Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-08 / 2. szám

noha a társadalom lépten-nyo- lőségét, ez a régi nézet még ma demokráciában is, ezt mutatja, csökken a politikai életben sze- 986-bun a purlamenti képviselők 17,3, 1994-ben pedig már csak íguk is ódzkodnának a politikai iű oka lehet a család és a hiva- már jó pár éve próbálja össze- unk hozzá, mint egyedüli ma- 5, mit ér a politikus, ha nő? nne a kihívást.- A felkéréskor azon is elgondolkodott, gy mint nő, milyen esélyekkel indulhat en a pályán?- Ezzel a problémával már első pilla- ttól kezdve szembesül az ember. Em- cszem egyik első szereplésemre, mikor y nagygyűlésen egyik kollégám helyett ilett beugranom. Egy jó nevű, ismert Etikusról volt szó, akit akkor vagy há­mszáz ember várt. Soha nem felejtem el t az érzést, mikor végigmentem a tér­in, először szembenéztem az emberek- 1 és láttam az arcukon az óriási csaló- st, mikor a várt politikus helyett megje- ítem én, egy kis, ismeretlen valaki, aki adásul még nő is. Igen, a mi tájainkon sglehetősen konzervatív az emberek leménye a politika és a nők viszonyá- 1. Sokan mondták nekem is: ez nem ínek való. Én végül is rettenetesen saj­tom, hogy olyan kevés a nő a parla- entben. A pszichológusok állítják, hogy in férfi és női típusú gondolkodás. Én agam is azt tapasztaltam az elmúlt par- menti időszak során, hogy a férfiak haj­lamosak részletkérdésekbe bonyolódni, és ez sok esetben a törvénykezési munka rovására megy. Azt szokták mondani, ha a nők döntenének a politikáról, kevesebb lenne a háború. Azt hiszem, van benne valami, egyszerűen azért, mert más mér­tékkel mérnek, mint a férfiak.- Visszatérve a nők és a politika viszo­nyára, mennyiben jelent hátrányt a politi­kus számára, ha nő?- Meg vagyok győződve arról, hogy többszörösen nehezebb egy nőnek poli­tikusként érvényesülnie, mert nehezeb­ben tudja magát elfogadtatni a férfiak­kal. A politika a férfiak világa, mint ahogy az egész társadalmi berendezke­désünk is egy kicsit férficentrikus. En­nek ellenére én nem vagyok a külön­böző nőmozgalmak híve. Bár bizonyára nem véletlen, hogy Nyugaton, elsősor­ban Amerikában, Angliában, de más nyugati országokban is komoly szerve­zetek dolgoznak annak érdekében, hogy a nők megfelelő politikai szerephez jus­sanak. Nálunk egyelőre még a nőknek maguknak kell megküzdeniük azért, hogy férfi kollégáik elfogadják és elis­merjék őket egyenrangú partnereknek. Mit ér a politikus, ha no ? Én most már nem érzem azt, hogy keve­sebbet érnék a kollégák között. Az em­berekkel, a választókkal való munkában az elején érez­tem egy bizo­nyos furcsa viszonyulást, de mára az is eltűnt. Ezért azonban na­gyon meg kel­lett küzde­nem.- Ön szerint mi az oka, hogy nálunk olyan kevés nő akad a politi­kusok, a képvi­selők között?- Őszintén szólva nem csodálom, mert hallatla­nul idegőrlő, rettenetesen igénybevevő munka, noha nem látszik an­nak. De ha az ember egy ki­csit is komo­lyan gondolja, akkor bizony (Prikler László felvételei) neki kell fe­küdni. És én sok nővel találkoztam, akik igen is komolyan gondolták, vagy leg­alábbis kevésbé tudták sportosan venni.- Mint a férfiak?- Mint a férfiak. Persze tisztelet a kivétel­nek. Közben viszont van egy választói réteg, mely mintha nagyobb bizalommal lenne a női képviselők iránt. Velük mintha jobban meg tudnák osztani mindennapi gondjaikat, ez az én személyes tapasztalatom, annak alapján, milyen problémákkal fordultak hozzám az emberek. És meg kell monda­nom, volt mit csinálnom, ha az összes levél­re válaszolni akartam. Tény és való, azért vállalja olyan kevés nő a politikai szereplést, mert valóban nagyon megterhelő. Emlék­szem egy kolléganőm esetére, négy gyereke volt, a legkisebb öt- vagy hatéves. Hát hogy lehet egy ilyen családot otthagyni kétszáz kilométeres távolságra? Ha nincs nagyma­ma, ez a gond megoldhatatlan. Én magam­ról tudom, hányszor kerülök konfliktusos helyzetbe a családdal a képviselői munkám miatt. Például még mindig nem jutottam el ahhoz, hogy a múlt parlamenti időszak után maradt irathalmazban rendet csináljak. Ez ugyanis nem egy-két órás munka lenne. Egy lakás azonban nincs úgy berendezve, hogy az irattár, archívum és iroda is legyen egy­szerre. Mi azonban még nem tartunk ott, hogy egy képviselőnek külön irodája, tit­kárnője legyen, így ne kelljen „haza horda­nia” a munkát. Emiatt nemegyszer adódnak konfliktusok, mint ahogy amiatt is, hogy az ember nem lehet egyszerre öt helyen és nem csinálhat egyidejűleg hat különböző dolgot. Pedig sokszor kellene, ha tényleg lelkiisme­retesen akaija végezni a munkáját. És ez nem kis igénybevételt jelent- Azzal, azt hiszem, mindenki egyetért, hogy a képviselőknek ma sokkal több dol­guk van, mint pár évvel ezelőtt. Mégis e munka mellett sok képviselő még a polgári állását is megtartja és folytatja. Ön példá­ul hogyan tudja összeegyeztetni a képvi­selői munkát a prognosztikai intézetben végzett munkával és az otthoni teendőivel?- Az intézetben akkor dolgozom, mikor van rá időm. De ezt is csak azért csinálom, mert a két munka kiegészíti egymást. Ne­kem sokat segít, hogy az intézetben a könyvtárban át tudom tanulmányozni azo­kat a kérdéseket, amelyekkel a parlamenti munka során foglalkozom. Nekem az inté­zeten belül is a szociális szféra a területem, és ezt hasznosítani tudom a képviselői munkában is. Ezt én nagyon jónak talá­lom, s ha tehetném, minden képviselőnek előírnám, hogy valamely területtel beha­tóbban foglalkozzon. Gondolom, idővel ki fog alakulni a hivatásos politikus státusa, de addig is mindenkinek meg kell találnia a maga útját a feladat megoldására.-És a család? Mennyi jut nekik a képvi­selőasszonyból ?- Őrült szerencsém van, mert az én csa­ládom rettenetesen toleráns, ennek el­lenére néha rajtam próbálják ki a demok­rácia összes vívmányát, és népszavazást rendeznek arról, mit kell és mit nem kell tennem. Általában én húzom a rö- videbbet, de ezzel együtt is kölcsönösen elfogadjuk egymás bogarait. Vannak per­sze konfliktushelyzetek, példának okáért akkor, mikor egyszerre többféle dolgot kellene csinálnom. Elég nehéz a családdal szembeni kötelességeknek eleget tenni, meg kell mondanom, néha van is egy olyan érzésem, sokkal többet kellene ve­lük lennem, ám vannak helyzetek, amiket egyszerűen el kell fogadni.- Ahhoz mit szólt a család, hogy folytat­ni fogja a képviselői pályafutását?- Beleegyezésük és támogatásuk nélkül nem csinálhatnám.- Milyen a munkabeosztás Baueréknél? A háztartási munka továbbra is az ön dol­ga, vagy a lányok besegítenek?- Ez is egy neuralgikus pontja a családi kalákának. A lányok igyekszenek segíteni, különösen a nagyobbik, aki érti, látja, hogy nekem már nem jut időm még erre is. Be­segít hát a takarításba. Talán ez a leg­rosszabbul megoldott munkakör. Amíg élt édesapám, megvolt egy bizonyos menet­rend a család életében. A főzést nem lehe­tett elhanyagolni, ha valami, akkor a taka­rítás maradt el. Ebben mind a mai napig nem tudom utolérni magam. Ráadásul mi amolyan altruista família vagyunk. Nincs olyan ünnep, hogy ne legyen nálunk valaki idegen, például a férjem intézetéből egy vietnami, ukrán vagy valaki más, távoli ro­kon és egyéb anyátlan-apátlan árva. Ez is bonyolítja a helyzetet.- Házvezetőnőjük nincs?- Volt egy kedves hölgy, aki, míg élt édesapám, eljárt hozzánk segíteni az ellá­tásában, de ez sajnos már nem aktuális. S különben sem ilyen egyszerű az egész. Akkor még nem beszéltem arról, hogy van egy hatalmas kertünk, hát az van legin­kább elhanyagolva, azután a lakás és az­után már csak az fordulhat elő, hogy este kiderül, nincs otthon egy morzsa kenyér sem. Nem mondom, mindent meg lehet ol­dani, de a napnak is csak huszonnégy órá­ja van, és vannak az életnek olyan terüle­tei, melyek fontosak és kevésbé fontosak. A kevésbé fontosak pedig értelemszerűen háttérbe szorulnak.- Nem érzi úgy, hogy egy kicsit a család­ja rovására megy az ön politikusi munká­ja?- így azért nem fogalmaznék. Persze, meg vannak rövidítve, de azáltal, hogy bi­zonyos mértékben kénytelenek megélni a valóságnak egy más dimenzióját is, úgy gondolom, gazdagodnak is. A gazdago­dást persze nem a hagyományos értelem­ben értem. Lehet, hogy nem kötök annyi pulóvert, mint különben tenném, de gazda­godnak azáltal, hogy kapcsolatba kerülnek egy más értékrenddel. Elsősorban a gyere­kek. Ez persze nem vonatkozik a férjemre. Az ő közéleti szerepe egy csöppet sem ki­sebb jelentőségű és csöppet sem kevésbé igényes, mint az enyém. Arról külön lehet­ne beszélni, hogy ez a kettős teher mit je­lent a család számára. De azért, köszönjük, megvagyunk.- Én pedig köszönöm a beszélgetést. S. Forgott Szilvia tülő ika- ; el, ; tá­nint ziá- ból, i vi- col- níg- izan lők- no- ibbi yár- irdí­izív, :án- dött ibad lós- i fá­'tár­5jük ittak égé­vel nevelődtek, így a veszteség alig húsz százalék volt. Magától adódott hát a kérdés, hogy miért hagytak fel e sikeres módszerrel.- A rendszerváltás után sok minden történt ebben az országban, stagnál a mezőgazdaság is, aminek a vadászat örök időktől a függvénye. De nem volt tisztázott a tulajdonjog sem, amivel párhuzamosan kellett, hogy új vadásztörvény szülessen. A vadá­szok várakozó álláspontra helyezkedtek, és ez nem használt a vadászatoknak, de elsősorban a vadneve­lésnek. Mi is leálltunk a jól bevált fácántenyésztés­sel. A gyönyörű decemberi, napsütéses szombat reg­gelen Ivan Cerveny kürtjével jelt adott a sorakozóra, amelyen vagy harminc hazai vadász és öt vendég vett részt és várt az eligazításra. A vendégeket és a vadászokat Stefan Harangozó elnök üdvözölte, majd átadta a szót Bujalkó Zoltánnak, a vadásztársa­ság vadgazdájának, aki ismertette, hogy a gyüle­kezőt azért rendelték Dicskére, mert a dicskei rész levadászására kerül sor. Elsőnek a Zsitva menti bo­zótosokat kutatják át, majd átvonulnak a Kövecses­dűlőbe, s végül az Orhány-hegy alatti részre. Az eligazítás után elindult a társaság, ki-ki a ma­ga kijelölt helyére. Közben a vadgazdával, Bujalkó Zoltánnal is ejtettünk néhány szót, aki egyébként Verebély alpolgármestere, de most nem a hivatali munkája, hanem a vadászatok iránt érdeklődtünk. Megtudtuk, hogy a Zsitva völgyében fekvő Verebé- lyen a társaság vadászterülete 3020 hektár, a 40 va­dász Verebélyről, Felsőaháról és Dicske közsé­gekből verbuválódott, és természetesen a határok egyesítésével jött létre a vadászterület.- Miután megszületett az új vadásztörvény és 1993-ban lejárt a bérleti szerződés, a határozatok értelmében 1994-ben a földterületek - néhol új - tu­lajdonosaival 10 évre meg kellett kötni az új bérleti szerződést. Verebélyen betartották és időben teljesí­tették a határozatot? - kérdeztük.- Komoly gondok az egyházi birtokok és a 10 hektáron felüli földterületek tulajdonosaival akad­tak a bérletkötésnél; szerencsére az utóbbiak nem voltak sokan. Ámde a 3020 hektáron felül szeret­nénk visszakapni, illetve bérelni a totalitárius rend­szerben tőlünk önkényesen leválasztott, elvett terü­leteket is. Ezek a verebélyi szőlőhegy, a halastó és a dicskei Orhány-hegyen túli rész, amelyeket az álla­mi gazdaság használ és most a kálazi vadásztársaság birtokol.- Mennyi a bérleti díj? Ügy hallottuk, hogy terü­letenként másként alakul.- A bérleti díj nem egységes, mint annak idején. A múltban egy korona volt hektáronként. Jelenleg a vadászterület minőségétől, a vadállomány összeté­telétől függ, a mi esetünkben 6,20 korona lesz egy hektárra, amit, mondjuk, 30 hálózott élőnyúl árából fedezni lehet. Ám mindjárt hozzáfűzném, hogy a vadásztársaságokat keményen sújtja az igen magas­nak tűnő, 40-45 százalékos forgalmi adó. A vad- gazdálkodásból származó jövedelem tetemes része az államkasszába vándorol. Tehát a vadászat ma­napság már nem öncélú úri passzió, hanem közér­dekű gazdálkodás. Közben azért vadásztunk is, én már három kakas­sal gyarapítottam a terítéket. A fácánvadászatok, különösen jó időben, vidám hangulatban telnek, a vadászok biztatják, de néha ugratják is egymást:- Gyalogosra nem lövünk! - rikkantotta valaki, ami alatt azt értette, hogy az ellábaló, röpülni nem akaró madarakra szégyen puskát emelni. A verebélyi-dicskei fácánvadászat jól végződött. Vagy ötven fácán került terítékre. Ha hozzászámít­juk, hogy egy héttel előtte az ahai határban a teríték hasonló volt, és még hátra van egy fácánvadászatuk, akkor a kilövési tervet - száz-százötven madár - eredményesen teljesítik, ügyelve egyúttal a mérték­letességre is, mert a népi mondás szerint a kecske is jóllakott és a káposzta is megmaradt. Széchenyi Zsigmond mondaná: „Emberséges vadászatot” a jövőben is! Motesiky Árpád TÁRSADALOM 1995 január 8 \las6rmp (pppapf oziazs y)

Next

/
Thumbnails
Contents