Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-04-16 / 16. szám
1995. április 16. GYERMEKVILÁG *d 0€44Ué€t&tée& TOROK ERZSI '*r T^islánykoromban az év egyik legizgalmasabb napja húsvét hétfője volt. Milyen szépek, jaj, de nagyon szépek is voltak azok a húsvéthétfők! És nemcsak az emlékezés távolából. Az élet sokkal csendesebb volt, nem olyan izgatott, mint ma. Egyik szórakozás nem követte a másikat, s így egy ilyen alkalom, mint a húsvéthétfő is, igen nagy esemény volt. amitől az egész folyadék tej színűvé vált. Az üveg száját bekötötték meg- szurkált ronggyal, s úgy állítottak be a lányokhoz: „Én kis kertészlegény vagyok, virágokat locsolgatok. Azt hallottam, hogy egy virágszál el akar hervadni; szabad megöntözni?” iHúsvéthétfő (Részletek) * A locsolkodás csak úgy tíz óra felé kezdődött, de azért már jókor felkeltünk, mert voltak olyan huncutok, mint Török Bálint bátyám, akik már reggel hétkor beállítottak, hogy hátha az ágyból ugrasztanának ki. * Az első öntözők rendszerint kisfiúk voltak, szépen megmosakodva, kiöltözve, lenyalt frizurával, kezükben „otko- lonyos” üveggel. Az „otkolony” roppant gyanús kinézésű folyadék volt, és úgy jött létre, hogy a gyerekek a kamrából szereztek egy jókora orvosságos- Uveget. Abba vettek a Littke-drogériá- ban egyujjnyi orgona- vagy gyöngyvi- rág-„parfmt”, majd teletöltötték vízzel,- Szabad - mondtuk, s ijedten lestük, hogy nem jön-e le a rongy az „otkolo- nyos” üvegről, s a ránk zúduló szagos víz nem teszi-e tönkre a frizurát meg az ünneplő ruhát, mert hiszen még ezentúl jönnek a nagyfiúk! És még csak ezentúl jön a mindnyájunk szívében már ott lappangó ideál - Ő! -, aki persze csak egy tökéletlen kamasz volt, de mi Kár- páthy Zoltánt láttunk benne. Neki tettük félre a legszebb piros tojást s a legszebbik szál jácintot. Őrá gondoltunk, mikor a süteményeket gyúrtuk, kevertük, sütöttük, kentük. * Este már csak a piros tojások elszórt héja s a porba hervadt virágok jelezték, hogy ismét elmúlt egy húsvéthétfő. Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam, az lesz ma a legszebb kislány, akit megkicsoltam, drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja, meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa. Élj kis kertészjegény vagyok, virágokat locsolgatok. A minap, hogy erre jártam, egy szép rózsafát találtam. Ki akart száradni, szabad-e locsolni ? Szépen kérem az apját, de még jobban az anyját, adja ki a leányát, hadd locsoljam a haját, mint a pünkösdi rózsát. Én kicsike vagy okA fogaim nagy°kAdjanak egy kalácsot, Whar.pi*”«0'1 Ákom-bákom, berkenye; Szagos húsvét reggele. Leöntjük a virágot, Visszük már a kalácsot. Szerkeszti: Tallósi Béla Gondolkodom, tehát... Egy felesleges Szegény kicsi csibe! Húsvéthétfőn ő is szeretett volna megajándékozni valakit egy színes húsvéti tojással, csakhogy összetörte. De ha jól megfigyeled, a héjdarabkák pontosan összeillenek, tehát összeragaszthatok. Egy darab azonban fölösleges. Melyik? Készítette: M. Motycík MEGFEJTÉS A március 26-ai számunkban közölt feladat megfejtése: a pipának nincs párja. Nyertesek: Laposa Csilla, Gúta; Birkus Róbert. Tardoskedd: Gazda Gyurka, Kassa; Szűcs Mária, Királyhelmec; Losonszky Gábor, Nagymegyer. 'd m ff! üli (Német mese) C11 egyszer egy szegény Í-jIA asszony. Volt neki két fia. Nagy szegénységben éltek. Egyszer elment a szegény asszony rozsét szedni az erdőbe. Ahogy szedte a rozsét, egyszer csak keserves nyávogást hallott. Nem messze egy beteg macskát pillantott meg, az nyávogott. A szegény asszony megsajnálta őt, és hazavitte. Otthon megitatta tejjel. A macska a szegény asszonynál maradt, aki mindennap tejjel itatta. Ettől aztán a cirmos erőre kapott. Egy nap azonban nyomtalanul eltűnt. Kereste a szegény asszony, de sehol sem találta. Egyszer aztán, amikor a szegény asszony megint az erdőben járt, egy szép lány jött vele szembe. Nem szólt semmit, csak egy pár kötőtűt rakott a szegény asszony kosarába. Amikor a szegény asszony hazaért, a kötőtűket kirakta az asztalra, és nyugovóra tért. Másnap reggel, amikor fölébredt, nagyon elcsodálkozott, mert az asztalon a kötőtűk mellett egy pár zoknit talált. Szép, vastag, meleg zoknit. Nagyon megörült a szegény asszony. Este újból az asztalon hagyta a kötőtűket. Másnap reggelre újból egy pár vastag, meleg zokni volt a kötőtűk mellett. Ekkor jutott eszébe a szegény asszonynak, hogy ez a jutalma azért, mert a beteg macskán segített. Ezentúl minden éjjel az asztalon hagyta a kötőtűket, és minden reggel új és új zokni volt mellettük. Eladta a szegény asszony a zoknikat, s az így szerzett pénzből gondtalanul élt fiaival. Németből fordította: Oroszlány Erzsébet H 'res-nevezetes múzeum Párizsban a Louvre. Szép képeket, szobrokat, régi korokból fennmaradt tárgyakat őriznek benne. Jól teszik, mert a szépség és a régiség egyformán tiszteletre méltó. A Louvre-múze- um tömérdek nagyszerű régisége közt van egy ütött-kopott márványtábla. Több helyen töredezett is, de azért tisztán látható rajta az egykorú farag- vány. Két fiatal lány áll egymással szemközt, kezükben egy-egy szál virág. Gyönyörű teremtések: az ókori Görögország ifjúkorában voltak ők is ifjak. Azt mondják, az volt a tökéletes szépség kora. A szobrász, aki arcukat és alakjukat megörökítette, oldalnézetben ábrázolta őket, amint lótuszvirágot nyújtanak egymásnak. A lótuszt hajdan szent növénynek tisztelték. Azt tartották, hogy aki kék vi- rágkelyhének illatát beleheli, az elfelejti az élet minden bú- ját-baját. A francia tudósokat erősen foglalkoztatta ez a márványtábla. Pergamenbe, borjú- és disznóbőrbe kötött sok-sok könyvet tanulmányoztak át, hogy megtudják, miért tart kezében virágot a két szép fiatal leány. De hiába dolgoztak szakadatlanul, úgy, hogy egészen beleizzadtak, belesápadtak a sok töprengésbe, képtelenek voltak rájönni a dolog nyitjára. FRANCE t/'éét'úL& Ami a tudósoknak nem sikerült, azt a kis Susanne egykettőre kitalálta. Édesapja egyszer elvitte őt a Louvre-ba, ahol éppen valami dolga volt. Susanne álmél- kodva nézte a kiállított ókori emlékeket. Látott régi istenszobrokat. Egyiknek karja, másiknak lába nem volt, harmadiknak a feje hiányzott. „Ejha _ gondolta magában -, ezek itt a felnőtt emberek babái! Amint látom, a felnőttek ugyanúgy eltörik a babáikat, mint a kislányok.” De amikor a két lány elé került, akik virágszálat tartottak a kezükben, csókot dobott feléjük, annyira megtetszettek neki. A papája azt kérdezte tőle:- Mit gondolsz, miért adnak ezek egymásnak virágot? Susanne rögtön megfelelt:- Szerencsét kívánnak egymás születésnapjára. Aztán kicsit elgondolkozott, és hozzátette:- Ugyanaznap van a születésnapjuk, egész egyforma nagyok mind a ketten, és virággal kedveskednek egymásnak. Úgy lenne helyes, ha a jó barátnők születésnapja mindig egybeesne. Susanne most távol van a Louvre-tól és a régi márványoktól. A madarak és virágok hazájában tanyázik. Vígan barangol a mezőn, a fák árnyékában, a tiszta tavaszi napsütésben. A rét füvében játszadozik, aminél nincs szebb játék. Eszébe jut, hogy ma van Jacqueline barátnőjének a születésnapja. Szed is mindjárt egy csokor virágot, elviszi Jacque- line-nak, s szép puszi kíséretében odaadja neki. Lányi Viktor fordítása A Hím LELKŰ FÉRFI (Kínai példabeszéd) Vöng, a kínai császár egyszer megkérdezte Cseng Hut:- Valakit ki kell jelölnöd a folyón túli, nyugati területek kormányzására. Kit javasolnál erre a tisztségre?- Cin Boliaót ajánlom. Ö megfelel erre a méltóságra - válaszolta Cseng Hu.- De hiszen ő halálos ellenséged - jegyezte meg a császár.- Felség, ön azt kérdezte, ki felelne meg a posztra és nem azt, ki a haragosom. A császár rövidesen kinevezte Cin Boliaót kormányzónak. Cin Boliao megtudakolta, ki ajánlotta őt az uralkodónak. Állították neki, hogy Cseng Hu. Elhatározta, hogy fölkeresi Cseng Hut. Meg is tette, és hízelgő hangon így szólt:- Ön nagylelkűen megbocsátotta vétkem, és beajánlott a császárnál. Engedje meg, hogy alázatosan bocsánatát kérjem!- Amikor az uralkodónak rólad beszéltem, az államügy volt, a haragom pedig személyes ügy - mondta Cseng Hu. -Az államügyet lezártam, és most a bosszún a sor! Fogta tegezét és nyilát belelőtte a hívatlan vendégbe. Erre az úgy elinalt, hogy soha többé nem látták! Hát ilyen ember volt Cseng Hu, a nemes lelkű férfi. Koday Berta fordítása
