Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-03-12 / 11. szám
>nyban megkaptam a Csema- Hál’istennek mindmáig jól c, jó erős a csoportunk. A mai smigen ismerik a népdalokat, irtunkban szereplő hat fiúban t. ibbi években már hagyo- ált, hogy ők is tevékeny ré- foboraljai Kulturális Napok- yományőrző csoportjukat jól ;ész Dél-Szlovákiában, de be- gyarországot is. 1994 nyarán • harmadszor jártak Bécsben. í magyarok Szent István napi ín a régi lakodalmasukat mu- És decemberben szintén az városban szerepeltek a karikásokkal: ík élő szokás a karácsonyi djárás - mondja Ilonka. - A szokásból már csak a toll- :gyen... :g a szüret - teszi hozzá And- íz sem úgy van már, mint va- kor a nagyobb gazdáknál k az emberek, és borocskát dalolgattak. Víg volt az egész Ma mindenki elkülönül, szüretelnek a családok... Ti lyzetjelentés Szép emlékű szokás nóölés is. Összejött a rokon- ■ráztak és mulattak is. Volt, élig is elszórakoztak. Most l szűk család ül az asztalhoz, éni bólogat, igazat ad az urá- íja is: ikor a fiatalok is mások vol- mk az utcára, és énekeltünk. :e kihalt a falu. Nincs kará- ehemezés, nincs farsangolás, nincs fonás. A csoportunkkal ezért felelevenítjük a régi szokásokat, az iskolásgyerekekkel is újra megkedveltetjük a betlehemezést, és arra buzdítjuk az embereket, hogy ne hagyjuk veszni a mi régi szokásainkat! Szép a viseletűnk is. Csak az ünnepnapokon öltjük magunkra, s úgy megyünk a templomba is. Szomolányi Ilonka egyházi énekeket is dalolt, olykor kántor helyett még a temetéseken is. András viszont fúvós hangszeren játszik, a községi zenekar tagja. Még 1945- ben, tizenegy éves korában vették maguk közé a zenészek. A régi muzsikusok közül mára csak négyen maradtak: Szomolányi Andráson kívül Kiss Ferenc, Pindes Dominik és Turányi Antal.- Már hányszor azt mondtam, nincs tovább! - sóhajtott fel Ilonka. - Átvészeltem az infarktust is, de mégis megyünk, próbákat tartunk. Nem folytathattam volna, ha a férjem nem segít.- Nincsenek nagy igényeink, csak kettesben vagyunk - szólal meg András, ha már a ház körüli munkákra terelődött a szó. - Van egy kis földünk, szőlőnk, disznót meg baromfit is tartunk. Henteshez sem kell járnunk, hús mindig van a fagyasztóban. Nem panaszkodunk, noha vannak, akik nincsenek megelégedve. Egyvalami azonban nekem se tetszik. Az, amiről oly gyakran írnak az újságok. Minek ez a gyűlölködés?! Mi a szlovákokkal is megvagyunk, nem bántjuk egymást. A szomszédom is szlovák, magyar a felesége. Összejövünk, elszórakozunk, el- borozgatunk. Az viszont bosszant, hogy már a mi falunkban is sokan átáll- nak a szlovák nyelvre... Pogrányban is szükség van hát a hagyományőrzésre, a régi szokások éb- resztgetésére, a régi gyökerek és a magyarságtudat ápolására.- Büszkék vagyunk arra, amit csinálunk! - mondja Szomolányi Ilonka. - Ezzel erősítjük a zoboraljai magyarságot, ettől erősebb a hitünk. Ezért sem szabad abbahagynunk!.. Petrőci Bálint ~!IÍ inffmri imányó'rző csoport a zselízi fellépésük előtt Fotó: a szerző (2) és archívum tancvigadaiommal nyitóttá meg 130 esztendővel ezelőtt kapuit, hogy hosszú ideig a vígság otthona legyen. Neve is rendeltetésére utal: Vigadó. 1832-től ma már a harmadik épület áll ugyanazon a helyen ugyanezzel a céllal. Az első palotát ünnepségek, hangversenyek, bálok rendezésére Pollack Mihály építette, akinek ez, a Redout volt az első kiemelkedő pesti alkotása. Klasszicista stílusával harmonikusan illeszkedett a hajdani pesti Dunasor épületegyüttesébe. Termeiben a korabeli zenei élet számos kiválósága adott hangversenyt, Liszt Ferenc például több jótékonysági koncertet is tartott itt. Ma már azonban másról emlékezetes: a Redoutban nyílt meg az első népképviseleti országgyűlés. „A haza veszélyben van... ” - itt hangzott el Kossuth 1848. július 11-i híres beszéde. És igaza lett. Azt már nem tudni, ezért-e, avagy véletlenül, de 1849-ben az osztrák ágyúk rommá lőtték a Redoutot. Helyén, részben alapfalainak felhasználásával építette Feszi Frigyes a Pesti Vigadót. Elődjével ellentétben az 1865-ben elkészült épületet a korabeli közízlés éppúgy nem értette, mint a szakemberek. Ennek ellenére a Vigadó épülete a magyar romantikus építészet jelképévé vált. Az évek során számos nagy hírű művészt fogadott. Liszt Ferenc is hű maradt a helyhez, még a megnyitás évében itt mutatta be a Szent Erzsébet legendája című oratóriumát. A Vigadóban tartották Buda és Pest egyesítésének 50. évfordulóján azt az ünnepi hangversenyt, melyen Bartók, Kodály és Dohnányi ez alkalomra írt műveit mutatták be. A második világháborúban hasonló sorsra jutott, mint előde a szabadságharcban. Olyan súlyos károkat szenvedett, hogy helyreállításáról évekig vitáztak, végül különleges, egyedi építészeti alkotás volta és kultúrtörténeti jelentősége miatt helyreállították. Az eredeti alapján újjáépített Vigadó 1980. március 12-én nyílt meg újra. Megőrizte eredeti funkcióját is, természetesen a mai kor szélléMéry Gábor felvételei mének megfelelően. A fényes nagyteremben ugyan már nem rendeznek nagy táncvigadalmakat, de a Vigadó-beli hangversenyek ma is felejthetetlen élményt jelentenek. A hangversenyek és bálok mellett a Redoutban a Pesti Műegylet tartotta tárlatait, a Vigadó Galéria a Művészeti Alap kiállítóhelyisége. A Redout-üvegszalon bérletét Deák Ferenc ajánlására Hangi Márk kapta meg, akinek Kioszkja, bár szerény vendéglátóhely volt, a budapestiek kedvelt találkozóhelye lett. A Hangi-féle Kioszk hagyományaként a HungarHotels sörözőt nyitott a Vigadóban, amiről ugyanez már nemigen mondható el. Góg László \ rémülten mesélte társai- y kövön valamiféle óriásit látott. isan Nessie) megkülönböz- adunk 20-as és 30-as évei- 3 és 1933 között folytatott Loch Ness-i szörny című értté, hogy-hosszú nyakú, nely nagyon gyorsan, feledik, ritkán és csak egy pil- i eltűnjön a tó mélyében, egfigyelésének történetéészaki parton kivágták az atók egyaránt sokkal ked- :g a tavat. Hugh Gray fo- iosszú, vékony testű álla- colm Irvine már le is fil- ta, hogy a fodrozódó víz i lettek figyelmesek, nyo- tt. Ezt követően két nagy átsó nagyobb volt. E talál- mszáz szemtanú jelentke- rtója összesen 18 esetben látta a csodát. Rengeteg filmfelvétel és fénykép létezik a szörnyről, de valószínűleg a leghíresebb Robert Wilson ezredes 1934-ben készített felvétele. A Daily Mail is nagy szenzációként közölte akkoriban. Nagyon sokak legnagyobb sajnálatára tavaly tavasszal világgá kürtölték, hogy ez a felvétel csak egy ügyes hamisítvány volt. Nessie színes fotója 1977-ből származik, ez Anthony Shielse műve. Elég sok közvetett bizonyíték van arra, hogy a Loch Ness-i tóban valamiféle rejtélyes lény él. Már csak az az apróság van hátra, hogy megtudjuk, valójában mi is. A legnagyobb kétkedők szerint ezeken a felvételeken motorcsónakok, pofájukban fadarabbal úszó kutyák vagy bizarr farönkök láthatók. Mások szerint a vékony nyak nem más, mint az alámerülő vidra farka. Állításukat azzal támasztják alá, hogy a harmincas években háromméteres vidra élt a tóban. Olyan elméletek is napvilágot látttak, hogy a Loch Ness-i szörny valójában óriásangolna, kis halak raja, esetleg valamiféle hosszú nyakú, úszólábú ragadozók. A legutolsó, a titokimádók számára legérdekesebb állítás: Nessie a pleszioszaruszok utolsó képviselője Földünkön. Ez az őshüllőfajta vízben élt, halakkal táplálkozott, és leginkább óriáskígyóra emlékeztetett. Feltehetőleg a többi őshüllővel egyszerre halt ki. De hát, ki tudja? A Loch Ness-i tó már több „szörnyüldözést” megélt, sajnos valamennyi eredménytelen volt. 1969-ben speciális sárga tengeralattjáró vett részt a hadjáratban, 1987-ben több tucat hajó (a Deepscan hadműveletnek elnevezett akció), mind-mind eredménytelenül. így hát várható, hogy majd egy odavetődő turista fedezi fel a szörnyet. Talán éppen ön? Tavaly márciustól bárki a saját szakállára kutathat utána. 70 font sterling (majd 3 500 korona) befizetése ellenében 5 férőhelyes mini tengeralattjárón bárki Nessie keresésére indulhat. Az érdeklődés olyan nagy, hogy fel kell iratkozni a várakozók listájára. A több száz előfizető közül egy szerelmespár ezen a mini tengeralattjárón akar házasságot kötni. Arról, hogy Nessie lesz-e a tanú, még nem kaptunk hírt. (A Mlady svétből fordította: j-a) RIPORT 1995. március12. l/BSÚmap
