Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-15 / 3. szám

l/BSámap 1995. január 15. SZONDA „Na gyon hálás vagyok a feleségemnek azért, hogy olyan otthont teremtett a számomra, ahol mindig megértés és biztonság vár rám. A próbák és az előadások után is” - vallja Margita István, a prágai Állami Opera 38 éves szólóénekese. Mi minden szükséges ahhoz, hogy két ember valódi otthont teremtsen egymásnak? Mennyiben segít egy ilyen meghitt háttér a gondok, problémák leküzdésében? Milyen emberi értékeket tartanak fontosnak? Ezekről és e témával kapcsolatos kérdésekről beszélgettünk a népszerű művészházaspárral, Hana Zagorová popénekesnővel és Margita István operaénekessel meghitt prágai otthonukban. • Hogyan sikerült önöknek valóban igazi családi fészket kialakítani? Hana Zagorová: - Én azt hiszem, hogy e téren nem csinálok semmiféle rendkívüli dolgot, hiszen véleményem szerint a meg­hitt légkör mindig két ember kapcsolatán múlik. Ezen belül pedig szerintem nagyon fontos a kölcsönös alkalmazkodóképesség és a bizalom. Margita István: - Nekem már az is meg­nyugtató érzés, hogy a próbák, előadások után nem üres lakás, hanem a feleségem vár rám. Néha azonban előfordul, hogy ő a munkája miatt később ér haza, mint én, és ilyenkor bizony sokszor nem találom a he­lyem a lakásban. Ennek az olykort egyedül­létnek csak egy előnye van: elkezdek taka­rítani, újságokat rendezgetni, hogy valami hasznos dolgot is csináljak itthon. Ami pedig a szép kapcsolatot illeti, egyetértek Hankával. A kölcsönös alkal­mazkodóképességet, bizalmat és a nyitott­ságot nemcsak egy házasságban, hanem bármely más emberi kapcsolatban is na­gyon fontosnak tartom. Ezekre a tulajdon­ságokra már a szüleim is nagy hangsúlyt helyeztek. • Korábban már említették, hogy mind­kettőjüknek nagyon szép gyerekkora volt. Hogyan nevelték önöket a szüleik? H. Z.: - A szüleim, főleg az édesanyám, nagyon megbíztak bennem és a tőlem két évvel idősebb nővéremben. Édesanyám azonban nemcsak irántunk, hanem a bará­taink iránt is bizalommal volt. Amikor már nagyobbak, úgy 15 évesek voltunk, és vala­hová kirándulni készültünk a baráti körünk­kel, mindig meghívta őket egy csésze teára, és leült velük beszélgetni, hogy az ilyen ki­OTTHON Beszélgetés Margita Istvánnal és Hana Zagorovával rándulásokon, amelyeken legtöbbször a vi­déki házunkba vezetett az út, milyen visel­kedést is vár el tőlük és a lányaitól. Egyen­rangú félként kezelte őket és a gyerekeit is. Mi tehát elég nagy fokú szabadságot élvez­tünk, s azt hiszem, éppen ezért sohasem él­tünk vissza édesanyánk bizalmával, és nem is történt velünk velünk soha semmi baj. M. /.: - Én is csak jót mondhatok a szü­léimről, különösen az édesanyámról, hiszen elsősorban az ő feladata volt a gyermekne­velés. Édesanyám csodálatos asszony, mert két bátyámmal együtt úgy nevelt bennün­ket, hogy mindig tiszteljük és becsüljük egymást. Nálunk azonban gyerekkoromban nem létezett olyan mértékű szabadság, mint amilyenről Hanka beszélt. Minket az édes­anyám egyedül még 15-16 éves korunkban sem engedett el sehová. A hétvégeken azonban gyakran utaztunk el együtt Buda­pestre kirándulni, aminek mindig nagyon örültünk- Már több mint húsz éve hogy édesanyámat és minket is barátság fűz Za- latnay Sarolta családjához, ezért nekem, valamint két bátyámnak is mindig nagy él­ményt jelentett, hogy Budapesten annak idején különböző koncertekre járhattunk. Például az Omegáéra, Zalatnay Saroltáéra és a többiekére. Amikor azonban felnőttek lettünk, édes­anyám volt az első, aki arra ösztönzött min­ket, hogy önállósítsuk magunkat. Talán ő volt a legszomorúbb, miután elkerültünk a szülői háztól, de neki mindig az volt a véle­ménye, hogy amikor eljön az ideje, a gye­rekeknek ki kell alakítaniuk a saját, önálló életüket. Bár édesanyám Kassán él, én pe­dig a feleségemmel Prágában lakom, tele­fonon szinte naponta tartjuk a kapcsolatot, és mindig nagy öröm a számunkra, ha ellá­togat hozzánk. H.Z.- Hadd szóljak én is pár szót István édesanyjáról. Véleményem szerint ugyanis nagyon ritka családtagok között, az ilyen szép kapcsolat, mint amilyen őnáluk van. Nemcsak a szülők és a gyerekek között, ha­nem a három fiútestvér között is. István édesanyja megkövetelt gyerekeitől bizo­nyos kötelességeket, tudott szigorú is lenni, ha a helyzet úgy kívánta, azonban minda­mellett igazi barátja is volt a gyerekeinek, akire azok mindig számíthattak. Azt hi­szem, hogy ha létezne az „érdemes édes­anya” kitüntetés, ő bizonyára megérdemel­né. • Önök ismert egyéniségek, akik munká­juk során sok emberrel kerülnek kapcsolat­ba. Fel tudják-e ismerni, hogy kik az igazi barátaik, és kik azok, akik csak azért szeret­nék önökkel tartani a kapcsolatot, hogy így népszerű emberekhez kerüljenek közel? H. Z: - Ami engem illet, a pályafutásom kezdetén valahogy mindig igyekeztem vé­dekezni az ellen, hogy valakinek a megíté­lésekor az első benyomásra adjak. Az évek múltán azonban rájöttem arra, hogy ez nem volt helyes hozzáállás. Azóta az egyes emberekről alkotott véleményem kialakítá­sakor sokat számít az első benyomásom, és ennek alapján azután el tudom dönteni, kik az igazi barátaink, és kik nem. M. /.: - Be kell, vallanom, hogy én ter­mészetemnél fogva nagyon hiszékeny em­ber vagyok. Sokszor például fel sem tétele­zem valakiről a képmutatást, és ezért bi­zony már elég sokat csalódtam az úgyneve­zett barátokban, ami azután annál jobban bánt. Elmondhatom egyébként, hogy azok­nak az embereknek a hetven százaléka, akik valamilyen módon tartani szeretnék velünk a kapcsolatot, csak azért igyekeznek ezt elérni, mert vonzza őket a népszerűsé­günk és egy bizonyos fokú anyagi háttér. Idővel természetesen én is megtanultam, hogy az igazi barátokat a bajban ismeri meg az ember. • Pályafutásuk során bizonyára szembe­találják magukat különböző akadályokkal is. Hogyan győzik le azokat? H. Z.: - Ha engem valamilyen sikerte­lenség ér, ez természetesen arra ösztönöz, hogy megoldjam az adott problémát, végül is sikert érjek el. Azonban azt hiszem, ha valamilyen téren túl sok sikertelenség érne, ez egy bizonyos idő után elvenné a kedve­met, és az adott problémát végül is lezárt­nak tekinteném. M. I. - Engem minden kudarc arra ösz­tönöz, hogy bebizonyítsam - magamnak és másoknak -, igenis képes vagyok sikereket elérni. Igyekszem tehát mindent megtenni azért, hogy végül is elérjem a célomat. Azonban az utóbbi években rájöttem arra, hogy a mindenáron való bizonyításnak egyes helyzetekben nincs sok értelme. Pél­dául abban az esetben, ha olyan emberek­kel van dolgom, akiknek valamiért kisebb­ségi érzésük van, és akik ezt sajnálatos mó­don nem ismerik be. Az ilyen „tévedhetet­len” emberek sokszor elég kellemetlen helyzeteket tudnak teremteni, amit bizony sok esetben nehéz megoldani. Ezért, ha va­lakiben észreveszem az említett tulajdonsá­got, igyekszem kezdettől fogva elkerülni vele az együtműködést. • Mi jelenti az önök számára a sikert? H. Z.: - A sikert én ahhoz az érzéshez hasonlítanám, mint amikor valaki elültet egy kis fát, ami azután az állandó gondo­zástól szépen, fokozatosan nő és nő, míg egyszer csak eljön az ideje annak, hogy gyümölcsöt teremjen. Egy ilyen hosszan tartó munka és érés eredménye a siker is. Számomra tehát olyasvalami jelenti a si­kert, mint a fa gondozójának a gyümölcs. M. I.: - Nekem a siker az emberek elis­merését és egy bizonyos fokú belső megelé­gedettséget jelent. Azt a hivatást választot­tam, amit nagyon szeretek, és azért dolgo­zom, hogy örömet szerezzek az emberek­nek, hogy sikereket éljek el. Amikor pedig ez sikerül, úgy érzem, van értelme annak, amit csinálok. Kubány Éva Teszt a boldogságról - FIATALOKNAK 10. Vallód, hogy hosszú távon fontosabb a szeretet, mint a szexualitás? Csodareceptek ugyan nem léteznek arra, ho­gyan őrizhetjük meg a boldogságot, ám a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy némi erőfeszí­téssel bárki megteremtheti a sikeres, boldog partnerkapcsolat feltételeit. Ezek közül is az első egymás alapos ismerete. Az alábbi teszt arra ad választ, mennyire vagy alkalmas a páros boldogságra. Ha lehet­séges, csináljátok meg partnereddel közösen a tesztet, s vessétek össze eredményeiteket. Válaszoljatok az alábbi kérdésekre igennel vagy nemmel. KÉRDÉSEK 1. Ha összevesztek is, búcsúzás előtt kibékültök-e? 2. Még mindig előfordul, hogy alkalomadtán új­donsült szerelmesekként viselkedtek? 3. Elnéző vagy partnered hibáival szemben? 4. Hiszed, hogy az szeret jobban, aki egy heves vita után az első lépést megteszi a másik felé? 5. Búcsúzáskor mindig gyengéden válsz el partne­redtől? 6. Van legalább egy közös érdeklődési területetek (hobbi, szakmai érdeklődés, szórakozás stb.)? 7. Ha legjobb barátod vagy barátnőd csábító pil­lantásokat vet a partneredre, felszólítod, hogy azon­nal vessen véget a mesterkedéseinek? 8. Ha partnered megharagszik, csendben kivárod, míg elül a vihar? 9. Hetenként legalább egyszer hajlandó vagy egy délelőttöt vagy délutánt szánni arra, hogy meghitt ket­tesben legyetek? EREDMÉNYEK KISZÁMÍTÁSA Minden igen válasz 2 pontot ér, minden nem vá­lasz 0 pontot ér. Add össze válaszaid számát. ELEMZÉS 0-8 pont (A típus) Döntsd el, hogy mit akarsz! Megmenteni a kapcso­latotokat vagy szakítani? Fennen hangoztatod ugyan, hogy jogod van a boldogsághoz, mégis arra vársz, hogy mint a sült galamb, magától repüljön a szádba. A boldogságot ki kell harcolni és ki kell érdemelni. Túlságosan sűrűn hangoztatod, hgy meg akarod őrizni a függetlenségedet, s úgy érzed, partnered mind­untalan megsérti a jogaidat. Ügy akarsz élni, mintha ő nem is lenne részese az életednek. Vágyairól, szükség­leteiről, érzelmeiről és hajlamairól nem akarsz tudo­mást venni, és utálod azokat a kötelezettségeket, ame­lyek egy párkapcsolattal bizony mindig együtt járnak. Oktalanság azt hinni, hogy az alkalmazkodás rabszol­gaság. Feltehetően gyakran rendezel ostoba jeleneteket, türelmetlen és követelődző vagy partnereddel. Ha ma­gadhoz térsz és megbánod a kitöréseidet, bátran vál­lald el, hogy hibáztál. Ne félj, hogy leesik a korona a fejedről! Miért nem gondolsz arra, hogy partnerednek is van önérzete és meg fogja védeni magát? Nézeteltérés esetén ne kapd fel azonnal a vizet, inkább igyekezz megérteni az ő álláspontját is. Lehet, hogy neki van igaza! Úgy tűnik, híján vagy azoknak a tulajdonságoknak, amelyekkel boldoggá lehet tenni valakit. Változtass egy kicsit, ha nem akarod, hogy partnered faképnél hagyjon! 9-16 (B típus) Józanul gondolkodsz! Tisztában vagy azzal, hogy senki nem tökéletes - te magad sem -, s ezért olykor hajlandó vagy engedni a partnerednek. Elismered, hogy az egyenlőség jó dolog, s ilyen felállásban is megőrizhető az ember egyénisége. Olykor ugyan ki­robban köztetek egy-egy felesleges vita, ám ha nincs igazad, képes vagy utólag bocsánatot kérni. A tapasz­talatok tanítottak meg arra, mennyi veszélyt rejtenek magukban az oktalan veszekedések, amelyek okát másnapra talán már el is felejted. Igyekszel uralkodni a természeteden, s ha szükséges, megpróbálod lejjebb srófolni magad. Partnered indulatait is igyekszel lecsil­lapítani, és nem állsz be vele a ringbe, ha olykor elkap­ja őt a harci kedv. 17-20 pont (C típus) Megértő és diplomatikus vagy még akkor is, ha tár­sad jelleme szöges ellentétben áll a tiéddel, megpróbá­lod az ellentéteket elsimítani, s tulajdonságaitokat összebékíteni. Ha türelmesen elviseled, s ha neked csúszik ki valami olyasmi a szádon, amit hasznosabb lett volna lenyelned, kedvesen elnézést kérsz. Hogyan is lehet ellenállni szelídségnek és szívélyességnek? Jóllehet, te sem tudod elkerülni az élet apró tűszúrása­it, nem rágódsz hosszan a kellemetlenségeken. Duz- zogás? Szeszélyek? Ügy véled, hogy ezek méltatlan és gyermekes dolgok, nem illenek hozzád. Ha felhők tornyosulnak szerelmetek egén, visszavonulsz, míg el- viharzik fejed felett a veszély. Arra születtél, hogy boldogságot adj és kapj. Mindez talán túlságosan szépnek tűnik ahhoz, hogy igaz legyen, ezért el­lenőrizd, valóban őszintén válaszoltál-e a kérdésekre! Ha igen, akkor bizony képes vagy üstökön ragadni a boldogságot! KÖZÖS EREDMÉNYEK ELEMZÉSE A-A: Vajon képes-e két kőszikla a boldogságra? Kapcsolatuk ellentétekből, vitákból és szemrehányá­sokból szövődik. Mindkét fél ragaszkodik a maga iga­zához. A kapcsolat meteorológiai előrejelzése egy­szerű: örökös viharok. A-B: A ridegsége valamint B jóindulata és józan­sága áll egymással szemben. Ha a boldogságot még nem sodorták el a szenvedély első. kitörései, ez csakis B hozzáállásának köszönhető, aki képes és hajlandó is kompromisszumokra. Legalábbis addig a napig, míg véglegesen be nem csapja maga mögött az ajtót. A-C: A konoksága és akaratossága még a diplo­matikus C-t is kihozza a sodrából. Ha A képtelen vál­toztatni viselkedésén, búcsút vehet a szerelemtől és a boldogságtól. B-B: Kitűnő párkapcsolatnak tűnik, amelyben a partnerek joggal számíthatnak arra, hogy szerelmük tartós és boldog lesz. Elismerik egymást, tekintetbe veszik egymás kívánságait, vágyait és képesek köl­csönös engedményekre. B-C: Hosszú távúnak ígérkező kapcsolat, amely­ben jelentős szerepe van a megfontolt, bensőséges eszmecseréknek és a kölcsönös bizalomnak. C-C: Elnézés, nyájaskodás, túlzott engedékenység - mindez egy idő után unalomba torkollhat. Ez pedig, mint tudjuk, a boldogság egyik legveszedelmesebb el­lensége. Egy kis szerelmi marakodás, összetűzések ap­róságok miatt, futó viták csak fűszerezik a szerelmet. Nem beszélve a boldog kibékülésekről! Nem szabad az egyéniséget teljesen lerombolni a másik kedvéért!

Next

/
Thumbnails
Contents