Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)

1995-04-02 / 14. szám

A katolikus egyházon belül vita folyik a cölibátusról (pa­pi nőtlenségről). Lelkipászto­raink nemi élete más egyhá­zaknak is problémát jelent. A papok nemi életének problémája a katolikus egyház számára az 1139. évi lateráni zsinat óta hivatalosan nem léte­zik. Ugyanis ott döntöttek a papi nőtlenség bevezetéséről. Az elhallgatott problémák azonban tovább élnek és a papi fogadalommal az ember vele szü­letett biológiai sajátosságából nem vet­kőzhet ki. A People Weekly című ame­rikai hetilap idézi A. W. Richard Sipe volt szerzetes elmegyógyászt, aki hu­• Egyáltalán van-e magyarázat arra, miért üldözi önt saját egyháza csupán azért, mert a papi nőtlenség kérdésé­vel foglalkozik?- Aki a papi nőtlenség ellen hadako­zik, egyben az egyházi hatalomnak is kesztyűt dob. S ez az egyetlen dolog, amit nem szabadna tenni. Terjeszthet bármiféle hittudományi sületlensége­ket. A pap élhet asszonytársával mind­addig, amíg abból botrány nem kere­kedik. Lelki vigaszt nyújthat, ahogy akar, akár lélektelen kicsinyességgel is. Embereket kiebrudalhat az egyház kötelékéből, ahelyett, hogy megnyerné őket. Mindezt megteheti, sőt még ettől is többet. De soha meg ne kísérelje az egyház hatalmát veszélyeztetni, mert könnyen papi nyakára csapnak. A papi nőtlenségről a nemi önmeg­tartóztatás hamis jelszava alatt vitáz­nak. A valóságban a személyiség el­nyomásáról van szó. Akinek megtilt­ják, hogy szeressen, az már csak a hi­vatalának élhet. 0 Klerikusok című könyve a katoli­kus egyház legkeményebb, legterjedel­mesebb és legbeavatottabb bírálata az utolsó évtizedekben. A katolikus egy­ház valóban olyan siralmas állapot­ban van, mint Luther idején volt?- Bizonyos értelemben még rosszab­ban. Jézus bizonyára nem ilyennek képzelte. Az egyház 450 éven át kísé- relgeti a reformátorok elnémítását. Közben egyoldalúvá, magába zárkó­zottá vált. A 16. század derekán lezaj­lott tridenti zsinat óta arra alapozza lé­tét, hogy püspökei az objektív igazság hordozói és hivataluk évszázadok óta megingathatatlan. Amiért ezt kétségbe vontam, hadjáratot indítottak ellenem. szonöt éves gyakorlata idején mintegy ezer papi személyről gyűjtött adatokat. Közel a felük megszegte fogadalmát és csupán két százalékuk állt ellen minden kísértésnek. „A cölibátus az emberi szabadságjogok korlátozása ”, jelentet­te ki nemrég Robert Bethune belga ka­tolikus lelkipásztor, amiért nem miséz­hetett és nem végezhetett szertartásokat mindaddig, amíg nem gyakorol bűnbá­natot. Erre viszont aligha kerülhet sor, mert Bethune a templomban híveinek nyilvánosan is bejelentette, hogy meg­nősül. Nem csupán az egyén lázadozik. Eu­gen Drewermann teológus és pszichote- rapeuta már évek óta küzd a cölibátus és a katolikus egyház megcsontosodott ál­láspontja ellen. Nyíltan hirdeti: „A bibli­ában sehol nincs szó arról, hogy az em­bernek szex nélkül kellene élnie. A pap hogyan élheti bele magát hívei gondolko­dásába, bármennyire is közeli az számá­ra, ha neki a legemberibb érzés idegen?" A katolikus egyház látszatra rendít­hetetlen. Ugyanakkor (a People Weekly kozva leszögezi, hogy amíg 1965-ben az Egyesült Államokban a szigorú nemi önmegtartóztatást több mint 50 ezer papnövendék gyakorolta, 1990-ben szá­muk már hatezer alá csökkent. Amint arról a sajtó is beszámolt, 1993 augusz­tusában Madridban zajlott le a Nős Pa­pok Nemzetközi Szövetségének harma­dik kongresszusa, amelynek résztvevői zi államot szerette volna dinasztiává változtatni, ahol a tisztségek öröklőd­nek. Szándékát talán sikerült volna megvalósítania, ha nem lettek volna más gazdag római nemzetségek, ame­lyek szintén szívesen látták volna vala­melyik családtagjukat a pápai trónon, így a túl „termékeny” pápától megsza­badultak. BOTRÁNYOK című folyóirat szerint) számos esetben fizetett gyerektartást apává vált papjai­ért, igaz, csak azzal a feltétellel, hogy „botlásukról” híveik nem szereznek tu­domást. E célra állítólag „hivatalos” tit­kos alapot hoztak létre. Ezzel szemben azokat a papokat, akik becsületesebb­nek tartották vállalni az apaságot, az egyház kizárta soraiból. Anselm Forster német pap becsülete­sebbnek vélte vállalni két gyermekét és Gisela nevű anyjukat. Később mind a ketten beléptek a „Katolikus papok és asszonyaik társaságába", amelynek je­lenleg Németországban több mint nyolcszáz tagja van. Hasonló társasá­gok Európa más országaiban is létez­nek. Csehországban állítólag mintegy száz nős katolikus papot tartanak nyil­ván. 1993 májusában Prágában talál­koztak az osztrák és a cseh nős lelki- pásztorok és családjaik. Lényegesen nagyobb vihart kavar és nagy figyelmet kelt a cölibátussal szembeni ellenállás a hajthatatlan kato­likus bürokrácia fellegvárában, a Vati­kánban. Nagy sajtóvisszhangot váltott ki az eredetileg pápai trónra is esélyes magas rangú vatikáni tisztségviselő, Wolfgang Berk prelátus, aki harminchat éves korában megnősült. Az úgyszintén nős Alfons Kraus lelkipásztor, aki ugyancsak megnősült és lemondott egyházi karrierjéről, Az elesett angya­lért és A katolikus egyház és nős papjai címen megjelent két könyvében állítja, hogy megállapítása szerint a világ 400 ezer katolikus le|kipásztora közül mint­egy 80 ezer fordított hátat egyházi hiva­talának a cölibátus miatt. A People We­ekly című hetilap felmérésekre hivat­erélyesen követelték a Vatikántól a cö­libátus megszüntetését és a papok nősü­lésének intézményesítését. TÖBB ÉVSZÁZADOS KÜZDELEM a cölibátus ellen A cölibátus ellenzői évszázadok óta vívják küzdelmüket. Már VI. Sándor pápa meg akarta szüntetni. Ezzel gya­korlati dinasztiaalapítási kísérletet tett. Néhány gyermek apja volt és az egyhá­A papi nőtlenség ellen elsőként nyíltan Ulrich Zwingli lázadt fel, aki 1524 áprilisában házasságra lépett An­na Mayerrel, egy bíró özvegyével. Egy évvel később Martin Luther, a német reformáció megindítója, a kiátkozott szerzetes feleségül vett egy apácát, aki jövendő élettársa eltiltott írásainak elolvasása után szökött meg a kolos­torból. Megnősült Kálvin János fran­cia származású, fanatikus svájci refor­mátor is. Az első lázongókról szóló rideg ada­tok mögött a gyakran tragikus, de sok­szor boldog sorsok százai, sőt ezrei ját­szódtak le. A pozsonyi András-te- metőben látható a váraljai lelkész, Carl Scherz von Vaszój síremléke. Állítólag bátorsága miatt rendkívül közkedvelt volt, amiért a sors kegyeltje lett, mert a város történetében azon kevés pap közé tartozott, aki törvényesen megnősült. Amikor az 1848-as forradalmi esz­tendőben az újságban hír jelent meg a cölibátus megszüntetéséről, Scherz ki­használva a kedvező pillanatot, azonnal elment a kolostorba egy erzsébetrendi apácáért és megesküdött vele. Szerel­mük már diákkorukban kezdődött. Az esküvő utáni harmadik napon megérke­zett Rómából a pápai cáfolat. Csakhogy a házasságot már megkötötték. A hivatalos Vatikán mindmáig süket és hajthatatlan maradt a szerelem szép emberi megnyivánulásaival és a refor­mátorok követeléseivel szemben. A megkövesedett tanokkal szembeni egyedi szembeszegülésre a legszigo­rúbb büntetéssel válaszol. Nem kis „ér­deme” van ebben Jozef Ratzinger ér­seknek, a hatvannégy éves német kon­zervatív teológusnak, akit a vatikáni egyházi tanok hivatalának vezető posztján betöltött harmincöt év után II. János Pál pápa 1991-ben ismét meg­erősített tisztségében. Ugyanakkor Jo­aquin Navarro, a pápa szóvivője 1993 júliusában kénytelen volt bevallani, hogy „a nemiség túlságos hangsúlyo­zása a társadalomban az oka annak, hogy egyes papok megbecstelenítik az apácanövendékekef’. Ez a jelenség bi­zonyára olyan méreteket öltött (és eltit­kolásának lehetősége a hírközlő eszkö­zök ébersége folytán annyira lecsök­kent), hogy a pápa a Vatikán és az amerikai katolikus egyház képvi­selőiből kénytelen volt bizottságot ki­nevezni annak megállapítására, vajon a megtévedt apácanövendékek visszaté- ríthetők-e még az erkölcs útjára, vagy nem marad más megoldás, csak a kikö­zösítésük. A megoldás nem is egy­szerű, mivel „a szexualitás elburjánzá­sa olyan személyeknél is erkölcstelen magatartást válthat ki, akiknek erköl­csét hosszú éveken át keményen az erény kultuszának szellemében alakí­tották”, állítja J. Navarro pápai szó­vivő. Az Egyesült Államokban a kato­likus papok szexuális kihágásának mintegy négyszáz esetét tartjálcmyil- ván. Az aggódó pápa ezért fordult nyílt levéllel az amerikai püspökökhöz. Georg Carey anglikán püspök nézete szerint valamennyi egyháznak foglal­koznia kellene papjai nemi életének törvényesítésével. Amíg ezt elodázgat- ják vagy e jelenséget eltitkolják, egy­mást követik a botrányok. NŐS PAPOK EXTRA 1995. április 2.

Next

/
Thumbnails
Contents