Vasárnap - családi magazin, 1995. július-december (28. évfolyam, 27-53. szám)
1995-08-13 / 33. szám
1995. augusztus 13. RIPORT Ne héz szólni az igazságról. Még nehezebb elkerülni a közhelynek számító megfogalmazásokat. Olyan korban élünk, amelyben a sarkigazságokat, az axiómákat is hamis szólamok íze lengi körül. A jóga etikai értékrendjének második lépcsőfoka - az ahim- szát, tehát erőszak-nélküliséget követően - az igazmondás, igazlelkűség. Ám nem kerülheti el figyelmünket, hogy az igazmondást nem a hazugság negációja, semlegesítése motiválja. Önmagából indul ki. „Az ember nem a tévedésből halad az igazság felé, hanem igazságtól igazságig, mégpedig az alacsonyabb igazságtól a magasabb igazság felé" - tapintott a kérdés lényegi pontjára Vivekánanda. A szanszkrit nyelvben az igazság szó megfelelője szatja. Nos, nyilván nem véletlen, hogy a szótő - szat - létet jelent. így aztán maga a nyelv - számunkra talán kissé sajátos szemantikával - egyenlőségjelet von a valóság, a lét és az igazság közé. Mindebből következik, hogy az igazság „megkerülése” enyhén szólva is a valóság torzítása. Ez pedig feszültséget szül. Emberben és környezetében egyaránt. A LÉT VALÓSÁGA Erővonalak ( A szerző archívumából) A hazugság, hogy végre nevén nevezzük a dolgot, az esetek túlnyomó többségében könnyen utolérhető. És számonkérhető. Sőt szankcionálható. A jóga - lényegéből eredően - más alapállásból közelíti meg a kérdést. Maharisi így fogalmaz: „Igaz lényed fénye középpontodból sugárzik és beragyogja az egész testet, úgy, ahogy a Nap a naprendszer középpontjából az egész világot beragyogja. ” Maharisi gondolatmenetében a szatja végeredményben mindent átható fény - „prózaibb” fekvésben energia -, amelynek hiánya feltétlenül rövidzárlatot okoz. Aligha férhet hozzá kétség, hogy az ilyen jellegű „meghibásodás” kizárólag házilag kezelhető. Bár Konfucius tanácsát - „az igazságot jobb szeretni, mint megérteni" - talán érdemes megszívlelni... Nyilván furcsán hangzik, talán paradox képzettársításokra adhat okot, ha leírjuk: a tudatlanság, jóllehet végső következményeiben párhuzamos, sőt hellyel-közzel azonos a hazugság hatásmechanizmusával, az erkölcsi-etikai megmérettetés szempontjából más „tartományba” tartozik. Az igazság megkerülése tudatos magatartás, sőt rosszabb esetben jól begyakorolt viselkedésforma. Teljesen természetszerű, hogy belső feszültség forrásává válik, az önkontroll jelzőlámpája - bár csupán pislákolva -, de mégis világít. A már huzamosabb ideje jógázó ember útján is merülhetnek fel olyan akadályok, amelyek a szóban forgó ajánlással (szatja, igazmondás) függnek össze. A leggyakrabban talán azzal a problémával találjuk magunkat szemben, hogy beérjük a féligazságokkal, ugyan nem füllentünk, de „nagyvonalúan” elsiklunk a lényeg fölött. Ilyenkor siet segítségünkre a viparita paramarsa, az esti visszatekintés technikája. A szokásos gyakorlatsorokat követően valamely ülőpózban vagy éppen hanyattfekve (sávászána) blokkonként, fordított sorrendben felidézzük, visszapörgetjük a nap eseményeit. Ne elemezzük, ne boncolgassuk az egyes blokkokat. Mintegy semleges harmadik személyként figyeljük magunkat különös tekintettel arra a momentumra, vajon nem igyekeztünk-e megkerülni az igazságot. Amennyiben heteken keresztül kitartóan végezzük az igazmondásra irányított viparita paramarsát, hamarosan meggyőződhetünk az önkontroll fölerősödéséről. Persze, nem elegendő, ha a nap folyamán csupán tudatosítjuk, hogy ismét elhallgattuk az igazság felét. Tegyük jóvá a hibát, igazítsuk ki magunkat, ismerjük be tévedésünket stb. így, ezáltal oldódnak a belső feszültségek, így járhatunk elöl jó példával. Sajátos, sőt önveszélyes viselkedésforma, amikor önmagának hazudik az ember. Teszi ezt rendszeresen és olyan „tökéllyel”, hogy végül is egy hamis illúziókból épült világot teremt maga köré. Ebben az esetben természetszerűleg nem hasadásos elmezavarról van szó, hanem a misztikus rajongástól elragadott emberek egzaltált világáról. A rádzsa-jóga viszonylag szilárd és a realitások talajából táplálkozó fogódzót ad az ember kezébe. Elvárja tőlünk, hogy nyitottak legyünk a valóság, a lét igazsága felé. Fontos, hogy meghallgassunk másokat, hogy mérlegeljünk... kérdéseket tegyünk fel: önmagunk és a világ, a minden- ség felé. Paul Bruntontól megtanulhatjuk, hogy „amíg mindent csak a saját álláspontunkból kiindulva szemlélünk, addig sohasem fogjuk felismerni az igazságot..." ... nos, ha eddig netán nem ismertük fel, soha nem késő mindent újrakezdeni. Polák Imre Van Ilyen Szexis szőlősgazda Azt gondolná az egyszerű halandó, hogy aki olyan szép és tehetséges, mint Ornella Muti, s olyan szerencsés, hogy jó pénzért csinálhatott vagy ötven filmet, vígan megél a gázsijából. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem így van. Főleg, ha peches az életben, s nem éppen jellemes partnereket választ magának. Előfordulhat - mint ahogy elő is fordult -, hogy az egyik „társ” lenullázta a bankszámláját, s az elkényeztetett színésznőnek és három gyermekének egyszer csak anyagi gondjai lettek. Állítólag ez után a kellemetlenség után döntött úgy, hogy a színészet nem elég, kell még valami biztos jövedelemforrás is - és szőlősgazda lett. Egy másik hölggyel együtt 25 hektáros szőlőbirtokot igazgatnak, s egyre kelendőbb a Due Donna (Két hölgy) nevű kontyalávaló. Mivel tavaly már 75 ezer palack bort adtak el Olaszországban, most azt tervezik, hogy betörnek az amerikai piacra. Ha Ornella maga fogja reklámozni a borát, akkor ez bizonyára sikerül is nekik. (Házasság) mentőbugyi Hollywood egyik mintaházaspárja a Demi Moore-Bruce Willis színészházaspár. Kezdetben csak Bruce volt igazi sztár, Demiről azt tartották, hogy csak egy kis szürke veréb, s örülhet, hogy éppen neki jutott a „Bruce Willis felesége” nevű parádés szerep. Demi szült három lányt, s mára - 32 éves - igazi szépasszony lett, sőt azt is bebizonyította, hogy nem akármilyen színésznő. Fordult a kocka, s mostanság mintha a 40 éves Bruce lenne az, aki mind gyakrabban kénytelen beérni a „Demi Moore férje” szereppel. Nyilván ezzel magyarázható, hogy gyakoribbak köztük az összezördülések is. Demi bevallotta, már arra is volt példa, hogy megverte (!) Bruce-t. Ám utána mindig kibékülnek. A kardos asszonyka jól bevált receptje: „Izgi fehérneműben bebújok mellé a paplan alá, bekapcsolok egy erotikus videót... és megint minden olyan, mint régen.” (görföl) G ondban vagyok, amiért egy „CSEHSZLOVÁKIAI magyaf ’ költő és annak „CSEHSZLOVÁKIAI magyar” verse jutott az eszembe. Ugyanis a fogalom, a megjelölés, a terminus technicus már nem létezik. Nyilván vannak, akik még emlékeznek rá, hogy mennyire mindennapos, kikerülhetetlen, csak minket megjelölő volt a „CSEHSZLOVÁKIAI magyar” címke. Azt hittük, hogy ez végképp ránk ragad. Ki gondolta akkor még, hogy „SLOVENSKl MADARI” leszünk?! Akkor nemcsak CSEHSZLOVÁKIAI magyar költő, de CSEHSZLOVÁKIAI magyar dolgozó is volt, sőt még CSEHSZLOVÁKIAI matalált eddig otthonra, HAZÁRA (Kde domov muj, kde domov muj), így ír: Prága felett szárnyalt, repült a Nap, talán örökre megállt a delelőn, Versek ritmusára dobbant szivem, mint a folyó, megáradt csöpp erőm. közérdekű?) A ] többször mondl VÁK Rádió Elsősorban a Cl Azóta mély, nagy öröm kísérget, ujjong bennem, dalolgat, fűt, betölt. Igazabb, jobb magyar lettem tőle, s érzem, hogy édes egy hazám eföld. Jelen sorok írója, miután meglehetősen pontos ismeretei vannak saját viselt dolgairól, kénytelen személyes élményeit is megosztani az olvasóval. misag évi ünnepi „portokoll”-vers költői túlzásnak Bábinak, amit azért, mert Prág hetőségeket. Mi gató voltam, an dezőasszisztens hívták) kiválaszt film egyik sz később már az című film fős Ezek után többs: gyár dolgozók kultúregyesü- lete is! Voltak CSEHSZLOVÁKIAI magyar nők („spécid” emlékszem: igazán jó nők is), volt CSEHSZLOVÁKIAI magyar sajtó, volt CSEHSZLOVÁKIAI magyar sajt, volt CSEHSZLOVÁKIAI magyar ajtó és volt CSEHSZLOVÁKIAI magyar kilincs! Igaz, hogy nem nyitotta az ajtót, de pl. „egy Prága” akkor még az ajtón belül volt. Trianoni katasztrófánk egyik kétségtelen szépségtapasza éppen Prága - volt. E mesés várost nézve még azt is hihettük gyengébb pillanatainkban: Istenem, milyen csodálatos fővárost adtál nekünk! Bébi Tibor, az ízig-vérig CSEHSZLOVÁKIAI magyar költő sokkal merészebben fogalmazott Bolyongtam sokat című versében. Miután meggyőzően ecseteli, hogy miért nem Előtte még felhívja a rosszmájúak figyelmét a demonstratív magamutogatás hamis vádjának újabb lehetőségére. (Egyszer már ugyan leírta, de annak a főszerkesztőnek, aki nem közölte, nyilván rossz napja volt: Mindenki, aki bármilyen közszereplést vállal - író, újságíró, színész, politikus stb. -, kiteszi magát annak, hogy ezt a poént okkal vagy ok nélkül elüssék rajta. A különbség annyi, hogy a közszereplőnek van-e MIT mutatnia, s hogy a TÉMA, illetve személye mennyire nészként Prágáb legfontosabb, h ként elvégezh (film-tévé akac hogy Prága eng hányszor. Talán tem el éppen zsony-Budapest az Új Ifjúságban a helyzetet és a h a háromféle kuli feltétlenül elvesz vésztőjében”. Isi
