Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-30 / 301. szám, szombat

30 \ ÚJ SZÓ SPORT 1995. december 18. Bettega elégedetlen Halványabban szerepel az olasz labdarúgás elit csapata, a Juventus, mint ahogy vezetői szeretnék. A Bajnokok Ligájában való remeklés ellenére a bajnokságban nem túl meggyőző az „Öreg Hölgy" teljesítménye. A torinóiak a legutóbbi fordulóban például hazai pályán szenvedtek vereséget Most Roberto Bettega, az itáliai futball és a Juve egykori csillaga, a klub jelenlegi elnökhelyettese hallatta hangját: - Egyértelműen krízisben vagyunk. Számomra a Juventus több, mint egy csapat. Én imádtam a klubot, de úgy érzem, ma már néhányan csakis a pénzért játszanak, és nem viselik szívükön az együttes sorsát... Címvédésre készül a futómatuzsálem Valószínűleg a világ legidősebb aktív sportolója a 92 éves német Alfred Althaus. A veterán futó legutóbb a Buffalóban rendezett szenior-világbajnokságon nyert 5000 és 10 000 méteren. Althaus célja nem más, mint hogy az 1997es durbani vb-n megvédje címét. Gyűjteményét egyébként már 12 veteránversenyen szerzett aranyérem díszíti. - Önmegtartóztató életmódot folytatok, de nem vagyok vegetáriánus. Igaz, nem szeretem a húst, inkább az édességet kedvelem, és szívesen megiszom néha egy-egy pohár bort is - nyilatkozta Althaus, aki hetente kétszer edz, s ilyen alkalmakkor 8-12 kilométert fut. Az idős sportoló legnagyobb bánata, hogy lassan „elfogynak" a vetélytársai. Legutóbb, Buffalóban például a 6000 résztvevő közül mindössze hét volt 90 évnél idősebb. így történhetett meg, hogy Althaus kategóriájában fölényesen nyerte a 10 000 méteres számot, a második helyezett japán futóra 21(1) percet vert. MILYEN VOLT AZ ATLÉTIKA ÉVE? Tizenkét világcsúcs született 1995-ben A kubai Ivan Pedroso így örült a 896 cm-es világcsúcsának. végén pedig az ausztrál Emma George hívta fel magára a figyelmet, jelenleg ő a légtér úrnője 428 centiméterrel. Női kalapácsvetésben a román Mihaela Melinte után az orosz Olga Kuzenkova két rekordjavítása következett, a második, 68,16 méter a fennálló csúcs. A férfiaknál 1500 (Noureddine Morceli, algériai - 3:27,37), 2000 (Morceli - 4:47,88), 3000 m akadály (Moses Kiptanui, kenyai - 7:59,18), 5000 (Kiptanui - 12:55,30, Haile Gebrseiassie, etióp - 12:44,39) és 10 000 (Gebrseiassie - 26:43,53) méteren is fantasztikus új világcsúcsok születtek. A lista élére mégis az év atlétájának választott Jonathan Edwards teljesítménye kívánkozik, aki háromszori!) szárnyalta túl a férfi hármasugrásban a földkerekség legjobbját (17,98; 18,16; 18,29). A nőknél még 1000 (Maria Mutola, mozambiki - 2:29,34), 5000 (Fernanda Ribeiro, portugál - 14:36,45) méteren, 400 m gáton (Kim Batten, amerikai - 52,61) és hármasugrásban (Inyessza Kravec, ukrán 15,50) írták át a toplistát. Kiugró eredményekben tehát nem volt hiány, ezek közé tartozik Michael Johnson fantasztikus teljesítménye. Az amerikai vágtázó 200 méteren tizenegy, 400 méteren pedig kilenc viadalt nyert idén, és mindkét távon veretlen maradt. Ugyanezt mondhatja el magáról Noureddine Morceli, aki 1500 méteren és 1 mérföldön tízből tízszer, valamint a hármasugró Jonathan (T

A SR-felvétel) Edwards, aki 14-ből 14 versenyen nem talált legyőzőre. Ugyancsak tiszteletet érdemlő a kubai Ivan Pedroso előadás-sorozata (ismert, továbbra is nyílt a kérdés, vajon Sestrierében elért 896 centiméteres eredménye világcsúcs-e, vagy sem), ő 26 viadalon indult az idén, és 25-ször győzött. A nőknél Gail Devers mondhatja el magáról, hogy verhetetlen volt ebben az esztendőben, mind a nyolc versenyén elsőként érkezett célba. Nem véletlenül választották azonban az év atlétanőjének honfitársát, Gwen Torrence-t: 100 méteren öt versenye közül csak egy alkalommal nem nyert, amikor Tokióban megsérült. Kétszázon 14szer állt rajthoz, és 12-szer övé lett az első hely. (MTI) Pénz, nő, bor, nótázás... Semmi mást nem szeret? Sanchez is adóügybe keveredik? Rendben. Mivel nehéz gyermekkora volt, csak sárga lapot kap. Úgy tűnik, mintha a teniszcsillagok nem volnának túl járatosak adóügyekben. Steffi Graf után most a spanyol Arantxa SanchezVicariónak gyűlt meg a baja a hatóságokkal. A spanyol pénzügyminisztérium ugyanis vizsgálatot indított a katalán teniszezőnő ellen, mivel alapos a gyanú, hogy a játékos a közismert „adóparadicsomba", Andorrába menekítette a pénzét az államkincstár elől. Sanchezék nyilván azt a rendelkezést próbálták kihasználni, amely lehetőséget ad az állampolgároknak jövedelmük külföldön történő elhelyezésére, ha az adófizető az évnek több mint a felét a határokon kívül tölti. - Mivel egész évben versenyekről versenyekre járunk, bőven eleget tettünk a száznyolcvanhárom napos feltételnek - nyilatkozta a játékos menedzsere. Igen ám, de a hivatalos szervek nem fogadják el az érvelést: - A törvényben az is benne van, hogy ezt az időszakot egy országban kell letölteni, így a különböző helyekre való utazgatások esetén a határozat nem érvényes mondta egy meg nem nevezett pénzügyminisztériumi hivatalnok. Kérdés, mit felel erre a katalán hölgy... (MTI) Ünnepélyes kezdőrúgás... PRIMO NEBIOLO, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) elnöke még az esztendő első napjaiban úgy nyilatkozott, hogy 1995 az atlétika éve lesz. Visszatekintve helytállónak tűnik az IAAF első emberének megállapítása, hiszen a sportok királynője idén fantasztikus eredményekkel kápráztatta el hódolóit. Az idei esztendő legnagyobb atlétikai eseménye természetesen az augusztusi, Göteborgban rendezett világbajnokság volt. Ez a verseny tükrözi legjobban, hogy az atlétika egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. A svéd fővárosban rekordmezőny, 191 ország 1804 atlétája indult. Amíg az első két vb-n 1414, addig 1991-ben 16, 1993ban pedig 20 ország versenyzői nyertek aranyérmet. A göteborgi világbajnokságon 24-re emelkedett a győztes nemzetek száma, közöttük Bahama, Fehéroroszország, Kanada, Dánia és Szíria első alkalommal nyert aranyérmet. Összesen 43 ország atlétái állhattak fel a dobogóra. A göteborgi vb egyik legnagyobb fegyverténye az is, hogy a 314 doppingellenőrzés mindegyike negatív eredményt hozott. A világbajnokságon három világcsúcs született, az év során pedig összesen 12 számban dőlt meg a rekord szabadtéren. A női rúdugrásban és a női kalapácsvetésben egymást követték a rekordok. A rúdugróknál a kínai Szun Cai-jun kezdte a csúcsgyártást, majd a cseh Daniela Bártová jeleskedett, aki többek között a Salgótarjáni Ugrógálán is világcsúcsot ért el (422). Az év Gwen Torrence-nek volt mit ünnepelnie 1995-ben. A Gazzetta dello Sport ankétján ő lett az év legjobb női sportolója. (Fotó: Prikler László) Itt írja alá, hogy a meccs folyamán tiszteletben tartja az emberi jogokat. Fogadalom az új év küszöbén... A szerző „És később borogatni kellett a labdát" című, évek óta kiadót nem talált könyvéből. Én, Buffalo Pityu jobbhátvéd, az új esztendő küszöbén ünnepélyesen fogadom, hogy új életet kívánok kezdeni. Ez nem kis dolog tőlem, s hogy komolyan gondolom az egészet, írásba is foglalom. Az új életet közvetlenül holnapután reggel kezdem el. Azzal, hogy egészen korán, kakasszóra kelek. A cél érdekében sikerült beszereznem a piacon egy japán törpekakast, s azt majd odateszem az éjjeliszekrényre. Ha kukorékol, azonnal kiugróm az ágyból, s iszkiri, rohanok ki a pályára, beletemetkezem az edzésmunkába. A foglalkozáson rengeteget futok, jól megizzadok, s amikor a többiek már befejezik a kötelező gyakorlatozást, én még maradok. Megkérem az éjjeliőrt, hogy dobálja vissza a labdákat, én pedig kapura rugdalok. Akkor hagyom csak abba, amikor szaggatni kezd a vádlim, és izomlázat kap Gerzson bácsi. Az éjjeliőr. Ekkor pihenek egy keveset, majd lecserélem az öreget a fűtővel. Ő egyébként is kisportoltabb, mint elődje, s nem kínozza a köszvény. Sötétedés után sietek haza, megiszom egy liter tejet. Nem sört, bort, meg pálinkát. Tejet. Mert a tej élet, erő, egészség, meg ilyesmik. A bajnoki meccseken is más leszek, mint régen. Nem ácsorgok, nem sétafikálok, hanem rohanok, mint a nyúl. És udvarias is leszek, meg kíméletes. Nem rúgom unos-untalan sípcsonton a csatárokat, nem talpalok beléjük, nem csípek az oldalukba, nem állok a lábukra a szögletnél. Nem vitatkozom a bíróval sem, ha netán megad egy-egy lesgólt, sőt, inkább vigasztalom azzal, hogy a lónak is négy lába van, mégis belebotianak. Továbbá nem követelődzöm, s ha úgy érzem, nem tettem meg mindent a győzelemért, nem veszem fel a prémiumot. Sajnos problémák adódtak az új élet kezdetén. A kakast ugyan odatettem az ágy mellé, amikor kukorékolt, ki is ugrottam. De mivel fél négy volt csupán, fejbedobtam a szóban forgó tarajost egy tornacipővel. Ettől elalélt, s reggel én keltettem fel őt. Fél 11-kor. Később kimentem a pályára, az edzés előtt eldöntöttem, még egy kicsit kint maradok túlórázni, ám a tréner a foglalkozás befejezése előtt beküldött az öltözőbe, mondván, ott kényelmesen tudok pihenni, nem kell ezért végigállnom a másfél órát. Megfürödtem, hazamentem. Otthon, sajnos, nem volt tej. Csak konyak. Szomjas voltam, szomjan pedig csak nem halhat az ember, ugyebár. A szerdai edzőmeccsen kínosan ügyeltem arra, hogy ne különbözzek össze az ellenfél csatáraival. Azt hiszik sikerült? Már az első percekben packázni kezdtek velem, minden különösebb bejelentést mellőzve, többször is elvitték előlem a labdát. Mit volt mit tenni, kénytelen voltam egy kicsit határozottabban odalépni. Arról nem tehetek, hogy mindjárt ketten is gipszágyba kerültek. Azok a hibásak, akik korábban mindig vattázták a támadókat. Ime az eredmény, nem viselik el a közelharcot. A bíróval sem értettük meg teljesen egymást. Én futottam felé, hogy gratuláljak a megadott tizenegyesért. Ő elértette a mozdulatot, s kiállított. Hát könnyű így új életet kezdeni?... (tv) Mindenki másképp csinálja. Még a focipályán is...