Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-16 / 16. szám

ipacs a mezon 1902 n szó? Egy néhány soros német va- l, amely a húsvét előtti vasárnapok ait sorolja fel, hozzátéve a németül 'ászbölcsességet, a szalonkák érke- vers így hangzik: »- Putz die Gewehre! títsd a fegyvered) kommen sie! jönnek) is sind schon da! r itt vannak) kis sind die Wahre! k az igazik)- trallarum! ípá” már elmentek) tött megfigyelés a szalonkák érkezé­át jelzi - persze csak akkor, ha a dk nagyon későre. A régi világban >snepfező« vadász, aki nem ismerte ét. ” lász sorait megköszöntem, annak tu- a szalonkázás manapság - a madarak ;csappanása okán - nem oly sikeres, i volt. Erről szól a mai mondás: „Egy : évre, elég lesz a terítékre! ” - mely tásra serkenti a vadászokat... :rse Pál (1845-1920), aki örökös szabad természetet tartotta, nem­itő volt, hanem remek nimród is. ^en őrzik a vadászszívek. Motesiky Árpád rizsban- nagyon szokatlan az ameri- n világában, amely egészében ry kész cirkusz. (essicának is van „múltja”. Bár- hihetetlen, ez a bölcs asszony 15-20 évvel ezelőtt átesett egy vad hippikorsza­kon, több zűrös kalandon. Évekig Párizsban tengett- lengett - bár az ő esetében találóbb úgy fogalmazni, hogy kallódott. Ezekhez a zavaros évekhez tartozott Paco Grande, Bob Fosse, és persze az orosz balettsztár, Mihail Barisnyi- kov, aki leg­idősebb lánya, Alexandra apja. Ha az újságírók ezekről a? évekről kérdezik, ugyan­aszol, mint a magánéletét firtató érdeklődésre: egy elutasító ral. (görföl) ÁLLÓHÁBORÚ A negyvenes évek legnagyobb orvostudományi szenzáció­ja kétségtelenül a penicillin színrelépése volt. Alexander Fleminget (1881-1955), aki ezt az anyagot már 1928-ban felfedezte, kitüntetésekkel és díszdoktori címekkel hal­mozták el, sőt, 1945-ben ő kapta - két másik kutatóval, Floreyyal és ChainneX közösen - az orvosi Nobel-díjat is. A penicillin tömeges gyártását még a n. világháború alatt, 1943-ban az USA-ban sikerült megoldani, így nagyon sok súlyosan sebesült katona életét meg tudták menteni a cso­daszernek kikiáltott anyaggal. A vizsgálatok persze kiderí­tették, hogy a penicillin nem univerzális hatású, csak a bak­tériumok egy bizonyos csoportjára, az ún. Gram-pozitív baktériumokra hat, míg a mikroorganizmusok nagyobb csoportját kitevő ún. Gram-negatív baktériumok ellen más­fajta antibiotikumokra van szükség. Hamarosan ilyeneket is találtak, sőt Selmann Waksmann amerikai mikrobiológus felismerte, hogy a Penicillin-nemzetség néhány faja mel­lett a talajlakó sugárgombák némelyike is bőven termel baktériumölő anyagokat, és sikerült kivonnia a sztreptomi- cint, amely a tüdőbaj legfontosabb gyógyszere. A további kutatások feltárták az antibiotikumok kémiai szerkezetét is, s ezzel megnyílt az út a hatóanyagok szintézise előtt. Az öröm korai volt Mivel magyarázható ez a kezdeti eufória? A kérdésre dr. Bauer Győző akadémikus, a Szlovák Tudományos Akadé­mia Kísérleti Gyógyszerkutató Intézetének igazgatója, nemzetközi hírű gyógyszerkutató így válaszol: „Abban az időben a fertőző betegségek leghatásosabb gyógyszerei a szulfonamidok voltak, de számos betegség esetében nem váltak be, ugyanakkor a penicillin gyorsan és eredményesen legyőzte a kórokozókat, ráadásul szinte alig voltak kellemetlen mellékhatásai. Különösen a gennyes se­bek kezelésében értek el látványos sikereket a penicillin se­gítségével. A századforduló táján Paul Ehrlich, a kiváló a német bakteriológus kifejtette, hogy elképzelhetetlennek ,g tart egy olyan gyógyszert, amely úgy pusztítja el a kóroko- ~ zókat, hogy közben nem károsítja a megtámadott szervezet ^ szöveteit. A penicillin színrelépéséig ez általánosan elfoga- £ dott nézet volt, s akkor jön egy anyag, amely úgy végez a ^ baktériumokkal, hogy a szövetek sejtjeit érintetlenül hagy- £ ja. Ez valóban csodálatos volt, amelyet egy újabb csoda csak megtetézett: felfedezték a sztreptomicint, amely az addig rettegett tüdőtuberkulózis hatásos ellenszerének bi­zonyult. Az ilyen látványos sikerek hallatán az emberek valóban úgy hihették, hogy az antibiotikumok minden kór- * okozót képesek elpusztítani. Sajnos nincs így, ráadásul az is kiderült, hogy a baktériumok egy idő után képesekké válnak az antibiotikumok elleni védekezésre. Ezt nevezik rezisztenciának.” A tanulékony baktériumok Az egysejtű mikroorganizmusokat gyakran primitív élőlényeknek is nevezik, utalva ezzel kezdetleges felépíté­sükre, de tévedés volna azt képzelni, hogy a primitív egyút­tal a „buta” szinonimája is. A baktériumok nagyon is tanu­lékonyak, s az élni akarás ösztöne bennük is munkál. Az antibiotikumok általában kétféle módon végeznek a bakté­riumokkal. A penicillinek és a cefaloszporinok rákapcso­lódnak azokra az anyagokra, amelyeket a baktérium a sejt­falának építéséhez használ. Amint a sejt növekedni kezd, a meggyengült sejtfal szétreped és a baktérium elpusztul. Más antibiotikumok a sejten belüli fehéijeszintézist gátol­ják, így lehetetlenné teszik a baktériumok szaporodását. Hogyan alakul ki mégis a rezisztencia? A szó ismét dr. Ba­uer Győzőé: „A hatalmas tömegű elpusztult baktériumok között min­dig akadhat néhány egyed, amely túléli az antibiotikum ha­tását. Mivel a mikroorganizmusok gyorsan szaporodnak, az életképesnek bizonyult mutánsok viszonylag rövid idő alatt megsokszorozhatják utódaik számát, s ezek már ellen- állóak az antibiotikumokkal szemben. A rezisztenciaáta­dásnak más módjai is léteznek. Az életben maradt baktéri­umok bizonyos plazmidokat termelnek, amelyek átadják az ellenálló képességet egy másik baktériumnak. A leg­veszélyesebb azonban a konjugáció, amelyről akkor beszé­lünk, amikor két baktérium a sejt falával érintkezve adja át egymásnak a védekezés képességét. A donor lehet egy olyan baktérium is, amely nem okoz betegséget, az antibi­otikumos kezelés során ellenállóvá vált a gyógyszerrel szemben, és most ezt a tulajdonságot átadja egy fertőző baktériumnak. A rezisztens törzsek kialakulását egyébként az emberi felelőtlenség is elősegíti. Sokan nem tudatosítják azt a tényt, hogy a szervezetbejutott baktériumokat maradékta­lanul el kell pusztítani. Számos beteg, amint jobban érzi magát, úgy véli, nem érdemes tovább szednie az antibioti­kumot, mert a szervezete már önmagában is képes diadal­maskodni a kórokozók felett. Lényegében hasonló a hely­zet akkor is, ha a kezelés időtartamát a kelleténél rövidebb- re szabják meg: a baktériumok egy része túléli a gyógyke­zelést és rezisztenssé válik a gyógyszerrel szemben. A rezisztencia kialakulásában szerepet játszhat az is, ha olyankor is antibiotikumokat szednek, amikor az egyáltalán nem indokolt, például influenzás láz esetén. Cseh és szlovák kutatók egyébként egy érdekes felmérést készítettek arról, hogy milyen mértékben nőtt Csehszlovákiában az 1980-1990-es évek során az antibiotikum-fogyasztás. Pél­dául a gentamicinnek nevezett antibiotikumból 1982-ben or­szágosan 15 kg fogyott, míg 1990-ben már 22 kg. Még lát­ványosabb volt a növekedés az amikacin esetében. 1982-ben 3,7 kg került felhasználásra, míg 1992-ben 12 kg. Sajnos, ki­alakult egy olyan rendszer, hogy előzetes bakteriális vizsgá­lat nélkül írnak fel antibiotikumokat. Ennek a célnak legin­kább a széles spektrumú antibiotikumok felelnek meg, de ezek esetében a legegyszerűbb a rezisztencia kialakulása is.” Sokan különböző vírusos megbetegedések esetén is ra­gaszkodnak ahhoz, hogy kezelőorvosuk antibiotikumot ír­jon fel nekik, noha bizonyos óriásvírusok kivételével (ame­lyekre a tetraciklinek hatnak) a vírusok teljesen közömbö­sek az antibiotikumok iránt. A rezisztencia kialakulásában bizonyos szerepet játszott az állattenyésztés is. Az ötvenes évektől vált általánossá az a gyakorlat, hogy az állatok - elsősorban a tehenek, a sertések és a csirkék - takarmányá­ba antibiotikumokat adagolnak. Ez egyrészt a különböző betegségek (pl. a gümőkór) ellen volt hivatva az állatot megvédeni, másrészt fokozta az étvágyát, így hamarosan elérte a kívánt testsúlyt. Mivel az antibiotikumok jelentős része nem bomlik el a szervezetben, hanem változatlanul távozik a vizelettel, az is előfordul, hogy bizonyos szervek­ben rövidebb-hosszabb ideig elraktározódik, s az állati táp­lálékkal bejut az emberbe is. Nem kétséges, hogy ezzel a rezisztenciára való hajlandóság erősödik. Az antibiotikumok népes családja Amikor Waksmann valamikor a negyvenes években először leírta az antibiotikum szót, aligha gondolta volna, hogy ezzel a névvel egy meglehetősen népes és változatos összetételű vegyületcsoportot fognak illetni. A legismertebb antibiotikumok a penicillinszármazé­kok, amelyek a baktériumok sejtfalát támadják meg. Saj­nos, számos baktériumtörzsben már nagyfokú rezisztencia alakult ki velük szemben, így szükségszerűen jelentek meg az újabb antibiotikumféleségek. A cefaloszporinok a peni­cillinszármazékokhoz hasonló, széles spektrumú antibioti­kumok. Mind a penicillinszármazékok, mind a cefaloszpo­rinok allergiás reakció­kat okozhatnak, ami komplikálhatja a keze­lést. A makrolidok legis­mertebb képviselője az eritromicin, amelyet si­keresen alkalmaztak az ún. légionárius betegség gyógyításában. Sajnos, nemkívánatos mellékha­tásai is vannak - károsít­ja a májat. A tetraciklinek a ne­vüket a molekulájukban található négy hattagú széngyűrű alapján kap­ták, és a legszélesebb spektrumú antibitiku- mok közé tartoznak. Kisgyermekeknek és terhes nőknek nem aján­latos adni őket, mert ká­rosan hatnak a fejlődő fogazatra. Ha szájon át adagolják a gyógyszert, akkor nagy mennyiségre van szükség, hogy biztosítsák a vérben a kellő antibioti­kumszintet, ugyanakkor viszont a nagy dózis hasmenést is okozhat. Az aminoglikozidok erőteljes hatású, rendszerint kórhá­zi ápolásra szoruló betegeknél alkalmazott antibiotikumok, amelyeket többnyire csak injekcióval lehet beadni. Legis­mertebb képviselőik a már említett gentamicin és sztrepto- micin. Sajnos, ezeknek a gyógyszereknek gyakran nemkí­vánatos mellékhatásuk is van, pl. károsítják a vesét, a hal­lószerveket, esetleg bőrkiütéseket okoznak. Amikor először tapasztalták, hogy a baktériumok idővel rezisztenssé válnak az antibiotikumokkal szemben, a kuta­tók úgy vélték, hogy a megoldást az újabb antibiotikumok körében kell keresni. Mára azonban kiderült, hogy a gyógy­szerkutatás nem mindig képes lépést tartani a mikroorga­nizmusok találékonyságával, ezért ajánlatos lenne, ha elővi­gyázatosabban használnánk a gyógyszereket, másrészt ügyelnünk kellene a tisztaságra és az egészségünk megóvá­sára. Az antibiotikumok valóban nagy hatású és fontos gyógyszerek, de ha fegyelmezetlenségünk és felelőtlensé­günk folytán hozzájárulunk a rezisztens baktériumtörzsek kialakulásához, akkor nemcsak magunkat, hanem az utá­nunkjövő generációkat is veszélybe sodorhatjuk. Lacza Tihamér Hogyan hánik a bizalmas információkkal? Jó melyre rejti, vagy „észrevétle­nül” továbbítja őket? Fia nem tudja a biztos választ, próbálja ki tesztünket. 1. Bárki kiönti a szívét Önnek? 4c elég ritkán 2 4£ tulajdonképpen soha 5 igen, néha már pszichológusnak érzem magam 0 2. Ön szerint mi a nélkülözhetetlen feltétele a jól működó' partnerkapcsolatnak? 4c a hűség 1 4t a bizalom 0 4c a tolerancia 2 3. Ügy véli, hogy a legtöbb ember elégedett a munkájával? 4c szerintem igen 1 4£ nem hiszem 2 4t a legtöbb ember csak pénzkeresésnek tekinti a munkát 3 4. Előszeretettel keresi a munkahelyén a pletyka­fészkeket? 4c túl olcsó mulatságnak tartom 0 4e csak ha valamilyen szenzációval szolgálha­tok 3 4e az embernek néha ki kell kapcsolódnia 2 5. A kolléganője már harmadszor jelenik meg ugyanabban a ruhában a partin vagy estélyen. Érezteti vele, hogy észrevette? 4c nem adom tudtára, ez nem az én stílusom 0 4c nem bírom ki csípős megjegyzés nélkül 5 4c csak annyit mondok, hogy észrevettem 2 6. Lerí az arcáról, hogy titkot hordoz magában? 4e ha igen, csak az veszi észre, aki nagyon jól is­mer 2 4£ rá van írva a homlokomra 4 4£ soha senki nem veszi észre, ehhez értek 0 7. Hol töltené a legszívesebben a szabadságát? 4c közös táborozáson 3 4t lakatlan szigeten 1 45- valamilyen nagyvárosban, ahol mindig történik valami 5 8. Könyvmolynak tartja magát? 4e falom a könyveket 0 4c nem szeretek olvasni 4 4c néhanapján elolvasok egy könyvet 2 9. Ha egymillió koronát nyerne, mibe fektetné? * vennék egy szép házikót 2 * megosztanám másokkal 1 * teljesen elszigetelném magam az élet zajá­tói 0 ÉRTÉKELÉS: 2-től 11 pontig: Ön az. akire illik a szólás: hall­gat, mint a sír. Az önre bízott titkot csak akkor ad­ja tovább, ha erre az illető kimondottan megkéri. Tudatában van annak, hogy a titok kibeszélésével könnyen megbánthat valakit. Ezért óvatos a traccspartikon is. Az elve: beszélni ezüst, hallgat­ni arany. 12-től 23 pontig: Lényegében meg tudja őrizni a titkot. Előfordul ugyan, hogy valami kicsúszik a száján, ez aztán annyira bántja, hogy nem győz „radírozni”. Óvakodjon attól, nehogy rendszeres­sé váljanak az „elszólásai”, mert elveszítheti az emberek bizalmát. 24-től 35 pontig: Elgondolkodott már azon, miért bízza Önre valaki a titkát? Bizonyára nem azért, hogy másnap bumerángként üssön vissza! Felelőtlenül bánik mások titkával, ezzel sokakat megbánt, de saját magának is árt vele. Komolyta­lan, megbízhatatlan ember benyomását kelti. (Feldolg.: j-a) RIPORT 1995. április 16.

Next

/
Thumbnails
Contents