Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-13 / 33. szám
AZ UTOLSÓ ZÖLDMUNKÁK A szüret előtt hátravan még egy munka: a fürt körüli 2-3 levél eltávolítása. Az Egyesült Államokban, Virginiában több évig tartó gondos kísérletezéssel vizsgálták az eljárás hasznosságát. A bogyók cukor- képződése nem növekedett meggyőzően, de nem is csökkent. Egyértelműen előnyös volt viszont a rothadás meggátolása szempontjából. Közvetve ez a minőség javítására is előnyös, mert nem kell a szüretet elsietni és így megvárhatjuk, amíg jó minőségűvé érik a szőlő. A minőségre és a termésmennyiségre minden borvidéken előnyös, ha kivédjük a szürkerothadást, különösen az érzékeny fajták (Riz- ling-szilváni, Leányka) esetében. A Hárslevelű kevésbé, a szelektált anyagból telepített Hólyagos furmint már elég erősen, a ritka Mus- cat Lunel viszont igen erősen érzékeny a rothadásra. A Hárslevelű, s kisebb részben a Furmint sem túlságosan „bozontos” tőkéjű. Könnyebb tehát levelezéssel a rothadás ellen védekezni. Ha később érik a szőlő, ősszel sok az eső, akkor viszont aligha várható jó aszús évjárat, s így a levelezés még itt is hasznos lehet. A rothadás ellen permetezni is lehet, de a környezet kímélésére biztonságosabb a mechanika védekezés, a levelezés. A Közös Piac országaiban a minőség érdekében a fürtök egy részét is eltávolítják. Így akadályozzák meg, hogy a túl sok termés miatt csak az alsóbb kategóriába sorolják be a bort. Előfordulhat az is, hogy ezt a minőség erőteljes fokozása érdekében teszik. így pl. Németországban, Baden tartományban a hajtáson csak egyetlen fürtöt hagynak meg, s ez a beérés feltételeit ugrásszerűen javítja, ami nem csak magasabb mustfokot, hanem jóval zamatosabb bort is eredményez. Ezt a módszert a szőlősgazdák a gyakorlatban alkalmazzák. A levelezésnél néhány hibát is kijavíthatunk: megigazíthatjuk a támrendszert, felkötözhetjük a leszakadt tőkéket. A törzsből kifakadó hajtást is könnyebb ilyenkor nyomtalanul eltávolítani, mint a következő évi metszéskor, amikor számítani kell az újbóli kifakadásra is. k.sz. P. A. párkányi olvasónk levelében arról ír, hogy az idén, szépen fejlődő, kb. 15 éves szobafenyőjének cserépföldjét „apró kis legyek lepték el, s a földben fehér kis fonálférgek is találhatók”. A fenyőt átültette - gondolva, hogy minden rendben lesz -, de az apró le- gyecskék újból megjelentek; megjegyzi még, hogy különben szépek - az ágai. de aggasztják őt ezek az esetleges kártevők. A „nyaraltatás** segíthet Mivel olvasónk levelében a rovarok okozta károkról, a fonálférgek által a gyökéren okozott elváltozásokról semmit sem ír, sőt utal rá, hogy az ágak, levelek egészségesek, nehéz számára korrekt tanácsot adni. A szakirodalom szerint a szobafenyőnek (Araucaria excelsa) komolyabb állatkártevője nincs. Egyes esetekben ugyan számításba jöhetnek bizonyos takácsatka-fajok (Tetranychidae, szlov. roztoőce), valamint, ha száraz, meleg helyen neveljük, akkor a gyapjastetvek (Eriosomati- dae, vlnaéky). Mindkét ízeltlábúnak viszonylag jól felismerhető kárképe van, s egy nagyító segítségével (s persze tudva azt, milyen növényen, milyen körülmények között számíthatunk jelentétükre) a laikus számára is azonosíthatók. A takácsatkák 0,2-1,0 mm-es ovális, sárgás, narancsszínű vagy piros, nyolclábú „pókocskák” (az ún. Pókszabásúakhoz tartoznak), amelyek a leveleken károsítanak. A gyapjastetvek a Rovarok osztályába tartoznak. Ezeknek szárnyatlan és szárnyas alakjai is vannak, így az utóbbiak tán összetéveszthetők a Kétszárnyúak rendjébe tartozó legyekkel. A gyapjas letéltetvek körébe tartozó veszélyes kártevők (ilyen pl. a vértetű - Eriosoma lanigerum) jelenlétére azonban a gallyakon, törzsön megjelenő vattaszerű bevonat, illetve a szívogatás helyén képződő duzzanat is utal. Minden bizonnyal a „legyecskének” leírt kártevő a rovarok körébe tartozik, így ha szükséges (levélírónk valóban kártételt - rágást, a gallyakon, leveleken képződő duzzanatot, gubacsot talál, vagy ha a tűk sárgulnak, száradnak, leperegnek) ellenük rovarirtószerekkel lehet védekezni. Közülük a szobanövények esetében a lakáson belül a Pirimor és az Actel- lic 50 EC spray használható. Alkalmazásuk előtt azonban ajánlatos áttanulmányozni a mellékelt használati és egészségügyi tájékoztatást. A szobafenyő nagyon kényes növény, s ha szépen fejlődik egy bizonyos helyen, akkor ne bolygassuk. Meghálálja viszont, ha nyáron félárnyékos helyen künn tartjuk a szabadban, ahol cserepestől (dézsástól) a talajba ássuk. Itt finom vízpermettel is kedvezhetünk neki, így biztosítva a páratelt levegőt, amit a gyapjastetvek nem kedvelnek. p.r. (A szerk. megjegyzése: Hasonló esetekben kérjük a kedves olvasókat, hogy kárkép esetén küldjenek növénymintát, illetve kisebb Uvegfóliában alkoholba - ez lehet pálinka is - téve néhányat a kártevők közül. Valóban hasznos tanácsot ugyanis csak akkor adhatunk, ha a kártevőt - vagy kórokozót - pontosan meghatározhatjuk.) A rossz terméskötés okai A termesztők gyakori panasza, hogy rosszul köt az uborka, az apró termések az elvirágzás után megsárgulnak, lehullanak. Ez szélsőséges esetben olyan méreteket is ölthet, hogy a növényen egyetlen termés sem képződik. A jelenség több okra vezethető vissza. Itt csak a leggyakoribbakra mutatunk rá. A termesztett fajták közül a vegyes virágúak és túlnyomóan a nővirá- gúak csak a méhek beporzásával képesek termést fejleszteni. A rossz megtermékenyülés a méhmozgás hiányából származhat. A hűvös nyári napokon, 13-14 C-fok körül vagy erős szélben nem, vagy keveset repülnek a méhek, s így nem termékenyítik meg a virágokat. Ha rosszul választjuk ki a permetezőszereket, a méheket elpusztítjuk vagy akaratlanul távol tartjuk a növényektől. Borús, párás időben a botritiszes gombabetegség a fóliasátrakban (de a szabadföldi uborkán is) károsít. A virágzás idején a terméskezdeményen szürke-fehér, pókhálószerű bevonat képződik, majd később a termés sárgul és lehullik. A helytelen növényápolás is okozhat ilyen gondot; ha túl sok termés van az uborkán, s a talajban kevés a tápanyag, akkor bizony bekövetkezik. A növény szabályozza a termését, ledobálja azokat, amelyeket nem tud felnevelni. A túlzott műtrágyázás és öntözés a fejlődés kezdetén szokott zavart kiváltani. Hatására a termésképződmények, de még a virágok is lehullanak, miközben a növény vastag szárat fejleszt és erőteljesen növekszik. K. Sz. SZÍNES BAROMFIUDVAR ] NYÁR A CSIRKENEVELÉSBEN TÁPANYAG- ■ ...................— UT ÁNPÓTLÁS ÁLTALÁNOS TUDNIVALÓK Az elmúlt években a műtrágyák káros hatásáról többet hallhattunk, olvashattunk, mint arról, milyen szerepük van a növény- termesztésben. Ez félrevezető lehet azok számára, akik csak a közelmúltban kezdtek el gazdálkodni és nincs mezőgazdasági szakvégzettségük, gyakorlatuk. Fontos ezért, hogy reális kép alakuljon ki erről a kérdésről is. A termés nagysága mindig attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek termesztett növényeink igényeit kielégíteni. Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a gazdasági növények genetikailag adott terméslehetősége a jelenleg elért, jónak mondott hozamok kétszerese! Mivel az időjárást befolyásolni nem tudjuk, öntözőberendezés is csak kevés helyen van, nagyon fontos a többi - befolyásolható - tényező biztosítása, tehát a fajta megválasztása, a talaj előkészítése, az agrotechnikai terminusok betartása, a megfelelő egyedszám biztosítása, a növényvédelem, a gyomirtás és a tápanyagellátás. Annak ellenére, hogy a pénz hiánya mindenütt megmutatkozik, mégsem hagyatkozhatunk arra, hogy az elmúlt évekből elegendő tápanyag maradt a talajban. Hadd említsünk meg érdekességként néhány adatot: 1 tonna gabonaterméshez (a szalmát is beleértve) kb. 25 kg nitrogént, 5 kg foszfort és 25 kg káliumot használ fel a növény. A kapásoknál ezekből 10 tonnányi terméshez a következő mennyiség szükséges: 45 kg N, 6 kg P, 50 kg K. Ennek a tápanyagmennyiségnek a növény rendelkezésére kell állnia, ellenkező esetben ugyanis csökken a hozam. Megemlítendő, amennyiben a talajban kevés a tápanyag, a növény több vizet igényel ahhoz, hogy a megfelelő mennyiséghez hozzájusson. Nem szabad elhanyagolni tehát azt a tényt, hogy a mi klímánk elég száraz és a csapadék eloszlása sem egyenletes. A nyári hónapokban így szinte minden évben kisebb-nagyobb szárazság van. Kísérletekkel bizonyították, hogy az optimálisan trágyázott növény 1 kg szárazanyag előállításához kb. 230 liter vizet igényel, míg a nem trágyázott területen 700 litert. Nagyon fontos az is, hogy a talajban levő tápanyagok hozzáférhetősége a növények számára eléggé korlátozottak, s a talajok minősége szerint változik. A mi természeti viszonyaink között ez a hozzáférhetőség a nitrogénnél 50-60, a foszfornál 20-25, a káliumnál pedig 15-40 százalék között mozog. Egyértelmű tehát, ha a növénytermesztéssel magas szinten akarunk foglalkozni, akkor a tápanyagellátással komolyan foglalkoznunk kell. Ezzel kapcsolatban automatikusan felvetődnek a következő kérdések: Milyen trágyákat, mikor és hogyan, milyen mennyiségben alkalmazzunk? Erről, általánosságban következő számunkban írunk. (Folytatjuk) Sedlák Ilona agrármérnök Szerkeszti: Pomichal Richard Az ólon kívül, védett helyen helyezzünk el a tyúkoknak hamufürdőt - lehetőleg fahamut, ha az nincs, homokot. A fürdő anyagába tegyünk fertőtlenítőt, kénvirágot, rovarirtószert stb. A porfürdő anyagát néhány hetenként ajánlatos kicserélni, felfrissíteni. A tyúkok etetője fából vagy horganyozott bádoglemezből készülhet. Jó, ha széles a pereme, így nehezebben kerül ki belőle a táplálék. A fából készült etető felett mindig legyen forgóléc, amely a tyúkokat a kaparászásban megakadályozza. Ez arra is jó, hogy a szárnyasok ne tudjanak az etető szélén megtelepedni, ami többnyire a táplálék beszennyezéséhez vezet. Itatóként az égetett agyagból, bádoglemezből készültek a legjobbak. Az ügyes barkácsolók olyan itatókat is készíthetnek, melyekben a víz vályún folyik át, vagy melybe szabadon csepeg. A tyúkok a szabadon csepegő víz ivására hamar rászoknak. Sohase használjunk azonban itatónak kettévágott gépkocsiköpenyt! Azokat a jércéket, melyeket nem akarunk továbbtenyészteni vagy tojástermelésre megtartani, már most selejtezzük ki. A tojófajták jércéi ilyenkor soványak, ezért fel kell őket javítani. Az ilyeneket 2-3 hétre különítsük el egy ketrecbe, s adjunk nekik jó minőségű takarmányt, melyben elegendő fehérje, keményítő és ásványi anyag van. A brojlerek a kistenyésztőknél általában csak 2-3 héttel később érik el azt a súlyt, amit a nagytenyészetekben. Ez azért van, mert a kistenyésztők többsége egyszerűen nem tud szakítani a régi, megrögzött szokásokkal, s nem neveli a húscsirkéket teljesen zártan. A tűző nyári napsugárzás hatására ilyenkor a csirkék tollhullatá- sa intenzívebbé válik. Ez gyengébb növekedést, s esetenként bőrvarasodást okoz. Hogy ezt elkerüljük, biztosítsunk szárnyasainknak kellemes hűs, aránylag kis területű kifutót. Molnár Ferenc A csapadékos nyarakon kertjeinkben gazdasági és haszonnövényeinket is gyakran károsítják az ún. mezítelen csigák. Ezek a fajok éjjel jönnek elő rejtekhelyükről, s rágják meg a termést, leveleket. A különféle szobanövényeket, értékesebb kerti virágokat, pozsgásokat a szár köré tekert, ott rögzített vattacsomóval óvhatjuk meg a rágásuktól, vagy a gazdaboltokban kapható Limaciddal irthatjuk őket. (Kép és szöveg: p. r.) HÁZUNK TÁJA 1995. augusztus 13.
