Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-21 / 295. szám, csütörtök

1995. december 21 PUBLICISZTIKA ÚJ SZ Ó 7 j Tíz évvel ezelőtt mutatta be a budapesti Nemzeti Színház Sütő András Advent a Hargitán című színművét, amelyet teg­nap este 276. alkalommal vittek színre. A neves erdélyi ma­gyar író adventi tűnődése a jubileum alkalmából született. Csendes éj, szentséges éj. Ha én tudtam volna, hogy te vagy Mária - aranyból, ezüstből szállást adtam volna... Ha Kicsi Romlás, Nagy Rom­lás lakóiként élve-remélve, szép­szomorú, szegény kis hazánk­ban, valaha volt Tündérkertünk: Erdélyország havas hegyei közt megtudhattuk volna sorsunk irányát, ezeréves országépítő fá­radozásaink napszentületét, már-már csupa jóslásból tá­madt alkonyát - bizony koráb­ban is felkelhettünk volna, ma­gunk mentségére jobban szor­goskodtunk volna. De milyen a magyar! Még ha vak is, arról áradozik, hogy az apja sólyomszemű volt, messzi­re látott. Mindenben a késedelem bűnét gyónhatjuk-bánhatjuk, miközben türelmét veszítvén, haragos elfordultában így szól hozzánk az Úristen: „Veletek többet nem kísérletezem!" Ha mi tudtuk volna, amit má­sok, sírásóink már korábban tudtak rólunk - a magunk megőrzésének, gondjának aranyból, ezüstből szállást ad­tunk volna, mi pedig a hideg földre lefeküdtünk volna. Nem csoda hát: múltittas nép vagyunk. De vajon lehetünk-e mások? Még mindig múltunk csontkezé­ben ajövőnk. Míg ezt emlékezés helyett kemény igazságtételt bé­kévé nem oldja: teljes kijózano­dásra nem számíthatunk. Adventi játékom szomorúság­ban született. Valaha volt Tün­dérkertünk omlásának és elva­dulásának láttán, menekülő magyarok zokogásának halla­tán született. Most tíz esztendeje, hogy szájkosaras időben, üldözött beszédként ez az erdélyi törté­netszóhozjutott Budapesten a Nemzeti Színházban. Azóta megszakítás nélkül, az ő_sbe­mutató hangulatának lobogá­sával, immár a háromszázadik előadás kapujában mondja, amit szerzője - életének szemé­lyes vallomásaként is - rábí­zott, s amivel tragikus módon néhaivá lett rendezője, Sík Fe­renc és előadóművészeinek aranycsapata gazdagabbá tet­te. azonosultak mélyen és felejthe­tetlenül balladás történelem hőseivel, sorsukkal és ilyenfor­mán egy közösség drámájával is. Ezért köszönetet mondani akaratlan bántás lenne. Mert nincs szó arra, amivel általuk megajándékozott engem a sors. Mert nincs szó arra, mit jelent egy színpadi szerzőnek, hogy munkáját mesterséges lélegez­tetés nélkül élteti egyazon művészcsapat egyazon színház­ban - tíz hosszú éven át. Mi történt hát? Semmi külö­nös, csak annyi, hogy közös szellemi vércsoportba tartozó magyarok összetalálkoztak s együtt érték meg az Advent jubi­leumát. Tíz év felhőtlen boldogság­ban is tetemes idő, hát még a színpad régiójában! Ama drá­maiban! Tíz év nagy idő, és főleg a szerzőnek, s Erdélyben élő sors­társainak. Mert ordas történel­müket szenvedő hónukban há­rom nap egy esztendő. Ami másnak - szerencsésebb nép­nek - egyévi baj és bánat, azt minekünk hetente kétszer utal­ja ki a Fennvaló. Ehhez igazod­nak arcunkon a ráncok, ilyen törvény koptatja szívünket. Hadd valljam meg hát azon az estén, mikor Sód/ Vencel új­ból elmondja, hogy az idő em­bereken lépdel: a szarvasiram­lású öregedés mesés éveiben Advent-játékom az én szívem­be is belopott valamit a halha­tatlan ifjúság hargitai csodájá­ból. Azzal, hogy annak idején a Nemzeti Színházban és hatal­mas közönségének ragaszko­dó szeretetében menedékjo­got kapott, életre szóló viga­szommá lett megannyi vigasz­talanságban. Tízesztendős múltja reményt is, kételyt is jelent a szerzőnek, aki jól tudja, hogy irodalmunk­ban legnagyobb a színpadi művek gyermekhalandósága. Ha pedig az én színjátékom úgy fog szeretni engem, hogy velem együtt maga is sírba száll: ha­landóságát megbocsátom neki, hiszen annak egyedül én voltam és leszek okozója. Ám addig még együtt va­gyunk. S mindkettőnk múlandó­ságánál nagyobb bánatom, hogy karácsonyi történetem ih­letője, Hargita homlokán a szo­morúság örökkévalónak látszik. Semmit sem kívánok magam­nak és munkám nézőseregé­nek, csak ennyit e mai estén is: szemembe kacagva cáfoljon meg a jövendő. SÜTŐ ANDRÁS Tíz év múltán... Nem üres szólás ez, nem siker- hogy az Advent sorsát olyan vadász, teátrális huncutkodásra művészek karolták föl, akik alkal­gondolok mostan. Hanem arra, mi játékon túl a játék alkalmában Ahol a rántotta is luxus „Tudom, hogy az Új Szó nem szociális osztály, mégis önökhöz fordulok végső elkeseredésemben. Negyvenöt éves munkanélküli apa vagyok. Anyagi helyzetünk nagyon rossz. Nálunk már a tojásrántotta is megen­gedhetetlen, de ezt már megszoktuk. Legnagyobb problémám, hogy tizen­öt éves lányomnak nincs rendes csizmája - ami van, az átázik. Reggelen­te papírt és bőrt rak bele, hiába. Délután ázott lábbal Jön haza az iskolá­ból" - írja szerkesztőségünknek küldött levelében F. B., aki egy csallókö­zi faluban él, s arra kért bennünket, hogy próbáljunk segíteni áldatlan ál­lapotán. Levélírónk - aki kérte, hogy teljes nevét és lakhelyét ne említsük - ere­deti foglalkozása pincér-szakács. Éle­te elégjói indult. Kitanult, majd csalá­dot alapított. A szülei által épített csa­ládi házban élt feleségével, fiával, kis­lányával, amikor 1982-ben fordulat állt be az életében. Munkahelyén egy súlyos vaslánc hozzácsapódott. Az ütés a combtőtől a derekáig érte. Ak­kor ennek nem is tulajdonított különö­sebb jelentőséget. A művezető mint munkahelyi balesetet bejegyezte a naptárába, de később öngyilkosságot követett el, s a rendőrség lefoglalta a szóban forgó naptárat is. így F. B. a későbbiekben már nem tudta mivel bizonyítani, hogy munkahelyi balese­tet szenvedett. Az orvos akkor csak annyit mondott, hogy az ütés ugyan nagy, de nem komoly. F. B. pedig to­vábbra is eljárt dolgozni, bár egyre gyakrabban és egyre élesebben érez­te a fájdalmat a derekában. Néhány hónappal később eltörött a keze, s kénytelen volt orvoshoz fordul­ni, ekkor a felesége csakúgy félvállról megjegyezte: „Ha az orvosnál jársz, említsd meg neki, hogy gyakran fáj a derekad." F. B. ezt meg is említette az orvosnak, aki miután megvizsgálta, azonnal kórházba utalta. Néhány nap­pal később F. B.-t Pozsonyban megműtötték, testéből több dagana­tot távolítottak el. Ezt követően kemo­terápiás kezelésre került sor, majd egy bizottság döntése értelmében F. B.-t leszázalékolták. Szerencsére egészségi állapota az elmúlt évek so­rán olyannyira javult, hogy ellátta a háztáji munkát, eljárt gyógynövényt gyűjtögetni, horgászni... 1995 febru­árjában Komáromban egy orvosnő úgy döntött, hogy F. B. képes dolgoz­ni, tehát a továbbiakban már nem jár neki a rokkantsági nyugdíj. A „papí­ron" az áll, hogy könnyítés nélküli munkát is elvállalhat, bár jó volna, ha kétóránként lepihenhetne. - Mondja meg, ma melyik munka­adó alkalmaz olyan embert, akinek kétóránként pihennie kell - szegezi nekem a kérdést, majd hozzáteszi: ­A fiam, aki jelenleg katona, a gadóci mezőgazdasági középiskolában érettségizett, egészséges, fiatal és egy évig munkanélküli volt, mert ezen a környéken egyszerűen nem talált munkát, pedig bármit elvállalt volna. F. B. rokkantnyugdíja 3100 korona volt, februártól mint munkanélküli hatszáz koronát kapott, ezt december 11-én négyszázra csökkentették. Fe­lesége 4100 koronát keres havonta, tizenöt éves lányukra, aki szakmun­kásképzőben tanul, nyolcszáz koro­nát kapnak. Ebből az ötezerhárom­száz koronából kell egy hónapig a há­romtagú családnak élnie és itt-ott se­gítenie a katonafiút. F. B. felesége té­telesen felsorolja az állandó kiadáso­kat: villany 630, gáz, újság 900, bizto­sítás nyolcvan, ehhez még jön az úti­költség neki és lányának, ez is né­hány száz koronát tesz ki havonta. A maradékból kell élniük: élelmiszert és ruhát vásárolni. - A ház szüleink után maradt ránk - mutat körül a tágas, jó állapotban lévő családi házban F. B. - Nagyon sokat segítettek nekünk. Édesanyám halála után édesapám szinte minden pénzét ránk költötte. Beszereltette a földgázt, mélyhűtőt, színes televíziót vásárolhattunk. Azóta, hogy meghalt, semmit nem vettünk a házba. Koráb­ban gyógynövényt gyűjtöttem, ma vi­szont hiába gyűjtök, nem tudom érté­kesíteni - kesereg. Nehezen és na­gyon szégyenlősen bevallja: minden nap hajnalban kel, és siet a hulladék­telepre, hogy ott elsőként összegyűjtse a még használható hol­mit. - Kimondottan bánt, amikor azt ol­vasom, hogy a szeméttelepekre csak alkoholista csavargók járnak. Ilyen­kor azt gondolom, ezt csak olyan em­ber írhatja, aki sohasem járt ilyen he­lyen. Ugyanis sok idős ember, aki egész életében keményen dolgozott, sajnos, arra kényszerül, hogy mások szemetében turkáljon, mert nyugdijá­ból képtelen megélni - állítja levél­írónk. Közben felesége panaszkodik: elromlott a mosógép, ami már annyira öreg és már annyiszor volt rossz, hogy ezúttal már nem lehet megjavítani. Ezt hallva a férj mégjobban elszomoro­dik. - Én lenriék a legboldogabb, ha bírnék dolgozni - hajtogatja. - Soha­sem féltem a munkától. Minden falusi ember úgy gondolja, akkor férfi a fér­fi, ha dolgozhat. Szerettem a munká­mat, a családomat. Aztán egyszerre minden megváltozott. Megbeteged­tem, megrokkantam. A ház körüli munkát elvégzem, van egy malacunk, azt gondozom, a szeméttelepre járok, de naponta többször pihennem kell. Nem értem, ilyen állapotban hogyan küldhetnek munkába? Ki vesz fel en­gem? Hiszen még rendesen felegye­nesedni sem tudok, nem még dolgoz­ni! Az orvosnő szerint bármilyen mun­kát elvállalhatnék, csak minden két órában le kellene feküdnöm. Ha én ezt valahol elmondom, kinevetnek. Ebben valószínűleg igaza van. Ért­hetetlen viszont, hogy egy olyan em­bert, aki szemmel láthatóan beteg­séggel küszködik, tizenhárom év után miért akarják munkába küldeni? Ezt F. B. sem érti, ezért bírósághoz for­dult, amely helybenhagyta az orvosnő dörrtégé t- Hasonló an vélekedett a ^— rületi bíróság is, F. B. tehát már csak a Legfelsőbb Bíróságához fordulhat. Egyelőre még gondolkodik azon, hogy ezt megtegye-e, ugyanis, mint mond­ta, attól fél, ha ismét alulmarad, ki­számlázzák neki a bírósági költsége­ket. A községi hivatalban csupa jót hal­lok F. B.-ről és családjáról. A polgár­mester és munkatársai egy ember­ként állítják; végtelenül rendes, ren­dezett körülmények között élő család. Ismerik problémájukat, együtt is érez­nek a családdal, segíteni viszont nem tudnak. Ilyenkor, karácsony előtt a községi hivatal egyszeri segélyben ré­szesíti az arra rászorulókat. A polgár­mester vaskos dossziét vesz elő. Ez tartalmazza a segélyre beérkezett kérvényeket, F. B.-é nincs közöttük. Ő nem kér, talán önérzetből, talán szé­gyenből. Meg aztán neki az egyszeri segély nem jelent megoldást. Kicsit enyhítené gondjaikat a községi hiva­tal támogatása, amelynek nagysága az igénylők számától függ; általában kétezer korona körül mozog. F. B. ese­tében azonban egyedüli megoldást az jelentene, ha ismét leszázalékolnák, és megkapná a rokkantsági nyugdí­jat. KAMONCZA MÁRTA APRÓHIRDETÉS 1 MEGEMLEK • Foglalkozás mellett, otthon végezhető igénytelen munkát kí­nálok. 300-800 korona napi ke­reseti lehetőség. Bélyeggel és cí­mei ellátott borítékra válaszo­lok. Cím: Argyusi Zsuzsanna, Ok­tóber tér 7, 946 03 Kolárovo. V-3658 • KÁRPÓTLÁSI JEGYET vásáro­lunk magas napi áron. Azonnal készpénzzel fizetünk. Cím: Mis­kolc, Széchényi út 92., I. emelet 2. sz. Tel.: 0036/46 344 285. VS-1028 • Gázkályhák bő választékban, előnyös áron kaphatók Galán­tán. Tel.: 0707/35 46. VS-1252 • A STOBEK Kft. eladásra kínál 15 -50 mm-es (átmérőjű) fémle­mezeket és lemezalakítást vál­lal égetéssel. Telefon/fax: 07/ 987 124 VS-1254 • • • Szlovák és cseh részvényeket, vásárolunk. Tel.: 0709/52 63 27. V-3653 • Vennék kétszobás lakást Du­naszerdahelyen vagy Somorján. Tel.: 0707/38 68. V-3662 • Pereden a 938-as házszám alatt eladó összkomfortos csalá­di ház. V-3665 • Eladó ETKA 12-es új szénfűté­sű kazán. Tel.: 0706/943 63. V-3667 • Eladók hízósertések és mala­cok. Tel.: 0706/962 254, 925 42 Trstice 123, okr. Galanta. V-3668 • Vállalkozásunkhoz csendes­társat keresek. Jelige: Üzlet. VS-1222 ... m Figyelem! Rolók és redőnyök akciós áron most megrendel­hetők. Szállítás, szerelés ingye­nes. ERGOLEX, Kúpeľná 355, Zemianska Olča. Telefon: 0819/964 25. V-3598 VEFRA Húskonzervek nagyraktára (diszkont ) nagyraktárunkba - Južná trieda 48 (a régi pékség), Kassa -, ahol előnyös Megrendelések és tájékoztatás a 095/766 652-es telefonszámon. A szállításról is gondoskodunk. Nyitva: hétfő-péntek, 8 órától 15 óráig. Köszönjük, hogy meglátogatott bennünket! 7 000 famwM NAGY KARACSONYI TELEFONOS JÁTÉK te&eti tttty Az alábbi betűk decemberi nevet rejtenek. Ha tudja, hívja az alábbi számot: 09725 57755 LS ES R | ZT E 2 1 perc ára ) 28,80 korona adóval együtt. A szám Szlovákiában mindenhonnan hívható. Mottó: Elszakadtál tőlünk, hasztalan várunk, eltűntél, mint az álomkép. Ma húsz éve, hogy drága édesanyánk, KOSSÁNYI ISTVÁNNÉ BORS IRÉN örökre itt hagyott bennünket. Akik ismer­ték és szerették szenteljenek emlékére egy néma pillanatot e szomorú évfordulón. Örökké gyászoló gyermekei, unokái és dédunokái V-3602

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents