Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-29 / 5. szám
rársastánc- és illemtanulás - a diszkózene dzsi /aly decemberben fotós kollégámmal csupán az 5bálos fiatalok lelkes készülődését örökítettük g. Amire ezek a sorok napvilágot látnak - valami- az idei farsangban - a Komáromi Ipari Szakkö- iskola másod- és harmadéves diákjai talán már a omhónapos tanfolyam kicsúcsosodását jelentő izorúcskán is túl lesznek, kpropó, koszorúcska! Zajon mennyire él még tájainkon a társastánc- és mtanulás hagyománya? Zajon mennyire igénylik a fiatalok a társasélet e múlt- i gyökerező, konzervatív formáját? Mennyire jöve- mező manapság a tánctanári állás? Ezekre a kérőére kerestük a választ, amikor a komáromi Selye Já- Gimnázium aulájában, egy decemberi próba alkal- val, felkerestük Lőrincz Géza okleveles tánctanárt. hárman rendelkezünk tánctanári oklevéllel. A diákok és nem utolsósorban a szülők részéről olyan nagy az érdeklődés e tanfolyamok iránt, hogy több alkalommal már kénytelen voltam visszamondani a felkérést, és a tanfolyamot egy későbbi időpontra halasztottam. Ami a megélhetést illeti, a teljesség kedvéért azért azt is el kell mondanom, ha időm engedi, akkor a fiam vállalkozásába is besegítek.- Tulajdonképpen kik látogatják ma a társastánctanfolyamokat? Kell-e nógatni a gyerekeket, hogy délutánonként eljárjanak az órákra?- A háromhónapos tanfolyamokat az alapiskolákban a hetedikes vagy a nyolcadikos diákok látogatják, míg a középiskolákban elsősorban a másodikosok. De nagyon sok az idősebb, a visszajáró diák is. Sőt olyanok is vannak, akik az alapiskolában elvégzik a tanfoJárjunk táncot! (Vallach László felvételei) lók szokásaiban, a szórakozási formákban fedezhetők fel. Míg harminc évvel ezelőtt egy hétvégi bálban minden további nélkül lehetett tangózni, bluest járni, charlestonozni, vagy éppenséggel keringőzni, addig egy mai bálban már csak ugrabugrálni lehet az igénytelen diszkó- vagy rockzenére. Emiatt sajnálom is a mai fiatalokat, mert a tanfolyamon tanultak ellenére a gyakorlatban nagyon kevés alkalmuk nyílik a társastánc művelésére. — Ön hogyan tartja magát kondícióban?- A táncoktatóknak régebben elég gyakran kellett újra meg újra vizsgát tenniük, mára azonban a továbbképzések már rendre elmaradnak. Hosszú idő után tavaly rendeztek egy háromnapos táncoktatói konferenciát, ahol külföldi kollégáinkkal is módunkban állt taráik02™- Nagyon megragadtak az egyik bécsi oktató szavai, aki elmondta, hogy ai osztrák fővárosban mekkora az igény a társastánc elsajátítása iránt. Míg mi egy háromhónapos tanfolyam alatt minden táncot meg szeretnénk tanítani, addig nyugati szomszédaink három ciklusra bontják a tantervet Az első évben megtanítják a táncok egyharmadát, a második évet ismétléssel kezdik, majd folytatják azt oktatást és ugyanezt teszik a befejező ciklusban is. Bécsben a diákok egyébként 880 schülin- get fizetnek egy tanfolyamért nálunk ugyanez 200-220 koronába keiül a szülőknek. Kosár Dezső- Ön hogyan és mikor került kapcsolatba a tánccal, illetve a társastáncatással?- Először a néptánccal kerültem kapcsolatba, még- lig középiskolás éveim alatt Tornaiján, a Csemadok mi néptáncegyüttesében. Talán mondanom sem 1, hogy nagyon megtetszett, ezért főiskolás éveim tt Pozsonyban az Ifjú Szívek együttesébe is beírattam. Jó néhány évvel a matematika-fizika szakos ári diplomám megszerzése után, 1962-ben - amiTornalján tanítottam - a Pozsonyi Népművelési ízet egy hároméves társastáncoktatói tanfolyamot rvezett távúton. A három esztendő alatt több mint ' tucat tárgyból tettünk vizsgát, egyebek között il- ítanból is! A tanfolyam államvizsgával végződött, lett belőlem okleveles tánc- és illemtanár.- Az oklevél megszerzése után a dolgok sűrűjébe ’Ott?- Míg délelőttönként a tornaijai mezőgazdasági hnikumban tanítottam, délutánonként táncokta- >al foglalkoztam. Motorkerékpárommal szinte az :sz Rimaszombati járást, sőt szinte az egész gömö- égiót bejártam. Akkoriban ugyanis nagyon keverendelkeztünk táncoktatói oklevéllel, így renge- meghívást kaptam. Ajnácskőtől Rimaszombaton észtül Feledig szinte minden alapiskolában meg- Jultarn. Később, a feleségem révén, Komáromba ültem, ahol folytattam a már jól bevált társastáncfolyamokat. Az iskolai elfoglaltságaim régebben :nte csak öt-hat tanfolyam megtartását tették le- ővé, 1991-től azonban vállalkozóként dolgozom, ma már több időm jut a táncoktatásra. Mostanság nte kilenc-tíz tanfolyamot is vezetek.- Csupán táncoktatásból meg lehet élni?- A Komáromi járásban igen. mert csak kettenlyamot, majd a középiskolában megismétlik. Ezek a tanfolyamok nem kötelezők, ezért a fegyelemmel nagyon ritkán van probléma. Általában segít a szép szó.- Hogyan épül fel egy-egy tanfolyam?- Standard, latin-amerikai táncokat és táncújdonságokat tanulnak a gyerekek. Ezt egészíti ki az illemtan, amely egyrészt szorosan kötődik a tánchoz (köszönés, felkérés, párcsere stb.), másrészt pedig a hétköznapi történésekhez kapcsolódik. Az illemtan keretében nemcsak az írott, hanem az íratlan szabályokkal is foglalkozunk, figyelembe véve a helyi sajátosságokat. Ezen túl kiemelt figyelmet fordítunk a szülő és gyermek közti kommunikáció és viselkedés illemtani szabályaira.-A tanfolyamok minden alkalommal egy ünnepélyes bállal végződnek, amelyeket néhol koszorúcskának, néhol pedig próbabálnak neveznek. Hogyan készülődnek az elsőbálosok a szülők előtti bemutatkozásra?- A gyerekek a három hónap alatt mindvégig a szülők előtti megmérettetésre készülnek. A koszorúcska első felében tulajdonképpen koreográfia nélkül mutatják be a tanult táncokat: az angol keringőt, tangót, rumbát, csárdást, bécsi keringőt stb., majd később egy koreografált bemutatót is tartanak. Az elsőbálos fiúk és lányok - mielőtt önfeledt szórakozásba kezdenének - tangóznak, majd bécsi keringőznek a szüleikkel. Ezt a részt szemmel láthatóan a szülők élvezik a legjobban. Az apukák kihúzzák magukat és boldogan karolnak lányaikba, de az anyukák is nagy örömmel mondanak igent fiaik felkérésére.- Van-e különbség a mai tinédzserek és a harminc évvel ezelőtti diákok viszonyában a társastánchoz?- A gyerekek hozzáállásában én semmilyen különbséget nem fedeztem fel. Azok a diákok, akik igent mondanak a tanfolyamra, boldogan és különösebb huzavona nélkül elvégzik. Különbségek a fiata;rcege. Anyja: Fenséges Mária Theresia absburg vérből Magyarország Ki- ilynője napvilágra hozta várva várt mag- ttát 1741. március 13-án reggeli időben, zen újszülött herceg keresztatyja Szent- iges Atyánk XIV. Benedek pápa. Kertelve a római szt. egyház kardinálisa, olonitsch báró, bécsi érsek által.” Eddig az idézet. II. József szülőhelyeként a bécsi chönbrunn szerepel a hivatalos iratok- an és korabeli feljegyzésekben. Az :óbbi években azonban több történész is gy vélekedik, hogy II. József szülőhelye bősi kastély volt. Mária Terézia 1741 ső hónapjaiban ugyanis Pozsonyban és sztergomban tartózkodott. Március ele- n elindult Esztergomból, hogy még lőben a császárvárosba érkezhessen, és ít világra hozza gyermekét. Való- '.ínűleg kicsit elszámította magát, mert tyósának címzett levelében a követezőket írja: „Nem tudom, akad-e egy fa- icska, ahol világra hozhatom gyermekelet...” Orvosa tanácsára megállnak a 5si Amadé kastélyban, ahol 1741. március 13-án a reggeli órákban megszületett a későbbi császár! A bősi kastély ódon falai között jelenleg 126 nyugdíjas tengeti öreges életét. Dohorák Katalin igazgatónőtől még megtudom, hogy az épületben korábban mezőgazdasági iskola és óvoda is működött, sőt raktárként is használták. 1965- től a nyugdíjasoknak ad otthont. Az a szoba, amelyben II. József a világra jött, éppen az igazgatói iroda fölött van. Jelenleg öten laknak benne, és semmiben sem különbözik az épület többi helyiségétől. Hacsak annyiban nem, hogy e szoba mennyezetét meghagyták annak eredeti formájában. Bős idősebb lakosai tudni vélik, hogy a II. világháború alatt rántásként őriztek egy bölcsőt is, amelyben - állítólag - a kis herceget ringatták. Hogy mindez igaz volt-e, a történészek feladata kideríteni. Tény viszont, hogy II. József, a Kalapos Király sokat járt ezen a vidéken. Korabeli feljegyzések szerint nemcsak az itt élő nemesség, hanem az iparosok és földművesek elismerését is kivívta őszinte érdeklődésével, alkalmanként nagyvonalú segítségnyújtásával. Kamoncza Márta Cuajilotes - egy újabb azték város? Mexikóban számos olyan hely van, amelyet a növényzet ugyan benőtt, mégis - különösen a magasból, repülőgépről szemlélve - emberi település nyomait mutatja. Ezek egyikéről már régóta tudtak a Tlapacoyanhoz közeli, a Nautla folyó melletti Cuajilotes vidékének lakói. De a romok a Sierra de Puebla egyik kanyonjában voltak, a dzsungel mélyén, szinte megközelíthetetlen helyen. Nemrégiben azonban úgy döntött a mexikói szövetségi kormány és Veracruz állam, hogy régészetileg feltárja a területet. Ezen munkák eredményeként - bár még korántsem értek a végére - rekonstruálták a terület elrendezését, a mintegy ötven építmény helyét, közöttük a húsz méternyi magas piramisokét, tetejükön az oltárokkal. Ám mind ez idáig nem sikerült azonosítani sem a korszakot, sem a kultúrát, amelyhez ez a - minden bizonnyal egykor jelentős - város tartozhatott. Bizonyos részletek (például a kettős oltárok) azonban arra engednek következtetni, hogy a város a poszt-klasszikusnak mondott korszakbeli, vagyis 900 körüli. És ha hihetünk a konkvisztádor Cortez megérkezéséről beszámoló krónikásnak, Bernal Diaz del Castillónak, akkor ez a Nautla folyó torkolatánál lévő erődített hely, és itt történt, hogy Cortez egyik kapitányát, Juan de Escalantét a totonakokhoz és az aztékokhoz tartozó nő „bűnbe vitte”. Ha ez tényleg ezen a helyen történt, akkor feltételezhető, hogy a spanyol hódítás korában ez a terület az aztékok uralma alá tartozott. Az aztékok ekkoriban katonai szövetséget kötöttek régi ellenségeikkel, a toltékokkal és a totonakokkal. Mindazonáltal ez még korántsem jelentheti azt, hogy Cuajilotes azték, tolták vagy totónak lett volna. Egyébként a két szomszédos várost. La Vega de la Penát és El Tajint is ismerik már. Mind a kettőnek a teljes feltárása sok adalékkal szolgálhat a terület és Mexikó történetének megismeréséhez. A régészek legnagyobb örömére ezek a helyek, de különösen El Tájin, igen gazdagok régészeti emlékekben. Ám ezek történetét sem ismerik még. Egyesek szerint totónak városok voltak, mások azonban kételkednek ebben. Hosszú évek kutatásai és a régészeti emlékek teljes feltárása kell még ahhoz, hogy megállapítsák azokat a kapcsolatokat, amelyek összekötötték ennek a területnek a városait, illetve ezeket Teoti- huacan és Texcoco nagy városállamaival. (Science et Vie) RIPORT 1995. január 29.
