Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-18 / 25. szám
A Pesti Hírlap a múltkor egy fordított cikket közölt a hangyákról. A cikk arról szólott, hogy mindaz, amit eddig a tudósok a hangyák értelméró'l beszéltek, koholmány: a hangya társas munkája csak látszat; tudatlan, értelem tekintetében éppolyan korlátolt, mint más bogarak. Kerestem a cikkben, hogy ki cáfol rá így a tudósokra, de nem találtam nevet. Lehet, hogy a fordító kihagyta. A tudósok dolga, hogy megítéljék, mennyiben van igaza a névtelen hangyásznak, mennyiben nincsen, én itt csak a magam kis följegyzését teszem közzé. Az idei áprilisban egynéhány ma- gyar gyíkot (Ablepharus Pannonicust) etettem hangyatojás sál. A tojások akkorák voltak, mint a rizskásaszemek, a han gyák is apró, fekete fajták. Valami húsz hangya került be a gyermekmaroknyi tojással az üvegből készült gyíkházba, és hogy a gyíkok mohón kapdosták a tojást, a hangyák bizony hol az egyik gyíkot csípték lábon, hol a másikat, s megható sietséggel iparkodtak a tojásokat elhordani. De hova hordják? Az üvegfalon ha fel is próbálnak menni, visszaesnek, s a kis négyszögletű térségből kijárat nincsen. Egynéhány percig néztem őket, aztán más dől gom akadt. Körülbelül egy óra múlva megint odanézek a gyíkokhoz, hát se hangya, se tojás. A gyíkok nem ették meg mind a tojást, mert három-négy tojással egy ilyen kis gyík jóllakik. Azt gondoltam, hogy valami lyukat találtak a hangyák, és azon át el- szökdöstek. Még aggódtam is, hogy tanyát vernek a szobámban, és kellemetlenkedni fognak, de nem láttam közülük egyet se. Másnap, hogy megint ezen a gyors eltűnésen tűnődtem, úgy találomra fölemeltem az egyik kövecskét, amely a gyíkház fenekén feküdt; hát ott volt a húsz hangya hiánytalanul, és ott voltak a kő alatt szép rendbe rakva a tojások is. Persze, amint a követ elmozdítottam, a hangyák azonnal megzavarodtak. Egy részük széjjelfutott, és ide-oda szaladgált a kétaraszos üvegházban, más részük meg a tojáshoz kapott, és magasra emelve vitte minden irányban, mint az előbbi napon. Egy óra sem telt belé, megint nem láttam hangyát. Egy másik kő alá húzódtak a tojásaikkal együtt. Akkor kiszedtem minden követ és mohát az üvegszekrényből. Nem maradt egyéb, mint a puszta homok. Hova rejtőznek most a hangyák? Még volt valami huszonöt tojásuk. Hogy semmi menedéket nem találtak, sokáig cipelgették ide-oda. Fel-felkapaszkodtak az üvegfalra, meg visszaestek. Egyikmásik le is tette a tojást, és jobbra- balra futkosott: kereste, hogy hova lehet elrejtőzni; de aztán, hogy a homoksivatagon semmi búvóhelyre nem akadt, megint csak fölvette a tojást, és vitte jobbra-balra, mint az égő házból menekülő ember, a megzavarodás és aggodalom minden jelével. Végre eluntam őket nézni, és csak másnap jutottak megint eszembe. Hát a föld színén, az egyik sarokban húzódtak meg szegények. Ott volt minden tojásuk, s ők maguk rajta ültek a tojásokon. Ami engem ekkor meglepett, az egy kis sánc volt, amit a nagy homokszemekből raktak a tojások köré. Két hangya még akkor is hordRácz Noémi rajzai ta a kavics- és kvarctörmeléket. Bámulatos erővel dolgozott a kis állat. Volt olyan homokszem, amely négyszer akkora volt, mint ő, de azért vitte, elejtette meg fölemelte a szájával. Fölmászott vele a negyedkor alakú bástya közepéig. Itt letette. Aztán megfordult, és fölfelé húzta, föl a bástya tetejére. Hetekig ott feketéllett a szögletben ez a kis hangyacsoport a maga rakta sáncban. A gyíkok nem merték őket bolygatni, ők meg sem enni, sem inni nem távoztak - legalább nappal - a helyükről. A tojások lassanként meg is sárgultak, de hogy mi lett belőlük, nem kísérhettem aztán figyelemmel. (Sajnálom, hogy nem tudtam, hogyan kell lefényképezni az ilyen apró dolgokat: bizonyára érdeklődéssel néznék meg e lapnak az olvasói is.) Én ebből a csekélységből láttam, hogy a hangyák bizony megértik egymást; egy célra tudnak valamennyien dolgozni, s amiket kieszelnek, azok azt mutatják, hogy az apró teremtések világában ők bizony nem csekély értelemmel vannak megáldva. hogy a dingó mintegy harmincezer éve - tehát jóval a fehér telepesek előtt - tette lábát az ausztrál szárazföldre, s máig vitatott kérdés, hogy a saját lábán vagy a polinéz hajós népek közvetítésével jutott-e el a déli kontinensre? Ausztráliában a dingó előtt nem élt falkavadászatot folytató, s kiváló intelligenciával, fejlett érzékszervekkel megáldott ragadozó. Az erszényes farkas, az erszényes medvék és a náluk kisebb termetű erszényes ragadozók nemigen juthattak zsákmányhoz a dingó mellett, sőt alkalomadtán maguk is a dingók zsákmányává válhattak. Ugyancsak nagy nyomás alá kerültek a dingó felbukkanása után a növényevő erszényesek, legalábbis azok, amelyeket életmódjuk a talajhoz kötött, és nem voltak elég erősek ahhoz, hogy akár csak ideig-óráig megvédjék magukat. Kétségtelen, hogy a dingók nagy pusztítást vittek végbe a kenguruk népességében. SZILÁGYI DOMOKOS Elaludtak áfák, a levelek libegnek, az álmok tudnak várni, az álmok nem sietnek. Tudjál álmokra várni, ahogy ők tudnak várni rád, az éber csak így nem csalja meg magát. Csíkszentmihályi Berta rajza RAGYOGJ A levelek fölött álmodó fények úsznak, az álmok fölragyognak, a fények elalusznak. Aludj fényekkel együtt, Ragyogj álmokkal együtt. TEGEZZEM VAGY MAGÁZZALAK? Az egyik: Igazán örülök, hogy látha... láthatjuk egymást. A másik: Én is nagyon... hogy... hogy az ember láthatja egymást. Karinthy Frigyes Tegezés című szatírájában megírta, hogy az emberek milyen zavarba kerülhetnek, ha nem tudják, kivel te- geződnek, kivel magázódnak. Jellegzetesen magyar probléma. Az angol nyelvben a te és az ön, a ti és az önök fogalmát ugyanaz a szó fejezi ki. EGY KIS ILLEMTAN Kezdjük az elején: a gyermekek, az iskolatársak mindig te- geződnek. Később a tegeződés a baráti vagy rokoni kapcsolatoknak a kifejezője, de általában te- geződni szoktak az ugyanazon a munkahelyen és hasonló munkakörben dolgozó személyek is. A főnököt vagy idősebb kollégát csak akkor tegezhetjük, ha ezt ő maga kéri. A tegezést mindig az idősebb ajánlhatja a fiatalabbnak, a nő a férfinak, a rangosabb az alacsonyabb beosztásúnak. A maga megszólítás többnyire egyértelműen illetlenség, a beszédben asszonyom vagy uram, esetleg ön szóval helyettesíthető. DÉNES GYÖRGY Sír a hegedű, brummog a bogo Dalol a hegedű, sír meg kacag, fölcsap a hang, el is apad. A szárazfán aki játszik, ölelgeti mindhalálig. Brummog a bőgő, brumma-brom, ömlik a hangja vastagon, mint a zuhogó zuhatag, ahogy a mélybe leszakad... Dalol a hegedű, ujjong, zokog, apja, a bőgő dörmög, morog. MEGFEJTÉS A május 28-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a 2-es számú szelet. Nyertesek: Bosternák Zoltán, Kürt; Fedor Norbert, Buzita; Borma Mónika. Felsőszeli; Pribula András. Bodrogszerdahely; Gazda Gyurka. Kassa. Szerkeszti: Tallósi Béla Gondolkodom, tehát... Kakukktojás E jól megterített vendégasztalon van néhány olyan tárgy, illetve élelmiszer, amely valamiért nem illik a többi közé. Mik ezek? Készítette: M. Motycík
