Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-28 / 22. szám
TÍZ ÉVE BRÜSSZELBEN RENDEZTÉK A GYÁSZOS EMLÉKŰ BEK-DÖNTŐT Egy évtizede (1985. V. 19.) hatalmas érdeklődés előzte meg a belga fővárosban sorra kerülő 30. BEK-döntőt, melynek résztvevője az öreg kontinens akkori két legjobb csapata, a Liverpool és a Juventus volt. Sajnos mégsem a mérkőzésről vált nevezetessé a finálé, hiszen a legnépszerűbb sportág történetének nagy tragédiája zajlott le azon az estén: 38 szurkoló lelte halálát az azóta már lebontott Heysei stadionban. A szigetországi drukkerek már napközben alaposan „bemelegítettek” Brüsszelben, amerre csak jártak törtek, zúztak. Egy órával a döntő előtt a zsúfolásig megtelt stadionban a részeg liverpooli huligánok rohamot indítottak a mellettük lévő szektorba került olasz drukkerek ellen. Ezt követően az egyik lelátón átszakadt a betonmellvéd, és a közelben dulakodó nézők a mélybe zuhantak. Harmincán meghaltak! Rettenetes látvány volt! A felizgatott brit és itáliai szurkolók késekkel, kövekkel, botokkal estek egymásnak, elárasztották a pálya gyepszőnyegét is. Csak ezután érkezett erősítés, a fej- védős, gumibotos rendőrök. Sokan kérdezték, eddig hol voltak? Később az olasz tifosók vesztették el a fejüket, elkezdték dobálni a rendcsinálókat, vasdarabokkal ker- getőztek. Ők nem tudták, a túloldalon mennyi honfitársuk vesztette életét. Ugyanis a hangosbeszélő nem mondta be. Szerencsére! Szinte elképzelhetetlen, mi történt volna... A döbbenetes események után a két együttes futballistái nem akarták lejátszani a mérkőzést, ám a szervezők és az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) vezetőinek kérésére végül igent mondtak. A kezdés előtt a két csapatkapitány próbálta lecsillapítani a kedélyeket. A tragikus jelenetek után kevesen emlékeznek arra, hogy a svájci játékvezető jóval a tizenhatoson kívüli szabálytalanságért ítélt büntetőt, amelyet Michel Piatini biztosan értékesített. Ez szinte senkit sem érdekelt, a torinói gárda játékosai a kupa átvételekor elhunyt szurkolóikra gondoltak... Egyesek szerint a találkozó előtt döntés született, hogy a Ju- ventusnak kell nyernie... Egyébként az összecsapás ilyen előzmények utáni megtartását sokan bírálták, a német és a svájci televízió félbe is szakította a közvetítést. Természetesen a történtek kivizsgálására bizottság alakult, amely többek között a következőket állapította meg: , fii agyat hibázott a belga rendőrség, hiszen a motozást a bejáratnál csak tessék- lássék alapon végezte. így történhetett meg, hogy rengeteg husáng, kés, üveg és más gyilkos szerszám maradt az angol szurkolóknál, ezek egyes csoportjai már 48 órával a mérkőzés előtt megérkeztek Belgiumba, és sörözőről sörözőre közeledtek a stadionhoz. Hibáztak a szervezők is, mert az olaszoknak és a briteknek eladott jegyek szomszédos szektorokba szóltak, ahelyett, hogy semleges zónát iktattak volna a két tábor közé. Hamisított belépők is forgalomba kerültek, a jegyüzérek 5000 frankért kínálták a meccs előtt. Az angol suhancok egy része ezen bőszült fel. A verekedés már a stadion közelében elkezdődött, s bent a szűk állóhelyeken folytatódott, a szektorokat elválasztó rozoga dróthálót pillanatok alatt elsöpörték a Liverpool fanatikus rajongói. így indult a végzetes roham. " Akiken már nem lehetett segíteni Különben a fináléra közel ezer csendőrt vezényeltek ki, többségük a stadion környékén teljesített szolgálatot. Odabenn mindössze kétszázan tartózkodtak, a tragédia után 2300-ra növelték a létszámot. De ekkor már késő volt! A harmincnyolc áldozat közül 32 olasz, 1 brit és 5 belga állampolgár, Andrea Ca- sula volt a legfiatalabb, csak tizenegy esztendőt élt a fiatal Juventus-drukker. Emellett 456 ember megsebesült... A rendkívül gyászos eseményeket követően az Európai Labdarúgó Szövetség Végrehajtó Bizottsága több fontos határozatot hozott, hogy a jövőben hasonló cselekedetekre ne kerülhessen sor. Öt esztendőre kizárta az angol klubcsapatokat a nemzetközi kupákból, és alaposan megszigorította az egyes találkozók biztonsági előírásait. (Néha már az embernek az az érzése, hogy nem is mérkőzésen van...) Három kategóriába sorolják az összecsapásokat, s a rizikós meccsekre maximális hangsúlyt helyeznek. Nem lehet telt ház, a két tábor szurkolói közé semleges szektort kell beiktatni... A régebben megszokottnál legalább a háromszorosára nőtt a szolgálatot teljesítő rendőrök száma. Sajnos, mégis történnek kisebb-nagyobb rendbontások, és ezek döntő részében ismét a javíthatatlan brit huligánok jeleskednek, de az öreg kontinensen akadnak bőven követőik... Kár, hogy csak ilyen tragikus eset nyitotta fel az illetékesek szemét, és történtek határozott biztonsági intézkedések. Persze néha akadnak túlkapások, emlékezzünk csak a Ferencváros pozsonyi vendégjátékára, ahol az álarcos kommandósok különösebb ok nélkül alaposan helybenhagyták a rossz hírű zöld-fehér drukkereket, akik éppen a Slovan- stadionban példásan viselkedtek. Odahaza viszont gyakran kerülnek össszeüt- közésbe az ellentáborral, a rendőrökkel. Szlovákiában egyelőre nincs nagyobb gond a szurkolókkal, legutóbb Nagyszombatban került sor kisebb incidensre, ám a kellő mértékű beavatkozás lecsendesítette a Slovan drukkereit. Reméljük, soha sem ismétlődik meg a brüsszeli esethez hasonló vérfürdő. FUTBALLTRAGÉDIÁK LIMA, 1964. V. 23. - 320 halott, 1000 sebesült. A Peru-Argentína olimpiai selejtezőn a hazaiak egyenlítő gólját nem adta meg a bíró, ezután elszabadult a pokol, ráadásul tűz ütött ki a lelátón. KAYSERI (Törökország), 1967. IX. 17. - 40 halott, 600 sebesült. Egy vitatott találat után összecsaptak a Kayseri és a Sivas szurkolói. BUENOS AIRES, 1968. VI. 23. - 80 halott, 150 sebesült. A River Plate-Boca Juniors találkozón a vendéglátók örömtüzekkel ünnepelték győzelmüket, a túloldalon azt hitték, lángra lobbant a lelátó, a pánikban a nézők agyontaposták egymást. KIRIKHALE (Törökország), 1969. VI. 25. - 10 halott, 102 sebesült. A két szurkolótábor revolverekkel lövöldözött egymásra. BUKAVU (Zaire), 1969. XII. 25. - 27 halott, 52 sebesült. Miután Mobutu köztársasági elnök megérkezett, kinyitották a stadion kapuit, s a beáramló tömeg agyontaposott néhány bennlévőt. GLASGOW, 1971.1. 2. - 66 halott, 108 sebesült. A Celtic-Rangers rangadó utolsó percében gól született, ezt meghallva visszafordultak a szurkolók, a tumultusban gyilkos csata kezdődött. BRADFORD, 1985. V. 11. - 54 halott, 200 sebesült. A Bradford-Lincoln mérkőzésen egy gyújtogató lángra lobbantotta a fából készült lelátót. BRÜSSZEL, 1985. V .29. - 38 halott, 454 sebesült. Az oldal anyagát írta: Szabó Zoltán Sokat vitatkoznak a futballrajongók, vajon ki a világ legjobban fejelő' játékosa. A szakemberek szerint a Milan francia légiósa, Marcel Desailly viszi el a pálmát, ugyanis lemérték, hogy még a 290 centiméter magasan érkező' labdákra is biztosan bólint. A sötét bőrű labdarúgó tehát remek rugókkal rendelkezik, a légi csatákban szinte legyőzhetetlen. Ez azonban nem lett volna elég ahhoz, hogy tavaly a France Football ankétján az öreg kontinens kilencedik legjobbjának válasszák. Nemcsak a magasban, a zöld gyepen is bizonyítja klasszisát. Ghánában, Accra városában látta meg a napvilágot 1968. IX. 7-én, saját maga azt állítja: 22 testvére van! Papájának ugyanis több felesége volt, ami Afrikában megszokott dolognak számít. Édesanyja a francia követségen dolgozott, s jó kapcsolatba került a főkonzullal, akihez később féijhez ment. A diplomata a szolgálati időt követően visszatért hazájába, természetesen nejével és annak három gyermekével. Ekkor Marcel hároméves volt, nem sokkal később felvette mostohaapja vezetéknevét, azóta Desailly-nek hívják. Természetesen megkapta a francia állampolgárságot, és két esztendővel ezelőtt, Stockholmban ölthette magára először a gall kakassal díszített címeres mezt. nek” nevezték őket. Jól végezték dolgukat, egyre kevesebbszer rezdült meg Barthez kapus hálója: tizenegy BEK-találkozón mindössze négy ízben kapitulált. A müncheni fináléban a favoritnak számító Milan l:0-ra alulmaradt a marseille-i gárdával szemben. Desailly boldogan emelhette magasba a trófeát, és ünnepelhetett. Ekkor még nem tudta, hogy rövidesen Itáliában folytatja pályafutását... Nantes-ban nőtt fel, végigjárta a szamárlétrát, 1985-ben írta alá első profi szerződését. Állítólag nyolc évvel idősebb bátyja, Adenkor, még nála is tehetségesebbnek számított, ám 23 esztendősen autóbaleset következtében életét vesztette. Coco Saudeau, a Nantes akkori mestere figyelt fel arra, hogy csiszolatlan gyémánttal van dolga. Fáradságot nem kímélve, türelmesen foglalkozott a nagy jövő előtt álló fiatallal. Desailly hat idényt húzott le a csapatnál, hamarosan a kulcsemberek közé tartozott. Több ajánlat közül válogathatott, végül a Marseille mellett döntött. Nem egyedül távozott 1992 nyarán a kikötővárosba, mert Jean Jacques Eydelie-re is szemet vetett a patinás egyesület vezérkara. Tizennyolc hónappal később mindkét játékos neve bejárta a világsajtót: Eydelie a francia- országi bundabotrány egyik főszereplőjeként, Desailly pedig a Bajnokcsapatok Európa Kupáját nyert Olympique erősségeként szerepelt a lapok címoldalán. Pedig Marseille-ben eltartott egy ideig, míg gyökeret vert az együttesben. Raymond Goethals, a rutinos belga edző eleinte nem volt elragadtatva az új szerzeménytől, többször is kijelentette, az Afrikából származó játékos nem képes pótolni a Benficához távozott brazil középhátvédet, Mozert. Néhány mérkőzést követően teljesen megváltozott a véleménye. Desailly, Anglomával és Bolival szinte áthatolhatatlan falat alkotott a védelem tengelyében, az ellenfelek csatárai csak „fekete őrökFranciaország hősökként fogadta a labdarúgókat, de nem sokáig tartott a karneváli hangulat, mert közben fény derült arra, hogy az Olympique tisztességtelen eszközökkkel nyert meg egy bajnoki találkozót... Bemard Tapie, hogy klubja megússza a csődeljárást, kénytelen volt megválni a legjobbaktól. Ezt kihasználva Silvio Berlusconi, a Milan első embere lecsapott a nagy munkabírású futballistára, és 10 millió márkáért megvásárolta Desailly-t. Többen csak legyintettek, kár ennyi pénzt áldozni, úgysem kap helyet a kezdőcsapatban. Fabio Capello edző viszont más véleményen volt, kezdettől fogva bizalmat szavazott neki a középpályán, a hat légiós közül ő jutott a legtöbbször szóhoz. A tavalyi BEK-döntőn brillírozott: szerelt, indított, gólt is lőtt, a Barcelona játékosai nem bírták tartani. Ősszel sokáig sérüléssel bajlódott, többen ezzel is magyarázták az együttes gyengélkedését. Meggyőződése, hogy május 24-én, Bécs- ben ismét BEK-győzelmet ünnepelhet.
