Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-18 / 25. szám
i/asárnap 1995. június 18. évforduló Új Szó bekötött évfolyamaiban lapozgatva harminc év előtti események elevenednek meg. A júniusi számok sárguló lapjainak szembeötlő címei ma is riasztóan hatnak. Június nyolcadikán, a hatodik árhullám elvonulásáról közölt hírek olvasásakor, a Duna mentén lakók bizonyára fellélegeztek: a gátak ezt a próbát is kiállták! Tudósítónk három nappal később csónakkal járta be a keszegfalvi határt. Ez ugyan még mindig „csak” talajvíz, de másnap itt is elrendelték a másodfokú árvízvédelmi készültséget. Intézkedések történtek a lakosság és az állatállomány esetleges biztonságos elhelyezésére. A nemzeti bizottságok az egész veszélyeztetett területen elrendelték az általános munkakötelczettséget; bár erre nem is volt szükség, mert a Csallóköz népe egy emberként őrizte, erősítette a gátakat, és a Komáromi járás nagyobbik felében a talajvíz is fenyegetően emelkedett. Csallóköz őslakói a Duna kitűnő ismerőiként kémlelték a vizet: a színéből, sodrából ítélve abban bizakodtak, hogy az 1954-es árvízveszély után a most éjjel-nappal erősített gátak 1965-ben kiállják az óriási nyomást. A fel-feltörő buzgárokat homokzsákok ezreivel tömték el, amelyeket zsolnai, brünni, hradeci, nagyszombati, senicai, Ústí nad Labem-i tehergépkocsik fuvaroztak a veszélyeztetett helyekre. A meteorológusok viszont továbbra se biztattak semmi jóval. Harmadik hónapja szakadt az eső. Nemcsak a Duna mentén, hanem az egész országban, sőt egész Nyugat-Európában. Kiöntött az Ipoly és lakóházakat árasztott el Ipolyságon. 1965 tavaszán Pozsonyban háromszor annyi csapadék hullott, mint máskor az egész év folyamán... A hírek pedig egyre riasztóbbak: június 14-én a Duna huszonnégy óra alatt Pozsonynál huszonkilenc, Komáromnál negyvenkét centiméterrel emelkedett. Június 15-én nyolc óra harminc perckor Jegyes feljegyzések szerint öt perccel korábban) bekövetkezett az, amitől annyira tartottunk: Patnál átszakadt a gát! A közelben két kővel teli uszály horgonyzott készenlétben, s azokat rögvest be is süllyesztették a szakadásba, de ez sem segített. Ekkor már a hadsereg egységei is a gátakat védték. A további eseményekre az újságcímekhől is következtethetünk: Ezernyi hőstett a gátakon; Kurvát már evakuálják; Csallóköz számíthat: megzabolázzuk a folyónkat. Még élt a remény, hogy több gátszakadás nem lesz. Június 17-én azonban újabb árhullám vonult le a Dunán. Csicsónál, a szivattyúállomás közelében - Kulcsod határában - a megvadult folyam huszonöt méter szélességben másodszor is áttörte a gátat. Ez a nyílás néhány óra alatt 80-100 méterre szélesedett. A gátakra nehezedő nyomás, e két szakadás után, lényegesen enyhült, s apadt a vízszint is. Közben Kulcsodot, Medvét, Csicsót, Kolozsnémát már evakuálták. A kiköltöztetettek száma néhány óra alatt elérte a negyvenezret. Összesen 48 községet és több tízezer hektár termőföldet árasztott el a víz. Az árvízvédelmi bizottság megszakítás nélkül ülésezett. Komáromban, Nagymegyeren és Dunaszerdahelyen árvízvédelmi főhadiszállások létesültek, és szervezetten irányították a mentési munkálatokat. Június 23-án már biztató hírt közöltek az újságok: A Duna vize lassan apad. Az Új Szó ezen a napon közöl először üzeneteket: a kolozsnémai és a nemesócsai árvízkárosultak keresik egymást; és a lap ezt követően egészen július 2-ig teljes újságoldalakon közölt üzeneteket Hozzátartozóiknak üzennek - hozzátartozóikat keresik címmel. Olvasóink tízezrei így értesültek egymásról, hiszen a gyors mentés következtében a családtagok sem tudtak egymásról. Több mint kétheti erőfeszítés után sikerült helyreállítani Csicsónál a gátat. Július 8-án már reményt keltő cím is megjelent az Új Szó első oldalán: Leapadt a víz - kezdődhet az építkezés. A lapok ezekben a napokban már közlik a segítségüket felajánlók neveit. Ki az árvízkárosultak gyerekeit fogadja be, ki munkával, anyagi segítséggel járul hozzá a károk enyhítéséhez. Megindult a gyűjtés a 405-88-33-as számú folyószámlán; megkezdődött a károk felmérése. Az Állami Biztosító a biztosítatlan házakra is kártérítést Fizetett. A köztársaság valamennyi járása védnökséget vállalt az árvízsújtotta községek fölött. Csupán illusztrációként: Komárom város védnöke a cseh Prostéjov, Jicín, Rokycany és a szlovákiai Eperjes. Vajkáé Karlovy Vary, Kassa; Nagykeszié Prága-Nyugat és Beroun. Az első védnöki szerződést Izsa község írta alá Uherské Hradisté, Sumperk és a Trencséni járás képviselőivel. Közben az árterületen már fertőtlenítettek, lebontottak, építettek. Az országos összefogás óriási eredményeket szült. A hivatalos segítségen kívül igazi jó kapcsolatok alakultak ki egy ének, családok, községek - magyarok, szlovákok és csehek között. Az újságok családi házak különböző típusait közölték, hogy a Csallóközben korszerű falvak épüljenek. A segítség mértékét illusztrálva érdemes megemlíteni, hogy a biztosító ötvenezer koronáig térítette a károkat; és egy, mondjuk, három és fél szobás családi ház (kulcsra készen) akkoriban 83 ezer koronába került. Az üzemi és szövetkezeti dolgozók 25 ezer korona kölcsönt is kaphattak, ha a munkahelyükön tíz évre leszerződtek; a kölcsön visszafizetését pedig tíz év után elengedték. Most, az árvíz harmincadik évfordulója amolyan keserű nosztalgiát ébreszt, hiszen az akkori emberi kapcsolatok, a kölcsönös megértés és segíteni akarás már csak emlék. A nacionalizmus pusztító hulláma az, ami elsodorta. Egy „árvízi hajós *5 Kicsi falu ez, Nagymegyer és Bogya között bújik meg. Voltak évek, amikor még a térképről is lehagyták: a szomszéd községhez akarták csatolni. De nem hagyta magát. Élni, létezni akart. Olyan takaros a szép házaival, zöldellő kertjeivel, fáival, hogy az osztrákok pedánsan rendben tartott községeivel is versenyezhetne. Keresem az emlékeimben élő akkori utcákat, házakat. Alig-alig emlékeztet rá a mostani, sok nagyablakos, cseréptetős ház. Megyert védték a homokzsákok, de a vasúti síneken túl már víz állt a földeken, az úton. Ide kétéltűvel jutottunk be, amíg az egyik házban emberekre találtunk.- A Kürti Kálmánék házában volt a főhadiszállás - mereng bele a múltba Rácz. László, aki akkor a szövetkezet etetője volt. Az állatok őrzésére, gondozására maradt itthon. - Ott volt a Szűcs Lajos, a Kürti Zsigmond. Ha Csépi Sándor bácsi még élne, az ő krónikájában pontosan le van írva minden...- Nem is gondoltuk, hogy tényleg jön a víz - idézi fel Rácz néni is az akkori napokat, órákat. - Répát kapáltunk. Hát hallottuk, hogy harangoznak. Félreverik a harangokat. Szaladtunk haza, mondják, hogy itt van a víz!- Gyorsan itt voltak a buszok, az asszonyoknak, gyerekeknek menni kellett, biztosabb helyre. Mi meg maradtunk, hogy azért ne maradjon felügyelet nélkül a falu... Hát, keserves volt, mert még arra sem volt idő, hogy megmondják, hová viszik őket... Az a bizonytalanság, hogy melyikünk hová kerül, mikor, hol találkozunk, mi lesz itthon?...- Hol csónakáztatott bennünket, újságírókat akkor, Laci bácsi?- Végig az Új utcán, az volt akkor víz alatt. Ott volt az öcsém háza is. Oda be is mentünk, nem emlékszik? Amire én emlékszem, az a sok, farakásra szorult tyúk, macska. Meg a kutyák, amelyeket a ladikba szedtünk, és a tehenek, lovak, kecskék. Mondom is, de hogy mi, hol volt, azt nehezebben tudom összerakni, mint a helybeliek.- Hát azokat a szegény kutyákat ide hoztuk, a mi sorunkra, idáig nem jött föl a víz. Csak a pince lett tele. Ide hordtam nekik a telepről a tejport, azzal etettem őket. Ahol lehetett, a tyúkokat zsákba szedtük, aztán szintén áttelepítettük. Emlékszik a kecskékre is?- Valahol eloldottuk őket, ahol a nagy sietségben bekötve felejtették, s jöttek utánunk, tele tőggyel, hogy fejje meg már őket valaki.- Fejtük is, szegényeket, aztán ittuk a kecsketejet, meg itattuk vele a falu felső végébe szorult kutyákat, Feró Spácil felvétele macskákat. A szövetkezet állatai meg addig voltak i gasabban fekvő dombon, amíg el nen tűk őket. Az anyadisznókat Cífer me teheneket Pácra. Volt hét pár ló is.- Azokat, úgy emlékszem, külön r tatta, szinte ember módra nyihogtak a lemtől, annyira igényelték, hogy a 1 lükben, velük legyen valaki.- Összebújt akkor minden élőlény leiemtől. Emlékszik a rókákra, nyúl hogyan kapaszkodtak abba az úszó fái Elhallgattunk, s belül, nem hóm sodva újra felidéződik a kép, ahog) víz a házak ablakát kitárta, a megvet dett szekrényajtók, bennük a ruha, a : rények tetején a dobozokba rejtett, f őrzött családi képek, iratok. Lassan-1; ezeket is a hátára emelte egy-egy hull; vitte magával, szétszórta, elnyelte a v- Főztünk, amit lehetett. Szedten korborsót, hát lett leves. A kenyér az e te bizony kevés volt, meg száraz. Ké megszervezték, s hoztak. De aztán én mentem az állatokkal. Láttam, hogy házunk biztonságban van, csak asszonyról, meg a gyerekekről nem tam semmit.- Le is adtuk a rádióba az üzenet nem hallgatták a rádiót, Rácz néni?- Nem, az üzeneteket nem halle Igen aggódtunk az itthoniakért.- Aztán, amikor lehetett, jöttem hí csillan fel Rácz László bácsi szeme. - tam, a haranglábnál ott isznak az emb Gyere Laci, igyál te is, kínálgatnak. 1 kóstolom: hát ti az én boromat isszái Már csak nem hagytuk, hogy ott vess: vízben, a pincédben! Megyek a h; nyitva az ajtó. Hát itt meg ki van? A s: széd alszik az ágyban. Laci, ugye, ner ragszol, de nálunk följött a víz. Nem 1 gudhatott akkor az ember, egy nagy c; volt a falu, segítette az egyik ember a sikat.- És a család?- Az is olyan szerencsés véletlen Megyek, keresem őket, tanácstalanu zelődöm. Hát nem akkor jönnek ki a bélytól? Lett is nagy öröm.- Gyorsan helyreállt minden. A meghúzódtak itt, a felső részen, aki összedöntötte a házukat a víz. Sok sej get kaptunk, olcsó volt az építőanya nádas házak helyett cseréptetősek épí De már csak az Isten mentsen meg egy ilyen nagy víztől!
