Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-25 / 26. szám
i/asärnap 1995. június 25. riport az onosság identitás létezés ego AHANKARA azonosság £> identitás <£> létezés «£> ego A jógával foglalkozó ember - szorítkozzon ez a tevékenysége csupán az ászanák (testhelyzetek, pózok) gyakorlására, esetleg a légzésszabályozás alapvető technikáinak elsajátítására - előbb-utóbb szinte törvényszerűen eljut az emberi lét alapvető kérdéseihez. Havonta megjelenő kis rovatunk, a „Jógáról - sokszemközt” sem kerülhette el sorsát - adekvát terminológiával élve: nem semlegesíthette karmáját. A kauzalitás törvénye, ok és okozat hatásmechanizmusa szükségessé tette, hogy ne csupán érintsük a fizikai „önvalónkon” túli finomabb rétegeket és struktúrákat, hanem időről időre hosszabb és igényesebb „túrákra” is elkalandozzunk. Nos, mindenekelőtt ez a tény indokolja, hogy pontosan egy esztendő elteltével megváltoztatjuk a fejlécet. Az AHANKÁRA azonosságot, identitást, létezést jelent - többek között. Ott settenkedik körülötte ugyanis az EGO, az ÉN és a szanszkrit nyelvre jellemző számos szemantikai „áttétel”. Kétségtelen, hogy a jóga kényelmesen elfér az ahankárá- ban. Viszont nem okoznak majd gondot a kitérők, a rokon- és rokonítható kérdéscsoportok besorolásánál nem válik feltétlenül szükségessé az „áthidalás”, az apropó... Az ahankára tehát szabadabb utat nyit az asszociációk előtt, tágabb teret kaphat a jóga emberközpontú problémafelvetése. Röviden: amit nyerünk a réven, nem veszítjük el a vámon. Az ember azonossága (identitása) a jóga dimenziójában tudatosul, és konkrét élménnyé válik. A családon, lakóközösségen, tájegységen, népi-nemzeti hovatartozáson, sőt Emberségen túl vezet az út, hogy választ keressek és talán kapjak néhány valóban alapvető kérdésre: Ki vagyok? Honnan jövök? Hová megyek? Mi a küldetésem? Ezekre a kérdésekre ugyancsak nehezen kapunk választ. Nehezen azért, mert az utat (vagy Utat?) önmagunknak kell megtalálnunk. Önmagunknak önmagunkban...! A jóga hosszú évezredek során kidolgozott és kipróbált módszerekkel, ha úgy tetszik, technikákkal „fegyverez fel”, figyelmeztet a buktatókra, ám idegen tőle az „ideológiai ráhatás” - fogalmi rendszere viszont nem zárkózik el az olyan eszmevilágtól, amely elfogadja az alapvető erkölcsi-etikai kritériumokat ( 1. járna, nijáma). Nyilván nem jelentéstani buktató, ha az ahankára fogalmát a létélmény fogalmával rokonítjuk. Ez utóbbi visz bennünket legközelebb az ősi forráshoz, ahol tudatosul egyensúlyi állapotunk, az Én kortalansága és időtlensége. Az Időbe, pontosabban a nap huszonnégy órájába, a hét napjaiba, az év tizenkét hónapjába ágyazott örömeinket, boldogságunkat csak innen „visszatérve” leszünk képesek tapasztalni, átélni. Rendszerint sok víz folyik le addig a Dunán, amíg a jógá- zó ember eljut a komolyabb meditációs gyakorlatokig. Sokan (legalábbis egy időre) megelégszenek a testi gyakorlatokkal, légzésük tökéletesítésével, táplálkozási szokásaik megváltoztatásával (ésszerűsítésével). Tény azonban, hogy a jóga - foglalkozzunk vele bármely szinten - nem kényszeríthető előre megszabott korlátok közé. A helyes gyakorlás elképzelhetetlen megfelelő légzés nélkül, mindez természetszerűleg a figyelem fokozott összpontosítását igényli, a befelé fordulást. A belső környezet változásai egyre inkább megnyilvánulnak viselkedésformáinkban, alakul, változik életvitelünk. Egyszeriben mindenre jobban odafigyelünk, mindent mélyebben átélünk. S itt, ezen a ponton vesszük Mennyek kapuja A szerző archívumából észre, hogy a korábban megszabott keret beszűkült. Identitásunk körvonalazódó tudata igényesebbé tett bennünket önmagunkkal szemben... Az identitászavar korunk, civilizációnk (?) mellékterméke, amely egyént, népcsoportot egyaránt sújt(hat). A hamis azonosulás vakvágányra fut, illúziókba, sőt legsúlyosabb esetben patologikus megnyilvánulásokba fullad. Állj meg hát egy pillanatra, ha úgy véled, megtaláltad önmagad. Fogd vallató- ra legbelső valód... Valóban önmagadat találtad meg...? A jóga az egység-összhang-harmónia háromszögében teremti meg követője világát. Az ahankára ennek a világnak építőköve, mindent átfonó-átszövő kötőanyaga. Tudatosulása a lét partjaira kalauzol bennünket, ahol egyszeriben minden ősi egyszerűségében és érthetőségében tárul elénk. Polák Imre divatos holmi megdobogtatja a nő szívét - korától függetlenül. S függetlenül a kortól, amelyben élt. A nincs egy rongyom, amit felvegyek! kétségbeesett felkiáltás egyidős a női nemmel. Az évezredek alatt ezt hallották a legtöbbször szegény férfiak. Kedvesek és feleségek az unalomig ezt duruzsolták a fülükbe, a legtöbbször eredménnyel. Nincs az a férfi, aki ellenállna az édes könyörgésnek. Pedig már az ősember is tudhatta (volna), hogy párja nem azért csikarta ki a modem vonalú tigrisbőrt, hogy urát hódítsa meg, hanem azért, hogy a szomszéd barlangbeli legjobb barátnőjét pukkassza (már akkor is!)... Csupa ellentmondás a nő. Cicomázza magát, pedig jól tudja, a férfiak szívét nem dobogtatja meg a szalag, topánka, hófehér paróka, s a többi pipere, a többi móka A költők sosem énekelték meg a nő ruháját, csak szép piros orcáját, a szőke bestia kék szemét. A malomkeréknyi kalapról is csak az jutott eszébe a poétának, hogy megkérje hölgyét: tegye le kalapját!, vagy felkérte: dobd a ruhát a hallgató fekete székre és a meztelenséged add nekem. A divat könyörtelen. Uralkodott a nőkön, s rajtuk keresztül országokon. Irányította a politikusokat és a politikát. Megszépítette az életet. A nőkét biztosan. Az emeletes paróka, a bő krinolin, a hájszorító míder ha kényelmet nem is, örömet jelentett. A jérjtak félreértették (vagy még- KaBHg se?) a szép hölgyek mohó cifrái- ITl ' 9' kodását. ,4 kösöntyűk, a néma ÉLJp 9 csipkék és hallgatag selymek su- LT 'jH hogását üzenetnek vélték: Jöjj, MT ff. ölelj meg! jí^ 1 De szép is volt a régi korok vi- j . - selete! Nyugalmat, derűt sugár- V, zott. mintha akkoriban nem is let- l tek volna háborúk. A hatvanas \ évek bokorugró aligszoknyája, a \ kigombolt ing a lázadó ifjúság jel- \ képévé vált. Mára ők is megszelídül- 'WB tek, nyakkendőt kötöttek és eltakarják N Mäi a térdüket. V..»il Milyen a mai divat? . Mindenféle. V Senkinek fel nem tűnne, ha egyiptomi fáraólánynak, görög istennőnek vagy rokokóhölgynek öltözve sétálnánk végig az utcán... (kopasz) A utóbbi évtizedekben a fjk hagyományostól sok- -aDBl M-J ban eltérő, az uniformizált szögletesség jellemezte építkezések során szinte alig volt szükség a régi ácsmesterség szakavatott művelőire. Szerencsére a nyolcvanas évek második felében azonban ismét felfedezték a hagyományos nyeregvagy sátortető, s számtalan egyéb változatának gyakorlati és esztétikai értékeit. így az utóbbi években egyre inkább nőtt az ácsmunka iránti igény; de mivel évtizedekig alig kaptak munkát az ácsok, időközben szinte kihaltak e szakma mesteremberei. Ezért sok helyen egészen az alapoktól, önművelés útján kellett kezdenie és haladnia annak, aki ebben a mesterségben kívánt alkotni s kielégíteni az újraformálódó igényeket. házak építésénél készítettek különféle tetőszerkezeteket. A harmincas évei elején járó Baffi Lajost a ma már vállalkozásként végzett munkájáról kérdeztük: miként jutott el odáig, hogy famegmunkáló műhelyt nyisson?- Akkor szerettem meg igazán a famunkát, amikor néhány éve saját házamat építettük. Igaz, voltak előzményei, meg a családi hagyományok öröksége is, de úgy gondolom, az a legfontosabb, hogy szeressük azt, amit csinálunk. Meg így sok minden könnyebben megtanulható, elsajátítható. Még az olyan mesterség is, amelynek alig-alig van már élő, mesteri fokon tevékenykedő képviselője. Én csak tavaly szántam rá magam, hogy teljes egészében a famegmunkálással foglalkozzam. Szükségét érzem annak, hogy magam is egyre többet tanuljak, s egy időben bővítsem a munkáé zeimet is. Hiszen főleg minőségű ácsmunka az, amire szükség lenne, hiszen itt, Felsí mörben ritka a szakember, aki ren minőségi munkát tud véj Az elmúlt évben Krasznahorka' ján sikerült átalakítanunk egy csűrt, ott rendeztem be az í losműhelyemet. Jelenleg ketter E téren szerencsésnek mondható Baffi Lajos krasznahorkaváraljai fiatalember. Olyan családban nőtt fel, melynek férfiősei szinte kivétel nélkül famunkával foglalkoztak: a Baffi családban ácsok, asztalosok, kerékgyártók adták egymásnak tovább a famegmunkálás titkait, és egyben e nemes természeti kincs szeretetét is. S bár Baffi Lajos eredetileg lakatosnak tanult, tizenéves korától az édesapja mellett - aki szakmáját tekintve kerékgyártó - a fa és annak megmunkálói körül sürgött-forgott. Bátyjával és az édesapjukkal hármasban már a 80-as években ácsmunkát végeztek. Főként családi Baffi Lajos az általa készített kapuk egyike előtt Fotó: Fábián István man, de ha nagyobb munkánk többen is dolgozunk. •Mi az, amivel jelenleg kőnk foglalkoznak?-Ma már ott tartok, hogy cs igazán komoly, összetett fela szeretem elvállalni. Örömöm benne, ha gondot, fejtörést okoz egy bonyolult tetőszerkezet m dása. Ilyen volt nemrégen Ulma ván fafaragó épülő parasztkúriá tetőkészítése is. Az asztalosmű ben ezen kívül a szakmához ta hagyományos munkákat is elvi zük: lakások, üzletek, éttermei rendezéseinek elkészítését v juk.Van viszont, amiben - úg szem - messze vidéken egyedü ak vagyunk! Ez a saját tervezés rágott oszlopú kapuk készítése gyón ügyelünk az igényes kiv zésre, mert úgy gondoljuk, munkánkat csak komolyan érd csinálni. A műhelyünkben me
