Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-25 / 26. szám
Vasárnap 1995. június 25. gyermekvilág l& yjc i r, cM irigy Volt egyszer egy szegény ember. Nagyon sok gyermeke volt, már talán a számukat se tudta. Avval kereste a kenyerét, hogy a Drávára járt halászni. Egyszer, ahogy kimegy a Drávára, kihalász a vízből egy karikás valamit. Kezébe vette, nézegette, hazavitte. Gondolta, hogy otthon a gyerekeknek lesz mivel játszani. Ahogy a gyerekek játszottak vele, az mindig fényesebb lett. Egyszer csak látta, hogy aranykarika. Összeszedte a cókmókját, a karikát egy ruhába göngyölte, s felment a királyhoz. A kapunál megállították, nem akarták beereszteni.- Mi járatban van kend? - kérdezik.- Hoztam a királynak ajándékot, azért akarok fölmenni! - mondja az ember. Arra felengedték. Mikor az aranykarikát átadta a királynak, azt kérdezte tőle:- Honnan való ez az aranykarika? Hol vetted?- Fölséges király, nem vettem én ezt sehonnét: halásztam a Drávában, és ott fogtam. A király elfogadta az aranykarikát, de megparancsolta, hogy adjanak a szegény embernek ezüstöt, meg papírpénzt, amennyit csak elbír. A szegény hétrét görbült, olyan sok pénzt kapott. Mikor hazaért, az egyik fiát elküldte a bátyjához, hogy kérje el a mérőt. Azt mondja a bátyja a gyereknek:- Ugyan, minek nektek a mérő, mikor még egy falat kenyeretek sincsen? A gyerek nem szólt semmit. A bátyja a mérőt előbb szurokkal jól kikente, úgy adta oda. Mikor a pénzt megmérték, a gyerek visszavitte a mérőt, de sem otthon nem látták meg, sem ő nem vette észre, hogy egy ezüst- pénz beleragadt a szurokba. Kérdezi a bátyja a gyereket:- No, mit mértetek vele? Azt mondja a gyerek:-Borsót! Tudta is a gyerek, hogy mit mértek! Nem előtte csinálták! Mikor már a gyerek hazament, az idősebb testvér akkor nézte meg a mérőt. Hát látja, hogy egy ezüstpénz van a szurokba beleragadva. Azt mondja magában:- Dehogy mértek ezek borsót! Hiszen itt pénz van! Azon nyomban szaladt az öccséhez, hogy mondja meg neki, hol szerezte azt a sok pénzt. A felesége is vele ment. Gondolta a szegény ember, megtréfálja zsugori testvérét, aki olyan rideg volt mindig hozzá. Azt mondta, úgy lett a pénz, hogy macskát vittek a királynak, mert annyi ott az egér, hogy még a királynak is a fülét rágják. Rávágja erre tüstént a bátyja felesége:- No, ember, vegyünk mi is macskát! Azt mondja a szegény ember, figyelmeztetőül:- Ángyom asszony, ne vegyen sokat, mert megkarmolja! De ez nem hallgatott rá. Hazamentek, minden vagyonukat eladták, a pénzükön meg macskát vettek. Egy nagy kocsi macskát vittek a királyi várba. Kérdezik a kapunál a katonák:- Hová mennek kendtek?-A királyhoz!- Mi járatban?- Hát macskát hoztunk neki!- Nem mennek el kendtek rögtön a dolgukra! - mondják a katonák. - Csak nem akarnak a királynak macskát vinni? De az ángyomasszony elkezdte ám a beszédet, hogy hallották, hogy itt olyan sok az egér, még a király fülét is rágják, és a múltkoriban csak egy macskát hoztak ide! Az ide nem elég! Ők hoztak egy egész kocsival. A katonák alig eresztették be őket. De mégiscsak beeresztették. Mikor a király elé értek, el sem mondták, hogy miben járnak. Azt hitték, olyan nagy örömet okoznak neki. Egyenesen kioldozták a sok zsákot. A rengeteg éhes, dühös macska meg csak neki a királynak, karmolta, tépte, az meg nem tudott hová menekülni előlük: jajgatott, ahogy a száján kifért. Beszaladtak a testőrök, alig tudták a sok macskát agyonverni meg kikergetni. Akkor aztán az embert is jól megverték és kikergették. Mehetett az ember a feleségével haza. Sose lettek többé gazdagok. A nagystolontm Csonka-torony Még a török időkben történt, hogy egyszer a köles-éri hajdúk aratni mentek, ott arattak a Kígyóstér mellett. A nagy melegben megszomjaztak, ezért elküldték egy hajdút, hozzon már két csobo- lyó vizet. Elmegy a hajdú, és amikor visszafelé tart, találkozik egy idegen emberrel, de az olyan törökforma volt, bár magyar ruhát viselt. Gyanút fog a hajdú, s amíg az ember iszik az egyik csobolyóból, a másikkal úgy homlokon vágja, hogy az csak elterül. Motozni kezdi a hajdú, hát egy levelet talál a zsebében. Elolvassa, és megtudja belőle, hogy ez az idegen kém, de még azt is. hogy a törökök meg akarják támadni a köles-éri hajdúkat. Visszamegy az ember az aratókhoz, s mondja, hogy járt. Mutatja a levelet is - ebből mind látták, hogy itt a veszedelem. A köles-ériek gyorsan befejezték az aratást, aztán elköltöztek a Köles-ér túlsó partjának mocsarai közé, oda, ahol most Szalonta áll. Ott a mocsarak között a köles-ériek őrtornyot építettek, onnan figyelték a törököt. De az a torony csonkán maradt, mert kevés volt hozzá a kő meg a cserép. Azóta sem épült fel, azért hívják Csonka-toronynak. (Nagyszalontai népmonda nyomán) A mikor a német zsoldos katonák meghallották, hogy Magyarországon éppen Tokajban lesz szállásuk, majd kiugrottak a bőrükből örömükben. Hogyne örültek volna, hiszen híre járt annak, hogy ott hordószám áll a legjobb bor, és a Felső-Ti- szában annyi a hal, hogy alig tud tőle a víz folyni. Mondta is az egyik hadnagy:- Emberek, én úgy megszerettem ezt a Magyarországot, hogy legszívesebben meg is enném. A pajtása hozzátette:- De arról se feledkezzünk meg, hogy ennek az országnak legfinomabb falatja éppen Tokaj, mi meg annak a várát szálljuk meg. Meg is szállták, ették is a tiszai halat, itták is vederszám a jó tokaji bort. Bezzeg megváltozott az élet Tokajban, amikor Bocskai István körülzárta a várat. Bocskai hajdúi úgy őrizték a vidéket, hogy a várba egy falat étel, egy csepp bor be nem juthatott. Ügy elfogyott a várban az étel és a bor, hogy a katonák már zöl- det-vereset láttak az éhségtől. Mit tehettek? Levágták a lovakat, azoknak a húsával éltek. Amikor abból kifogytak, a macskát és az egeret kezdték enni. Felment az ára a háziegérnek, egy egér huszonhat forintba került. Ahogy telt az idő, már minden állatot megettek, akkor a szíjat kezdték rágni. Később a tehénbőrt, a lóbőrt, a kutyabőrt megperzselték, megfőzték és megették. Kenyeret kidobott törkölymaradékból és lisztből sütöttek, de az olyan kenyér volt, hogy aki evett belőle, elszédült tőle. Még az égi madarak is tudták, hogy ott nincs keresnivalójuk, abban az időben egy madár se szállt a vár fölé vagy a várba. Egy álló esztendeig tartott az ostrom, akkor a német az éhezést elunta, s a várat Bocskai Istvánnak feladta. (Christoph Wagner és Szamosközy István nyomán) IVÁN MAGDA ctéstum ajtdttáCCőÁlomvárban száz dudás, Éppen száz! Álomvárban trombitás, Éppen száz! Na és dobos, cintányéros, hegedűs és zongorás, Éppen száz! Száz meg ennyi, száz meg annyi, Sok, sok, sok! Ajtónálló kiskatona hegyes füle Bot, bot, bot! Lehet itt nagy zenebona, El-al-szok! Csikszentmihúlyi Berta rajza Gondolkodom, tehát... Vízparton Ilyenkor legjobb vízparton. Mondjuk annak a tónak a partján, amelyet ez a fejtörő rejt. A tó nevét pedig úgy kapod meg, ha a felső sor betűit (a vonalak mentén) az alsó sor megfelelő kockáiba beírod. Melyik tóról van szó? Készítette: Kovács S. MEGFEJTÉS A június 4-ei számunkban közölt feladat megfejtése: 2 zokninak nincs pátja. Nyertesek: Palkó Lóránt, Tiszacsemyő; Szabó István, Balony; Básti Eszter, Tajti; Bencze Ádám és Zoltán. Tardoskedd; Szarka László. Ipolyság. Szerkeszti: Tallósi Béla
