nagy, központosított iskolájában nincs számítógépes szakkör, éppen ezért a célját követve maga alapított egyet. Most már gimnazisták - valamikori diákjai - is tanítják a kicsiket, öt-hat évvel ezelőtt még nem volt így, de azok, akik ebből a faluból középiskolások lettek, nagyobbrészt egyetemet vagy főiskolát végeztek és végeznek. Telt-múlt az idő, s a tanítónő azt vette észre, hogy nemcsak mint biológiai és érzelmi teremtmény maradt magányos, hanem pedagógusként is. Mert akiket ezzel az eltökéltségével készített fel a nagyobb tudás befogadására, mind elhagyták a falut. Hiába lenne ma is képes éppen tanítványai széles teret nyitó tudásán keresztül szembesülni a pedagógia és a játék elméletének legújabb eredményeivel, azok csak sátoros ünnepeken jönnek haza szüleikhez. Ettől sokszorozódik a magány, de ugyanakkor ettől lesz egyre inkább elismert a munkája. Feneketlen lelki csapda. Erőssy Szilárd döbbenten nézett, majd hosszú hallgatás után megszólalt:- De hát ez a nő önmaga ellen dolgozott, mindvégig. Hiszen mire nyugdíjba vonul, már gyerek sem lesz a faluban. Horkai szerette volna azzal folytatni, ha nem érezte volna fennköltnek, hogy az emberiség története játszódott le kicsiben egyetlen tanítónő eltökélt hivatástudata nyomán ebben az eldugott faluban.
