Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-11 / 24. szám
1995. június 11. GYERMEKVILÁG MÓ RA FERENC *lfr Mikor kisdeák koromban az első bizonyítványt hazavittem, az édesapám örömében olyan barackot nyomott a fejemre, hogy csak úgy ropogott.- Ember vagy a talpadon - mondta hozzá -, most már megérdemled, hogy megmutassam a könyvtáramat. Azzal megfogta a kezemet, és bevezetett a tisztaszobába. Jártam már én ott máskor is, de sose láttam könyvtárt. Most is hiába nézelődtem utána, híre se volt ott könyvespolcnak.- Szegény szántóvetőnek gerendán a könyvtára - okosított fel édesapám, s a székre állva leszedegette a könyveket a mestergerendáról. Volt ott könyv jó nyalábbal, ócskább, újabb, vékonyabb, vastagabb, cifrább, szegényesebb.- Válassz egyet magadnak - biztatott édesapám de csak okosan avval a kis ésszel. Biz én nem okosan választottam. Azt kaptam föl, amelyiknek a legszebb volt a táblája. Csupa virág meg csupa pillangó. Valami virágkereskedésnek az árjegyzéke volt.- No, ezt szépen kiválasztottad - nevetett édesapám. - Meglátom, mire mégy vele. Megbirkóztam én azzal is, egy hónapig tartott is. De akkorra olyan virágtudó lettem, hogy apámuram elbámult bele.- Ezt már szeretem - veregette meg a vállamat. - Jóra- való méhecske a gyim-gyomban is megtalálja a mézet. Hanem most majd én választok neked könyvet, olyant, amelyik csupa lépesméz lesz. Verseskönyv volt az, tele nekem való versekkel, harmatosokkal, mint a hajnalkavirág, csengő-bongókkal, mint a reggeli harangszó. Estéiig átsuhantam fölöttük, mint a fecske a víz fölött. Hanem az édesapám nem dicsért meg a nagy sietségért. Inkább megcsóválta a fejét.- Nem jól van ez így, fiamuram. Nem fecske módra kell átsurranni a könyvön. Meg is kell abban merülni. Addig olvasgattam aztán a verseskönyvem, hogy utoljára kívülről tudtam az egészet. Nem is tudott az iskolában senki annyi verset, mint én. Kaptam is a második esztendő végén annyi jutalomkönyvet, hogy alig bírtam hazavinni.- Az én könyvtáram még egészen elszégyelli magát a tied mellett - mosolygott az apám. - Mit szólnál hozzá, ha azt is neked adnám? Nem tudtam én semmit se szólni az örömtől, csak kapkodtam hol az egyik könyvhöz, hol a másikhoz. S addig nem volt nyugtom, míg édesanyám a régi fazekaspolcot nekem nem adta könyvtárnak. Akkor aztán nem cseréltem volna a szolgabíróval se. Beraktam a könyveimet szép soijába, ragasztottam rájuk számot is, s azt pingál- tam a polc fölé piros plajbásszal: az én könyvtáram. Attól fogva az egész iskola csudájára járt a könyvtáramnak, kölcsön is kéregettek belőle, s nemsokára mindenki több hasznát vette, mint a könyvtáros úr. Én már akkor nem győztem olvasni, csak úgy feléből-harmadá- ból lapoztam át a könyveimet. Minden eszem-kedvem azon volt, hogy minél több legyen a könyvem. Mire nagyobbacska deák lettem, tetejétől aljáig megtelt a fazekaspolc, de biz én minden tizedik könyvemről se tudtam volna megmondani, mi van benne. Volt olyan is, amit ki se nyitottam még, de a címét sorban el tudtam fújni valamennyinek. Egyszer, ahogy a könyveimet porolgatom, odajön hozzám az édesapám, s azt kérdezi, hány könyvem van már.- Egy híján száz - feleltem büszkén.- No, ehol a századik - húzott elő a hóna alól édesapám egy takaros kis könyvet. - Éppen most hozta haza a könyvkötő. Fekete bőrkötésű, aranymetszésű könyvecske volt, szemüveges bagoly volt rányomva a táblájára, a bagoly papírtekercset tartott a csőre közt, s arra volt írva a könyv címe: „Okos könyv”.- Ez lesz a legszebb könyvem - tettem volna be a helyére a könyvet, de apám megfogta a kezemet.- Szeretném, ha el is olvasnád. Én írtam, ami benne van, te majd folytathatod.- Apám írta? - nyitottam föl zavarodva a könyvet. Üres volt az egész, mint valami notesz. Csak az első lapjára volt ráírva az édesapám szép öreges betűivel ez az egy sor: Sose kívánj több földet, mint amennyit meg bírsz szántani! Azóta sohase tettem be a könyvtáramba könyvet olvasatiam Az Okos könyvbe azonban már egyet-mást magam is bejegyeztem azóta, de az édesapáménál okosabb tanácsot egyet se. ANTALFY ISTVÁN Hajijai Még csak dereng az ég alja. A világ még nem ébredt fel, most bújnak el a csillagok; kertek alatt jár a reggel. A nádas is elhallgatott. A békák tán berekedtek...? .„vagy most térnek nyugovóra, mikor a fák ébredeznek. Felpiroslik az ég alja. Felbukkan a Nap az égen. Hirtelen lett újra reggel. Fénye árad a vidéken... RADNÓTI MIKLÓS Csöndesen alszik a hegy kicsi barlangjában a béke; még csecsemó'nyi csupán szelíd őz szoptatja naponta s rejteni szép hálót fon a pók a bejárat elébe. E " 1 | . egyszer egy öz- j vegyember meg ■4 1 v egy özvegyasszony. Az embernek volt egy igen szép és kedves lánya, az asszonynak pedig egy igen csúnya és rosszindulatú lánya. Az özvegyember összeházasodott az özvegyasszonnyal, így a két lány egy családba került. Az asszony gyűlölte az ura lányát, mert olyan szép volt és kedves, s ezért mindenki szerette őt. Mindent megtett, hogy ártson a lánynak, s tehette is, mert az ura egész nap nem volt odahaza. Nem tudott arról sem, hogy a felesége menyire gyűlöli az ő lányát, akit mindenki szeretett a kedvessége miatt. Egyik este, amikor a ház népe már éppen aludni készült, kopogott valaki az ajtón. Az asszony saját lányát küldte, hogy menjen, nézze meg, ki kopog, de a lány nem csak csúf, lusta is volt, nem akart menni. Ekkor az ura küldte a lányát, de az asszony nem engedte. Kierőszakolta, hogy mégis az ő lánya menjen ajtót nyitni. A lány mérgesen lekászálódott az ágyról, s amikor végre ajtót nyitott, látta, hogy egy szarvas áll odakint. A csúf lány először meghökkent, aztán fogta a seprűt, s a nyelével verni kezdte az állatot, püfölte, ahol érte. A szarvas tovairamodott. A lány visszafeküdt az ágyba, de mielőtt elaludt volna, elmondta az anyjának, milyen látogató kopogtatott náluk. Másnap este, alig hogy bezárták az ajtót, ismét kopogott valaki. Az asszony lánya nem akart kimenni, ezért aztán a férfi lányát küldték ajtót nyitni. Ismét a szarvas volt odakint.- Ó, szegénykém, hát te honnan kerültél ide? - kérdezte a lány.- Ülj fel a hátamra, kedves - mondta a szarvas. De a lány látta, hogy a szarvas nagyon gyenge, alig áll a lábán, ezért nem akart felülni a hátára.- Igaz, hogy gyenge vagyok, de ha nem ülsz a hátamra, akkor nem jöhetsz velem - mondta a szarvas. A lány egy darabig töprengett, aztán azt gondolta: „Itthon úgyis rossz a sorsom, bizony rég elkívánkozom hazulról. Miért ne mennék?” Azzal felpattant a szarvas hátára, s az állat új erőre kapva, fürgén eliramodott vele. Amikor egy vadvirágos réten vágtattak keresztül, a szarvas megszólalt:- Ugye, jő lenne, ha egyszer itt játszadozhatnánk együtt?- Ugye, jó lenne, ha mi itt sétálgathatnánk együtt? De a lány ezúttal sem értette, mit akar ezzel mondani a szarvas. Amikor egy várkastélyhoz érkeztek, a szarvas bevezette a lányt a kastélyba, s azt mondta neki, hogy itt kell maradnia, és minden kívánságát teljesíteni fogják. Végül így szólt:- Van a kastélyban három szoba, az egyiknek az ajtaja fából, a másiknak rézből, a harmadiknak vasból van. Ezeket az ajtókat sohasem szabad kinyitnod! A lány nemigen értette, hogy is gondolja a szarvas, hogy ők itt együtt játszadozzanak. Aztán egy erdő mellett haladtak el, s a szarvas ismét megszólalt: A lány azonban nem fogadott szót, s már másnap benyitott a vasajtajú szobába. Két férfit talált a szobában, akik puszta kézzel kátrányt kevergettek egy nagy üstben. Elmondták a lánynak, hogy amíg egy jó lélek nem ad nekik valamit, amivel keverhetnék a kátrányt, addig csak a puszta kezük marad. A lány nyomban hozott nekik egy erős karót, s most már azzal dolgozhatott a két férfi. Elmúlt ismét egy nap, a lány türtőztette magát, ám a következő napon benyitott a rézajtajú szobába is. A kandalló mellett két lány guggolt, s a puszta kezükkel piszkálták a kandalló forró parazsát. A lány érdeklődésére ezt mondták:- Ezt addig kell így csinálnunk, míg valaki nem hoz nekünk egy piszkavasat. Kerített piszkavasat is. A lányok alig győzték köszönni. Egy napig ismét nyugodt volt a lány, de aztán a következő napon megint felülkerekedett a kíváncsisága, és kinyitotta a harmadik szobát is, melynek fából volt az ajtaja. Amikor benézett a szobába, látta, hogy ott fekszik szalmán a szarvas. Amikor a lány tőle is megkérdezte, miért fekszik ott, a szarvas szomorúan így felelt:- Nekem mindaddig itt kell feküdnöm, amíg nem akad egy jó lélek, aki lecsutakolja rólam a piszkot. A lány pillanatig sem késlekedett. Fogott egy maréknyi szalmát, s addig csutakolta a szarvast, míg tiszta nem lett. S ekkor csoda történt. A szarvas megrázta magát, S délceg és szép királyfivá változott. Ekkor azt mondta a lánynak:- Köszönöm, hogy megszabadítottál engem és kastélyom népét a gonosz varázslattól. Akarsz-e a feleségem lenni? A lány boldogan igent mondott. Hetedhét országra szóló pompás lakodalmat csaptak, s a boldog királyfi örömmel látta, hogy a kastély népe is örült a választásának. Csak egyvalaki toporzékolt a lakodalom napján: a csúf lány gonosz anyja. Sági Tóth Tibor fordítása Gondolkodom, tehát... !£z£]p (MUmt az u í ^Jűjííí Szép állat az elefánt, ha nem bántod, ő sem bánt, vigyázz rá, hogy ne lépj rája, ő is Isten állatkája. - Sok-sok elefántról szóló mondás, mondóka között ez csak az egyik. De hagyjuk a tréfát. A jelenkor legnagyobb szárazföldi állatai akár száz évig is elélnek. Az indiai elefánt szelídíthető és munkára fogható, a súlya eléri a 4000 kg-ot is. Érdekes, hogy az Afrikában élő vastag bőrű ormányos füle nagyobb, mint indiai rokonáé. Ez az elefántfajta egyébként komoly életveszélyben van. Őt pusztítják a legelszántabban az orvvadászok, bár néha szigorú korlátozások szabályozzák a vadászatot. Az afrikai elefánt agyara ugyanis - az áhított elefántcsont - igen értékes. Műalkotásokat, dísztárgyakat készítenek az úgynevezett fehér aranyból, s oly régen, hogy Homérosz is említi műveiben. Ez ugyan nem a népmesék boszorkányainak mézeskalács-házikója, de ez is amolyan mézes-mázos házikó. Ez is mézeskalácsból készült. Mégpedig különféle mintájú mézeskalácsokból. De ha jól megfigyeled, a legtöbb kalács párosával került fel a falakra és a tetőre. Nos, hány pár kalácsot találsz a házikón? Készítette: M. Motycík FOJLYO A VÁROSBA.N A betűkkel jelölt városokhoz egy-egy számmal jelölt folyó tartozik. Párosítsd össze őket aszerint, hogy melyik városon melyik folyó folyik keresztül. A - Varsó I. Elba öj B - Leningrád 2. Maros C - Róma 3. Moldva VJ | D - London 4. Néva E - Drezda 5. Temze éj F - Prága 7. Tevere | R G - Arad 8. Visztula .5*5 £ MEGFEJTÉS A május 21-ei számunkban közölt feladat megfejtése: három létrafok. Nyertesek: Kecskés Péter, Nagysalló: Tőre Ildikó. Füleksávoly; Ódor Nikoletta, Szőgyén; Burszky Norbert, Lice; Sipos Dávid. Párkány. Szerkeszti: Tallósi Béla
