Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-08-20 / 34. szám

TUDOMÁNY a MÁGLYÁN

megismerési térképek szerint működik, amelyben az énkép nem mindig felel meg a valóságnak.

A kettő szinkronba hozásából alakulhat ki aztán a hiszékenység, a hiedelem. Mint a vallásos embernél az öröklét, a reinkarnáció vagy éppen a feltámadás utáni vágy.

Keresztes hadjárat

zus óta magzati pózban fekszik, ujját szopja és kizárólag tejet iszik.

Hogy mindez megtörténhet a huszadik század végén, a tudósok hibája is, ismeri el a professzor. Hiszen amíg az áltudomány a népszerűségre törekszik, addig a tudomány viselkedése kissé arisztokratikus. Nehezen érthető, nem éppen köznapi nyelvezetet használ, megértéséhez sokszor szakirányú műveltség szükséges. Az áltudomány mindezt szalonképesre, utcán, köztéren használhatóra fordítja, csak éppen rosszul vagy hiányosan. Olyan dolgokról, összefüggésekről akarja meggyőzni az embereket, amelyek ugyan külön-külön még lehetnek igazak, de egymáshoz párosítva már semmiképp. És ezeknek az áltudományos magyarázatoknak általában nincs kontrollja, nehezen vagy egyáltalán nem bizonyíthatók.

Biológiai ritmusok például valóban igazolhatók a természetben, de az erre épülő - egy időben nagyon népszerű - bioritmus-számítás inkább üzlet, mint tudomány. Volt olyan svájci biztosító, amelyik csak bioritmus-számítás alapján volt hajlandó életbiztosítást kötni ügyfeleivel.

A csillagjóslás meg emberi, pszichológiai jegyeket társít valóságos konstellációkhoz. De tudja-e valaki bizonyítani a csillagok jellemformáló hatását?

Az áltudomány az ember tudatlanságára, tanulatlanságára és hiszékenységére apellál. Meg a kíváncsiságra, amely az élőlények legnagyobb motivációi közé tartozik. Csakhogy ez a világ megismerésének, de a hamis ismeretszerzésnek egyaránt forrása. Hiszünk a természetfölöttiben, mert hiányosak az ismereteink. Az emberi tudat ugyanis úgynevezett

De ez a várakozás teljesen természetes és tolerálható, hiszen az ember pszichikumából fakad. Csak az nem, ha erre - anyagi haszon reményében - csalárd vállalkozások épülnek. Gyógyszereknek nevezett - a szervezetre egyébként nem káros - növényi kivonatokat, állati fehérjéket kiáltanak ki szérumnak feltalálóik, holott azok semmivel nem érnek többet, mint egy ima a középkorban a pestis vagy a kolera ellen.

Az igaz ugyan, hogy ezek a készítmények időleges javulást válthatnak ki a betegnél, de ez csak úgynevezett placebo- hatás, egyfajta reménységérzet, amely a szer beadása nélkül is elérhető. Ám mire

mindez kiderül, addigra már a „mesterek” kellő anyagi és erkölcsi elismerésben részesültek.

Úgy tűnik tehát, a tudósok megelégelték, hogy nevüket, kutatásaikat, részeredményeiket sarlatánok használják fel saját meggazdagodásukra, emberek butítására.

„Keresztes hadjáratra” készülődnek, amelyben ők választják a fegyvernemet: a nyilvánosságot. Mert ahogyan mondják, az áltudományos tanok nem tűnnek el csak úgy, maguktól. De legelőször szemléletváltásra van

szükség: egyfajta kötelező alapműveltségre; az oktatás kreatív gondolkodást fejlesztő módszereire; a média felkészültségére, hogy a riporter ne a spermiumok szaglószer- ve után érdeklődjék a nyilvános televízióműsorban.

Mert addig, amíg táncoló asztalláb koppan izzadó tenyerünk alatt, sorstelefonoktól búg a fejünk és horoszkópot duruzsol fülünkbe az éjszaka, nehéz meghallani a rőzse ropogását.

F. Tóth Benedek

(168 óra)

BIOLÓGIAI RITMUSOK A TERMÉSZETBEN

Mikroritmus:

sejtek spontán periodikus működése az anyagcsere következtében. Mezoritmus:

egy szerv szabályos ingadozó működése (légzés, szívdobogás). Makroritmus;

az emberi szervezet órákban, napokban, hónapokban mérhető szabályos ritmusa (alvás és ébrenlét, menstruáció).

—---- 1 . , ; "

MASLOW-FÉ

LE PIRAMIS

(az ember döntéseit befolyásoló motivációs tényezők)

önmegvalósítás, szépség, rend iránti vágy, megérteni a világot, megbecsülés, elismerés, közösség, tartozni valakihez, biztonság, veszély elkerülése, éhség, szomjúság, szexualitás stb.

Rések és sarlatánok

A tudomány fejlődésének kényszerű kísérője: az áltudomány. Sőt!

A természettudományok gyakran esnek áldozatul a hamis megközelítéseknek, a tudománytalan magyarázatoknak, de ami legrosszabb:

az áltudomány-terjesztők képtelen kltaláclólt, fantazmagóriáit sok ember el is hiszi,

Amíg Giordano Brúnó lassan eggyé vált az alatta égő farakással, a Föld fordult néhány fokot tengelye körül. Ezt, persze, a jelen lévő inkvizítorok akkor sem érzékelhették volna, ha elfogadják Brúnó éppen erről szóló fejtegetéseit.

A máglya füstje bizonyára csípte a papok szemét, de jólesett nekik az a kis februári melegség, 1600 telén. Egy hűtlen szolgálóval kevesebb, pipálhatták ki a nolai tudósfilozófus nevét az eretnekek listáján, és amikor a Föld éjszakába fordult, számukra a nap ugyanúgy ment le a Virágpiac házai mögött, mint tegnap, egy héttel azelőtt, amióta világ a világ.

Tévutak és vakvágányok

A Szent Officiummal vitába szállni fölöttébb bátor dolognak számított akkoriban, a természettudományi kísérletek, megfigyelések eredményei nem feleltek meg a teológus hatalmasságok Szentírás- értelmezéseinek. És amíg a tudomány dohos könyvtárszobák gyertyafényénél, titkos padlásokon és pincékben araszolt előre, megbecsült mesterségnek számított az asztrológia, a horoszkópkészítés és az alkímia.

Neves tudósok jósoltak jövőt a csillagokból, a királyi udvarok hemzsegtek a Nostradamusoktól, hadvezérek vetettek kártyát nagy csaták előtt. Csak azt mentették fel a boszorkányság vádja alól, aki örökre lenn maradt a folyó fenekén, mikor gúzsba kötve a vízbe vetették.

Ma már, persze, nincsenek látványos autodafék, a javasasszonyok is inkább iparengedélyt kapnak, semmint infarktust a jeges vízben, a horoszkópkészítők meg pár oldalt a laptulajdonosoktól, hogy kelendőbb legyen az újság. Ki mikor született, előre megtudhatja aznapi lelkiállapotát, mit szabad tennie, kivel ne kössön házasságot tizennyolcadikán, mert rossz házba fordult a Hold.

Idegen lények földi bolyongásáról tudósítanak a riporterek, könyvkiadók ontják a szenzációs sztorikat bolygó közi találkozókról, villát és kanalat hajlítanak szemünk láttára a kamerák előtt, és parafe- nomének küldenek kozmikus energiát a rászorulóknak. A mai tudomány mindezt nyilvántartja, és úgy nevezi: áltudomány. Hivatalos defmíci- - ója: „a tudományosság mezében, hamis következtetéseken alapuló gondolatrendszer”.

Megközelítése, jellemzése leginkább tulajdonságai, módszerei szerint lehetséges.

A gyógyítás például köz- kedvelt

célpontja az áltudományoknak. Talán azért, mert maga az orvostudomány is szerencsés sejtések története: a gyógynövények leírása és rendszerezése, az emberi test felfedezése, megismerése hosszú kísérletező- és kutatómunkát jelent. Rengeteg a vakvágány, a tévút, de az érvágáson és a purgáláson azért már túlhaladt az orvoslás.

Az áltudomány gyakran réseket próbál betömni, olyan ismerethiányt, amit a mai tudomány még nem tud pótolni. Felszínes, megtévesztő magyarázatokkal, megdönthetetlennek tűnő kijelentésekkel rombolja az eddig elért eredményeket. Minél egzaktabb egy tudomány, annál kevesebb sikerrel. A próbálkozások és csalások viszont kiszámíthatatlan következményekkel járhatnak.

Szalonképes réstömők

Egy fiatalembert az egyik transzcendentális meditáción arra biztatott „mestere”, hogy dobja el mínusz tíz dioptriás szemüvegét, mert az emberi tudat képes gyógyítani a gyengénlátást. A fiatalember életét egy járókelő mentette meg, amikor elrántotta a villamos elől.

Egy cirkuszi hipnotizőr „tömegpszichózist” alkalmazva, a gyógyszerek hasz- talanságát bizonygatta a publikumnak. Egy cukorbeteg asszony ezt hallva elszórta inzu- linfioláit. Pár nap múlva az intenzív osztályon tért magához.

De az orvosok tudnak olyan be- tegről, aki egy ilyen vásári kurAkit még máglyára küldtek: Giordano Bruno

A világ különböző tájain eltér az életstílus, különböznek a kulturális és az étkezési szokások, mások a halál okai, de egy dolog mindenhol érvényes: A női* hosszabb életűek, mint a férfiak!

okokat keresve a születés előtti időkig kell visszamennünk. A fogantatásnál a hím ivarú magzatok száma meghaladja a női ivarú magzatok számát, kb. 110:100 arányban. A születés idejére ez az arány csökken, 105 fiú jut 100 leányra. A nemek számbeli kiegyenlítődése a 20-35 év közötti időszakra tehető. Hatvan éves korukban már markáns a nők fölénye, a nyolcvanévesnél idősebb nők száma pedig kétszerese az ugyanannyi idős férfiakénak. A civilizált országokban a rák, a szívás érrendszeri megbetegedések, a légzőszervek és az emésztőrendszer betegségei mellett mindenképpen összefügg a férfiak korai halála a túlfeszített munkával, még akkor is, ha ezt a férfiak egy része nem kényszerből, hanem megszállottságból végzi.

Száz évvel ezelőtt a férfiak nagyjából olyan hosszú ideig éltek, mint a nők. Századunk második felében aztán megnőttek a nők esélyei, részben azért, mert a terhesség és a szülés már kevesebb áldozatot követelt. A többi okról részben a férfiak tehernek. Többet isznak és dohányoznak, mint a nők, gyakrabban vállalkoznak életveszélyes kalandokra. A halálos kimenetelű baleseteknél kétszer annyi férfi hal meg, mint nő. Ugyanez a helyzet az öngyilkosságok és a gyilkosságok terén is. A viselkedés azonban nem magyarázza meg teljesen a várható élettartam-különbséget. Még csak nem is a stressz a válasz. A szakemberek közül egyre többen hajlanak afelé, hogy a természet nem egészen pártatlan a nemek dolgában.

Valamennyi élő szervezet felépítését a kromoszómákba kódolt utasítások határozzák meg. Az embernek 23 pár kromoszómája van. A férfiaknál ezek egyike sérülékeny, nem azonos alkotórészekből álló „xy” kromoszómapár. Az ennek megfelelő kromoszómapár a nőknél az „xx”. Sokak szerint ez a genetikai stabilitás okozza a nők nagyobb ellenállóképességét. Súlyos genetikai rendellenesség léphet fel, ha a fenn páratlan „x” kromoszóma a férfiaknál megsérül. Ilyen a vérzékenység vagy az izomsorvadás néhány fajtája. Ezek a betegségek sokkal gyakoribbak a férfiaknál, mint a nőknél.

Más kutatók vitatják a nem párban álló „x” kromoszóma elméletét, mert szerintük a genetikai betegségek túl ritkán fordulnak elő ahhoz, hogy elegendő alapot szolgáltassanak a férfiak és a nők élettartamát okozó kromoszómakülönbség okként való elfogadására. A választ inkább a hormonháztartás működésében keresik. Negyvenéves kor előtt, amikor a női szervezet még termel ösztrogént, háromszor kevesebb nő hal meg szívbetegségekben, mint ahány férfi. Később azonban már csökken a nők előnye. Ha az összesített elhalálozási statisztikákat nézzük, szembetűnik, hogy mindkét nem esetében a szívbetegség a leggyakoribb halálok, de a nők halálozási aránya csak egy évtizeddel később éri utol a férfiakét.

Ha az ösztrogén a jó hormon, a tesztoszteron, azaz a férfihormon a rossz. Pubertáskor előtt a fiúk és a lányok koleszterinszintje azonos. Amint a fiúk szervezete elkezdi termelni a tesztoszteront, süllyedni kezd a védő koleszterinszintjük, míg a lányoké változatlan marad. Csak a felnőuéválás utolsó éveiben növekszik meg a lányoknál is az ártó koleszterin szintje, de ez a növekedés a fiúknál még így is valamivel gyorsabb. Részben itt keresendő a hormonális doppingszerek veszélye, ugyanis ezek még fokozottabb tesztoszteron termelést idéznek elő...

Bár a férfiakhoz, úgy tűnik, mostohább a természet, azért a nők sem tekinthetők egyértelműen kivételezetteknek. Igaz, kevésbé fogékonyak a súlyos betegségekre, de sérülékenyebbek, hamarabb elkapják a „hétköznapi” betegségeket, többször vannak fájdalmaik. Többet látogatják az orvost, mint a férfiak, több gyógyszert szednek és többet vannak betegágyban. Izületi gyulladások gyötrik őket, húgyhólyagfertőzések, menstruációs problémák, migrén és visszértágulás. A férfiak viszont szívinfarktust kapnak és trombózist. A nők többet betegeskednek, a férfiak kevesebbet, de hamarább meghalnak. És a lelki egészség? Nőknél gyakoribb a depresszió, de a skizofrén, a tudathasadás gyakran súlyosabban jelentkezik a férfiaknál.

Társuk halálát a férfiak nehezebben viselik, mint a nők. Lehangoltabbak, hajlamosabbak lesznek a megbetegedésekre, és ez is korai halálukat sietteti. Ennek eredményeképpen a hatvan éven felüli egyedülálló személyek nyolcvan százaléka nő. Talán azért viselik a férfiak nehezebben ezt az időszakot, mert sok esetben a feleségük volt az egyetlen bizalmasuk. Ezzel szemben az özvegyasszonyoknak több barátjuk van, akikre számíthatnak.

Mivel a viselkedésformák változhatnak, a férfiak és a nők elhalálozása terén mutatkozó különbségek is mérséklődhetnek. Az Egyesült Álamokban már kimutatható ilyen csökkenés. 1970-ben 7,6 év volt az élettartamkülönbség, míg 1990-ben már csak 6,8 év. S ez nem a nők egészségének romlásából következik. A nők egészsége épphogy javult. Viszont a férfiaké még gyorsabban. Sajnos, nálunk egyelőre nem állítható fel ilyen derűs prognózis. De ha már össztársadalmi szinten nincs mód a negatív tendenciák visszafordítására, legalább az egyénnek kell megtenni minden tőle telhetőt, hogy önpusztítással ne rombolja tovább egészségét.

(Az In Health alapján: -zsu-)

EXTRA 1995. augusztus 20. 1/BSártlBp