Vasárnap - családi magazin, 1995. január-július (28. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-01 / 1. szám
y~' szűk börtöncellába nem J—/ii V sok minden fér be. Legfeljebb két hűvös vaságy, egy hűvös asztal két székkel és egy hűvös pillantás. Ez utóbbinak tulajdonosa Max Boxer volt, egy tagbaszakadt, visszaeső bűnöző, áldozata pedig a vele szemben ülő sovány, csontos figura, akit John Alfának hívtak. Max már tizennyolcadszor ült, ezúttal nagyon kényelmesen. Összpontosított. Kopaszra borotvált fején izzadságcseppek jelentek meg, homlokán az erek, az arcát elcsúfító sebhely idegesen megrándult. Nyugtalanul vakargatta borostás állát, néha nagyot sóhajtott, s mindvégig kidülledt szemekkel bámulta a sakktáblát. John szinte mindenben ellentétje volt cellatársának. Fekete haját gondosan oldalra fésülte, keskeny bajuszt viselt, s olyan nyugodtan ült, mintha csak villamoson utazna. Frissen borotválkozott, amiről a cellában terjengő Nemcsip típusú arcszesz illata is tanúskodhatott.- Sakk! - mondta John. Max idegesen fújtatott.- Sakk? Miért éppen sakk? Miért mondják ilyenkor, hogy „SAKKK!?!” Ezzel csak felidegesítik szegény, jobb sorsra érdemes játékost! Miért nem mondják ilyenkor, hogy... Mondjuk azt, hogy „Szép időnk van, nemdebár?”- Ugyan, ugyan! Ne tereld el a figyelmet. A királyod veszélyben van - mondta John. - Le fog hullani a korona a fejéről!- Veszélyben? Miért lenne veszélyben?- Mert a futár rossz hírekkel érkezik, ha utoléri!- Ja - nyugodott meg a másik -, már azt hittem, hogy a börtönőr, hogy elvegye a sakkfigurákat.- Ezt már nem veheti el! Magántulajdon. JJány adag kenyeret kellett megvonni magamtól, míg összejött az alapanyag! S mennyit szobrászkodtam! Ezt még Mona Lisa de Vinci is megirigyelhetné!- Annak a Leó Nardónak a félje?- Az - bólintott Alfa. - De azt javaslom, hogy mentsd a királyod irháját! Hé! Ne tedd zsebre, nem így gondoltam! Lépj le vele! Jaj... ne a sakktábláról! Nem bukott meg az öreg, csak veszélyben van az élete! Most meg mit sírsz? Nem lesz semmi bántódása! Max szipogott.- Megígéred?- Megígérem!- De ha megkérhetlek, ne mondd azt, hogy „SAKKK!!!”, jó? Mondd helyette inkább, hogy „női bugyi!”, arra mindig felkapom a fejem, és jobban kezdek figyelni.- Jó, jó, csak lépj már! Jaj, ne a lábamra...! Max nehéz eset volt, s nem csak akkor, ha mérlegre állt. Úgy kellett vele bánni, mint a hímes tojással. Elég alkalom adódott, hogy John Alfa mindezt megtapasztalja! Max csuda érzékeny embernek született. Egyszer úgy sírt, mint egy csecsemő, máskor úgy nevetett, mint egy őszinte, szeretette méltó míg az hajlandó volt kitalált vagy valós történetekkel traktálni őt. Egészen addig kellett nyomni a szöveget, míg a cella másik végéből fel nem hangzott valami iszonyú bugyborékolással vegyített vasfűrészelés. Alfa ilyenkor pisszegett, cuppogott, ám hiába. Csak azt érte el, hogy Max hangosabb horkolási fázisba lépett. John ilyenkor vonítani kezdett, nyüszíelkezdte módszeresen a szájába tömni a sakkbábukat. Egy-egy nyelésnyi időt azért hagyott néha, de Alfa azon kérését, hogy hadd igyon közben egy-egy pohár vizet, lelketlenül elutasította.- Ha már megígértem - dünnyögte az óriás. - Ne legyen hiányérzeted!- Meg fogok hízni! - ellenkezett John. Max édesen röhögött.- Itt a királynő! Finom hölgy híréJÉGHIDEG SAKKPARTI gyermek. De legtöbbször durva, önző és gonosz megnyilvánulásaival keserítette meg a körülötte levők életét. Nem tudott veszíteni. Nem tudott beletörődni abba, hogy nem ő a legszebb, legjobb, legokosabb és legügyesebb ember ezen a bolygón. Talán ezért is lett belőle bűnöző.- John, ha megnyered, tudod, mi vár rád?! - mordult fel fenyegetően Max.-Mi?- Megetetem veled az egészet!- Jó, jó, nem fogom megnyerni. De most megint sakkhely... Izé. Női bugyi a helyzet.- így! - tapsikolt Max, és lépett.- De ez a bástyába kerül! - mondta John nyugodtan, és már nyúlt a bábuért. Ám cellatársa elkapta a kezét, és erősen megszorította.- Ne merészeld levenni a bástyámat!-De...- Nincs de. Hiszen még alig játszott szegény. Még fel sem ébredtek benne a katonák.- Infantilis vagy! - motyogta Alfa. - Vagy sakkozunk rendesen, vagy hagyjuk abba.- Hogy jön ide az infarktus? - kérdezte Max ártatlanul. - Jó, rendben van! - bólintott aztán békülékenyen, és jóízűen megette a bástyát. - Legközelebb tegyél bele egy kis húst is.- Hot doggal nem lehet sakkozni. Max nagyon szószátyár alak volt. Többek között. Állandóan a nőkről fecsegett, főleg egy Sandy Rondell nevű modellről, aki valaha az élettársa volt. Amíg meg nem unta, hogy Max több időt tölt „bent”, mint „kint”. De sűrűn emlegette kétes hírű lebujok buja pin- cémőit, piros lámpás házak fekete ha- risnyás lánykáit, s a pénzért mindenre kapható utcai pillangókat. Mígnem egyszer Alfa volt feleségének a neve is szóba került. Látva John eszelős pillantását, Max dobta a témát. Esténként mindenáron mesét akart hallani, s addig pofozta szegény Johnt, tett, mint a kutyák, de Max erre sem ébredt fel, legfeljebb a börtönőrök jelentették a felettesüknek, hogy a 2122- es rab nagyon nyugtalanul viselkedik éjszakánként, s nem ártana egy elmeorvossal összehozni, esetleg gyóntatópapért telefonálni. Max pocsékul játszott, ám mégis verhetetlen volt. Ha nem ő győzött, rendszerint addig püfölte Alfa fejét a sakktáblával, míg el nem fáradt. S mivel Mr. Boxer nem tartozott a fáradékony emberek közé, Alfa megszokta, hogy veszítenie kell. Később már nem is törődött az egésszel, halálos nyugalommal rakosgatta a bábukat, s csak arra összpontosított, miként veszítse el a játékot úgy, hogy az ne legyen feltűnő. Végül már kimondottan szórakoztatta az egész, s úgy örült egy-egy vereségének, mint mások a győzelemnek a sakk-világbajnokságon.- Női bugyi! - mondta diadalmasan Max. - Halványrózsaszín, áttetsző, csipkés. Alig egy falat - tette hozzá, s szemmel láthatólag csörgött a nyála. - Ilyet hordott Sandy is, de csak télen.- Klottgatya! - sóhajtott Alfa. Max döbbenten nézett rá.- Tessék???- Ha a „SAKK” helyett női bugyit mondunk, a „MATT” miért ne lehetne klottgatya?!?- Igaz, igaz - mormolta Boxer. - De egy pici baj azért mégis van az egész dologgal...- Ugyan mi?- Hogy megnyerted a játszmát. Alfa nagyot nyelt. Tényleg. Annyira el volt foglalva a gondolataival, hogy egészen egyszerűen, véletlenül mattot adott. A játéknak vége, Max pedig láthatóan ideges, mert nagyon rángató- dzik a szemöldöke.- Bocs - suttogta alig hallhatóan.- Nem történt semmi.. - sziszegte Max. - ...most fog történni...! Miután behemót testével leteperte a vézna Johnt, majd a gyomrára térdelt, ben áll, nem tudom, miért fuldokolsz? Ez meg itt a király! Kemény uralkodó, azt mondják róla. Nem is csoda, hiszen kenyérhéjból készült. Itt meg egy futár. No, ez gyorsan lefutott. A bástya? Utána egy kis lóhús... Itt a csikó! No, már csak a parasztok vannak hátra. Miután elkészült a töméssel, egy papírzsebkendőt nyújtott át Alfának.- Remélem, nem haragszol? - kérdezte, és összevonta a szemöldökét.- Nem, nem - motyogta Alfa, s közben arra gondolt, hogy miért nincs a keze ügyében egy ötkilós kalapács...- De mivel fogunk ezentúl sakkozni?- Készíthetsz egy új csapatot. Majd adok a kenyéradagomból.- Igazán nagylelkű vagy - mondta John. Max hatalmasat ásított, s a lócájára vetette magát.- Most pedig mesélhetnél valamit - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.- Már minden témából kifogytam - próbálta meg a vézna a lehetetlent.- Kipofozzam belőled?- Ah! - mondta gyorsan John. - Hogy is felejthettem el! Eszembe jutott néhány érdekes sztori.- Na látod! - mondta barátságosan a behemót. - Halljuk!- Amint már meséltem, mielőtt idekerültem, magánnyomozó voltam.- Igen! - gügyögte boldogan Max, mivel eszébe jutott néhány jópofa történet, amin nem aludt el annak idején. - Páratlanul merész fickó vagy! Nem ismer határokat a leleményességed. Hidd el, irigyellek! Aki ilyen bátor és talpraesett, mint te, annak könnyű az élete! Téged tényleg csak ahhoz az afrikai detektívhez lehet hasonlítani, ahhoz a... Sertlopni Holmész-hez.- Sherlock Holmes - igazította ki Alfa. - Egyébként angol volt.- Mondom, hogy afrikai... - dünnyögte Max bosszúsan, és hatalmasat, recsegőset ásított. MOLDOVA GYÖRGY Tatjána levele Ma már nehét volna kideríteni, hogy fordulhatott elő, hogy a „Frenyó Vilmos” közgazdasági technikum érettségi vizsgáin a kereskedelmi levelezés tételei közé egy irodalmi tétel keveredett: „Tatjána levele”. Véletlen szerencse folytán az osztály legjobb tanulója, Weis Klári húzta ki ezt a tételt. Az eminens először nem értette a feladatot, tévedésre természetesen nem gondolhatott, mert azt tudta, hogy a tételeket a tanárok állították össze és a tanárok sohasem tévednek. Klári szemüvege fölött összeráncolta a homlokát, elővette az Anyegin Eugént - segédkönyveket szabad volt használni -, a verses regényben kikereste Tatjána levelét és sietve átfutotta: Én írok Önnek - e lépéssel Mondhatok-e még egyebet? Ön — jól tudom — most megvetéssel Büntethet, sújthat engemet. De ha irántam kebelében Csak egyetlen szikrája kel A szánalomnak, nem hagy el... Klári még egyszer elolvasta a megfelelő szakaszt és felfogta a feladat lényegét: ezt a monológot át kell fogalmazni a kereskedelmi levelezés formai előírásainak megfelelően. Papírt fűzött a gépbe, és sietve írni kezdett. „Tárgy: Felkérés Kötés tárgya: Szerelem Ügyintéző nálunk: Tatjána Lárina Ügyintéző Önöknél Iktatási szám: 19/100 (Ezzel Klári azt jelezte, hogy a levél a XIX. században született). Kedves Anyegin Elvtárs! (Klári a pontosság kedvéért hozzátette: nyugati ügyfelekkel való levelezés esetén a »Tisztelt Anyegin Űr!« - megszólítási formulát kellene alkalmazni.) Van szerencsénk felajánlani Önöknek készletünkből 1, azaz egy darab kevéssé használt női szívet azonnali szállításra, anyakönyv-jóváírás- sal. Az üzlet lebonyolításánál készpénzfizetés nem jöhet számításba. Ajánlatunk alátámasztásaként legyen szabad megemlítenünk, hogy említett cikkünk iránt az Önök részéről többször is határozott érdeklődést tapasztaltunk. Az árucikk leírása és minőségi paraméterei: orosz- Irodánk a Rumli Streeet 46-ban volt. Ott lestük segédemmel. Bess Ary- val a telefonhívásokat. Alfa elmélázott.- Arany idők voltak. Amint segítségünket kérték valami különös ügyben, azonnal autóba vágódtunk, s a tetthelyre siettünk. Ary nagyon bátor fickó volt. Halált megvető bátorsággal csapta agyon az irodában a szemtelenül zümmögő legyeket, s óriási erőfeszítéssel küzdött a káros szenvedélyei ellen. Mint például a lóverseny. A lóversenyen már ezreket vesztett. Ugyanis, amíg a lovak futottak, ő kártyázott. Nem ismerte, csak a sakk szabályait, így nagyon nehezen ment neki. De küzdött! Nem adta fel!- Csak folytasd! - mondta Max, és a másik oldalára fordult.- Nem untatlak? - próbálkozott John.- Nem, egy cseppet sem.- Pedig igyekeztem...- Tessék?- Mondom, pedig igyekeztem, hogy Ary leszokjon a szenvedélyeiről, s mások is igyekeztek, hogy leszokjon az életéről. Mindig az útjában állt valakinek. Nemegyszer plasztikbonbont, szikrázós csokoládét, ciánkálival ízesített fagylaltot kaptunk ismeretlen „jóakaróinktól”. Vagy hasonló ínyencségeket. Hol egy géppisztolysorozat tette tönkre az idegzetünket, hol egy unalmas tévésorozat. Volt, hogy egy felszarvazott férj szétrúgta az ajtónkat, mert amikor megfigyeltük a feleségét, az velünk is megcsalta őt.- Kac, kac, kac - nevetett a behemót, és folyt a nyála.- Volt egy titkárnőnk, akire a papírmunkát bíztuk. Az ő feladata volt, hogy mindig legyen papír a mellékhelyiségben. És akkor még nem is említettem az egyik legfurcsább munkatársunkat. Ö eredetileg kőműves volt, s egy szép napon az építkezés egyik helyiségében gyanútlanul a nagydolgát végezte. A társai nem vették észre, és ráöntötték a betont. így lett ő a mi beépített emberünk. (Részlet az AB-ART Kiadónál rövidesen megjelenő Alfa felügyelő színre lép című krimiparódiából.) gyártmány, vérmeghajtásos, rendelkezik az előírásos kamrákkal, pitvarokkal és billentyűzettel, állaga: alig használt, garantáltan a kihordási idő első harmadában. Jótállási idő: negyven és ötven év között - a karbantartás gondosságának megfelelően, nagyobb és hirtelenebb terheléstől óvandó. Alkalmazási terület: elsősorban érzelmi viszonylatokban, egy külföldi szakértő szerint kiválóan megfelel a »hű nő és erényes jó anya« céljaira. Hazai és népi demokratikus relációban történő szervize nem megoldott, ha csere szükségessége merül fel, Barnard professzort ajánljuk, Fokvárosból. Nemleges válasz, vagy a szokásos határidőn belüli reagálás elmaradása esetén a jelzett szív rendelkezési joga visszaszáll ránk és ajánlatunkkal minden következmény nélkül visszaléphetünk. Meg kívánjuk jegyezni, hogy szóban forgó cikkünk más vállalatok, így a jó hírű Gremin cég figyelmét is felkeltette. De bízom Ön becsületében Kezesem ez s oltalmam nékem... Fogadja megkülönböztetett nagyrabecsülésünk kifejezését: Tatjána Lárina „Telephelyünkön, postabélyegző dátuma” Az érettségi bizottság egyöntetű dicsérettel fogadta Klári dolgozatát, sőt a lelkes magyartanár beküldte az „Élet és Irodalom” szerkesztőségébe, ott azonban túlságosan lírainak és csapongónak találták. PETŐFI SÁNDOR Ezrivel terem a fán a meggy Ezrivel terem a fán a Meggy... Feleségem van nekem csak Egy; De mikor még ez az egy is Sok! Eló'bb-utóbb sírba vinni Fog. Furcsa istenteremtése Ő! Reszketek, ha közelembe Jő. Megteszek mindent, amit csak Kér, Mégis mindig dorgálás a Bér. Már ilyesmit is gondoltam Én: Megverem... bírok vele, hisz Vén. De mikor a szemem közé Néz: Minden bátorságom odavész Három ízben volt már félig Holt: jaj istenem! be jó kedvem Volt. De az ördög sosem vitte El; Oly rósz hogy az ördögnek sem Kell. IRODALOM 1995. január 1. l/BSáfflSP
