Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-21 / 295. szám, csütörtök

1995. december 23. TANÁCSADÁS - HIRDETÉS ÚJ SZ

Ó 9] H I R A 13 O Szlovákia, Európa - és mozgalmunk Ilyenkor, év végén, szinte törvényszerű, hogy kiértékeljük egész évi tevékenységünket - s benne az MKDM külpolitikai aktivitását is. Az 1995-ös évet mérlegre téve azt mondhatjuk, hogy ez az év az MKDM külpolitikai súlyának növekedését hozta. A legfontosabbnak e téren azt tekinthetjük, hogy nagyon komoly döntéshozó szervezetek rendszeresen kikérték mozgalmunk véleményét európai kérdésekben. Állandó kapcsolatban vagyunk egyrészt testvérpártjainkkal, másrészt pedig a meghatározó európai szervezetekkel, s ez a kapcsolat nemcsak magas informáltsági szintet, hanem beleszólási lehetőséget is biztosít a nemzetközi dokumentumok megszövegezésébe. E téren egyik legsikeresebb szereplésünk júniusban volt a szlovéniaj Portorosban, az EUCD soros kisebbségvédelmi konferenciáján, ahol a záródokumentumba több javaslatunk is belekerült. Komoly súllyal esett latba elemzésünk a kelet-európai politikai helyzetet illetően az EDU októberi szófiai összejövetelén, s több meglátásunk előreláthatóan helyet kap majd a jövő évi madridi EDUcsúcs írásos dokumentációjában is. Több külföldi meghívásnak tettünk eleget ebben az évben; részt vettünk a washingtoni nemzetiségi kerekasztalon az amerikai kormány képviselőinek részvételével. Aktív részt vállaltunk a pártelnökök amerikai útja megvalósításában is, több külföldi tanulmányúton is részt vettünk. Rendszeres kapcsolatot tartunk fenn a legfontosabb országok pozsonyi nagykövetségeivel, valamjnt sikerült jobb viszonyt kialakítanunk néhány külföldi alapítvánnnyal is, amelyek támogatják - és reméljük, a jövőben még inkább támogatni fogják munkánkat. Ennek a támogatásnak a kézzelfogható bizonyítéka a közelmúltban megvalósított csölösztői konferencia, amelynek témája a kereszténydemokrata eszmerendszer esélye Kelet-Európában volt, s amelyet a Konrád Adenauer Alapítvány támogatott. A Barankovics Alapítvány támogatásával tudtuk megvalósítani dobogókői továbbképzési rendezvényeink egész sorát; reméljük, ezt a tevékenységünket is folytatni tudjuk a jövőben, tekintettel arra, hogy az MKDM építésében a szellemiszakmai továbbképzésnek kiemelt helyet szeretnénk szánni. Sikerült kapcsolatainkat javítani a külföldi sajtóval is. A nyelvtörvény kapcsán több alkalommal tárgyaltunk az Európa Tanács illetékeseivel, s az ilyen jellegű kapcsolatot az új évben is folytatni kívánjuk. Martinez úrnak, az ET elnökének szeptemberben átadott levelünk első pontja késztette például a múlt héten Dušan Slobodníkot, a szlovák parlament külügyi bizottságának elnökét arra, hogy szinte könyörögjön kollégáinak: szavazzák meg Szlovákia ET-delegációjába a Magyar Koalíció jelöltjét is. Annak érdekében, hogy az általam festett kép teljes legyen, szólnom kell néhány szót az érem másik oldaláról is. Szeretném ugyanis elkerülni, hogy bármelyik tisztelt olvasó, aki a fenti sorokat végigolvasta, kételkedve mondja: eme írás tartalma szerint minden szép és jó, miért van akkor az, hogy a szlovákiai magyarság sorsa 1995ben mégis rosszabbra fordult? Teljesen jogos a kérdés és sajnos, csontig metszően igaz. A válasz rá a következő: ezek a kapcsolatok akkor fejthetik ki hatékonyan befolyásukat bármely ország belpolitikájára, ha az illető országban intelligens, fogékony vezetés van, amellyel lehet tárgyalni, amely betartja a szavát, s amely párt- és személyes kapcsolatai révén befolyásolható. Ha ez nem megy, akkor keményebb szóval, figyelmeztető jegyzékkel, vagy netán szankciókkal kell rábírni egyeseket politikájuk befolyásolására. Az Európa Parlament és a szlovák parlament közös munkacsoportjának nemrégen megvalósult találkozóján teljesen egyértelműen elhangzott, hogy Szlovákiát nem a gazdasági eredményei alapján, hanem a demokrácia foka és a kisebbségi jogok betartásának szintje alapján fogják megítélni az Európa Unióba való felvételekor. S most engedtessék meg nekem, hogy egy mondat erejéig személyes legyek: bizonyára sokan emlékeznek rá a tisztelt olvasók közül, hogy tavaly októberben ama kijelentésem miatt, hogy az EDU egyik előterjesztett dokumentumában Szlovákiát kivették a visegrádi csoport első osztályából, s Románia és Bulgária szintjére sorolták be, gyakorlatilag az egész szlovákiai politika és a sajtó nagy része milyen támadásokat zúdított rám. A támadások kiváltó oka szerintem egy hamis patriotizmus volt, amely egy szebb Szlovákiát szeretett volna látni, mint az a valóságban volt, s még inkább, mint amilyen irányban elmozdult. Nekem továbbra is meggyőződésem, hogy a közéleti ember felelőssége abban is rejlik, hogy figyelmeztessen a bekövetkezendő veszélyekre, amelyet a polgárok még nem láthatnak - s ezt kell tennie akkor is, ha a hatalomnak ez nem tetszik. Mára azt hiszem, sokan kijózanodtak - csak mindha már egy kicsit késő volna. Emlékezzünk csak Helmut Kohl tíz nappal ezelőtti nyilatkozatára a madridi csúcson: azt mondta ki, amit Brüsszelben már fél éve csendben suttognak. Az EUba való felvételkor az első körben öt országnak van esélye: Málta és Ciprus mellett Lengyelországnak, Csehországnak és Magyarországnak. A válasz a fenti kérdésre tehát ez: az MKDM-nek Európában, a demokratikus világban vannak jó kapcsolatai. Teljesen nyíltan be kell vallanunk, hogy Moszkvában nem rúgunk labdába. CSÁKY PÁL A felvétel a csölöszlói konferencián készüli. Beteg egeszsegügy A harmadik Mečiar-kormány egy évvel ezelőtt tette le az esküt a "lakosság és a köztársaság érdekében". A kormányprogram összeállításánál sem hazudtolta meg magát a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom vezette kormánykoalíció, és a tőlük megszokott kampányfogásokkal ékesítette programját: tele ígéretekkel, nagy horderejű tervekkel, a józan ész figyelembevétele, a tárgyilagos elemzés, illetve tények felmutatása nélkül. Ezek az ígérgetések és szemfényvesztések nem kerülték el az egészségügyet sem. A kormányprogram egészségügyi része többek között a szervátültetés fejlesztésére, az ideg- és szívsebészet korszerűsítésére, a rákellenes programra, az egészségügy transzformációjára irányul. Ennek ellenére az idei költségvetés az 1994-es év szintjén maradt, de ha figyelembe vesszük az inflációt, az egészségügyi intézmények eladósodását, helyénvaló a megállapítás: az egészségügy nagyon súlyos helyzetben van. Az 1996-os költségvetés sem kegyesebb az egészségügyhöz. Igaz ugyan, hogy kb. 3 milliárd koronával többet kap a tárca, mint az előző évben, ám ez az összeg csak az egészségügyi intézmények 1995-ös adósságát fedezi. Tehát az egészségügyi dolgozók nem számíthatnak az ígért béremelésre, a lakosok a jobb gyógyszerellátásra, újabb, jobb minőségű műszerekre, a nem megfelelő, elavult épületek javítására, a géppark felújítására. Történik mindez annak ellenére, hogy az ellenzék és az egészségügyi dolgozók tiltakoznak. A kormánykoalíció hangoztatja a magáét, sajnos, betegeink és választóink kárára. A törvény az állam számára a minimálbér 13,7%-ának fedezését írja elő biztosításként a lakosság nem produktívtagjai esetében. Az 1996-os költségvetésben már csak a minimálbér 80%-ának 13,7%-át fogja az állam fizetni. Illusztrációként megemlítem az orvosok átlagbérét, ami 6500 korona, a nővéreké pedig 3500 korona. így tehát nem csoda, ha a legjobb szakemberek külföldre igyekeznek, hiszen egyedüli hibájuk csupán az, hogy olyan hivatás betöltésére szánták el magukat, amelyet a társadalom sem anyagilag, sem pedig erkölcsileg nem hajlandó kellőképpen értékelni. Érzékelhető, hogy a kormány "gyámkodása és jóakarata" nemcsak a kisebbségi politikában nyilvánul meg, hanem a közélel minden szakaszán, így az egészségügyben is. Engedtessék meg nekem egy hasonlat a végére: "Az érzi hol nyom a cipő, aki hordja, és nem aki gyártja." A mostani náthalázjárvány során tapasztalható tanácstalanság egyértelműen mutatja, hogy egészségügyünk milyen súlyosan beteg. FERKÓ BARNABÁS Tisztújítás előtt Két parlamenti választás között a politikai pártok tevékenysége az egyik oldalon a külügyi, a belpolitikai és a parlamenti munkában valósul meg, míg másik részét minden pártpolitikának a választókkal kiépített kapcsolat erősítése kell hogy képezze. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban a központi irodán, a járási titkárokon és a területi választmányokon keresztül jutnak el a legfontosabb információk az egyes alapszervezetekig, s így a községek lakosaihoz. Ez azt jelenti, hogy a mozgalom hatékony működésének alapköve feltétele, a mozgalmat helyi szinten képviselő MKDM-alapszervezet és tag, hiszen rajta keresztül ítélik meg az egész mozgalmat. Ennek a felismerésnek a tudatában és a tevékenység javítása érdekében az MKDM-en belül kétévente tisztújítást végzünk. Mivel az Országos Elnökség, az Országos Választmány, valamint a Központi Ellenőrző Bizottság választása 1996 első felében esedékes, ezért 1995 őszétől az alapszervezeteink és járási szerveink vezetőségének tisztújítása fontos esemény mozgalmunk életében. Mivel az MKDM alulról építkező mozgalom, ezért az 1996os közgyélésig az alapszinté választásoknak nemcsak az MKDM községi és járási szerveinek megerősödését kell eredményezniük, hanem rajtuk keresztül növelni kell az országos szervek hatékonyságát is. Helyi szinté politizálásunk elsősorban az önkormányzatok munkáján, a helyi szinté gazdasági, szociális, oktatásügyi, kulturális tevékenységen és a községi problémák megoldásának hatékonyságán keresztül mérhető le, de minden esetben kulcsfontosságú az alapszervezet elnökének, illetve vezetőségének, tagjainak aktivitása. Még nem sikerült teljes mértékben leküzdenünk azt a visszafogottságot, amely a negyven év következménye, hogy a mi helyünk mindig csak a második sorban kezdődik, s így gyakran előfordul, hogy szerénységünkkel lehetővé tesszük, hogy munkánk eredményeivel mások dicsekedjenek. Az MKDM olvasható, egyértelmű politikájának jó a visszhangja. Mozgalmunk népszerűsége az 1994-es választások óta folyamtosan növekszik, és már hosszabb ideje a szlovákiai magyarok legnagyobb bizalmát élvező pártja vagyunk. Nemzetközi helyünk szilárd, tevékenységünket az európai szervezetek elismeréssel nyugtázzák, aminek többek közt az egyik jele az a megtisztelő javaslat, hogy az MKDM megfigyelői tagságot kapjon az Európa Parlament második legnagyobb frakciójában, a néppárti képviselőkből álló klubban. Ez a lehetőség is arra figyelmeztet, hogy a jövőben az MKDM politikusainak körét minden szinten bővíteni kell. Többek között ez is feladata az előttünk álló tisztújítási folyamatnak, s az, hogy választóink, szimpatizánsaink elvárásait még erőteljesebben és hatékonyabban tudjuk a jövőben programunk megvalósításával teljesíteni. BUGÁR BÉLA A hatarido: december 31! A földtulajdon rendezése, az elmúlt rendszerben jogtalanul elvett vagy államosított mezőgazdasági tulajdon visszaigénylése bizony sokszor jelentős terheket ró a kérdésben érintettekre. Több törvény is rendezi ezt a kérdést, amely az elmúlt 3-4 év alatt többször is módosítva volt. Ezért nem mindenki számára követhető pontosan mikor és hogyan kell eljárni ebben a számunkra fontos kérdésben. Ennek értelmében két fontos törvény: a földtörvény és a transzformációs törvény szempontjából szeretném felhívni az érintettek figyelmét arra, hogy 1995. december 31-ével lejár egy záros határidő, amely a jogos tulajdon bizonyítására volt az említett törvények által biztosítva. 1. Az eredeti 229/1991-es ún. földtörvény ezidáig már négy alkalommal volt módosítva, és jelenleg a 11/1994-es szám alatt van érvényben, amely természetesen tartalmazza az elfogadott módosításokat is. A törvény 13. pragrafu^ sának 1. bekezdése rendelkeziTTarról, hogy az a mezőgazdasági vagyon, amely különböző rendelkezések értelmében 1945 és 1989 között az állam vagy más jogi személytulajdonába ment át (államosítás, konfiskáció), 1992. december 31-éig volt visszaigényelhető. A földhivatalhoz, amely minden járás területén működik, és a jogi személyhez benyújtott és alátámasztott igényt végső fokon a földhivatal egy jogerős határozat formájában teljesíti, és adja vissza a vagyont tulajdonosának, vagy ad lehetőséget a jogigény állami vagyonból történő kielégítésére. A benyújtott jogigény megfelelő bizonyítása nem egyszeré feladat a tulajdonos számára, ezért a folyamat hosszabb időt vesz igénybe. Olyan vagyon esetében, amely már nem létezik, vagy a törvényben megfogalmazottak miatt nem adható vissza az eredeti tulajdonosnak, természetesen az eredeti tulajdon ellenében kártérítés jár a 14., 15. és a 16. paragrafus értelmében. Tehát az államosított vagyont illetően, az 1992. december 31-éig benyújtott jogigényt legkésőbb 1995. december 31-éig a tulajdont bizonyító okmányokkal szükséges kiegészíteni. Ha ez nem történik meg, a támasztott jogigény megszűnik, és az eredetileg családi vagy magántulajdon az állam kezében marad. 2. A mezőgazdasági szövetkezetek transzformációja már 1992-től folyamatban van. A 42/1992-es ún. transzformációs törvény értelmében az érintett személyeknek (földtulajdon, élő- és holt leltár, ledolgozott évek) 1992. április 28áig be kellett jelentkezniük a szövetkezet transzformációjába, és ezzel részükről jogigény keletkezett a szövetkezet vagyonának nevesítését illetően. Természetesen többen, a transzformációba bejelentkezők közül, akkor még nem t

udták megfelelő dokumentu

mnk^kal alátámasztani jogigényüket, bizonyítani tulajdonukat. Hogy ezek a jogosult személyek se károsuljanak, erre ad lehetőséget a törvény egy későbbi módosításának 33. paragrafusa, amely arról rendelkezik, hogy mindennemű jogigényt 1995. december 31-éig szükséges a megfelelő dokumentumokkal alátámasztani. Tehát már csak pár nap áll rendelkezésünkre, hogy a szövetkezetbe leadjuk bizonylatainkat ősi vagyonúnkról, földünkről, az állatokról, illetve a ledolgozott éveinkről. Ha ez az év végéig nem történik meg, sajnos a jogigény megszűnik, és a fellépő esetleges vagyonrész a transzformáció befejeztével a többi érintett személy (vagyonrész-tulajdonos) között osztódik szét. Ennek értelmében cselekedjen minden érintett. Addig, amíg erre van lehetőség. FARKAS PÁL Ne adjuk az iskolát! Közeledik az év vége. Ilyenkor karácsony táján visszatekintünk az elmúlt esztendőre, s megvonjuk a mérleget. Ha a szlovákiai magyar oktatásügy szempontjából veszem nagyító alá az elmúlt évet, akkor bizony sajnos, fekete betekkel íródik annak 1995-ös krónikája. Talán a szakemberek, a kollégák is egyetértenek azzal, hogy 1949 óta nem érte annyi támadás oktatásügyünket, nem alakult ki olyan vészhelyzet, mint ebben az esztendőben. A kormányprogram szerves részévé vált a ki tudja hányadszor előhúzott, s kizárólag a Szlovákiában élő nemzetiségek érdekeit "szem előtt tartó és védő, érvényesülésüket biztosító" ún. "alternatív - kétnyelvé" oktatási koncepció. A szülők és a pedagógusok nagy részének határozott fellépése csaknem teljesen meghiúsította a minisztérium elképzeléseit. Néhány helyen ugyan bevezetésre került az alternatív oktatás, de az esetek döntő többségében a szülők elutasították. Szeptemberben az oktatásügyi minisztérium taktikát változtatott, s újabban más módon, burkoltabb formában folytatja támadásait anyanyelvi oktatásunk ellen. A kormány által jóváhagyott különféle intézkedések, tervezetek segítségével próbálja tovább bomlasztani a magyar oktatásügyet. Tehát a harc, amelyet meg kell vívnunk, továbbfolytatódik. Alapvető emberi és alkotmányos jogunk az anyanyelvi oktatás. Egy jogállamban ezt nem volna szabad megkérdőjelezni. Anyanyelvből, anyanyelvi oktatásból nem akarunk mást, hanem éppen azt, amit a többségi gyerekeknek akarnak a többségi szülők és pedagógusok. Természetes igényünk és jogunk, hogy a többségi nyelvet jól elsajátítsuk, de nem az anyanyelvi oktatás kárára, annak megcsonkításával. Nekünk önismeretből, önbecsülésből, hitből és reményből kell bizonyítanunk. Élnünk kell a lehetőségekkel, nem szabad megengednünk, hogy gyermekeink 26,5%-a nem magyar tanítási nyelvé iskolába és osztályokba járjon. Vizsgáljuk meg alaposan lelkiismeretünket, s cselekedeteinkkel, tetteinkkel igazoljuk Sütő András szavait: "Jövőnk oda van letéve az iskola falai közé". SZIGETI LÁSZLÓ A Magyar Kereszténydemokra Mozgalom időszakos kiadványa. Szerkesztette: Bárdos Gyula VK—1671