Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-30 / 301. szám, szombat

1995. december 30. SZILVESZTER '95 ÚJSZ

Ó\T\ : Ujszósz - rizsával ROVATVEZETŐ: DR. FÁJHÁZY BÉLA „Nagyfülű" Jeligére - Nagy fülekkel születtem de a füleim azóta is aránytalanul nőnek. Ez igen kellemetlen, mert maholnap az autóbuszra Is csak oldalazva tudok felszállni, és olykor megkövetelik, hogy két jegyet vegyek. Mit tegyek? Félek, hogy vőlegényt se találok... - Nem kell aggódni. Plasztikai műtéttel lehetne segíteni a baján, de nem érdemes, mert drága. Sokkal olcsóbb, ha vesz egy parókát. Ha egy paróka kevésnek bizonyul, akkor két paróka biztosan segít. Ha ez se, akkor tegyen ajánlatot egy leleményes cirkuszigazgatónak. „Sógor" jeligére - A sógoromnak tartós székrekedése van. Hasztalan fordultunk orvoshoz, egyik sem segített. Adjon tanácsot: kihez forduljunk? - Ha a sógor székrekedésén az orvos sem segített, csak azt ajánlhatom, hogy forduljanak asztaloshoz. Érdemes odafigyelni arra, hogy ne épületasztalos, hanem bútorasztalos legyen, és legyen jártassága antik szakmai ismeretekben is. „Sportlady" jeligére - Sajnos, a férjem hónapokon keresztül félreértett. Tavasszal bevalottam neki, hogy van egy peniszpartnerem, akivel pompás Játszmáim vannak. A férjem egy kicsit süket és csak most jött rá, hogy annakidején elhallotta a „sportágat" tehát penlszpartner helyett teniszpartnert értett. Azóta naponta belhézlk velem. Mit tegyek? - Folytassa. Jobb sportot én sem ajánlhatok. „Fehérmáj" jeligére - A férjem, a három sógorom, a fél utca és egy egész labdarúgócsapat szerint fehérmájú vagyok. Én ezt nem hiszem el, ráadásul nem is tudom, hogy valójában vane Ilyen betegség. Én attól tartok, hogy Inkább tériszonyom lehet, mert akárhol vagyok, mindig kaszárnyába vágyom. - Jól gondolja. Az orvostudomány nem ismeri a fehérmájúságfogalmát. Az ön diagnózisát military alba abberance-nak, tehát fehéroroszmájúságnak hívják, mely nem azonos a vörösmájúsággal, sem annak tagjai változatával. Tudomásom szerint csak bizonyos történelmi körülmények között, rendszerint felszabadító offenzívákkal egybekötve tudták - ha nem is gyógyítani, de - csökkenteni a tüneteket. A civil életben a tünetek csökkentése csakis az aktusok számának növelésével érhető el. BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK i A fekete lyuk Intrikus cselszövésre, más szóval: fondorlatoskodó ármányre, vagy ha úgy tetszik, ármányoskodó fondorlatra való áskálódás jegyében telt ez az esztendőnk is. Mindezt a rosszat hol hátulról való beöntéssel, hol intravénásán, hol pedig lassan kanalasan, tehát kanális- és orális módon adagolták, felidegelve ezzel a demokratikusan, tehát népuralmilag gondolkodó polgársávot, mely negyven esztendőn keresztül tűrte a szocialista fitymaszűkületességgel járó kényszerű párttagságot, és annak minden viszonttagságait. Le kell szögezni a múltat. Temetni jöttem, nem kísérni - nyilakozta a minap egy nyilatkozatában az lojális kormány hűségéről ismert tárcsavezető, aki a közismerten ismert gorbacsovi gondolatot Figaró belépőjének tulajdonítva tévedett a politológia süjjesztőlyében leledzve. Emlékezhetnek rám: már egy évvel ezelőtt előre vetíthettem árnyékot a jelenlegi kabinet jövőjére nézve. Akkor sikerült igazán rávilágítanom arra a fehér foltra, amely azóta is fekete lyukként ködlik felénk - hovatovább, egyre lokalizálhatóbb körvonalakban, és máris megállapítható, hogy jóllehet, a kocka körösítésének vagyunk a tanúi: a korvonal mégis szögletes. De szöglet ide, vagy szöglet oda, ismételten le kell szögeznem: újabb szöget ütött a fejekbe az az alapvető matematikai számtanfeladat, hogy hány szög lehet a kormány ravatalába verve. Sok-e, vagy kevés? Ha sok, akkor se elég a kelletéhez, hiszen ha reprospektívikusan tekintünk vissza magunk elé, akkor a saját hátunk mögött is láthatjuk, hogy semmi sem tarthat sokáig igényt az elvárásra, mely szerint a trójai falónak porcelánból legyen a fogpótlása. i ITTHON TÖRTÉNT-7 NAP ALATT Tóthmi Állj rovata Hétfőn, reggeli után kivittem futtatni az eszmét, hogy déltájra jól megszellőztetett fejjel vethessem papírra a szlovákiai magyar hétparancsolat első parancsolatát. Az eszme a sivatagban jól kifutotta magát. Nem sokkal tíz előtt hazamentem, kovásztalan kenyeret reggeliztem, megkávéztam, alágyújtottam a csipkebokornak és leültem az íróasztalhoz, de kiderült: az eszme akkorát futott a tágas sivatagban, hogy mosta címe se jut eszembe. Utóirat: betelefonáltam a szerkesztőségbe, hogy ma nem írok semmit, mert pártot alapítok. Kedden megint kivittem futtatni az eszmét. A változatosság kedvéért ezúttal a C-variánsra mentem, és a vizén jártam. A kert alól jöttem haza. Mivel a templom is útba esett, ezért kiűztem belőle a kufárokat. Tudtam: e fárasztó cselekedettel az írás is kútba esett, így betelefonáltam a szerkesztőségbe, hogy ma sem írok semmit, sőt pártot alapítani is nehezemre esik, ezért belépek a meglevőbe. Szerdán nem vittem ki futtatni az eszmét, így aztán könnyedén lekentem egy remekbeszabott eszmefuttatást. Arról szól, hogy a baloldal a mennyországba jut. Ha mégsem, akkora pokolba. Alternatív megoldásként marad a purgatórium. Egészen más pártba kellett volna állnom, de már késő. Csütörtökön új pártba léptem és egészen megfeledkeztem az eszme megfuttatásáról, így aztán az eszme az asztal alatt beszarott. Érthető, hogy még nem egészen szobatiszta. Délután telefonon diktáltam be egy pártpropaganda ízű opuszt. Pénteken reggel ki akartam vinni az eszmét, hogy megfuttassam, de hasztalan kerestem. Biztosan kiment egyedül. Ezért eszme híján írtam meg a mai penzumomat, mely péntek lévén mindig elkerülhetetlen, hiszen holnap szombat lesz, megyek a piacra, az Agórára Nép, az Olvasó közé, hogy learassam az e heti babérjaimat. Szombaton korán keltem. A biztonság kedvéért egy dupla fenekű bevásárlótáskában tartalékbabért vittem magammal a piacra, de nem volt rá szükség, mert a Nép a petrezselymet is babérnak nézte, ráadásul engem meg a Teremtőnek néztek. Alázatosan veregették a vállamat és ószövetséget kötöttek velem, amiért hat nap alatt nem csak az eszmét, hanem a világot is meg tudtam teremteni. Mondtam a népnek: ne hamarkodjátok el, hiszen a hetedik nap, a vasárnap még hátra van. Majd azt olvassátok el! Benne lesz a hétfői Új Szóban. KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR A pancser láma Görvártonyi Zsuzabriella Mindenki láthatta a televízióban az aranyozott sárga hálóingben megjelent pekingi lámát, mely nem tévesztendő össze a Dél-amerikában honos négylábúval, de összetévesztendő ugyanakkor azzal a tibeti lámával - másnéven az élő Buddhával -, aki helyett a tibeti elvtársak a pekingi istent kinevezték. Peking illetékességét Peking nem vitatja, Tibet viszont annál inkább. Zilina egyelőre - és mindaddig - tartózkodó álláspontra helyezkedik, amíg Kína nem ítéli el a szlovák parlament Magyar Koalícióját. Mi történt valójában: a Himalája lábától számítva is mélyen megalázott és leigázott tibetiek egy hatéves kisfiúban megtalálták az előző - immár halott - lámájuk karmáját, tehát a kisfiúban reinkarnálódott, benne testet öltött lelkét, és annak rendje-módja szerint ki is nevezték lámává a hatéves srácot. Pekingnek persze nem tetszett és válaszlépésként kinevezte a saját ellenlámáját, a saját hatévesét, aki az indoklás szerint igen „hazafias gondolkodású" - tehát alkalmas a lámaságra. Igenám, csakhogy a hazafiasságot Pekingben és Tibetben nem egyféleképpen értelmezik. Kína 1951ben leigázta Tibetet. Népirtás, százezrek menekültáradata Indái felé - ilyesmik történtek akkor a nagy hegyek között. Az is igaz, hogy a tibetiek 1965-ben autonómiát kaptak Kínától, de nem sokra mentek vele, mert minekután kiderült, hogy ezt az autonómiát a háttérből a szlovákiai magyarok saját próbaautonómiájuk modelljeként bulizták ki Mao Ce Tung özvegyénél - Peking módosított használalati utasítással tette lehetetlenné az autonómia gyakorlati alkalmazását. Namármost tudni illik, hogy Tibetnek azóta sincs sem egyetlen autója, sem egyetlen nómiája sem. Ormokon nem lehet autózni, de még csak bringázni sem hangzott el a hivatalos kínai indoklás. Autonómia tehát nyet, de ellenlámával szolgálhatunk - így Peking, és állta a szavát. Az ellenláma kinevezésével egyidőben nyoma veszett az igazi tibeti pancser lámának. Két láma nem fér meg egy csárdában - tehetnénk hozzá, de inkább elveszünK belőle, mert értesüléseink szerint a valódi lámát ismeretlen tettesek egy közeli országba hurcolták. Más hírek szerint önmagát hurcolta el. Lapunk úgy sejti, hogy a hazánk és a táborkeleti ország közti távolság ellenére: valami bűzlik Dániában. Felvetjük: vajon nem lehetséges-e, hogy honunkban egy elhurcolt személy helyett az államfő „ellenfiává" készülnek valakit kinevezni? Bizony lehetséges, hiszen „hazafias gondokodású" hatévesekben nálunk sincs hiány. Pragmentum Belemegy az ember a tájba - akár mezítláb is. Megy benne. Haladó gondolatokat lóbál a fejében, de a gondolatok némelyike olyig kileng, hogy bele-beleakad a múltba, bele a hagyományba, ősök fejfáiba, kortársak fejfájásiba. Meg-megáll, körülnéz. A távolban megpillant egy széket. Thonet. Biztosan fejtek rajta hajdanán. Lássuk a széket közelebbről - gondolja magában és halad tovább: székiránt. Amikor odaér, kiránt valamit a hüvelyéből. Nézi, forgatja, megszagolja, aztán marokra fogja, és beledöfi bársonyába. Széket? Ezeknek? No nem! Nézi a vérző bútordarabot aztán indul tovább. Elér a következő székig. Kinyírja azt is. Mint aki jatagánnal: egyetlen mozdulattal, úgy csapja el négy lábát a széknek, mint ahogy más a hasát. Ismét körültekint. Hegyek állják el a horizontot. Miféle hegyek ezek? - kérdi. Okkal kérdi, hiszen az előbb még olyan sík volt a táj, mint egy képzavar. És tessék, most meg ezek a hegyek. Kijátszik velem? Velem ne játsszék senki! - morogja és lekaszabolja a hegyeket is. Fákkal, gombákkal, zsiványokkal, vadkanokkal és szarvasokkal együtt. Barlangok üregei tátonganak a szelvényekben, melyek akár a felszelt kenyér— akár az ementáli, vagy más, hasonló struktúrák modellje. Ismert erdei körökben ezt nem szívlelik, de nincs aki ne szívlelje, mert az ismert erdei köröknek kanyec. Immár a szabad tér illúziójában halad tovább. Könnyedén elér a tengerig. Leül a sziklapadra és tarisznyát bont. Papírt, ceruzát, íróasztalt kotor elő a tarsolyából, s mire besötétedik, írni kezd. Elmélyülten ír. Észre sem veszi, hogy hajóra száll. Észre sem veszi, hogy kiköt, hogy partot ért az istenadta. Mondják is neki: itt vagyunk, megérkeztünk. Körülnéz: sehol egy teremtett lélek. Bizonyára a szirének szólítását hallja. Lakatlan szigeten- találja magát. Menekülhetnékje van. Még jobban körülnéz: sehol egy teremtett lélekvesztő. Nem érti, hogy jutott ide. És akkor a homokpadon feltűnik egy alak. Feléje tart. Komódos léptekkel közelít. Hatalmas bajusza messziről elárulja a kilétét. Könnyedén felismeri: Kim Basinger az. Persze, elébe megy. Karját kitárva messziről kiáltja a bombázó felé: - Zsigabátyám, Zsigabátyám! - Szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál - mondja a nő és szájoncsókolja a költőt, aki ebben a pillanatban végérvényesen felismeri, hogy az életben sokkal több, mint videón. A Feszty-korkép Ürítsük poharunkat abból az alkalomból, hogy betelt a pohár! A munkahelyi italozás tudvalévően kommunista csökevény, gottwaldi hagyomány. Ez nem fogalomzavar. Tisztázni kell azonban, hogy identitászavaraink genezise a térkép mely pontján keresendő. Hogy a mennyiségi azonosságok okán ugyanott ered-e, ahol a Duna, vagy csak ugyanoda torkollik? Mert nem mindegy, hogy a Dante megénekelte Fekete Erdő, vagy a Homérosz megénekelte Fekete Tenger áll-e közelebb hozzánk, vagy horribile diktátum: a Csemadok. Természetesen nem mellőzhetjük pártjaink fekvésének, orientációjának, nemkülönben pedig méretarányának körülményeit, hiszen el kell dönteni végre, hogy hol halásszunk, és mikor. Kínálkozik ugyebár az örök zavaros. Van, aki zavartalanul ebben kotorász és van, aki folyton tiszta vizet akar önteni a pohárba, de hogy helyet csináljon a víznek, folyamatosan leissza abból a bort, miközben rumot prédikál, a szeretőjét még pezsgőbe fürdeti, tejbevajba veri a családját, ágyba-főbe kényezteti a trtkárnőjét, miközben azt hirdeti, hogy pártfeladatot teljesít, azért burjánzik, és rabul ejti a szabadság érzetének varázsa. A minap megint egymásnak feszültek a koncepciók. A csendestársak egy mukkot se szóltak, amikor már a fél falu a kódokat üvöltözte, mert a szomszéd falu magatartásmodelljétől így kívánt elhatárolódni. Igenám, csakhogy a falu másik fele meg szereptévesztésben szenvedve magára gyújtotta a padlást, mert nem találták az alapszabályokat. Az idegen próféták későn érkeztek a faluba, így aztán az Új Szó is késve érkezett meg. Ha máshogyan történnek az események, mindenki időben értesülhetett volna arról, hogy miről nem értesült tegnap. Pótcselekvés csupán, hogy ha rossz fát teszünk a tűzre, mindjárt a tűzoltózenekarhoz fordulunk, azok meg rázendítenek. Fölöttébb haszontalan kapkodásukban aztán a pizsamát húzzák az egyenruha fölé, ami nem csak taktikátlan, de kényelmetlen is, hiszen víz fogytán a tartalékvizek kibocsátásának akadályoztatása forog fenn, szent Flórián pedig forog a sírjában, mert jóllehet régen élt, ekkora töketlenséget akkor se, azóta se látott a jámbor lélek. Mert ne kerteljünk, ha egyszer a horderőről van szó. A horderő önmagában nem ideologizálható meg egyszál pártelnök által, még akkor sem, ha híreink szerint a Mária Valéria-hidat maga Széchenyi István fogja újjáépíttetni Clark Ádámmal. E hídon ugyanis sokan kívánnak majd közlekedni, mert ez a híd vezet majd a huszadik századból a huszonkilencedikbe, s ezen a hídon akarnak majd általmenni mindazok, akik a Csemadok és az öt magyar párt között közlekedve szeretnék megismerni az autonómia minden zegét, zugát - beleértve annak zugfirkászait, zugivóit, és zugpolitikusait, illetve azok teljes rokonságát. A Honfoglalástól egészen az Expóig. Váteszgeb Riella