Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)

1995-08-13 / 33. szám

Száguldás a vízen Perzsel a nap, tömegeket csalogat a víz hűsítő hatása. S bár a szakemberek szüntelenül figyelmeztetnek az ózonlyuk veszé­lyeire, déltájban sem tűnik el a fiirdőző népség a szinte égető sugarak elől. Egyik legnagyobb tavunk partja tele van bámu­ló testű üdülőkkel. Időnként a vízbe mártóznak, vagy úszóal­kalmatosságot kölcsönöznek. Akinek van kedve tekerni a pe­dált a nagy hőségben, vízibiciklibe iil. Olyan meleg van, hogy alig egy perc múltán az árnyékba menekülök. S amíg fotóriporter kollégám valahol a víztükrön száguldva kattingatja gépét, nekem arról mesélnek, miféle különleges járművekkel'’ tűnnek fel a mozgásra vágyó fürdőzők. Persze, a partokon, hogy aztán veszélyt nem ismerve a vízen is kipró­bálják őket. Előkerül egy gördeszkára emlékeztető műanyag­lap, kerekek nélkül Motorcsónak vontatásával lehet siklani rajta a vízen. Csak találgatjuk a nevét. Alkalmi ismerősöm a vízi sízés szerelmese. Ebben már jóval többen járatosak nálunk, szervezettebben foglalkoznak vele. Sőt külön szövetsége, sikeres válogatott sportolói vannak a sportágnak. Korábban a versenyeken csak motorcsónak repí­tette maga után a sízőket, egyre inkább azonban a partról irá­nyítható vontató berendezések hódítanak. Nálunk csak egy ilyen létezik: az egyik kassai lakótelep taván, felépítését más­hol is tervezik. Ám a vízi sízés megszállottái inkább a hagyo­mányos vontatást kedvelik, mert az sokkal tarkább, izgalma­sabb produkciókra ad lehetőséget. Jobban élvezhető. De még ennél maradandóbb élményt őriz az a fiatalember, alá az országúti és terepjáró motorok vízi megfelelőjét is kipróbálta. Csak úgy sorolja róla a dicsőítő jelzőket, hátha rávesz, hogy az első adandó alkalommal magam is álljak rá. Rossz helyen kopogtat. Mint annyi különlegességnek, a vízimotornak is Amerika a bölcsője. Hatvannyolcban, amikor nálunk a nagypolitika hullá­mai csapkodtak, az új földrészen egyhetes szélcsendbe kevered­tek a szörfözők. Ekkor találták ki, mi lenne, ha vízimotorozná­nak, legalább nem lesznek kiszolgáltatva a széljárás szeszélyei­nek. Azóta külföldön virágzásnak indult az új sportág. Bombar- dier, Yamaha, Kawasaki márkájú gépeken száguldanak a sza­porodó versenyeken. Számos hódolója van a környező államok­ban: Magyarországon, Csehországban, Ausztriában... Mind­össze nálunk nem ereszt gyökeret. Csak elvétve bukkan fel egy- egy példánya. Az is inkább titokban. Állóvizeinken ugyanis nem üzemeltethető, mert az itthoni biztonsági előírások tiltják az olyan úszóalkalmatosságok használatát, amelyen nincs ülőhely. S a vízi motorozás közben végig állni kell. Persze visszariasztó a gép ára is, felér egy Skoda Felíciáéval. S az ilyes­mit nálunk csak kevesen engedhetik meg maguknak, ők aztán eszeveszetten száguldozhatnak, a többiek meg legfeljebb szép csendesen vízibicikliznek egyet. Az ózonlyuk alatti tűző napon... VISSZAVONUL A VILÁGBAJNOK BUGÁR IMRE SZEPTEMBER TIZENHETEDIKÉN LÉP UTOLJÁRA A DOBÓKÖRBE (Vlado Gloss felvétele) Rendre csak azt hajtogatta: ha jön valaki és túldobja a hatvan métert, félreállok, át­adom neki a helyemet. De az évek múltak, s nem és nem akadt trónkövetelő utód. Köz­ben már Csehszlovákia is kettészakadt, de BUGÁR IMRE, a férfi diszkoszvetés első vi­lágbajnoka még mindig a dobókörbe áll(t), és igyekezett pótolni az esetleges visszavo­nulása után támadó űrt. Immár cseh szí­nekben. A csallóközkürti származású világ­hírű sportoló olimpiai ezüstéremmel, Eb­arannyal és bronzzal is büszkélkedhet. Többszörös országos bajnok. Jócskán túljár már a teljesítménye tetőfokán, de azért má­jusban elindult a pozsonyi Grand Prix-via- dalon. A vert mezőnyben végzett. Azóta mintha eltűnt volna a versenyekről. Prágai lakásán hívtam fel telefonon. 0 Lassan már ráragad az örök visszavonuló jelző. Tavaly is azt mondta, nincs tovább, aztán mégis eljött Pozsonyba. Ki hiszi el, hogy egyszer abbahagyja?- Ha hiszi, ha nem: most már igazán vége. Más­fél hónapja nem versenyzem. Magas a vérnyomá­som, és az orvos eltanácsolt az élsporttól. Ráadásul a térdem is sérült, s mivel a kiküldetési szintet sem dobtam meg, törvényszerű, hogy bezárult előttem a göteborgi vb kapuja. Utoljára szeptember tizenhe­tedikén lépek dobókörbe: a prágai Juliskában ren­dezendő ligafordulón. Aztán ismerőseimmel, bará­taimmal elvonulunk valamelyik sörözőbe, és meg­ünnepeljük visszavonulásomat. • Áprilisban betöltötte a negyvenet. Ilyen kor­ban még ad(ott) valami örömet a diszkoszvetés?- Kilencvenötben már alig indultam valahol: egy ligatalálkozón, majd Pozsonyban és a portugáliai Merengés közben Európa Kupán, ahol nyertem. Meg átruccantam Németországba egy-két kisebb versenyre. Örömöt már nemigen adott a diszkoszvetés, mozognom azonban kellett, így jól jött a kínálkozó alkalom. • Azt hallottam, a veteránok bujfalói vb-jére is kiküldik...- Mentem volna, ha az egészségem engedné. Már pénzt is szereztem rá. Minden különösebb fel­készülés nélkül az ötvenöt-hatvan métert bármikor elérem. Így bizakodtam... • Szóval a dobókörbe csak elvétve ál! be. Azért sportol?- Teniszezem, lábteniszezem és kisfocizom. Kedvtelésből, nagyobb leterhelés nélkül. • Találkoztam a Csallóközben egy tornatanár­ral, aki azt mondta: ő adta Imre kezébe először a diszkoszt, és nem Matús György, mint azt egyes források jelzik. Emlékszik még erre a pillanatra?- Hú de régi dolgot kérdez! A vásárúti iskolában a dobószert először Matús György adta a kezembe. Ez biztos! Vendégh Vince igazolt le elsőként, ő in­dított el a versenyeken. Mindkettőjüknek sokat kö­szönhetek. • Nemrégen még a tízpróbázó olimpiai bajnok, Róbert Zmélík edzője volt. Miért szakítottak?- Harag nélkül, közös megegyezés alapján vál­tak szét útjaink. Mindkettőnknek más-más elkép­zelései, tervei voltak, így két év után már nem ta­láltunk közös nevezőt. Edzői teendőimről egy időre lemondtam. Pillanatnyilag a cseh hadsereg sportot felügyelő nemzetközi osztályán dolgozom. Őrnagyi rangban. 0 Prágában tiszta cseh környezetben él. Telje­sen beleolvadt már a fővárosi nyelvi közegbe, vagy időnként még eszébe jutnak a csallóközi emberek, és elfogja a honvágy?- De még mennyire, hogy elfog. Most is azt hit­tem, apu telefonál. Hetente egyszer-kétszer beszé­lek vele vagy a bátyámmal. Jólesik magyarul cse­vegni, mert itt rendre csehekkel vagyok körülvéve. Délután egy prágai magyar cégnél jártam, ott is jól elszórakoztunk. Most meg jött ez a pozsonyi hí­vás... 0 Családi körben mennyire szokás Bugáréknál a sportolás?- Cseh feleségem soha nem sportolt. Családunk egyelőre nincsen. De ha igaz, karácsonykor már hárman leszünk. Addigra megszülethet az utód. 0 Volt világbajnok, Eb-első, olimpián viszont nem sikerült nyernie, mert az akkori politikai veze­tés bojkottálta a Los Angeles-i ötkarikás játékokat. Még mindig bántja ez az elszalasztott lehetőség?- Megmarad örökre bennem. Mert utána nem si­került visszatornázni magam a magaslatokra. A Los Angeles-i olimpia évében elért legrosszabb eredményemmel (65,70 méter) is a dobogó harma­dik fokára állhattam volna. Nem állítom, hogy ebből következtetve Amerikában feltétlenül enyém lett volna az elsőség - mert az ötkarikás játékok döntőjében minden megtörténhet -, de érmet könnyedén szerezhettem volna. Az oldalt írta: J. Mészáros Károly

Next

/
Thumbnails
Contents