Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-22 / 4. szám
„Hátrányból" — előny IV1IT ÉR AZ ALMA MATER, HA MAGYAR? Az 1992/93-as tanévben a 704 119 szlovákiai tanköteles gyermek közül 60 375 volt magyar nemzetiségű, ebből 45 599 (a magyar nemzetiségű tanulók 75,5 százaléka) tanult magyar és 14 776 (24 %) Sajnos, még mindig szép számmal akadnak magyar szülők, akik kételkednek abban, amit Comeni- ustól napjainkig annyi avatott szakember vallott és hirdetett: tanulni legkönnyebben és leghatékonyabban az anyanyelvűnkön tudunk. A többségi propagandának sokakkal sikerült elhitetni, hogy mindenfajta érvényesülés egyedül és kizárólag a szlovák iskolán keresztül lehetséges. Az alábbiakban olyan szlovák oktatási nyelvű iskolában. Ezen belül a szlovák alapiskolát látogató magyar nemzetiségű tanulók aránya járásonként a következőképp oszlott meg: embereket szólaltatunk meg, akik élő cáfolatai ennek a megtévesztő állításnak. Munkájukkal, sikereikkel bizonyítanak. Az élet legkülönbözőbb területein tevékenykednek, akad köztük akadémikus épp úgy, mint orvos, mérnök vagy előadóművész, csupán egy bennük a közös: valamennyiüknek a magyar iskola adta meg a szilárd alapot, amelyre építeni tudtak. Pozsony, Pozsonyi járás 54,00 % Érsekújvári járás 24,38 % Nyitrai járás 45,81 % Tőketerebesi járás 22,70 % Rozsnyói járás 42,90 % Lévai járás 22,65 % Kassa 41,00% Rimaszombati járás 18,86% Kassai járás 35,73% Losonci járás 17,71 % Nagykürtösi járás 39,66 % Komáromi járás 17,18 % Gálán tai járás 26,24 % Dunaszerdahelyi járás 14,74 % BAUER GYŐZŐ akadémikus,gyógyszerkutató, a CSEMADOK országos elnöke: Mindazt, amit az életben elértem, annak köszönhetem, hogy az iskola a szükséges ismereteken kívül megadta azt a kulcsot, amely megmutatta, hogyan kell behatolni a tudás mélyebb rétegeibe. Ezt az utat megtenni az anyanyelven volt a legkönnyebb: az ember értette a kulcsszavakat, amelyekkel a rejtett forrásokat ki lehet nyitni. Az elemi első két osztályát szlovák nyelven végeztem, mivel akkor nem voltak magyar iskolák, így össze tudom hasonlítani a különbséget, mit jelent anyanyelven és mit idegen nyelven tanulni. Az anyanyelvű iskolának még egy fontos dolog köszönhető - az, hogy az ember nem marad gyökértelen. Akinek nincsenek meg a gyökerei, végül sehová sem tud igazán tartozni, sem a többséghez, sem a kisebbséghez. Nekem a magyar iskola segített ezeket a gyökereket nagyon mélyre fúrni, és segített vállalni a múltat, amelyre a jövőt lehet építeni. Akinek ez megadatott, soha nem kételkedik abban, hogy a kultúra, amely népének sajátja, értékes-e. Még akkor sem fogja el kétely, amikor más kultúrákkal hasonlítja össze. Mert ez is nagyon fontos, a más kultúrák megismerése, más nyelvek elsajátítása. HULKO GÁBOR professzor, a Szlovák Műegyetem tanszékvezető tanára:- Az anyanyelv az, amely eltéphetetlen szálakkal köt engem a szülőföldhöz, a körülöttem élő emberekhez, a családhoz. Hogy ez a kötődés mennyire erős, 1969-ben tudatosítottam, amikor képtelen voltam a távozásra, holott évfolyamtársaim, ismerőseim közül sokan megtették, hisz akkoriban a Szlovák Műszaki Főiskola minden harmadik felsőévfolyamos diákja emigrált. Az anyanyelvi oktatásnak számomra még egy felbecsülhetetlen nyeresége volt, ez pedig a képi gondolkodás apparátusának, rendszerének megszerzése. Nagyon szeretem a magyar költészetet, különösen Illyés Gyulát, és a költői képi gondolkodás mechanizmusa nyújtott számomra a legtöbbet a tudományos pályán. Ez talán furcsán hangzik, de az elméleti tudomány absztrakt struktúráiban, képeiben tulajdonképpen az igényes költészethez hasonlít. Ma már, sajnos, munkahelyi elfoglaltságom és a regionális politikában való részvételem miatt egyre kevesebb időm jut versek olvasására, de az ünnepek alatt, vagy szabad időmben az jelenti számomra a legtökéletesebb kikapcsolódást, ha leemelek a könyvespolcról egy verseskötetet. VOJTEK MIKLÓS a Szlovák Nemzeti Színáz nyugalmazott magántáncosa, a pozsonyi Konzervatórium tanára: Habár olyan művészeti ág szolgálatába szegődtem, amely nem ismer nyelvi akadályt, hisz szavak nélkül is érthető, tanulmányaim során, természetesen, szükségem volt a szlovák nyelv alapos ismeretére, amelynek elsajátításáért a pozsonyi Duna utcai iskola pedagógusainak tartozom hálával. Noha ott korántsem tartoztam a jó diákok közé, a pozsonyi Konzervatóriumot mint az év legjobb abszolvense fejeztem be, s ennek köszönhetően első szlovákiai ösztöndíjasként balettmű vészi diplomát szerezhettem a leningrádi Koreográfiái Intézetben, amely olyan nagyságokat adott a világnak, mint Pavlova, Nyizsinszkij, Nurejev vagy Barisnyikov. Szerencsésnek tartom magam azért, hogy szüleim magyar iskolába járattak, mert úgy érzem, ezáltal gazdagabb lettem. Főiskolai tanulmányaim során óriási segítséget jelentett a gazdag magyar táncszakirodalom, már csak azért is, mivel abban az időben még nem voltak ilyen témájú szlovák nyelvű főiskolai jegyzetek. Tánctörténeti kutatásaim során is nagy előnyt jelent számomra a magyar nyelv tökéletes ismerete. DR BRAUNSTEINER TAMÁS a pozsonyi kramárei kórház traumatológiai osztályának orvosa: Soha semmiféle hátrányom nem származott abból, hogy magyar iskolába jártam, semmiféle nehézségeim nem voltak egyetemi tanulmányaim során, hisz a magyar iskolában megtanultuk a szükséges szak- kifejezéseket, tehát már a felvételi sem okozott problémát. A magyar nyelv birtokában az embernek szélesebb látóköre van, több forrásból merítheti ismereteit, információit, ami szakmai szempontból is mindenképpen előnyt jelent. DR. MÉSZÁROS LAJOS ügyvéd: Noha ügyvédi munkámban a nyelv dominál, ez a munkaeszközöm, határozottan állíthatom, hogy nem hátrányt, hanem előnyt jelent, ha valaki magyar iskolába jár. Igaz, hogy ez bizonyos stádiumban hátránynak tűnhet, mivel több időt, energiát igényel a tanulás, de a befektetett energia bőven megtérül, sőt tőkévé válik. Olyan ez, mint a balkezes helyzete a jobbkezesek világában. A balkezesség csak addig jelent számára hátrányt, amíg nem tanulja meg használni a jobb kezét. Akkor azonban a többségtől eltérően mindkét kezét egyformán jól használja. Szlovák és magyar ügyfeleim egyaránt vannak, így tehát bizonyos szempontból előnyben vagyok egynyelvű kollégáimmal szemben. Hogy az ember milyen érzelmű lesz, hogyan viszonyul a környezetéhez, ezt döntő módon az iskola határozza meg. Az ott kapott élmény a fontos, s ha hűek akarunk maradni őseinkhez, tovább akarjuk vinni mindazt, amit tőlük örököltünk, akkor ez az iskola csakis anyanyelvű - a mi esetünkben magyar - lehet. Ezért természetesnek tartom, hogy a gyerekem magyar iskolában ismerje meg a világot. ÉLESZTŐS PÁL a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Kara szilárdság- és rugalmasságiam tanszékének vezetőhelyettese: Gyerekként nem én, hanem a szüleim döntöttek arról, milyen iskolába járjak, és meggyőződésem, hogy helyesen döntöttek, amikor magyar iskolába írattak. Ez azonban sosem akadályozott abban, hogy más nyelveket is elsajátítsak, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Természetes, hogy meg kell tanulni szlovákul, de ugyanilyen természetes, hogy meg kell tanulni németül, angolul vagy más idegen nyelven. Számomra az orosztudás is rendkívül hasznosnak bizonyult, hisz voltak évek, amikor a külföldi szakirodalom újdonságait főleg ezen a nyelven ismerhettük meg. Tény azonban, hogy az anyanyelv mindig meghatározó szerepet játszik az ember életében, hisz keveseknek adatott meg, hogy kiskorukban egyszerre több nyelvet sajátítsanak el anyanyelvi szinten. Másrészt pszichikai defektusokhoz vezethet, ha egy gyereket arra kényszerítenek, hogy képességeit, szellemi szintjét meghaladó dolgokat idegen nyelven sajátítson el. Ami engem a magyarban sokszor megragadott és megragad ma is, az a szinonimák páratlan gazdagsága. Ez a kibernetikához közel álló dolog, hogy egy-egy gondolatot más-más megközelítésben lehet leírni. A magyar nyelv ismerete szakmai szempontból is pluszt jelentett számomra, hisz magyar szakirodalmat olvashattam és összehasonlíthattam a szlovák, cseh és más nyelvű, azonos témájú anyagokkal. REITER ISTVÁN hegedűművész a Szlovák Filharmónia koncertmestere: Mondhatnám, hogy mindent az iskolámnak köszönhetek. Pedig igazán nem volt nevezhető elitiskolának az, amelybe jártam, amelyet úgy harcoltak ki a magyar szülők Kassán, a magyar iskolák háború utáni kényszerszünetelését követően. Összevont osztályok voltak eleinte, pedagógus alig, de az a kevés, aki megmaradt, megőrizte és továbbadta azt az európai értékrendet, amely Kassára mindig jellemző volt. Még a szakképzetlen tanítóktól is tanulhattunk erkölcsi tartást, kulturált viselkedést. Csak később jöttem rá, hogy nem is annyira az iskola színvonala a meghatározó, mint inkább a szelleme. Ez az iskola talán nem követelt annyit, de rengeteget adott a nyitottságával, sokoldalúságával, hihetetlenül gazdag és színes kulturális életével. A tanárainkból felénk sugárzó szeretet, az odafigyelés, a másság elfogadása olyan erőt adott, amely ma is segít a válsághelyzetekben. Ebben az iskolában olyan kreativitásra tettünk szert, olyan rugalmasságra, amelynek köszönhetően nem torpanunk meg a problémák előtt. Állítom, hogy pályámon is ez segített, ez a rugalmasság. Nincs műfaj, amit ne játszottam volna, hegedültem népi zenekarban, játszottam tánczenét a rádióban, szalonzenét Bécsben, a Bécsi Strauss-szólistákkal - mint egyetlen nem osztrák - keringőket Japánban. De talán nálam is jobb példa arra, mit érhet el a magyar iskolát végzett diák, a bátyám, József, aki nemzetközileg elismert gyógyszerkutató, hat nyelven ad elő és publikál, az Angol Királyi Akadámia tagja. Jelenleg Magyarországon él, de ő is innen indult, és velem együtt soha nem érezte hátrányát annak, hogy magyar iskolába járt. DR. PÁLHÁZY BÉLA pszichiáter, osztályvezető főorvos: Anyanyelven tanulni annyit jelent, mint 1. jobban megérteni a tanultak lényegét; 2. árnyaltabban érzékelni, felfogni a különbségeket; 3. összehasonlítva a más nyelven közvetített információkkal, jobban szintetizálni az ismeretanyagot. Magyar iskolában érettségiztem, majd Csehországban végeztem el az orvosi egyetemet. A cseh nyelven tanultakat magyar és szlovák forrásokból egészítettem ki, tehát jóval több információhoz juthattam, mint egynyelvű évfolyamtársaim. Amikor katonai szolgálatomat Dél-Csehor- szágban töltöttem, orvosként is hasznát vettem a három nyelvnek, hisz aki beteg, legkönnyebben az anyanyelvén mondja el a panaszait. A több kultúra, több nyelv ismerete mindenképpen gazdagít; nyitottabbá teszi az embert és meggátolja abban, hogy egyoldalúan ítélkezzen, felületesen általánosítson. Az ilyen embert nehezebb manipulálni, nehezebb vele előítéleteket elfogadtatni, mivel természetszerűen megvan benne az az igény, hogy mielőtt véleményt alkot, több oldalról vizsgálja meg a dolgokat. Az anyanyelvet többször hasonlítottam az anyaméhhez. Az anyaméh az a burok, amely védi a magzatot, s amelyen belül szabadon fejlődhet. Az anyanyelv ugyanezt jelenti az egyén számára. -vkOKTATÁSÜGY 1995. január 22. l/HSá/77Bp
