Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-05-21 / 21. szám
ilBSÚmap 1995. május 21. GYERMEKVILÁG Kr iszti királykisasszony nem sajnálta volna érte a fele országát. Kincstárából a legszebb smaragdot. Karkötőt, gyűrűt, feliratos trikót, akármit! Meg is hirdette a Királyok Lapjában: „Fele országom, kincstáram legszebb smaragdja, karkötő, gyűrű, feliratos trikó, akármi: annak az embernek, aki megutáltatja velem a palacsintát. ” Kriszti királykisasszonynak nyomós oka volt rá, hogy megutálja a palacsintát. Ő maga volt a nyomós ok. Mert gömbölyűbb volt, mint egy búbos kemence, széles, mint egy szalmakazal és vastag, mint a rác- pácegresi Nagyszederfa. S mindez miért? Bizony, azért, mert módfölött szerette a palacsintát. Palacsintával kelt, palacsintával feküdt, a palacsinta volt a mindene. Na, özönlöttek a hirdetésre a különböző doktorok, kuruzslók, kutya- pecérek. Egyik injekcióval próbálkozott, a másik ráolvasással, a harmadik kocsikenőcsös palacsintával - majd ettől megundorodik. - Jajdefi- nom — mondta Kriszti királykisasszony, és befalt a kocsikenőcsös palacsintából háromszázat, az injekcióra rá se hederített, a ráolvasás szertefoszlott, mint egy nyár végi bárányfelhő - csak a palacsinta, a sok palacsinta meg a palacsinta, tessék velem megutáltatni a palacsintát, to- porzékolt Kriszti királykisasszony egy ízes meg egy mézes palacsinta között, karcsú akarok lenni, mint a nádszál, hamm, egy túrós, lenge, mint a tavaszi szellő, hamm, egy kakaós, hamm-hamm-hamm. Már-már úgy látszott, hogy senki se tud kifogni Kriszti királykisasszony ádáz szenvedélyén, amikor az erdő felől megérkezett a legeslegutolsó pályázó is, egy nagy darab, kövér, sántikáló ember (gondolom, azért sántikált, mert fájt az Achilles- ina), és azt mondta:- Kedves Kriszti királykisasszony, Szabó Ottó illusztrációja dehogy is kell megutálnod a palacsintát, éppen ellenkezőleg, annyit ehetsz belőle, amennyit akarsz, csak az a fontos, hogy az én találmányomból egyél, mert tudja meg mindenki, én, a lángelméjű föl- és kitalálnak, föltaláltam a soványító palacsintát. így szavalt a nagy darab, kövér, fájós lábú - s amint tőle hallottuk: lángelméjű — föl- és kitalálnok, Kriszti királykisasszony lelkesült arccal a nyakába borult, óh, meg- mentőm, sóhajtotta, ide azt a soványító palacsintát!- Egy pillanat - mondta a nagy darab ember, kibontakozott Kriszti királykisasszony karjai közül, és a zsebéből valami csigaszerkezet-félét meg egy jó hosszú zsineget kotort elő. Az egészet fölhajította egy jó magas fa legtetejére. Tessék, Kriszti királykisasszony, edd meg!- De hogyan? - rémülködött Kriszti királykisasszony.- Mássz föl érte! Esküszöm, mire az ezredik soványító palacsintát megeszed, karcsú leszel, mint a nádszál, és lenge, mint a tavaszi szellő. Brrr-krccs-riccs-reccs-zrr - így szóltak az ágak, amint Kriszti királykisasszony fújtatva, lihegve szuszogott, fújtatott, lihegett fölfelé a fán. Ez volt ám a mászás! Mint a záporeső, szakadt Kriszti királykisasszony verítéke. Fogadjunk, fogyott vagy tíz dekát, mire a fa tetejére ért. Szusszant egyet, és hamm, befalta a palacsintát.- Én innen többé le nem megyek - mondta nekikeseredetten. - Húzzatok föl egy palacsintát.- Azt már nem - mondta odalent magabiztosan a kitalálnok. - De ha lejössz, idenézz, mit kapsz. - Mutatta, hogy mit. - Lekváros!- Húú - mondta Kriszti király kisasszony, és recsegve, ropogva, szuszogva, fújtatva megindult lefelé. Zirr-zörr, az ágak, sitty-sutty a levelek. És lent, hamm, a lekváros!- Megy ez, kérem - vigyorgott a kitalálnok, és ügyes szerkezetével máris húzta a fa tetejére a következő palacsintát.- Rajta, Kriszti királykisasszony. De Kriszti királykisasszony ahelyett, hogy mászni kezdett volna, elfeketedett, ellilult, elzöldült, és kitört, mint egy gejzír.- Te hóhér, te körmönfont csaló — ordította -, még hogy soványító palacsinta! Csak nem képzeled, hogy ágheggyel böködtetem, fakéreggel horzsoltatom, mászással gyötörte- tem a drága testem! Poroszlók, elő! Vágjatok huszonötöt a háta végire. A nagy darab föl- és kitalálnok lángelme nélkül is láthatta, hogy ennek fele sem tréfa, meglendítette hát súlyos testét, és nyilalló Achilles- inakkal rohant arra, amerről jött, az erdő felé. Nyomában a poroszlók suhogtatták a pálcájukat. Futott szegény kitalálnok, ahogy bírt, és közben azt motyogta: pedig ágheggyel böködtetés, fakéreggel horzsoltatás, mászással gyötörtetés nélkül nem megy. Esetleg egy kis futás sem árt - tette hozzá, és vágtázott áfák között, ahogy a lába bírta. így történt, hogy Kriszti királykisasszony máig gömbölyű, mint a búbos kemence, széles, mint egy szalmakazal és vastag, mint a rácpáceg- resi Nagyszederfa. Bezzeg nagy darab, kövér, fájós lábú föl- és kitalálnok! Éppen tíz kilót fogyott, mire a poroszlók abbahagyták a kergetést. Lihegve és kedvtelve nézte megkarcsúsodott alakját egy patak tükrében és azt mondta: Mégiscsak nagy találmány a soványító palacsinta. VÉDŐSZENTEK Csaknem mindenkinek, minden szakmának lehet égi patrónusa. Néhányat felsorolunk:,^«? Antal a szegényeket és az elesetteket pártfogolja. Loyolai Szent Ignác a katonákat és a gyermekeket. Szent Lupát a hajósokat. Még az újságíróknak is van védőszentjük: Szalézi Szent Ferenc. Ha a fejünk fáj, Szent Déneshez, Szent Hugóhoz vagy Szent Atanázhoz fohászkodhatunk. Kígyómarás ellen Szent Hilariushoz imádkozzunk. Köszvény ellen Szent Szerváéhoz forduljunk. Ha émelyeg a gyomrunk, Szent Júlia segít rajtunk. GAZDAG ERZSI Vásár Jancsi bohóc a nevem. Cintányér a tenyerem. Orrom krumpli, szemem szén. Szeretném, ha szeretnél! Velem nevetsz, ha szeretsz. Ha nem szeretsz, elmehetsz! Rácz Noémi illusztrációja Szívem, mint a cégtábla, ruhámra van mintázva. Kezdődik a nevetés. Tíz forint a fizetés. Ha nincs pénzed, ne nevess! Azt nézd, innen elmehess! VITKOVICS MIHÁLY* A tölgy Egy nagy kiterjedésű erdőben magosán állott a többi fák között egy derék tölgy. Néhány apróbb fák, mellyek amannak ágai alatt neve- kedtenek, írígységbűl-e, vagy gonoszságból? ellene kezdettek törni. - Legelőször is a nedvét fogdosták el, s hizlalták magokat, végre éltető töveit rágták el annyira, hogy a szegény jó tölgy nagy terhét nem viselhető, s kidőle. Kidőlésével ugyan az irigy fák is, de sok ártatlanok is földre nyomattak. A két rózsa A mezei rózsát - nem tudjuk, írígy- ségbül-e, vagy szánakozásbúi? - így szólító meg a kerti: Mit virulsz te itt? Kinek nyitgatod kebledet? Hiszen itt senki se lát. Jüsszte kertekbe, hol én pompázok. Ott, ott lelsz sok nézellőt. Jó atyámfia! ne hívj engemet oda! Te, aki tellyesen szép vagy, ott lakhatol, de én, aki egyszerűen vagyok felköntösítve a természetűik én nem oda való vagyok. Ottan engem megvetnének a te kecseidhez szokott szemek. Itten a kevéssel beeléglő pásztorleány s a vándor becsűi és kedvel. Azoktól becsültetni, kedveltetni nem nagy dics. Mégis több, mint imádóidtól meg vettetni. * A magyar nyelv, a magyar irodalom ügyének lelkes, fáradhatatlan, művelt szószólója és szervezője volt. FOGORVOSNÁL- Fáj még a fogad? - kérdezi az aggódó édesanya a fogorvostól érkező kislányát.- Nem tudom, mert a fogorvos bácsi ott tartotta magánál. Gondolkodom, tehát... Rozoga lajtorja Breki megirigyelte leveli rokonai életét, és szeretné őket meglátogatni. Csakhogy létrájának kitörtek a fokai. Állapítsd meg, hány fok hiányzik a békalajtorjáról. Nos? Készítette: M. Motycík A4/MB MEGFEJTÉS Az április 30-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a 3-as számó cicánál. Nyertesek: Varga Mónika. Ipolyság; Csala Tamás, Nyékvárkony; Kupéé Noémi, Rozsnyó; Nagy Bálint. Nemesócsa; Góbis Tamás, Méhi. KÖLCSÖNÖSSÉG- Pistinek minden tetszik rajtam: a hajam, a hangom, az alakom...- És mi tetszik neked Pistin?- A jó ízlése. ANGOL CSIPKE Rozi néni találkozik Kati nénivel: _ De szép a blúzod, angol csipke? - érdeklődik Kati néni.- Csodát! Kirágták a molyok... Szerkeszti: Tallósi Béla
