Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-06-04 / 23. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Riportunk a magazin 6-7. oldalán Séta a londoni panoptikumban írásunk a 8-9. oldalon Életnagyságban - viaszból ELOJATEK Tereferénk a magazin 27. oldalán 1995. június 4. XXVIII. évfolyam Ára 9 korona ölelésben szeretet finom lehelete szende- rít el. Elvisz, elrabol messzire, csodás, békés világba. Ott színes csörgők jelzik zajosan: te csöppség, álomhajón értél kockák, kisautók, paprikajancsik birodalmába. Vagy tán épp lepkék táncolnak végeláthatatlan zöld mezőkön, plüss- macik fogócskáznak, hozzád bújnak, mézes csókot nyomnak homlokodra, s odasúgják: te is játssz velünk. Gyermeki álomország. Innen vajon ébredéskor merre visz az út? Talán ezen töpreng az apa, míg tart a gyengéd ölelés, míg álomhajón gondolatok röpítik tovább... Milyen választ ad majd a kis szunnyadónak, ha egyszer beszélni kezd, ha egyszer megkérdi: apa, mi van a mesevilág végén? Itt is örülhetsz táncoló lepkének, mondja talán. Örülhetsz napsugárnak, esőnek is, ha megáztatja a zöld mezőt. Nevetve, boldogan futhatsz harmatos réten, megmászhatsz fát és hegytetőt, láthatsz falut, várost, benne csodákat. Erdőt is és morajló tengert, mely ámulatba ejt. De hogyan mondja el, hogy csodás városokban vannak nyomortanyák. Szemétben turkáló koldusok. Felperzselt pusztaságban milliós menekülttáborok, hol gombszemű fekete gyerekek olykor hiába várják a betevő falatot. Nekik nem jár tej, finom kása, sósperec vagy cukorka. Csak kosz és nyavalya. AIDS és Ebola-vírus. Gyermeknapon is, amikor játszani kell, nevetni, bolondulni, csokoládét majszolni, míg minden masza- tos nem lesz. Hogyan mondja el, hogy az álomvilág végén miért bombáznak házakat, hol emberek laknak, miért kell félni, eszeveszetten menekülni, süvítő rakéták elől mély pincébe bújni, ahová sosem ér el ünnepnapi fény. Eljut-e egyszer a szunnyadó gyerek tudatáig, hogy ott miért görcsös, fájdalmas a szülői ölelés, s mégis jó, mert nem lazul, nem enged. Megértheti-e majd, mi ép ésszel fel nem fogható: miért van háború, az embert miért keríti hatalmába elvakult gyűlölet, mely gyilkossá teszi: miért lopakodik felénk megfékezhetetlennek tűnő nacionalizmus? Kis ember, kit a szeretet lehelete szenderít álomba, téged sose érjen utol. URBÁN GABRIELLA
