Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-25 / 26. szám
dasárnap 1995. június 25. művészvilág Ug yanitt, a Karmelita udvar másik sarkában, tenyérnyi színpadon Homburg hercege, László Zsolt daliás huszárként tündökölt, s azzal állt festett háttér elé, aki fényképen akarta hazavinni őt. Vörösmarty Mihály Új Színház-i Csongorára, Horváth Virgilre is szemet vetettek néhányan, majd Takács Katit és Udvaros Dorottyát választhatták egyperces partnerüknek sóvár lelkű férfiak. Takács Kati három rajongója kedvéért almafának is képes volt beöltözni, Udvaros Dorottya mosolyáért pedig kemény öklű férfiak vetkőztek ki magukból, hogy nőnek öltözve ölelhessék magukhoz azt, akit a leginkább ruhátlanul szeretnének. Pár órával később a bátrabbak táncra perdültek. Csomós Mari a húszévesek lendületével koptatta az udvar kövét, amíg legifjabb kollégái újabb és újabb ultipartira hívták a kártyamestereket. Csíki csalogányok, operettművészek, musicalstűdiósok énekeltek a Savoyai szobornál, Mácsai Pál adott idilli koncertet az Oroszlános udvar oszlopai előtt, Vári Éva tartott Piaf-kazettabemutatót a Szent György téren. A Hilton színpadán a Katona József Színház társulata csapott hrabali lakomát, a Dísz téren a kassai Thália Színház kínálta Kávéházi menüjét. Sütött a nap késő délutánig. Szerette jókedvű komédiásait. Hat óra felé, a Hecuba-díj átadásakor kétszer le is kacsintott. Először Kerekes Évára, aztán László Zsoltra, a szakma idei kiválasztottjaira. Naptestvérek mind a ketten. Ragyogó színészek. László Zsolt a Radnóti Színház tagja, Kerekes Éva ez idő tájt a Vígszínház és a Komédium vendége. Hajszolom a tudást, de ő gyorsabb, olvastam egy csepűrágó-ra- jongó kitűzőjén, miután mellém telepedett a várudvar kövén. Budán, pünkösd hétfőn sok mindent lehetett hajszolni, de egyvalamit nem kellett. A jót. A szórakoztatót. Ugyanis lépten-nyomon mindenki azt kapott. Udvaros Dorottya „bakancstánca” Papp Zoltánnal Méghogy sírva vigad a magyar! Méghogy komor a járása! Pünkösd hétfőn, a csepűrágók ünnepén, fent a budai Várban több tízezer kíváncsi néző nem ezt a véleményt osztotta. Pedig nagy volt a vigalom, a fröccsízű hejehuja. Nyolcszáz komédiás, nyolcszáz határon belüli és kívüli magyar színész udvarokon, kapualjakban, tereken és te- recskéken, hajnalban eszkábált színpadokon vagy épp a tömegben elvegyülve, álruháját sajátjára cserélve délelőtt tíztől este hatig egyszeri és megismételhetetlen produkciót nyújtott. A Bécsi kaputól az Oroszlános udvarig csaknem húsz helyszínen, hatvanöt előadásból válogathatott az amúgy is válogatós nagyérdemű. Szomját, mindeközben, többféle nedűvel olthatta. Hordókból folyt a bor, a dúsan habzó komlószörp; alkalmi csapszékek és elhivatott ifjú csaposok várták a száraz torkú sereget, de kolbászból s nyárson sült szeletből is jutott bőven a népnek. Vásári hangulatú, zsákbamacskás dínomdánom volt ez a javából, forró csepűrágóünnep. Fesztivál, amelyen színészek és táncosok, dalnokok és zenebohócok képzeletbeli kenderkócot kaptak fizetségül, mégis boldognak látszottak. „Bérelt” helyükön, a Bartók udvarban csaptak nagy bulit a Vígszínház művészei. A Dobd meg a csepűrágót kritikával két ceremóniamestere Kaszás Attila és Méhes László volt, a szenvedő alanyok, az élő bábuk, akiket papírlabdával kellett-lehetett eltalálni: Pap Vera és Eszenyi Enikő. Akikről gyorsan kiderült: sikongatni is remekül tudnak, nemcsak játszani. Hálásabb, ugyanakkor „megerőltetőbb” feladatot vállalt magára az Össztáncban is csábos csípőmozdulatokkal hódító Király Attila és a „szakasz” fekete zsoldosa, Kálid Artúr Horror-pornó klubban rémisztgették-szorongatták alkalmi partnereiket. „Gyere közelebb... add ide... ide a kezembe!” Hogy mi zajlott a függöny mögött, annak csak azok lehettek volna a megmondhatói, akiket behajtott a kíváncsiságuk. Hirtelen szerzett örömüket azonban senkivel sem kívánták megosztani. SZABÓ G. LÁSZLÓ Hegedűs D. Géza komolyságához hűen Shakespeare-kötettel sétálgatott a tömegben. Cukormentes csepűrágót kínált minden hangosan felolvasott szonettért. Színészből így lett néző, illetve hallgató, vállalkozó kedvű tisztelőjéből pedig előadó. Oberfrank Pál, aki a Szomszédokban Julcsi lovagja, pecaszak- értőként irányított nagy fogásra vágyó kis horgászokat. Hatvan másodperc alatt lavórból kellett kifogniuk lusta fahalakat. Kínai énekesként szórakoztatta az udvar népét Rudolf Péter. Asztalán „alig használt” alsónadrágot, törött kerámiát, páratlan cipőt, horpadt hasú kakaósdobozt, aszalt premiercsokrot, s egyéb limlomot láttam, amelyeket szellemes szöveggel és kínai hanglejtéssel kínálga- tott nem éppen eredménytelenül. A Magyar Hírlap Dísz téri deszkáin a komáromi Jókai Színház csapott hangos lakodalmat. A Hegedűs a háztetőn szép menyasszonya, Stubendek Katalin azonban nem fent, hanem lent, az előadást követően kapta a legforróbb csókokat - pozsonyi vőlegényétől. Hatalmas kondér mellett vállalt illatos szerepet Schlanger András, az Új Színház művésze. Paprikás krumplit főzött lángolt kolbásszal és füstölt oldalassal ízesítve. Keverte, kavarta, színezte, fűszerezte rendületlenül, miközben ő maga is sült rendesen. Mire elkészült az étel, vörösre égett a naptól. De így is kellemes órái lehettek. Egy adag paprikáskrumpli, benne a szopogatni való cupákkal, potom kétszáz forintot kóstált. S amikor a jó torkú Széles László a Hungária együttes régi slágerét, a Ciao, Marinát zengte, a kondér már üresen tátongott. Tücsökzene Mácsai-módra (Oláh Csaba felvételei) Mindenképpen menyasszony Székely Gábor „beállít”, Bálint András és Takács Kati „végrehajt” Kaszás, Eszenyi, Méhes és a papírlabdák
