Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-15 / 3. szám
M űkedvelő csillagászok egy csoportja abban a szerencsében részesült, hogy egy hétvégét a pasadenai Mount Wilson Obszervatórium távcsöve mellett tölthetett, s eközben olyan felfedezést tettek, amely ugyancsak zavarba ejtette a hivatásos kutatókat. Idősebb az univerzumnál A hat amatőr Sallie Baliunas csillagásznő, a harvardi Smit- honian Asztrofizikai Központ kutatónője vezényletével egy olyan kísérletsorozatba kapcsolódott be, amelyben közeli csillagok kalcium kibocsátotta fényét mérték. Ez a színkép azért érdekes a csillagászok számára, mert kapcsolatba hozható a csillag mágneses terének erősségével, ez utóbbi pedig a csillag korával: minél gyengébb a csillag mágneses tere, annál idősebb a vizsgált égitest. Amikor Baliunas és csoportja a tőlünk alig 100 fényévre eső HD 202537 jelzésű csillagot e szempontból megvizsgálta, kiderült, hogy annak mágneses tere mintegy 30-50 százalékkal gyengébb, mint bármely eddigi csillagnál mért mágneses tér. Ez pedig a csillag életkorára átszámítva azt jelentené, hogy a csillag mintegy 19 milliárd éves, ami azért roppant meglepő, mert a csillagászok a világegyetem életkorát 10-15 milliárd évre becsülik. Baliunas és kollégája, Robert Donahue szerint a rejtély legvalószínűbb magyarázata az lehet, hogy a csillagot az osztályozás során rossz osztályba sorolták be: törpecsillagnak minősítették, ám valójában nem az, hanem vörös óriás, azaz élete utolsó szakaszában lévő fényes, már kialvóban lévő csillag. Ha azonban ez így van, akkor a méréseket is másként kell értékelni. Egy szokásos törpecsillagnál a kalciumvonal szélessége 1 angstrom (százmilliomod centiméter), míg egy vörös óriásnál ugyanez kétszer olyan széles. Mivel a műszer az 1 angströmös vonalszélességre volt beállítva, így elképzelhető, hogy a fény intenzitásának csak a felét érzékelte. Ezt a lehetőséget megvizsgálva azonban a feltételezés nem igazolódott be. A rejtély tehát továbbra is fennáll. A két csillagász ezért most további vizsgálatoknak akarja alávetni a rejtélyes csillagot. Terveik szerint annak színképét egy 100 angstrom széles tartományban kívánják megvizsgálni, s bíznak abban, hogy e tartományon belül olyan „beszédes” színképvonalra akadnak, amely egyértelműen eldönthetővé teszi, hogy valójában milyen típusú csillagról van szó. Mások viszont - főként kozmológusok egy csoportja - azt állítják, hogy szó sincs rejtélyről, s ez a tény csak újabb bizonyítéka azon feltevésnek, miszerint a világegyetem öregebb annál, mint korábban gondolták, azaz mintegy 20 milliárd éves. Ebbe az életkorba pedig a HD 202537-nek 19 milliárd éve éppen „belefér”. (New Scientist) Lassan búcsúzó századunk folyamán két ízben is alakult önálló szlovák állam. Bár az országalapítás nem egyetlen személy önkényes elhatározásának az eredménye, mindig valakinek a nevéhez fűződik. Az államalapítók sorsa kiszámíthatatlan. Egyszer hősökként, a történelem nagyjaiként tisztelik, máskor elátkozzák vagy akár vérpadra küldik őket. A két szlovák állam és két alkotója között semmiféle párhuzam nem húzható. Más-más időszakban teljesen eltérő körülmények játszottak közre, így bárminemű összehasonlítás helytelen következtetésekhez vezethetne. A két esemény főszereplőjének akár felmagaszta- lása, akár elmarasztalása úgyszintén elferdíthetné a történelmi tényeket. így a tanulság levonását az olvasóra hagyjuk. Dr. Jozef Tiso: Tevékenységem egyáltalán nem irányult az önálló államiság megteremtésére Az első szlovák államot 1939. március 14-én kiáltották ki. Ezzel megszűnt az első világháború után létrejött Csehszlovák Köztársaság, a csehek és a szlovákok közös állama. Élt mindössze húsz évet... Az első szlovák állam létrejötte dr. Jozef Tiso nevéhez fűződik, aki éveken át a Hlinka-párt ügyvezető alelnöke és parlamenti képviselő volt. A prágai parlament üléseiről készült jegyzőkönyvek félreérthetetlenül tanúsítják, hogy Andrej Hlinka a köztársaság megalakulásától egészen 1938. augusztus 16-án bekövetkezett haláláig szívósan szorgalmazta a szlovák autonómiát. A Hlinka-párt programjában azonban nem szerepelt Szlovákia önálló államként történő kiválása a Csehszlovák Köztársaságból. Igaz, a szlovák politikusok az autonómia kérdésében sem vallottak azonos nézetet. A centristák az autonóm követelésekben is a köztársaság felbomlásának veszélyét látták. A parlamenti vitákban a magyar képviselők is hallatták hangjukat. Bizalmatlanok voltak a központi kormánnyal szemben és az autonóm Szlovákiától a „békeszerződésben foglalt jogaik” teljesítését remélték. Ellenkező nézetet vallott Kosík István kommunista képviselő, aki még 1938. március 17-én elmondott parlamenti beszédében is óva intett a szlovák autonomistáktól, mivel: „a szlovák szeparatisták által szorgalmazott autonómia a magyarok ellen irányul, hisz fő jelszavuk (Szlovákiában szlovákul!) értelmében a magyar beszédet is betiltanák". Az önálló szlovák állam kikiáltása nem a két világháború közötti szlovák függetlenségi törekvések kicsúcsosodása, inkább a nagyhatalmak közép-európai érdekeinek lecsapódása és ezen belül részben a trianoni döntések eredményeinek átrendezése volt. A fasiszta Németország világuralmi törekvéseiben szlovák vazallusának fontos szerepet szánt. Hitler, az önálló állam megalakulásával, a szlovákokat szembeállította a csehekkel, és Horthy nyakára is kést helyezett. Ravasz politikájának lényege az volt, hogy érdekeinek megfelelően hol Tisót riogatta a magyar irrendenta veszedelemmel, hol az engedetlenkedő Horthyt tartotta sakkban a szlovák, román, jugoszláv követelések támogatásának kilátásba helyezésével. Az első szlovák állam megalakulásának körülményeit a marxista történetírás közel fél évszázadon át túlságosan egyoldalúan magyarázta. Így szükségszerűen csak torz kép alakulhatott ki róla. A Tiso-per 700 kg-ot és 8000 oldalt kitevő anyagából sok mindenre választ kaphattunk volna, ám e perről tárgyilagosabb kiadvány csak a rendszerváltás után 1990-ben jelent meg (Proces s dr. J. Tisom). A kiadvány két szerzője: Anton Rasla a vád és Ernest Zabkay a védelem képviselője. Zabkay a peranyag és a vádlott Tisóval folytatott beszélgetése alapján leszögezi: Az államiság kérdésében (Tiso) kijelentette, hogy tevékenysége egyáltalán nem irányult az önálló államiság megteremtésére és 1939 márciusában sem akart önálló államot. Meggyőződése volt, hogy ehhez nincsenek sem szakképzett embereink, sem kellő gazdasági feltételek. A szlovák állam keletkezését 1939. március 14-én a németek fenyegetésekkel kényszerítették ki. Ám Tiso e körülmények ellenére sem hirdette ki az önállóságot már Berlinben március 13-án (ekkor tárgyalt Tiso Ribbentrop német külügyminiszterrel és Hitler birodalmi kancellárral), ahogy ezt a németek követelték, hanem a döntést a parlamentre bízta. Tiso a per folyamán kijelentette: csak azt követően értett egyet az önálló állam létrehozásával, miután azt a külső erők rákényszerítették. S tette ezt a nemzet túlélése érdekében. A védőügyvéd erről így elmélkedik: „A Csehszlovák Köztársaság szétesése a perben érzékeny pont volt. A vád ezt dr. J. Tiso sokéves, szándékos bomlasztó politikájának eredményeként tüntette fel. A vádlott számára fontos lett volna hangsúlyozni: a szlovák állam kikiáltását Hitler azzal a fenyegetéssel erőszakolta ki, hogy feldarabolja Szlovákiát. Az ország jelentős részét Magyarországhoz csatolták volna, s ezáltal újjáéledt volna a Szent István-i korona eszméje. ” A védő szerint ügyfelének védekezésül ezt kellett volna mondania. A feltételes mód azt jelenti, hogy a perben életéért reménytelenül küzdő Tiso ezt a súlyos vád enyhítése érdekében se mondta. Az önálló szlovák állam létrehozásával kapcsolatban Ernest Zabkaynak még egy megállapítására érdemes felfigyeni: „Az 1939-1945 közötti évek megmutatták, hogy a szlovák nemzet a nehéz háborús években akarata ellenére érte el önállóságát. ” A nemzetet akkor se kérdezte senki... Tiso becsületére legyen mondva, hogy a per folyamán kifejezte nézetét: bár az önálló szlovák állam külső erőszak műve volt, később arra a meggyőződésre jutott, hogy népe kellő képességekkel rendelkezik független országának vezetésére, ugyanakkor nem zárta ki alkalmas megoldásként a mindkét nemzet javát szolgáló, csehekkel való államszövetség lehetőségét. Dr. Vladimír Meciar: Az önálló Szlovákia csupán óriási veszteségek árán létezhetne A rendszerváltás előtti négy évtized folyamán szlovák önállóságról még beszélni is főbenjáró bűnnek számított. Igaz, az 1968-as események előzményei erősen nemzetiségi töltetűek voltak és némi eredményük is az államszövetség létrejöttében csapódott le. Ezt követően két évtizednek kellett eltelnie, hogy Szlovákia államjogi helyzetének végső rendezése napirendre kerülhessen. Az önálló Szlovákia kérdését Ján CarnoSlovenská Republika: Ki nem akarta a függetlenséget? A függetlenségi nyilatkozat jóváhagyásának második évfordulóján a Republika, Meciar mozgalmának napilapja, első oldalán közölte azoknak névsorát, akik a közös államszövetségből való kiválást nem szavazták meg vagy tartózkodtak a szavazástól. A „nemzetárulók" névsorában (akiknek nevét a lap szerint, ki tudja miért, „jól meg kell jegyezni”) szerepel Ján Carnogursky is - aki már akkor a függetlenség mellett foglalt állást, amikor azt gursky, a Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke vetette fel. Nem az ország azonnali elszakadását, hanem bölcs előrelátással előbb az önállósodás feltételeinek folyamatos megteremtését javasolta. Az önállóság elérhető közelségének felvillantása felvillanyozta a szlovák, de a cseh közvéleményt is. Nem véletlen, hogy a Reportér című cseh folyóirat 1991. február 27-én megjelent számában teljes négy oldalon közölt interjút Vladimír Meőiarral, az akkori szlovák miniszterelnökkel Mikor a legnehezebb a kormányzás címmel. A riporter első kérdése így hangzott: Mi a véleménye Ján Carnogursky Szlovákia fokozatos önállósodására irányuló szándékáról? Íme a válasz: ..... Én ahhoz a politikai irányzathoz tartozom, am ely az államszövetség megőrzésének gondolatát vallja magáénak. Természetesen a demokratikus elvek alapján elrendezett, a helyi sajátosságokat tiszteletben tartó államszövetségét. Úgy vélem, feltételeink közepette a következetesen decentralizált államszövetség az egyetlen ideális és mindkét nemzetnek megfelelő koncepció. ” Arra a kérdésre, vajon miként látja Szlovákia jövőjét - Vladimír Meőiar így válaszolt: „Az önálló Szlovákia (...) a jelen időszakban nélkülözi a realitást, mert hiányzanak létezésének mind politikai, mind gazdasági feltételei. Ha valamiféle erőszakos módon mégis létrejönne, csupán óriási veszteségek árán létezhetne, amelyek érezhetően érintenék Csehországot is. ” Végezetül talán még egy gondolat Meéiartól: „Minden államszövetség alulról épül. ” Mindez 1991 januárjában jelent meg. Alig másfél évvel később, 1992. július 17-én a szlovák parlament megszavazta a Szlovák Köztársaság függetlenségéről szóló nyilatkozatot és lényegében másodszor is megszűnt a Csehszlovák Köztársaság. A nemzet hőse pedig épp Vladimír Meéiar lett, aki az önállóságot tűzön-vízen keresztülhajszolta, és azóta is az országalapítót megillető dicsfény veszi körül. Kár lenne firtatni az akkori és a közben megbukott, majd újra hatalomra került miniszterelnök színeváltozásának okait. Közben jött-e rá arra, amit Tiso már 1947- ben megfogalmazott, hogy a szlovák nemzet képes önálló országának vezetésére, vagy inkább az önállóságot korábban felvető politikai ellenfelét, Ján Carnogurskyt akarta megfosztani e politikai dicsőségtől?... Egy érdekes párhuzamra mégis érdemes felfigyelni. Tiso önálló Szlovákiája a nemzet, sőt az államalkotó akarata ellenére jött létre. Meéiar ugyancsak megakadályozta a népszavazást, holott az elszakadás a közvélemény-kutatás szerint nem a többség akarata alapján történt. Még az 1994 decemberében közölt véleménykutatási adatok is azt igazolják, hogy a megkérdezettek 49,5 százaléka máig senCbékélt meg a Meciar szavai szerint is „óriási veszteségek árán létező” önállósággal. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom választási programjában az önállósodás nem is szerepelt. A mozgalom képviselői lényegében a Szlovák Nemzeti Párt választási programját valósították meg, amely az idei választásokon is csak a szavazatok alig több mint öt százalékával éppen hogy csak bejutott a parlamentbe, ami már önmagában is beszédes adat a választók nézetéről. De Ján Slota, e párt elnöke, Meciar leghűbb szövetségese, a kormánykoalíció tagjaként ma is a többség nevében oktatgatja a „kisebbséget”. Meéiar még ellenezte, csupán előbb a feltételek megteremtését szorgalmazta, hogy az önálló állam ne „óriási veszteségek árán” jöjjön létre. De hát a választók megnyerésére, egyesek szerint, minden eszköz igénybe vehető. Például az is, hogy az önállóság korábbi ellenzőjét hívei állam- alapítóként magasztalják, míg az önállóságot nála korábban szorgalmazó politikai vetélytársat janicsárként elmarasztalják! Zsilka László HELYZETKÉP 1995. január 15.
