Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-08-20 / 34. szám

Uasarnap 1995. augusztus 20. művészvilág

Truffaut a megmondhatója, milyen a szabadság édeshármasban. Harminchárom éve meséli, mégsem bújuk megunni. De most itt egy másik történet; ismerős ez is.

Jules és Jim, illetve Franta és Radek használható Mazdára bukkannak egy prágai autótemetőben. Meg is veszik. Nyolcezret a bolondnak is megér. Csak ki kell glancolni, át kell alakítani egy kicsit. A haverok meg értik a módját. Fényes, va- diúj kabrioletet varázsolnak a kiszuperált járgányból. Már csak forgalmi engedély kellene hozzá, de ha nincs, az sem baj. Megteszi egy francia rendszámtábla is. Hol az a zsaru, akinek van pofája megállítani egy ilyen szuperelegáns nyugati csodát. Főleg délen. Dél-Csehország mellékutain. Mert ott suhan a kocsi. Kanyarogva, meg-megállva, ráérősen, elvégre könnyű kis nyári kalandra vár a két krapek. Szabadon jó, szabadon baromi jó, a lány viszont nem integet. Ott gubbaszt átlátszó, virágmintás ruhájában az út szélén, vörös haját szenvedéllyel szívja a nap, hívják őt, de azt mondja, nem megyek. Miért nem? Csak. És elindul. Befészkeli magát a hátsó ülésre. Kalandra fel, kezdődhet a nagy utazás. Két tucat jégkrém olvad a lány ölében, érzéki arcán Isabelle Huppert elhervadt szépsége. Sír. Zokog. Nevet. Kacarászik. Démoni ártatlansággal a testét kínálgatja. Ha nem, hát nem. Duzzog. Bekattan. Lelécel. Visszajön. Repdes, mint egy bódult szitakötő. Két pasit bolondít, de van egy harmadik is. Aki otthagyta őt az útszélen. Aki a legváratlanabb pillanatban jelentkezik érte. Aki átviszi a „túlsó partra”.

Jan Svérák Utazása a cseh filmgyártás poszt-újhullámának második aranyhala. Mellesleg az első is az ő nevéhez fűződik. Általános iskolájával, amelyet 1991-ben forgatott, ott volt az első öt Oscar-esélyes között. Három évvel később, „a kis cseh Terminátorról” Akkumulátor I. címmel minden idők legdrágább cseh filmjét készítette el - nem egész negyvenmillió koronáért. Utazása kilenc fős(!) stáb tavalyi munkája, de már azzal a megjegyzéssel, hogy ennél olcsóbb filmet ( 1 millió 400 ezer korona) még senki sem forgatott Csehországban. Az Akkumulátor költségei egyelőre nem térültek meg, az Utazás viszont már most nyereséges. Prágában többen látták, mint bármelyik amerikai filmet. A német, az olasz és a francia forgalmazók pontosan úgy csaptak le rá, mint Anna Geislerová (az árokparti démon) a hűtött angolkeserűre.

• Ez most a divat Csehországban? Kocsiba ülni, s csak úgy cél nélkül nekivágni a déli „tartománynak”?- Igen, és belekóstoltunk mi is. Még a forgatás előtt. Kimentünk egy roncstelepre, kilencezerért vettünk egy megviselt Mazdát, megjavítottuk, lefűrészeltük a tetejét, és már húztunk is délre. Dél-Csehország- ban ugyanis teljesen szabadon mozoghat az ember. Vannak helyek, ahol nincs is forgalom. A táj viszont gyönyörű, a falvak változatosak. Az egyik még szegényesebb, a másik már gazdagabb, ott, ahol már eltűnt a kommunizmus, virágzik a szuperimperializmus... akad látnivaló bőven. Nem is érdekelt bennünket, melyik út hova vezet, ott szálltunk meg mindig, ahol este „elakadtunk”.

• Közben írták a forgatókönyvet, gyűjtötték a dialógusokat?- A forgatókönyv később született meg, de a filmbeli szövegek nagy része először a mi szánkból hangzott el.

• Akkor a két fiú közül az egyiket voltaképpen önmagáról mintázta?- Voltaképpen igen. De nem ez a fontos. Ez a film a szabadságról szól, arról, hogy már nem lehet megállítani, visszaparancsolni bennünket, és arról, hogy sok mindent megengedhet magának az ember, de mindenért fizetnie kell. A történetet egyébként nálunk, a nyaralónkban találtuk ki Martin Dóstól forgatókönyvíróval. Lejött hozzánk pihenni, beszélgetni, csakhogy a mi családunkban van egy nagyon furcsa szokás: nem tudunk tétlenül ücsörögni. Ezért elkezdtünk téglát hordani. Két hét alatt cipekedtünk is eleget, de a forgatóSzelíd kábítások

Jan Svérák és az Utazás

könyvet is megírtuk közben. Ezért nem tudok már hinni a rendezőszakos főiskolásoknak. Folyton azt panaszolják, hogy nincs pénz, nincs forgatókönyv... hülyeség! Üljenek le és írjanak. És ha jó munkát végeznek, pénzt is szerezhetnek.

• Az Utazásra hol szerzett pénzt?- Összedobtuk. Kivettem a takarékból 250 ezret és ez lett az induló tőkénk. Méterenként egy koronáért egvet- tük talán az összes lejárt szavatosságú filmet, ami az országban kapható volt. A kamerát kölcsönkaptuk. Előttünk senkinek sem kellett, mert nem ez volt a legújabb márka, nekünk viszont tetszett a sötétkék színe miatt.

• Jack Kerouac könyvét, az Útont olvasta?- Nem, nem tőle loptuk az ötletet. Denis Hopper gondtalanul utazgató szelíd motorosaira gondoltunk, amikor kocsiba vágódtunk. Erről jut eszembe: egymillió koronával talán a Mazda cég is hozzájárult volna a költségeinkhez, és pár százezret az Algi- da is adott volna, hiszen a lány ölében az ő termékei olvadnak szét. De nem kértünk sem innen, sem onnan. Az Utazás a szabadság mámorító érzéséről szól, és mi szabadon, megkötések nélkül akartunk dolgozni.

• Bár a filmben a mellékutak varázsát dicsőíti, a valóságban első osztályú autópályákon suhan. A kilencvenes évek európai filmjének nyílegyenes sztrádáján.- Csakhogy rengeteg a kocsi körülöttem. Nagy a forgalom. És ha azt akarom, hogy érdekes vagy eredeti legyek, akkor lassan kell hajtanom. Észre kell vennem, ami mellett mások száznyolcvannal elsuhannak. Eddig mind a három filmem másról szólt, de mind a háromban arra figyeltem, hogy tudnám a nézők „utazását” kellemessé, élvezetessé tenni. Aki látta az Általános iskolát és az Akkumulátort, az bizonyára észrevette: nálam nincsenek negatív hősök. Gyilkosok vagy más bűnözők, akiket elrettenve néznének. A rosszból, a félelem- keltőből az én fdmjeimbe is becsúszik valami, de a hagyományos értelemben vett gazember nálam nem kap szerepet. Én inkább a jóra, az értékesre építek.

• Első filmjét, az Általános iskolát Formán is látta. Hogy fogadta?- Videokazettán nézte meg kint, Amerikában. Azt mondta: tetszett neki. Azóta megnézte az Akkumulátort is. Ott már voltak fenntartásai, hiszen ő az erős, emberi történetek híve. Az Akkumulátorban pedig nem a történet a fontos, hanem a forma. A játék.

• Az Általános iskola a hatvanas évek új hullámának kései, de annál értékesebb hozadéka. Nem véletlenül mondta róla Menzel, hogy szép, tisztességes munka.- Sem én, sem az apám, aki a film forgatókönyvét írta, nem figyelt arra, hogy az Általános iskola szellemében, hangvételében hasonlítson Formanék alkotásaira. Akármilyen furcsán hangzik is: a „rokonság” a véletlen műve. Illetve annyiban mégsem, hogy én is az egyszerű, hétköznapi történeteket szeretem. Ezért tudom újra és újra végignézni a Fekete Pétert, a Szöszit, a Tűz van, ba- bám!-at, vagy Menzeltől a Szigorúan ellenőrzött vonatokat. Ezek a filmek az újszerűség varázsával hatottak annak idején. Olyannak mutatták az embert, amilyen. Gyarlónak, esendőnek, csetlő-botló- nak. Ma nincsenek nálunk a szokásostól eltérő filmes látásmódok. Ma új hullámok sem csapkodnak. Pedig mi sem vagyunk butábbak, mint az akkori harmincévesek. Ma más a helyzet. Ma egy cseh rendező nem az egyén és a társadalom viszonyát vizsgálja, hanem arra figyel, milyenek vagyunk, mit akarunk, milyen utakon járunk. És hogy meg tudunk-e szökni önmagunk elől. Ami persze lehetetlen. Más kérdés, hogy hova lett a hitünk. Hogy miért nem bízunk önmagunkban - és másokban sem. Vagy hogy miért vagyunk gyengék, ha küzde- nünk kell. Megfigyelte már? Minden népnek, minden nemzetnek az van a címerében, ami a valóságban a legjobban hiányzik neki. Az afrikai országok címere vízcseppről beszél. Mi, csehek az oroszlánt választottuk. A bátor, erős állatot. Ilyenek szeretnénk lenni mi is, csak nincs hozzá bátorságunk.

• Karlovy Vary fesztiválján az Utazás fődíjat nyert pár héttel ezelőtt. Készülő filmjét, a Kolját, mennyiben segíti egy ilyen jelentős eleismerés?- Szerintem semmiben. A Kolja ugyanolyan drága mulatság lesz, mint amilyen az Akkumulátor volt. Több mint egymillió dollár kell hozzá. Az angolok és a franciák már beszálltak, s nagy meglepetésemre a Cseh Kulturális Minisztérium is támogat.

• Miért? Miről szól a film?- A kommunizmus éveiben játszódik, s hangulatában olyan lesz, mint az Általános iskola. Egy muzsikus a történet hőse, akit nőügyei miatt kidobnak a Filharmóniából. Hatvanéves agglegényként egyszer csak utcára kerül, s mivel pénzre van szüksége, feleségül vesz egy orosz nőt. Az állampolgárságnak ugyanis nagy ára van, a nőnek pedig rengeteg pénze. De egy szép napon Prágából is odébbáll. Disszidál. Fiát, a kis Kolját természetesen nem viszi magával, a férfi pedig be akarja bizonyítani, hogy egyedül is gondját tudja viselni.

• Ki játssza majd a szerepet?- Apám. A forgatókönyv is az ő munkája.

• És ki lesz a nő?- Ira Levinova. Orosz import.

• Nem ezt a szerepet kínálta fel Magda Vasáry óvónak ?- Nem. Ő a szeretőt alakította volna, akitől a film végén gyereket vár a férfi. Magda VaSáryová viszont már nem akar játszani. Másvalakit kell találnom helyette.

• Ügyes fiú, biztosan megtalálja. Aki milliókat képes behajtani, annak ez nem lehet nagy ügy.- A milliókat hagyjuk. Ami a pénzt illeti: peches családból származom. A csőd engem is bármikor utolérhet. Én most Ma- saryk szavaiba kapaszkodom. Ne félj, de ne lopj, mondta egykor. Úgyhogy nem félek, mert nem lopok.

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Tizenhárom éves korában őt választották. A gyereklány Sophie Marceau-t találták a legalkalmasabbnak Vic szerepére, amellyel Claude Pinoteau családi ¡dilijében, a Házibuliban mutatkozott be. A legnagyobb francia mókamester, Claude Brasseur vezette be őt Thália papjai közé. S mivel a film óriási sikert aratott, szolid humorát gyermek- és matuzsálemkorú néző ugyanúgy élvezte és imádta, csakhamar elkészült a második rész, a Házibuli folytatódik, amely Sophie kisasszonynak, vagyis Vicnek meghozta az első szerelmet, az első ostromlót, Philippe-t, Pierre Cosso megszemélyesítésében. Aztán a filmesek újra összehozták Claude Brasseurrel - a Házibuliban a papája volt, a Pokolraszállásbán szerelmi partnere lett. A szerelem a magánéletében is hamarosan ráköszönt. Szívét meghódította Andrzej Zulawski, a lengyel származású, Franciaországban élő rendező, akivel Az éjszakáim szebbek, mint a nappalaitokban dolgoztak együtt. Sophie Marceau ismét új „feladat” előtt áll. Anyaszerepre készül. Ezúttal azonban nem a moziban és nem is a színpadon lesz a premier.

tam, hogyan viseljem a népszerűséget - mondja a ma huszonkilenc éves színésznő. - Birkóztam a kamaszkor sajátos gondjaival, s közben rámszakadt egy más világ, amelyben meg kellett tanulnom eligazodni, mert nem volt menedzserem, aki kezében tartotta volna a dolgaimat.

Állandóan úton voltam.

Osztálytársaimhoz viszonyítva nagyon mozgalmas napokat éltem, így aztán az iskola sem volt számomra probléma- mentes.”

Tizenhét éves korában már ő választott.

„Otthagytam az iskolát, mert úgy éreztem, két

Sokat beszélgettünk, a szerepemet elemeztük, és annyira megtetszettem neki, hogy azonnal elfogadott, még próbafelvételre sem hívott. Mel Gibsont régóta tisztelem, nemzedéke egyik legnagyobb színészének tartom. A film egy történelmi

ilyen távoli világot nem tudok egyeztetni. Tudtam, hogy meg kell szabadulnom Victől, ha tovább akarok lépni. A filmtörténet számtalan csodagyereket fedezett fel, akik aztán szép lassan el is tűntek. Néhány kevésbé bájos, népszerűtlenebb szereppel sikerült legyőznöm azt a gyerek-, illetve kamaszlányt, akinek megismertek. és szép lassan átalakítottam a rólam kialakult képet.”

Zulawskin kívül például Mel Gibson adott neki lehetőséget arra, hogy átalakulhasson.

„A választás a legnehezebb dolog a mi pályánkon. A színésznek állandóan döntenie kell, választani a felkínált szerepek közül. Amikor kezembe nyomnak egy forgatókönyvet, több minden befolyásolja a döntésemet: a rendező, a film története és a figura, amelyet el kell játszanom. Tizenöt éves tapasztalattal, színházi szerepléseim során megtanultam, hogy a figura lénye, a történetbeli kiszabott útja a legfontosabb.

Mel Gibson francia színésznőt keresett, akinek nem okoz problémát, ha angolul kell megszólalnia. Látta néhány fotómat, és találkozóra hívott.

freskó, teli harccal, kalanddal, szenvedéllyel, nagyon érdekes és izgalmas. S olyan gyönyörű szerepem van benne, hogy szebbet nem is kívánhatnék. Isabella gael hercegnőt játszom, aki beleszeret William Wallace-be, egy XIV. századi mitikus skót hősbe, aki egész életében az angol imperialisták ellen harcolt. Kosztümös figurát játszom a DArtagnan lánya című szórakoztató kalandfilmben is. Az utóbbi időben nagyon felgyorsultak körülöttem az események, s ezt most, hogy kismama vagyok, még jobban érzem. De nincs ez mindig így. A színész életében sokszor van holt szezon, amikor nincs munkája, s ajánlatokra vár. De nem szabad elkeserednünk, ha nincs munkánk. Megpróbálok minél több időt szakítani a kedvteléseimre, a sportolásra, az olvasásra, zenehallgatásra. Szeretek festeni, utazni, de van úgy, hogy csak ide-oda téblá- bolok a lakásban. Túl rövidek a napok ahhoz, hogy mindazzal foglalkozhassak, amivel szeretnék. Ennek ellenére teljes belső nyugalommal élek. Két lábbal állok a földön, nem járok a fellegekben.”

A Gioiából fordította és feldolgozta: (tallósi)