Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-08 / 284. szám, péntek

6 ] ÚJSZÓ KULTURA - HIRDETES 1995. december 8. Felkészült-e a magyarság a 21. századra? Az 1989-es forradalom felké­születlenül érte a Szlovákiában élő magyarságot. Kiderült, hogy a szlovákiai magyarnak aposztro­fált társadalom és kultúra teljes egészében a mindenkori állam ki­szolgáltatottja. Az elmúlt öt-hat évben világossá vált, hogy folyói­rataink, intézményes kulturális hálózatunk abban a pillanatban összeomlik, ahogy az állam kivo­nul alóla. A helyzet mára olyan rossz, hogy a legtöbben - ki nyíltan, ki titokban - visszasírják azt az időt, amikor a központilag irányított állam pén­zéből és jóindulatából épült ki a csehszlovákiai magyar kultúra. Hogyan jutottunk idáig? Az ok egyszerű, csak nehéz res­telkedés nélkül kimondani: felké­születlenek voltunk. Készületle­nek szellemi, politikai és gazdasá­gi értelemben. Senki, vagy csak igen kevesen gondoltak arra, el­jön majd az idő, amikor a paterna­lista állam rendelete és pénze nélkül lehet és kell majd megszer­veznünk magunkat. Ráadásul fel­készületlenségünket kifogások­kal lepleztük, gyöngeségeinket, határozatlanságunkat önámítás­sal kompenzáltuk. Szomorú pél­da, ahogy íróink 1989 előtt mon­dogatták: a szocialista diktatúra miatt csak a fióknak írhatnak. S amikor 1989-ben megcsörrent a kulcs, s kinyíltak végre a rejtekhe­lyek, a kíváncsi kéz határozatla­nul kapirgált a fiókok üres fene­kén, csak port markolt, irodalmi alkotásokat nem. Nemzeti létünk legfontosabb szegmense, az iskolaügy is szo­morú állapotban van. Az oktatás fejlesztése leállt, tiszta pedagógi­ai eszmékről ma csak néhány megszállott hivatásszerető be­szél, azt is csak suttogva, fű alatt, nehogy tébolyodottnak nézzék. A Szlovákiában élő magyarság jóin­dulatú, de elfásult és kiszolgált pedagógusgárdával indul neki a kibernetika és génsebészet 21. századi útvesztőinek. Ha a folya­matok a jelenlégi tempóban ha­ladnak tovább, a Szlovák Köztár­saság területén élő magyarság belátható, ismétlem: belátható időn belül eltűnik, beolvad, felszí­vódik, elköltözik, vagy egyszerűen fokozatosan kiköltözik a csendes temetőkbe. Sebezhetők vagyunk, gyakorlatilag egy rosszindulatú, hatalmi tollvonással meg lehet szüntetni a kultúránkat. Hogyan jutottunk idáig? A felkészületlenség, a prog­ramnélküliség vezetett ide. Most megint készülni kellene. Tanul­tunké a múltból? Felkészült-e a magyarság a 21. századra? Ké­szül-e egyáltalán? Tudatosítják-e a magyar értelmiség képviselői, hogy a huszadik század utolsó két évtizedében ismét meglódult a világ, s most dől el: felzárkó­zunk® a civilizált, informatizált, demokratikus, ezért gazdag or­szágok közé, vagy egy leszünk a Föld bolygó elmaradott, éhező nemzetei közül? Elgondolkodott­e a Szlovákiában élő magyar értel­miség azon, hogy szükség van egy olyan hosszú távú programra, amely feltérképezi a Szlovákiá­ban élő magyarság adott helyze­tét, megjelöli a beteg pontokat, aztán tudatos, kitartó munkával felkészíti nemzetrészünket a 21. századra? Gondolt-e, gondol-e va­laki erre? S ha igen, vannak-e ter­vek arra, miként várjuk az új évez­redet? A magyarság több szempont­ból is megosztott nép. Tizenöt mil­liós magyar családunk tagjai nemcsak területileg különülnek el egymástól, hanem szellemiek­ben is. A kontinensek és az állam­határok távolsága fizikai tény ugyan, de a fizikai távolság vi­szonylag könnyen leküzdhető. Sokkal nehezebb áthidalni a gon­dolatok, még pontosabban a gon­dolatnélküliség távolságát; régen tép minket a balsors, a belső tor­zsalkodás, a testvérmarakodás fenevadja. Költőink jól tudják, a késhegyre menő veszekedések általában egy csupor kifutott tej fölött zajlanak, miközben a fülelő szomszédok jót röhögnek a mar­kukba. Föl kell tennünk a kérdést: Az egymás ellen acsarkodó politikai csoportok közül ki veszi észre ha­marább, hogy nem aranyos to­rony tetején áll, de roggyant va­kondtúráson? A magyarság - rég­óta tudjuk - megosztható. A ma­gyarságtudat azonban: oszthatat­lan. A Szlovákiában élő magyar értelmiségnek óriási felelőssége van a kulturális hovatartozás, a tradíciókat el nem feledő együtt­gondolkodás megtartásában. Ha az értelmiség nem meri vallani a nemzettudat fontosságát, ho­gyan várható el a hétköznapok egyszerű embereitől, hogy szem­lesütés nélkül, öntudattal és büszkén vállalják nemzetüket? Bizonyos értelemben el kell felej­tenünk, hogy kisebbség vagyunk. A világon néhány góliátnemzetet kivéve mindenki kisebbségben van valakivel szemben. Felejtsük el a kisebbség fogal­mát is. Nemzet vagyunk, vagy nemzetrész, esetleg egyszerűen csak polgárok, akik régiónként, falvanként, városonként önszer­vezéses alapon megszervezik magukat, házat és hazát építe­nek. Kell, hogyne kellene mindeh­hez az államhatalom jóindulata. Ez a jóidulat ma hiányzik. És hi­ányzik a pénz is. Pedig a legfon­tosabbak nem ezek. Semmiféle nemzettudat, semmiféle oktatás, semmiféle kulturális intézmény nem létezhet határozott, öntuda­tos, becsületesen dolgozó polgá­rok nélkül. Semmilyen szakma, semmi­lyen tudomány nem képzelhető el modern, állandóan fejlődő szak­értelem szakértelem nélkül. Szorul, egyre szűkül a hurok: az emberiség egyre kisebb, egyre talpalatnyibb helyre szorul össze a Földön. Képletesen értve: Euró­pában hamarosan lehetetlen lesz úgy moccanni, lépni, hogy ne üt­köznénk másba, valakibe. Az európai egyesülés folyama­ta megtorpant, vagy lehet hogy csak lelassult, de semmiképpen sem állt le. Ha nem képes egyesí­teni a művészet és a kultúra,' egyesít minket majd a pénz, a tőke, az országok anyagi haszna, így vagy úgy, előbb vagy utóbb, a határokkal szétszabdalt Európa­kontinens hamarosan egységes Európa-ország lesz. A modern Eu­rópában nem szabad teret adni a gőgös hatalmi arroganciának. De nincs hitele, nincs jövője annak a népnek sem, amely nem képes átlépni saját árnyékát, amely bo­lyong az állandó önsajnálat lila ködében. Hogy méltó tagjai lehes­sünk az Európa-családnak, öntu­datunkhoz, nemzettudatunkhoz párosuljon európai türelem, Szent-Ágostoni türelem. Fordul­junk türelemmel a szomszéd nép, a szomszéd nyelv, a másság, az elesettség, a szükséget szen­vedők felé; de legyünk kíméletle­nül türelmetlenek a türelmetlen­séggel, a melldöngetéssel, a rafi­nált félrevezetésekkel szemben. (1995. november 18.) TÓTH LAJOS Az anyanyelv hete A Csemadok Galántai Területi Választmánya és az SZMPSZ já­rási bizottsága december 7-17­e között rendezi az ANYANYELV HETE rendezvénysorozatát, melynek műsora: december 9. (szombat), 9.00: Anya nyelvi szeminárium. Előadók: Lanstyák István, Gyur­gyík László, Popély Gyula. Házi­gazda: Szarka László történész, vendégek: Kolczonay Katalin, az Anyanyelvi konferencia elnöke, Fazekas József, a Kalligram igazgatója. (Helyszín: Galánta, reneszánsz kastély.) december 11. (hétfő), 9.00: Versmondó fesztivál, december 12. (kedd), 9.00: Mese- és prózamondó fesztivál, december 13. (szerda), 9.00: Anyanyelvi vetélkedő. december 16. (szombat), 16.00: Koszorúzási ünnepség Kodály Zoltán emlékművénél (Galánta, városi park). KISALLATTENYESZOK, FIGYELEM! KORPAVÁSÁRLÁSI AKCIÓ A GÚTAI MALOMBAN 1995. DECEMBER 1-TŐL 1996. JANUÁR 31-IG NAGYON ELŐNYÖS ÁRON VÁSÁROLHATNAK KORPÁT HASZNALJAK Kl EZT A LEHETOSEGET! SZAMOLJANAK! MEGERI! Érdeklődni lehet a 0819/941 135-ös és a 942 482-es telefonszámon. A marcelházi példa Mint arról lapunkban is hírt adtunk, a közelmúltban Marcel­házán tartott Baróti Szabó Dávid Napok alkalmából a köz­ség önkormányzata úgy döntött, díszpolgárt választ a falu­nak. Az ünnepi ülésen Dr. Zalabai Zsigmond egyetemi okta­tó, Irodalomkritikus vehette át a díszpolgárságról szóló ok­levelet és az emlékplakettet. munkásságomat Fábry Zoltán Díjjal is jutalmazták, de ez a díszpolgárság valami egészen más. Ez a díj nem a „szakma", az irodalomtörténeti élet felső régióiból jött, hanem, ha úgy tetszik, alulról jövő, spontán kezdeményezésről van szó, egy mikrotársadalom megbecsülé­séről. Az olvasó nép okos gyüle­kezetének visszajelzéséről. Mert az elmúlt huszonöt év alatt több száz író-olvasó talál­kozón részt vettem, tehát van némi fogalmam az olvasói visszajelzésekről, úgy érzem, a népben, nemzetben való gon­dolkodásnak, sokak vélemé­nyével ellentétben, mégis van táptalaja. - „Az olvasó nép okos gyüle­kezete" kifejezés mögött nyil­ván az áll, amit Gál László pol­gármester az ünnepségen el­mondott, amikor méltatva munkásságodat, „megindokol­ta" a díszpolgárság jogosságát, azaz, hogy ezt az elismerést két és fél évtizedes írói-közírói te­vékenységedén, közéleti sze­repvállalásaidén (Csemadok­tevékenység, tudományszerve­zés, Szenczi Molnár Alapít­vány), a nyelv ápolásában, a szülőföld irodalmának feltárá­sában, helytörténeti munkák alkotásában szerzett érdemei­dért ítéli oda Marcelháza... - Elsősorban, persze, a Szenczi Molnár Albertről írt munkámért, a Jer, magyar lan­tom című könyvért és a Mit ér a nyelvünk, ha magyar című kö­tet összeállításának kapcsán gondoltak rám. S nem véletlen, hogy éppen a marcelháziak, hi­szen tudjuk, s a sajtó útján az egész magyar közösség, de a Kárpát-medencén túl a világ egész magyarsága, sőt az egész világ tudomást szerezhe­tett Marcelháza becsületes ki­állásáról a táblatörvény idején, amikor ez a község megmutat­ta, hogy az otthont, a jogot, az anyanyelvet védeni kell a hata­lom mesterkedéseivel szem­Archív felvétel A marcelházi polgárok ne­mes gesztusa sokak számára talán nem bír különösebb je­lentőséggel. Pedig a rendszer­váltás hat éve alatt ez az első eset (sőt, talán nemzetiségi lé­tünk hét évtizede alatt sem ta­lálnánk hasonló példát), hogy egy alkotó embert ilyen megbe­csülés érjen, ráadásul nem is a szűkebb pátriája, szülővárosa­faluja, hanem egy más tájegy­ség „fogadja fiává". - Hogyan fogadta, milyen ér­zéssel könyvelte el a tényt, hogy ettől fogva Marcelháza képviselői testületében a he­lye, s teljes szavazati joggal ve­het részt egy nagyközség ügyei­nek eldöntésében? - kérdez­tük Zalabai Zsigmondot. - Természetesen nagyon meghatódtam, hogy ez a meg­tisztelő - és nemcsak jogokkal, de természetesen kötelessé­gekkel is járó - elismerés elsőként nekem jutott osztály­részül, hiszen, ha jól tudom, ezt a nemes kezdeményezést to­vább akarja folytatni Marcelhá­za. Azaz, minden évben válasz­tani szándékoznak egy díszpol­gárt. Hogy én lehettem az első, végtelenül jólesett. Nagy erköl­csi megbecsülésnek tartom ezt a díjat, kitüntetést. Volt részem hasonlókban, hiszen kétszer kaptam Madách Imre Díjat, ben. Ezért is örülök kétszere­sen ennek a gesztusnak, hi­szen az odafigyelés nem volt egyoldalú; lélekben én is velük voltam ebben a kiállásban. A Mit ér a nyelvünk, ha magyar összeállításnak a legdrámaibb vonulatát éppen azok az írások alkotják, amelyek Marcelháza említett hősies kiállásának a dokumentumai, számadáskép­pen gyermekeinknek, okulásul unokáinknak, hogy Marcelhá­zán - de nemcsak ott, hanem Pozsonytól Királyhelmecig se­hol, ahol testvéreink élnek - ne haljon ki a magyar szó. Örülök, hogy íróként-szerkesztőként módomban állt a marcelházi krónika eme nevezetes fejeze­tét az olvasók elé tárni. S szól­nom kell arról is, hogy Marcel­háza önkormányzata a szülőföld múltjának megisme­résében, az önismerethez szük­séges hagyománymentésnek a szellemében a Komárom kör­nyéki önkormányzatok közül a legnagyobb támogatást nyújtot­ta - mind erkölcsi, mind anyagi értelemben - a Baróti-kötet megjelenéséhez, terjesztésé­hez. Az atomizáltság állapotá­ban, amikor „poriunk, mint a szikla", példaadó ez a bajban levő magyar könyvkiadásnak nyújtott segítség. * * * A mercelházi példa, remél­jük, nem marad példátlanul egyedül. Hiszen az összetarto­zásnak, egymás megbecsülé­sének másutt is lehetne gesz­tusértéke. A Csallóköztől a Bod­rogközig terjedő régióban min­den tájegységnek vannak alko­tói, tudósok, művészek, közéle­ti személyiségek, akiknek alko­tó munkássága, népnevelő, nemzetmentő tevékenysége szintén méltó lenne a hasonló megbecsülésre. A demokratikus társadalom­ban az alulról jövő, civil polgári kezdeményezések még a ve­lünk szemben agresszív hata­lom ellenében is megvalósítha­tók, elvileg tehát nincs akadá­lya, hogy hasonló díjazásokra, kitüntetésekre kerülhessen sor. Talán éppen jövőre, amikor honfoglalásunk 1100-ik évfor­dulóját ünnepeljük. KÖVESDI KÁROLY Hangverseny A Csemadok Galántai T. V. és városi szervezete, a Galántai VMK-val közösen december 17­én vasárnap 16.00 órakor a VMK színháztermében ünnepi karácsonyi hangversenyt ren­dez, melyen a magyar alapisko­la gyermekkara, a magyar gim­názium leánykara és a Kodály Zoltán Daloskör mellett fellép a Ghýmes népzenei együttes. MT 8-070 KISTRAKTORT ÁRENGEDMÉNNYEL 1995-ben sok tartozékkal kínál az ALFA CONEX Rimaszombat s 0866/26 802, fax: 28190 \ VK-1193/l Hideg- és meleghengerelt acéllemezek, fekete acélcsövek akciós áron kaphatók a FE.MAD Kft.-nél amíg a készlet tart! Cím: FE-MAD- s.r.o. Obchodná 1 946 55 Pribeta Tel./fax: 0818/93133 93155 VK-1170/B Hirdetésfelvétel magánszemélyektől: Kassa, Kovács u. 25 tel: 095/6228 639 Magyar Tanítási Nyelvű Szakmunkásképző Magániskola Várkony értesíti az alapiskolák végzős tanulóit, hogy 1996/97-es iskolaévben a következő szakokat nyitja: • FÉRFI ÉS NŐI SZABÓ • FODRÁSZ • BÚTORASZTALOS • AUTÓSZERELŐ • CUKRÁSZ. Tel: 0709/52 03 59 VK-1215 ECOLEDER, obchodná spol. s r.o. 040 01 KOŠICE, Stará pracháreň 1 (pri Hornáde) Felvásárolunk: a) vizes sózással tartósított szarvasmarha- és borjú bőröket, b) szárított bőröket: nyúlbőrt, mezeinyúlbőrt, kecskebőrt, kecskegidabőrt, - vadprémeket: vízipatkány-, hörcsög-, görény-, menyét-, macska-, vörösróka- és nutriagereznát, - cserzésre alkalmas vadbőröket: őzbőrt, szarvasbőrt. Nyitva tartás: 7.30-tól 15-ig Telefon: 095/760 302, 760 303 Fax. 095/762 310 VK-1208

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents