Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-20 / 34. szám
HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI | Riigylikasztó, sóskavetés, örökzöldek- Augusztus végén, szeptember első napjaiban aktuális a téli almát a kaliforniai pajzstetű, az alma- és a sodrómolyok ellen megvédeni. Ha szükséges, a varasodás és a lisztharmat ellen is permetezzünk.- A körtefákon augusztus közepétől egész szeptember végéig számíthatunk a rügylikasz- tók kártételére. Tavaszi előfordulásuk után most ismét megjelennek, s megkezdik a peté- zést (a peterakás fő időpontja október), amely az első fagyokig elhúzódhat. A rügylikasztó-ormányos elszaporodására elsősorban a meleg talajokra telepített költésekben kell számítanunk. A kártevő az ormányos bogarak családjába tartozik (ezeket hoss- zabb-rövidebb ormányukról ismerhetjük fel); teljes hossza 4-4,5 mm, színe szürkésbamától vörösbamáig változik; a szárnyfedőin egyenes, keresztben húzódó világos sáv látható. Kifejlett lárvája zömök, 6-6,5 mm-es. Fejlődése alatt 7-8 bimbót is elpusztíthat. Ha szükséges, a nyugalmi időszakban lemosó permetezéssel pusztítsuk.- A gyümölcsösökben most már fejezzük be az öntözést, ezzel ugyanis hátráltatnánk a hajtások beérését.- Fogjunk hozzá a gyümölcstárolók kitakarításához. A falakat újra meszeljük le. Szódás vízzel súroljuk le a polcokat. A padozatot is alaposan takarítsuk fel és fertőtlenítsük. Ha a tároló padozata föld, akkor azt mésztejjel locsoljuk fel. Ajánlatos azonban az ilyet néhány cm mélyen felvágni és friss homokkal feltölteni.- A köszméte félfás hajtásaiból ilyentájt készíthetünk dugványokat. Ezeket a kert árnyékos részében ültessük el.- Eljött az ideje, hogy a sóska vezetéséhez előkészítsük az ágy ásókat. A jó termés érdekében dolgozzunk be a talajba négyzetméterenként 25 gramm káli-, 28 g pétisót és 30 g szuperfoszfátot; persze a szerves trágyáról se feledkezzünk meg. Ebből négyzetméterenként 4- 6 kg ássunk be a fődbe.- Októberben is szedhetünk salátát, ha a hónap végén ültetünk. Novemberi salátaszükségletünket szeptemberi telepítéssel termelhetjük meg. Ez az őszi salátahajtás csak minimális fűtést igényel.- A levélzöldséget, így a nyári fejeskáposztát is, igyekezzünk száraz, napos időben leszedni. Ha mégis esős időszakban kerülne rá sor, akkor a káposztafejeket szedés közben fordítsuk le és csepegtessük ki belőlük a vizet.- Augusztus végén, szeptember elején az érő csemegeszőlőt a tarka szőlőmolyok és a bagolylepkék hernyói károsítják. Ellenük pl. De- cis 2,5 EC 0,05 százalékos oldatával (5 ml szer 10 liter vízben) védekezhetünk. Természetes, hogy fogyasztásra csak az egészséges, válogatott szemű fürtök kerülnek. A kiszedett rothadó szemeket viszont ne dobjuk a földre, mert így a különféle kórokozók tovább terjednek. Gyűjtsük össze és semmisítsük meg azokat.- Augusztus végétől már ültethetjük az örökzöldeket, így még a tél beállta előtt meggyökeresednek. Mielőtt azonban hozzálátnánk egy-egy drága örökzöld telepítéséhez, tanulmányozzuk át a szakirodalmat, ismerjük meg az adott faj talaj, élőhely, nedvesség iránti igényeit. így nem ér majd bennünket meglepetés. Ha kertünk talaja agyagos, akkor növényeink szép fejlődése érdekében dolgozzunk be a talajba egy négyzetméterre számítva 2-3 vö- dömyi érett komposztot. Meszes talajokon savanyú kémhatású élőhelyet igénylő örökzöldeket (pl. rododendronokat) ne telepítsünk; illetve készítsünk azoknak savanyú tőzegágyat.- Megkezdhetjük a lomb- és a tűlevelű élősövények nyírását is. Igyekezzünk úgy dolgozni, hogy a sövény keresztmetszete trapéz alakú legyen - r TÖBB ÉVIG FENNMARAD Az étkezési és a fűszerpaprika egyik legsúlyosabb betegsége nálunk az 1960-as években vált ismertté. A terméshozamot a növényházban és a szabadföldön egyaránt veszélyezteti: egyrészt a betegség következtében elhullás lép fel, másrészt romlik a bogyók minősége. A betegséget a Xanthomonas campestris pv. vesicatoria okozza. A baktérium a fertőzött vetőmaggal terjed. A fertőzött szárakból, magvakból a kórokozó még 10 év múlva is kitenyészthető. A lehullott levelekből a talajba kerülve is évekig fennmaradnak, s így később fertőzési forrásul szolgálnak. Ha a betegség már fellép, akkor az eső-, az öntözővíz, a növényeket látogató rovarok teijesztik. A baktériumok a levél vagy a termés szövetébe a légzőnyílásokon, a sebzéseken át jutnak be. A magas, 32 C-fok körüli léghőmérséklet és a magas páratartalom kedvez terjedésének. Ha a fólia alatt elégtelen a szellőzés, s a páratartalom akár csak 1-2 órán át megközelíti a 100 %-ot, kifejlődik a kór. Szabadföldön meleg, csapadékos években okozhat járványt. A réztartalmú szerek közül a Rézoxiklorid 50 WP 0,4 %- os oldatával védekezhetünk. Vigyázzunk azonban, hogy az ajánlott töménységet ne lépjük túl, mert a túladagolt szer a fiatal növényekre mérgező. A kasugamicin hatóanyagú Kasumin 2 L-nek 2,5 ml/lite- res töménységben jobb hatása van, mint az előzőnek. A két szert együttesen szükségtelen kijuttatni. A növényvédő szerek hatása attól függ, hogyan időzítjük a permetezést. Akkor várhatunk jó eredményt, ha még a betegség fellépése és kifejlődése előtt védekezünk - meleg és párás időjárás, tehát veszélyhelyzet esetén. Miután a tünetek megjelentek, a permetezésnek csökken vagy elmarad a hatása. A megbetegedés utáni növényvédőszer-ki- juttatás csupán a betegség továbbterjedését akadályozza meg. A baktérium jelenlétére a leveleken megjelenő, kezdetben apró, pontszerű foltok utalnak, amelyek a fonákon kiemelkednek, így a levél hó- lyagosodik. Az apró foltok idővel megnőnek (0 1-6 mm lesz), közepük kezdetben vizenyős. Később, amikor kiszáradnak, a foltok elbamul- nak, illetve kifehérednek, alakjuk pedig szabálytalanná válik. A foltokat sárga udvar övezi. A beteg levelek teljesen elsárgulnak, lepotyognak, s így a növény felkopaszodik. A beteg növény szárán barna, szemölcsszerű, kerek vagy szabálytalan foltok láthatók. A fiatal, fertőzött virágbimbók és bogyók lehullanak. A kocsányon barna, besüppedő foltok keletkeznek; erős fertőzéskor a bogyók varasodnak. K. Sz TÁPANYAGUTÁNPÓTLÁS II. Az elmúlt években a „Milyen trágyát használjunk?” kérdésre nem ritkán ellentmondó, szélsőséges magyarázatokat lehetett hallani. Gondolok itt a szerves és az ipari trágyák használatára. A szakmában régebben dolgozók még emlékeznek rá, hogy az ipari trágyák el- | terjedésével szinte teljesen leértékelték a szer- i vés trágyákat. Mint minden szélsőséges megállapítás, úgy ez is hibás volt. Hasonlóan mint az ezt követő, mely szerint ha csak szerves trágyákat alkalmazunk, akkor a környezet- ; szennyezést elkerüljük, s mégis biztosítani tud- ; juk a megfelelő mennyiségű tápanyagot. Ma j már tudjuk, ha a növényeknek az optimális mennyiségű és minőségű tápanyagokat biztosi- j tani akarjuk - ügyelve a környezetre -, akkor a szerves és az ipari trágyákat együttesen kell al- \ kalmaznunk. A növények tápanyagellátásával kapcsolatos legfontosabb megállapítást Liebig, német tudós fogalmazta meg. Eszerint a termés mennyiségét az az elem határozza meg, amely , minimális mennyiségben van jelen. Hiába van a talajban két makroelem optimális mennyiségben, ha a harmadik hiányzik; a termést ennek a harmadiknak a mennyisége határozza meg. Az elemek tehát egymást nem helyettesíthetik. A Liebig-féle törvény azt is kimondja, hogy bármelyik termésképző faktor hatásfoka annál kisebb, minél jobban eltér mennyisége az optimálistól. A Liebig-féle törvényt azért tartottam fon- i tosnak megemlíteni, hogy a műtrágyák megválasztásánál, alkalmazásánál szenteljünk figyelmet azok tápanyagtartalmának, különösen a több elemet tartalmazó, ún. kombinált műtrágyák (NPK, GVH stb.) esetében. Mivel ezek a trágyák ma már nagyon drágák, s így jelentős mértékben befolyásolják a mezőgazdasági termékek önköltségét, nagy figyelmet kell szentelni annak, hogy azt a tápanyagot juttassuk a talajba, amely hiányban van, s amelynek hatása a termés mennyiségében és minőségében megnyilvánul. A jelenlegi gazdasági helyzetben ezek az „apróságok” fogják eldönteni, hogy az egyik termelő még haszonnal tud termelni akkor, mikor a másik - ugyanolyan körülmények között - már veszteséges lesz. Jegyezzük meg: a tápanyagutánpótlás során a növények igényéből kell kiindulni, amely fajonként és fajtánként is különböző! A vetésfor- ; gó betartásával ugyan elérhető, hogy a talajban lévő tápanyagok arányosan használódjanak fel, de ne feledjük a betakarított terméssel együtt ezek a tápanyagok elkerülnek a talajból, s pót- í lásuk nélkül hiányuk rövid időn belül megmu- : tatkozik. Szükségesnek tartom még felhívni a figyel- j met arra, hogy a jelenleg termesztett fajtákat ! 10-15 évvel ezelőtt nemesítették ki, akkor, amikor a nagy mennyiségű tápanyag biztosítása természetes, s úgymond kötelező volt. Előfordulhat, hogy ezek a fajták tápanyagban szegény környezetbe kerülve minimális tér- j mést adnak, vagy egyáltalán nem teremnek! Erre azért is fel kell hívnom a figyelmet, mivel hallottam olyan kijelentést is, hogy apáink sem használtak műtrágyákat - egy grammot sem -, \ mégis elfogadható volt a termésük. A jelenleg elismert, minősített fajták azonban erre képte- I lenek. Nemesítési fokuk magas, s nagyon érzékenyek a termelés körülményeire. Jó feltételek között hihetetlen mire képesek - de érvényes ; ez fordítva is! Félő, hogy ezt is meg fogjuk tapasztalni, aminek bizony szomorú következményei lehetnek! Sedlák Ilona agrármérnök Háziszárnyasok válogatása Azokat a pulykatojókat, kakasokat, amelyeket kiselejtezésre szánunk, bekerített kifutóban hizlaljuk fel. Ne feledjük, hogy a pulyka a hizlalás során nem tűri a teljesen zárt elhelyezést. A hízóba állított pulykákat legjobb tejjel kevert darából, aromatikus zöldségből, nyers és főtt magvakból álló takarmánnyal etetni! Ahhoz, hogy a napi 6 kg-os súlygyarapodást elérjük, fontos, hogy az állatok naponta 20 dkg szemest, 10 dkg darafélét, 15 dkg főtt burgonyát vagy 15 dkg zöldlucemát (szecskázva) és 2-3 gramm ásványi anyagot kapjanak fejenként. A továbbtenyésztésre szánt kacsákat most válogassuk ki; ezek széles és hosszú hátúak, széles mellcsontúak, szabályosan fejlett egyedek legyenek. A Csallóközben és Mátyusföldön sok olyan tenyésztő van, aki nem ragaszkodik a tisztavérű tenyésztéshez, inkább a keresztezett szárnyasokat kedveli (pl. a vadkacsára emlékeztető ruá- nit). Szerintük ezek kiváló ellenállóképességgel rendelkeznek, jó a tojáshozamuk, s jól értékesítik a takarmányt. SZÍNES baromfiudvar A tenyészludak beállításával is foglalkoznunk kell. Ki kell választani azokat az egyedeket, amelyek helyettesíthetik a selejtezésre váró törzsállományt. A kisgazdaságokban átlagosan öt évig tarthatjuk a törzsludakat tenyésztésben. Nem ritka azonban, hogy a jó tojó vagy gúnár 6- 7 évig is tenyésztésben marad. Akadnak olyan egyedek is, amelyek 10-12 évig is kiválóan termelnek. (A lúd elérheti a 15-18 éves kort is.) Mindezek ellenére ajánlatos az állományt ötévenként lecserélni, ugyanis öt éves kor után általában csökken a tojástermelés, így költségesebb a tojók további tartása. A különböző szülőktől származó fiatal galambok kezdetben összetartanak, ezért amennyiben galambházunk fülkés, jó, ha van mellette egy kisebb „nevelőház” is, ahova a továbbtenyésztésre szánt fiatalokat áthelyezzük. Itt sokkal jobban fejlődnek és nem zavarják szüleiket a költésben. Az újonnan áthelyezett fiatal galambok enni és inni is könnyebben megtanulnak a fejlettebbektől, mivel ezek jobb és barátságosabb tanítók, mint az idősek. Ideális az olyan galambnevelő, ahol a röplyuk előtt kisebb leszállóhely van, melyről a fiókák jól megismerhetik környezetüket. Molnár Ferenc A bogyók az intenzív fejlődés időszakában egy-egy alkalommal 40-50 mm vizet igényelnek, az éréskor azonban vízigényük csökken. Vigyázzunk, a rosszkor adott túl sok víz az illat- és zamatanyagok romlásához vezet! (Jakab András felvételén a Zala gyöngye) FELKÉSZÜLÉS A SZÜRETRE Bo n il in ős CD^ oro es t iszi taság Jó minségű bort csak tiszta pincében lehet érlelni, ezért az előkészületek legfontosabb teendője a pincetisztaság megteremtése. A legtöbb borhiba ugyanis a tisztaság hiányának a következménye. A tisztaságnak ki kell terjednie minden olyan helyiségre, edényre, eszközre és anyagra, amelyekkel a szőlő, a must vagy a bor hosszabb-rövidebb ideig kapcsolatba kerül. A helyiségeknek nem csak szemmel láthatóan, hanem szaglással érzékelhetően is tisztának kell lennie. Ugyanez vonatkozik a hordókra stb. is. A borospincében, présházban soha ne tartsunk vegyszereket, üzemanyagot, zöldségféléket és gyümölcsöt. Közvetlenül a szüret előtt a présház, a pince falait tisztítsuk meg a penésztől, nyálkagombától. Ha a falakat meszeljük, akkor azt most újra végezzük el. Előnyös a meszelést házi permetezővel végezni. A mészlé koncentrációja 2-2,5 % legyen. A helyiség fa vagy beton padozatát alaposan mossuk fel. A földpadozatot 5-10 évenként ajánlatos kicserélni. Ilyenkor a régit 5-8 cm mélyen vágjuk fel, hordjuk ki, s a helyére döngöljünk friss homokot. A légtért 100 köbméterenként 4-5 dkg darabos kénnek vagy kénszeleteknek elégetésével fertőtlenítsük. A szükséges kénmennyiséget két-három helyre elosztva, tűzálló tálkára téve, 40-50 cm magasságban helyezzük el, majd, mielőtt meggyújtjuk, a szellőzőket zárjuk el. A pince kénezésének gyakorisága annak adottságaitól függ. A nyirkos, rosszul szellőztethető föld alatti pincéket gyakrabban (egy-két hetenként), a száraz, jól szellőztethetőket (a meszelt falúakat) ritkábban (havonta) elég kénezni. Szellőztetéskor vigyázzunk a pince levegőjének optimális hőmérsékletére (10-12 C-fok) és páratartalmára (75-85 %). A szellőztetést úgy irányítsuk, hogy borospincénk az egész évben egyenletes hőmérsékletű és mérsékelten párás legyen. A zúzok, bogyózók, prések szőlővel, musttal érintkező fém alkatrészeit rozsdátlanítsuk, s a fa részekkel együtt súroljuk le. Ellenőrizzük, hogy gépeink jól működnek-e! A fa edényeket váltott vízben duzzasszuk. A hordókon az abroncsokat húzzuk meg. Az edényeket - a fa szálirányában - hideg vízzel, gyökérkefével gondosan súroljuk meg. A tisztogatást a használat előtt és után is végezzük el. A műanyag edényeket - főképpen használatba vétel előtt - gondosan „avassuk be”. Langyos, 60 C-foknál nem melegebb, 1-2 %-os szódás vízzel áztassuk, majd kénsavas vízzel (literenként 1 g borként adjunk) vagy gyenge minőségű borral (aj- borral) töltsük fel és hagyjuk egy hétig állni. Végül az edényeket tiszta, hideg vízzel alaposan öblítsük ki. Az új gumi, vagy műanyag csöveket szintén áztassuk be 1-2 %-os szódás oldatba, melyet 1-2 nap múlva cseréljünk ki, s a műveletet kétszer-háromszor ismételjük meg. Most se maradjon el a tiszta vízben történő öblítés. A bor kezelésére szolgáló anyagokból 100 literre számítva a következő mennyiséget szerezzük be: 1 adag fajélesztő, 10 dkg kristályos borként, 10 dkg azbeszt kénszelet, 5 dkg borderítő zselatin, 5 dkg borderítő csersav, 200 cm3 enzimkészítmény, 20 dkg bentonit, 10 dkg savtompító szénsavas mész, 10 dkg szagtalanító szénkészítmény, 5-10 liter 50-60 fokos sűrített must. Jakab András Szerkeszti: Pomichal Richard HÁZUNK TÁJA 1995. augusztus 20. IiBSŰHIBp
