Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-12 / 11. szám
1995. március 12. RIPORT Jó gáról — sokszemközt Csodavárások, vargabetűk Kezdetben van az elhatározás... a motiváció... összefutó-elmosódó kontúrokkal. A belső késztetés, az ÉN mélyén fakadó oksági meghatározottság jóval később tudatosul, ölt kézzelfoghatóbb alakot, illetve fogalmazódik meg napi cselekvésekre váltható jelrendszerben. Az Út, amíg a jóga életformává válik, mentális szintről beépül konkrét viselkedésünkbe, cselekvésmóddá „szelídül”, sokszor végeláthatat- lanul hosszúnak tűnik. Az indíttatásra ugyanis korántsem jellemző a filozófiai, erkölcsi-etikai háttérből kitörő-előbukkanó sugalmazás. Sokan az élet sűrűjében kutatva-keresgélve lelnek rá egy ösvényre, amelyről persze pontosan nem tudják, hová, merre vezet, ám bizalomkeltőnek, biztonságosnak tűnik. Még többen külső ösztönzésre cselekszenek: betegségükre keresnek gyógyírt, illetve a civilizációs ártalmak megelőzését tűzték éppen napirendre. A jóga számos érdeklődőnek egzotikus kalandot sugall, valami egészen rendkívülit, szokatlant. A középkorú ember időről időre „új életet” kezd - fölA nyelvhatár peremén élő zoboraljai magyarok közössége szigetet alkot a „szlovák tengerben”, szorongatja is őket a beolvadás veszélye. Ám hogy ne veszítsék el hitüket, hát múltidézéssel is bátorítják egymást. Ha nem táplálnák a régi gyökereket, a nyelvhatár tőlük jóval délebbre húzódna! Kedvvel csinálják, amit tesznek. A szőlőhegyként emlegetett és a borospincéiről híres Cserhát, meg a kisebb Po- rona alatt fekvő Pogrányban is ez történik. V. P. Gladky: Transzfiguráció (A szerk. archívuma) fegyverzi magát szakirodalommal és különböző kaliberű újévi, születésnapi fogadalmakkal... A „startvonalnál” tehát valóban tarka, sokszínű mezőny gyűlik össze, amelynek alapvetően fontos jellemzője az őszinte szándék, a pozitív előjelű irányváltás. Nos, a rajtpisztoly még nem dördült el... A célszalag sem látható, ám feltétlenül ajánlatos tudatosítani, hogy a terep nehéznek ígérkezik. És még valamit: a jógában ki-ki maga diktálja a „tempót”...! Mert itt és most fokozottan érvényes a „lassan járj, tovább érsz” ősi ködökbe búvó népi bölcsessége és hasonló gondolati töltésű párja: „aki sokat markol, keveset fog”. A jógával kísérletező kezdő számára legtöbbször az indokolatlan csodavárás okozhat komoly csalódást. A felfűtött remények rendszerint téves információkra vezethetők vissza. A csoda természetesen nem marad el (a csoda maga a jóga), viszont a hozzá vezető út nem szűkíthető le néhány attraktívnak minősíthető ászana (póz) helyes, esetleg kevésbé helyes elsajátítására. A jógagyakorlatokkal összefüggésben a nagy tekintélyű Yesudian mester is egyértelműen hangsúlyozta, hogy azok „csak felerészben felelnek meg az európai elképzelés szerinti »testgyakorlatoknak«, mert céljuk elsősorban a lélekerő s az életerő edzése, az akaraterő növelése. Ha ugyanis lelkűnkön, indulatainkon nem tudunk uralkodni, mit sem ér az egészséges életmód és testgyakorlás. Az indulatok, a nagy kedélyhullámzások lassanként éppúgy kikezdik, lerombolják egy atléta szervezetét is, mint az esőcseppek a sziklát. ” Végképp elmarad a „csoda”, ha súlyosan beteg embert tévesztenek meg (magyarul: csapnak be!) olyan tájékoztatással, hogy pl. endogén depresszióját hat héten belül, a tinédzser veleszületett asztmáját három hónapig tartó „intenzív” tanfolyamon gyógyítják meg (a „kezelés” ára hirdetésekben, szórólapokon mindenütt feltüntetve). Persze szót sem érdemelnének a jógából univerzális gyógyírt kreáló sarlatánok és kóklerek, ha nem maga az évezredek tapasztalataira támaszkodó tanítás és eszmerendszer veszítene hiteléből éppen azoknak a szemében, akiknek komoly segítséget, életre szóló támaszt adhatna. A jóga magasabb fokozataihoz is gyakran vezet az út vargabetűkön keresztül. Végeredményben vargabetű, ha diagnózissal a kezünkben iratkozunk be egy tanfolyamra. Az egészség, a betegség gyógyítása - legalábbis európai értelemben - a jógának nem központi témája. Kvétoslav Minarik, a neves cseh misztikus minderről a következőképpen vélekedik: „Az egészség kérdése a jógában nem elsőrendű. A jóga arra szolgál, hogy az embert mind testileg, mind lelkileg nemesítse, és minden gyötrelmet megszüntessen. Tekintettel erre az egészség, illetve betegség fogalma a jógában segítőtársként vagy akadályként merül fel a misztikus úton; annak ellenére, hogy az egészség az ember számára rendkívül fontos kérdés. ” Mindettől függetlenül a jóga nagy fontosságot tulajdonít a testnek, amely Vivekánanda szerint „... csupán a szellem külső burka, azt kell tennie, amit a szellem diktál. ” Ez persze nem akadályozza Mahárisit, hogy kijelentse: „Külső világod benső világod pontos tükörképe. A tökéletes test a tökéletes lélek hű hasonmása. ” Az igazi csoda várása fölemelő érzéssel tölthet meg, a vargabetű - legyen bár kitérő - sok-sok tanulsággal szolgálhat. Ha kell, hát várakozzunk, ha úgy hozza a sors, tegyünk kitérőket, ám ne veszítsük szem elől a belső késztetés szabta irányt! Polák Imre s4 tS tít&a A Loch Ness-i tó Skócia egyik legszebb tava. Talán nem a legcsodálatosabb, de minden bizonnyal a legrejtélyesebb. Köszönheti ezt annak a szörnynek, melynek léte ugyan nem bizonyított, mégis az egész világon ismert regényekből, képsorozatokból, talán már film is készült róla. A harmincöt kilométer hosszú és mintegy 300 méter mély tó eredetileg (réges-régen) a tenger része volt. A tó jobb oldalán az idő múlásával fokozatosan kialakuló szárazföld elzárta a tengertől. A tó mélyén nagy barlangok találhatók, amelyek azonban a mélység és a fura rétegződés miatt feltárhatatlanok. Hihetetlen, de a Loch Ness-i szörnyről az első írásos megemlékezés 565-ből származik. Szt. Adaman „Szent Columbus élete” című könyvében leírja, hogy részt vett egy ember temetésén, akit fürdőzés közben a tóban megharapott egy hatalmas állat, melynek elűzéséért aztán hőn imádkozott. A Loch Ness-i tó nagyon érdekes természeti képződmény. Igen sok látogató elmondta, hogy a tó partján állva, a víz felszínét kémlelve bizonyos mágikus érzés fogja el az embert. Feltételezhető, hogy az érzékeny embereknél a tó valóban bizonyos képzettársításokat hív elő, annyira felkorbácsolja képzeletüket a látvány. Ehhez nagyban hozzájárul az az ismeret, hogy a tóban valami igen rejtélyes lény lakozik. A múlt század végén újra felelevenedtek a találgatások a tóban lakozó rejtélyes élőlényről. Sorozatosan jelentkeztek a tanúk, akik saját szemükkel látták a szörnyet. 1880-ban Duncan McDonald búvár a tó nyugati részében hajóroncs után kutatott. Alig merült alá, máris jelzést adott társainak, hogy húzzák fel a mélyből. A parton ; nak, hogy a tó fenel békára hasonlító hal A Loch Ness-i sző tetett figyelemben ré ben. Rupert Gould \ megfigyelései alapjí könyvében összegez púpos szörny lakozi emelt vagy lehajtott: lanatra merül fel, ho; 1933 jelentős állt ben, abban az évber erdőt, és így a látog; vezőbb helyről csőt tós ekkor kapta leni tot. Ugyanebben az mezte. A Mackay h felszínén gyorsan m mában V alakú bar; kidudorodást láttak, kozást követően töt zett. A Loch Ness-i A község híressége, a hagyományőrző Szomolányi Ilonka, akit 63 évesen messzi környéken ismernek. Amikor betoppantam hozzájuk, 64 éves férjével, Szomolányi Andrással együtt kedvesen fogadtak. Rögvest megjegyeztem:- Ilonka nénit Pográny nótafájának tartják...- Nótagyökerének! - helyesbíti szavamat András. - A gyökér táplál, hiszen volt kitől tanulnia.- A mamám egészen nyolcvanhat éves koráig énekelt - mondja Ilonka. - Én nyolc-tíz éves koromban még a déd- öreganyámtól, Fodor Rozáliától is sok dalt tanultam - s ajkán máris ott a déd- mama egyik dala. Azután hozzáfűzi:- A balladákat is a mamától tanultam. Ha fellépünk, szólóban szoktam énekelni őket. Az egyik így kezdődik: „Mi történt a verebélyi határban, / ezernyolcszáz szeptemberének havában? / Szabó Julcsát /elküldték az asz- tóra, / véletlenül beleesett a dobba. / Mikor ezt a szeretője megtudta, /két kezét a magas égre kulcsolta: / Gépész uram, álljon meg a masina, / kit szerettem, beleesett a dobba... ” Ilonka néni jól emlékszik mindarra, amiről a mamája és dédöreganyja mesélt. A férfiak a régi időkben messzi földre jártak munkába, az Alföldre, sőt még tovább is, Baranyába is. Onnan is hoztak nótákat. Elmentek tavaszkor és őszkor jöttek vissza. Hoztak egy kis pénzt, s a gazda szekerén gabonát. Az asszonyok Peredre jártak kendert tilolni. Munkájukért egy batyu kidolgozott kendert kaptak. Fonáskor, fosztás- kor összejöttek az asszonyok, s ilyenkor sokat tanultak egymástól. Így képződött az az örökség, amelyet Szomolányi Ilonka már több évtizede lelkesen ápol. A Zobor- alján, a Csemadok jóvoltából, a hetvenes évek elején kezdődött a tudatos hagyományőrzés. A gyors asszimilálódási megfékezendő. Ilonka édesapjának valaha három hektár földje volt, de kényszerből beadta a közösbe. Ő ekkor már férjnél volt, az urával a szövetkezetben dolgozott: András sofőrködött, Ilonka a határba járt, de takarítónő is volt a vendéglőben. DolSzomolányi Ilonka Jobbról: Szomolányi Ilonka, akinek ajkáról Gímesen is szólt a dal goznia kellett, hogy felépíthessék saját fészküket.- Hatvankettőben kezdtem a falakat rakni - veszi át a szót András -, és hatvannégy nyarán behurcolkodtunk ide. Szomolányi András Pográn Sem az apámtól, sem az apósomtól nem kaptunk semmit, hiszen nekik sem volt, de besegítettek.- Később ideköltözött hozzánk a megözvegyült mamám. Amíg még élt, tizenegy évig, itt volt nálunk. Télen fosztottunk és morzsoltuk a kukoricát. Hetvenöt óta aztán már nem jártam sehová sem munkába, csak idehaza dolgoztam... Csak percekkel később értettem meg, miért is maradt odahaza: olyan elfoglaltságot talált magának, amihez több szabad időre volt szüksége:- Mi csak 1972-ben kezdtük szervezni a helyi folklórcsoportunkat, de a következő évben már Zselízen szerepeltünk a fonással. Először a geszteiek, Brath Margiték kezdték, de én azt mondtam akkor: próbáljuk meg, hátha nekünk is sikerül! A szervezésben Kiss Aladámé tanítónő, majd Dunajszky Gézáné, a magyar iskola igazgatója segített. 1975 óta én vezetem a hagyományőrző csoportunkat. Füzetbe írtam a régi szokásokat, dalokat; följegyeztük mindazt, ami nálunk újévtől kezdve történt, hogy sorra bemutathassuk a farsangolást, a régi lakodalmast, az aratást megelőző zsákfoltozást, a fonást, a tollfosz- tást, a lucázást vagy éppenséggel még a kenderöcselést is. A versenyeken is sokszor nyertünk. 1987- Apo&
