Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-18 / 25. szám
ilasÉmap 1995. június 18. ___________ művészvilág We isz Gizellát kinevezték. Felfigyeltek terveire, kiváló eredményeire. Megbízást kap. Komolyat, furcsát, titokzatosat. Weisz Gizella külföldön tanult. Hamar bejött neki minden. Szüleit nem ismerte, férje elhagyta, munkájában azonban le- körözhetetlen. Erős, szívós, kitartó ember. Egyszerre dolgozik és pihen. Előbb vonatra ültetik, aztán buszra. Kiviszik a világból. Fel a hegyekbe. Sárba, vízbe, hóba, ahol a reménytelenség szele nem csitul el soha. Borgova 2. Weisz Gizella csizmás lábbal, átfagyva lép a forróvizes lavórba. Könyvét, szótárát elkobozzák, kap helyette üzemi naptárt. Likőrt a kantinban, hogy elfelejtse, honnan jön és ne kérdezze, hová viszik. Ez most a telep. Ahol kenderzsákba kekszet, marmeládot, két- szersültet, cigarettát, konzervet és mosószappant vételezhet. Ahol mindent tudnak róla, de nem árulnak el neki semmit. Járgányra ültetik, és tovább viszik. „Kihelyezett” részlegre, ahol az idő múlását csak a szénégető jelzi. Minden héten egyszer főtt krumplit kap tőle, és abból fogja tudni, hogy szerda van. Weisz Gizella kafkai kálváriája évekig eltarthat. Egyszer majd érte jönnek, s akkor hazamehet, de az is lehet, hogy örökre „a részlegen” felejtik. Weisz Gizella mégsem csügged. Mosolyog. Bizakodik. S mert okos nő, pontosan tudja, mi a dolga. Túlélni. Emberileg tiszta, erkölcsileg felemelő, politikailag bátor írás Bodor Áddm húszoldalas novellája, A részleg, amelyből Gothdr Péter rendezett maradandó értékű filmet. Értékes benne a főszereplő, Nagy Mari alakítása is. Értékes és érzékeny. Olyannyira, hogy az idei budapesti filmszemlén a legjobb női alakítás díjának első számú várományosa volt. Kézzelfogható elismerés végül mégsem jutott neki. Gothár Péter három díjában (fődíj, a legjobb film rendezője, a külföldi kritikusok díja) azonban így is oroszlánrésze van. • Nem érzett csalódást a díjkiosztás után? Hiszen lép- ten-nyomon azt hallhatta: nyerni fog, mert nyernie kell.- Az az igazság: én nem vártam semmit. Elkészült a film, tudtam, hogy jól sikerült, és tíz év múlva már a fiam is büszke lesz rá, s ezt az érzést tettem el a szívem legmélyére. Kincs lett A részleg. Aztán elmentem szépen munkanélküli segélyt kérni, mert szeptemberig állás nélküli színésznő vagyok. Ott álltam a sorban, pénzre várva és egészen közelről láthattam, milyen a világ, s milyen az arca annak az anyának, aki négy órája reménykedik ölében a gyerekével, hogy ha bejut, sikerrel jár. Megrázó élmény volt. A februári filmszemle óta mindenesetre nekem is könnyebb. Kerestem egy keveset, mert beugrottam Szolnokon a Je- gor Bulicsovba, most pedig A makrancos hölgy ti játszom Lázár Kati rendezésében, a Merlin Színházban. • Magasra jutott a lyukból...- Igen, Kaposvár mellett, egy faluban laktam. • Én a súgólyukra gondoltam.- Akkor viszont pontatlan a megállapítás. A kaposvári színházban nincs súgólyuk. Ott oldalról kell bemondani a szöveget. A takarásból. Én hetvenkilencben kezdtem el súgni. Csoportos szereplő akartam lenni én is, mint a barátnőm, aki odavitt, de az igazgató azt mondta: „Maga értelmes lány, menjen inkább egyetemre. ” Tizennyolc éves voltam, játszani akartam. De ha nem. hát nem. Az évad végén, amikor már majd megbolondultam a tétlenségtől, otthagytam a színházat és elmentem újságkihordónak. De csak papíron „szakítottam”. Reggel nyolctól ugyanis, ahogy végeztem az újságokkal, mentem vissza a színházba, segíteni a kellékesnek, nézni a próbát, majd az előadást. Reggeltől késő estig bent voltam, közben készültem a felvételire. Mindent megtanultam a magyar történelemből, amit tudni akartam, mégsem vettek fel. Ez már nyolcvanegyben volt. És akkor újra szóltam az igazgatónak, Babarczy Lászlónak, hogy vegyen fel csoportos szereplőnek és felvett. Kétezerötszáz forintot adott és sok-sok apró szerepet. Két év alatt megugrottam a szamárlétra legnehezebb fokát. Színész III. lettem. A Werthert már megírták című Bereményi Géza-darabban Gothár Pétertől kaptam az első főszerepet. A színművészetit is megpróbáltam, de az sem sikerült. Szerintem ma sem vennének fel. Én öt perc alatt nem tudok tek. A Kakuk Marci Eszterét már a nagyszínpadon játszottam, de akkor már úgy éreztem magam, mint a felmagzott saláta. Ott maradtam majdnem egyedül. Akik fontosak voltak lis őrületet. Ez pedig jólesett. Élveztem. Bukarestben, Csíkszeredán, Kovászna megyében forgattunk zord, kietlen, sivár helyeken. Ez is rengeteget segített. Meg a zseniális román színészek. Vagy a szikrázóan fehér hó. Az ég kékje. Vagy a történet végén Szarvas József, aki mellett Weisz Gizellának minden világossá válik. Én is világosan akartam látni Kaposvárott. Egyszer meg is kérdeztem, mivel számolhatok, mire Babarczy azt felelte: majd játszol valamit. Majd. Valamit. A „rakétát” mégsem ez indította el, hanem hogy kezdtem egyedül érezni magam, és csúszott a film. Már csak a vége volt hátra, az utolsó jeleneteket forgattuk, amikor faxon kaptam a hírt Romániába, hogy jöjjek haza, mert játszanom kell a Kakukkfészékben. De hogy mit, azt nem közölték velem. Mire hazaértem, már másvalaki próbálta a szerepet. Így szakadt el tizenöt S' év, ilyen egyszerűen. Amikor bejelentettem az igazgatóm- 5. nak, hogy elmegyek, azt felel- ■§ te: „Jó, menjél, de aztán ne Ű bőgjél!" Akkor nem bőgtem, 3 utána igen. Hajnalban arra éb- §. redtem, hogy zokogok. NAGY MARI részlege megfelelni, érdekes, izgalmas, tehetséges lenni. Nekem ez megoldhatatlan feladat. Begörcsölök. Az én főiskolám a kaposvári színház volt. Lukáts Andor, Pogány Judit, Csákányi Eszter ugyanebből a helyzetből indultak. De a többiek is toleránsak voltak. Figyeltek rám. Segítettek. • A „színész /. ”-ig hogyan jutott el?- Ahhoz sokkal több idő kellett. Hályogkovács módra ugyanis sok mindent megtanultam, de az a „sok minden” is nagyon kevés volt. Ascher Tamás rendezésében, a Cseresznyéskertben például egyszerűen semmi sem ment. Anyecskát játszottam, de úgy, hogy közben világosan láttam: nincsenek technikai, szakmai alapjaim. Négy évig nem is voltam aztán nagy színpadon, csak a stúdióban. Illetve voltam, csak éppen statisztáltam. Komolyab feladatokat a stúdióban, Jordán Tamástól, Lukáts Andortól és Lázár Katitól kaptam. Melindát játszottam a Bánk bánban, Martiriót a Ber- narda Álba házában. Ezekben a szerepekben már tudatosság is volt a részemről, nem pusztán az ösztöneim által működszámomra, fokozatosan elmentek. És akkor jött A részleg. Olyan pillanatban osztotta rám Gothár a szerepet, amikor Kaposvárott már nem találtam a helyemet. • Gothdrral forgatott már ezt megelőzően?- Egyszer. A Melodrámában. Kis szerep volt, szinte semmi. Meg is lepett, hogy Weisz Gizelláról én jutottam az eszébe. Bár ha belegondolok, a lényem egyik fele Weisz Gizella. Ettől függetlenül borzasztóan megijedtem, amikor elolvastam a forgatókönyvet. Elképzelhetetlen volt számomra, hogy az én arcom, az én lényem az első perctől az utolsóig érdekes lehet. De tudtam: ha Gothár Péter engem akar, meg fogja mondani, mit vár tőlem. Novembertől januárig sok ideje volt, hogy felkészítsen. Kamerát bérelt és monitort, hogy gyakorolhassunk. Három vagy négy napig csak azt tanította, mikor nézzek a kamerába és mikor mellé, vagy hogy meddig jó egy pillanat és honnan fölösleges. Féltem és ideges voltam, ugyanakkor azt is tudtam: valamiféle bolondságot kezelek magamban. Érzéseket. Speciá• A részleg, egy bizonyos ponton, Weisz Gizella mitikus erejéről szól. Arról, hogy egy lehetetlen helyzetben is megteremti a maga világát.- Sokat gondolkoztam azon, mi a közös bennünk. Talán az erő. Először azt éreztem: ilyen ember, mint Weisz Gizella, talán nincs is. Aki ennyire hagyja, hogy ez történjen vele. De a végén kiderül, még a hegy tetején, a teljes reménytelenségben is mosolyogni tud. Ilyen vagyok én is. Történhet bármi, én csak megyek és megyek. Semmit nem tudok csalódásnak, vagy sértődésnek nevezni, mert mindent úgy kezelek magamban, hogy az nekem biztos jó lesz valamire, és visz tovább, előre. Senki nem akarta, hogy színész legyek, egyedül én. És most egy adott pillanatban felhúzhatom az idegrendszerem, s azt csinálhatom, amit kémek tőlem. Időm van elég, úgy érzem. Szeptembertől Kecskeméten játszom, az ottani társulatban. Két kútból merítek. A családomból és A részlegből. A rossztól egyáltalán nem félek. Át tudom lépni. Szabó G. László Előbb Steven Johnra vagy John Stevenre akarta változtatni a Bemard Schwartz nevet, aztán eszébe jutott, hogy egyik magyarországi ősét Kertésznek hívták, s úgy döntött Curtis lesz ő is. Először a Jimmy, majd a John Curtisszel próbálkozott, végül az Anthony mellett döntött, amelyet aztán Tonyra rövidített. „Apám 1921-ben vándorolt ki Mátészalkáról Amerikába, és New Yorkban nyitott szabóműhelyt. Itt ismerkedett meg anyámmal, akit 1924-ben vett feleségül. Mindketten magyarok voltak, otthon csak magyarul beszéltek, a hébert és az angolt nem tőlük, hanem a barátaimtól, az utcán tanultam. Hat-hétéves koromban, amikor iskolába mentem, döbbentem rá, hogy Amerikában vagyok. Kicsi és öreg boltocska volt apám szabósága a New York-i „csehszlovák zónában”. Az öreg naphosszat tett-vett az üzlet- _ ben, vasalta az a f Az alagút vegffl TONY CURTIS öltönyöket, anyám meg segített neki. A műhely , mögött laktunk, egyetlen szobában négyen. Apám aludt anyámmal az egyik sarokban, én Juli- usszal, az öcsémmel a másikban. Aztán a főbérlőnk egyik napról a másikra kitett bennünket a lakásból, s mi az utcára kerültünk. A mozi mindenért kárpótolt. Abban az időben, amikor születtem, kezdett teret hódítani a hangosfilm. Ötévesen már moziba jártam, westemfilmeket néztem. 1943-ban elhatároztam, hogy bevonulok katonának, és elmegyek a háborúba. Egyik katonai iskolából a másikba küldtek. Azt hittem, azért, mert rátermett, intelligens fiúnak tartanak, de nem. Kiskorú voltam. Emlékszem, nagyon otthonosan éreztem magam katonáéknál, de a frontra csak azután küldhették volna, ha betöltöttem a tizennyolcat, én viszont csak tizenhét voltam. Így aztán nem a tűzvonalba, hanem a Proteus nevű kísérőhajóra kerültem szolgálatot teljesíteni. A háború után hazamentem a szüléimhez, és beiratkoztam a színművészetire. Amikor véget ért a szemeszter, úgy gondoltam, kész színész lettem, s 1946-ban jelentkeztem egy catskillsi társulathoz heti tíz dollárért. Az egyik előadáson odajött hozzám Oscar Ostroff a chicagói zsidó színházból, és munkát ajánlott. Így kerültem Chicagóba.” Majd hamarosan tovább. New York-i színházak következtek. Mígnem 1948-ban a világot jelentő deszkákról hatalmas ugrást tett: Hollywoodba került, és filmezni kezdett. „Kint ácsorogtam az utcán, amikor anyám értem kiáltott. Mi történt, baj van? - kérdeztem. Gyere, az Universaltól keres valaki telefonon. Berohantam, köszöntem, s egy női hang csak annyit mondott a vonal túlsó végén: »Küldünk egy Kaliforniába szóló repülőjegyet«. Három nappal később, nem sokkal harmincharmadik születésnapom előtt, ott ültem a Hollywood felé tartó gépen.” S vitte őt egy gyorsan ívelő karrier felé: Bemard Schwartzból hamarosan sztár lett, az egész világon ismert Tony Curtis. Rengeteg sikeres film, két házasság és négy gyerek után 1964-ben pályája megtört, népszerűsége csökkent, sikerei szerényebbek lettek. „A filmekkel hatvanmillió dollárt kerestem. Nem rossz eredmény az egykori New York-i utcagyerektől." Újabb házasság következett, ezúttal a huszonhárom éves Leslie Allen- nel és a korábbi gyakorlathoz híven újabb két gyerek. Aztán a Minden lében két kanál című tévéfilmsorozat (Roger Moorral) új fordulatot hozott az életében: visszaadta népszerűségét. De ez a munkasiker már nem tudta kivezetni magánéleti válságából. Harmadik házassága is megromlott. „Egyre többet ittam, és egyre sűrűbben nyúltam a drog után. Olyan mértékben fogyasztottam, hogy reggel képtelen voltam felkelni és munkába menni. Nem volt étvágyam, és rosszul éreztem magam. Az idő tájt gyakran jártunk késő éjszakába nyúló estélyekre, s az alkoholra altatót vettem be, hogy el tudjak aludni. Egy idő után erre is rászoktam. Mígnem az egyik barátom azt mondta: Valamit csinálnod kell. Ez nem mehet így tovább.” S Tony Curtis megfogadta a tanácsot. Befeküdt a kórházba... „Nem akartam nyomorultul meghalni, összeesve egy folyosón vagy az úton egy kocsiban. Le kellett küzdenem a függőséget, és hosszú évek után sikerült kiérnem az átkozott alagútból, megszabadulnom ettől a tehertől, amely már-már teljesen tönkretette az életem.” S a bizonyíték, hogy valóban így van: „Szeretnék együtt játszani valamelyik lányommal, Jamie-vei vagy Kelly vei.” A legszebb ajándék lehetne hetvenedik születésnapjára. (A Géniéből fordította: tallósi)
