Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-19 / 293. szám, kedd

6 j ÚJ SZÓ INTERJÚ - RÉGIÓ 1995. december 19. Reálisan gondolkodó emberek mozgalma vagyunk GYIMESI GYÖRGY: A Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért mozgatom létrejötte, októberi alakuló kongresszusa heves ellenzést váltott ki különösen a sajtóban, de a közvélemény jelentős részében is. Ezekkel a reagálásokkal szembesítettük Gyimesi Györgyöt, a mozgalom elnökét. • Elnök úr, gyakori észrevétel, hogy ez a politikai tömörülés a tisztségeiket elveszített, vagy tisztségekhez nem jutott sértődött emberek, illetve a pártfeladatok $s pártfunkciók iránt nosztalgiázó személyek mozgalma. Mi erről a véleményed? - Ezt leginkább azok állítják, akiknek különböző okok miatt rossz a lelkiismerete, és le akarnak járatni bennünket. Jómagam hatvanéves vagyok, nincsenek különösebb egyéni ambícióim. Vezetőségünk tagjai között található egyetemi oktató, agrármérnök, volt neves diplomata. Ők vajon miért lennének sértődöttek, miért nosztalgiáznának? Számos polgármester lépett be a pártunkba, nyilván nem sértődöttségből. Tény, hogy vannak közöttünk egykori, különböző helyi, járási funkciókat betöltő személyek, más néhai tisztségviselők is, akik azért a múltban sem fordultak el a szlovákiai magyarságtól. • Akkor hát mi hívta életre ezt a mozgalmat? - A társadalmi igény. Féloldalas ugyanis a hazai magyar politikai paletta, hiszen a Magyar Koalíció mindhárom pártja jobboldali értékrendet képvisel. A szlovákiai magyar baloldaliakat pedig a Demokratikus Baloldal Pártja először a választások előtt, majd a poprádi kongresszuson kiszorította a vezető pozíciókból. Ezt az űrt próbáltam kitölteni, éspedig a választások után, mert úgy éreztem, ekkor már nem okozok semmiféle kárt a hazai magyar politizálásban, hiszen a Magyar Koalíció bejutott a parlamentbe. • Sokan azt tartják, hogy neked is, mint minden közéleti személyiségnek erkölcsi kötelességed nyilvánosan elszámolni a múlttal. Azzal például, hogy miért mondtál le képviselői mandátumodról a Szövetségi Gyűlésben. - Azért, mert a nevem ott szerepelt a titkosrendőrségi anyagok között, holott velük nem találkoztam többet, mint bárki más, aki annak idején gyakran utazott külföldre. Felszólítottak, hogy ne kövessek el államellenes tevékenységet. Ennyi. Nem szerveztek be a titkosrendőrségbe, személyem nem szerepelt semmilyen hivatalos vagy más listán. Azon az úgynevezett lusztrációs parlamenti ülésen még ott ültem, nevemet nem olvasták föl a besúgók között. Mivel a nevem ennek ellenére néhány iratban fölbukkant, de nem az ügynökök listáján, elfogadtam képviselőtársaim ajánlatát, és lemondtam. Ma már tudom, hogy nem kellett volna, mert ez a lépés sokféle találgatásokra és rágalmakra adott okot. • Nem azért alakítottad ezt a mozgalmat, mert nem téged választottak királyhelmeci polgármesternek? - Egyáltalán nem. Királyhelmecen egyébként nagyon kevés szavazattal kaptam kevesebbet a győztesnél, holott a körülményekről, például a kampánycsend megszegéséről, a roma polgárok egy részének megvesztegetéséről és más anyagi visszaélésekről sokat tudnék beszélni, de nem látom értelmét a vádaskodásnak. Annak idején az Új Szó eléggé elfogultan írt az általam feltárt tényekről. • A programotok eléggé az általánosságok, sőt esetenként a lózungok szintjén foglalkozik a mozgalom céljaival és értékrendjével. Mitől baloldali hát ez a mozgatom? - A szlovákiai magyarokat nemcsak kisebbségvédelmi problémák érdeklik, hanem az is, hogy rendkívül súlyos gazdasági helyzet uralkodik az általuk lakott járásokban, nagyon rossz a magyarság valamennyi demográfiai mutatója, nagyfokú az elszegényedés, jórészt tönkrement a mezőgazdaság, az állam eddig nagyon szűkkeblűen kezelte ezeket a járásokat. Sokféle gond nyomasztja a nyugdíjasokat, az ifjúság pályakezdését, a fiatal családok rendkívül nehezen és drágán jutnak lakáshoz. Ezeket a tényeket rendkívül fontosnak tartjuk, s ezeket szeretnénk fokozatosan orvosolni. Reálisan gondolkodó emberek mozgalma vagyunk, meggyőződésünk, hogy ezeket a súlyos gondokat és a kisebbségvédelmi kérdéseket is csak a mindenkori kormánnyal folytatott párbeszéddel lehet megoldani. • Egyszerre politikai és erkölcsi kérdés, hogy azzal a kormánnyal, amely kisebbségeket sújtó nyelvtörvényt alkot, ellehetetleníti a független sajtót és a nemzetiségi intézményeket, szabad-e, érdemes-e együttműködni? - Párbeszédről beszéltem, nem kritikátlan együttműködésről. Az egyik legutóbbi állásfoglalásból az Új Szó hírszerkesztője olyan mondatot ragadott ki, amely szövegkörnyezetén kívül félreértésekre adhat okot. Mi is elítéltük a nyelvtörvény egyes kemény részeit, viszont a magyar nagykövet konzultációkra való hazarendelését eltúlzott lépésnek tartottuk a magyar kormány részéről. Ami pedig a kérdés lényegét érinti: a kormánnyal való párbeszéd nélkül a fent említett és más súlyos kérdések egyszerűen nem orvosolhatók. A Magyar Koalíció elzárkózása oda vezetett, hogy a magyar tisztségviselők országos, sőt járási szinten is kikerültek minden tisztségből. Ezért is került kevesebb állami támogatás Dél-Szlovákiába. • Mindez szerintem elsősorban a mostani kormány tudatos politikája miatt van így, legfeljebb bizonyos részben néhány politikus, vagy a Magyar Koalíció egyik mozgalmának időnkénti radikális vagy meggondolatlan megnyilvánulásai miatt. - Ezt döntsék el a politológusok. Az viszont tény, hogy velünk szóba áll, és tárgyal a kormány legerősebb pártja, velük nem. A Szlovák Nemzeti Párttal mi sem vagyunk hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni. • Talán azért tárgyal veletek Augustín Marián Húska és más kormánypárti tisztségviselő, mert szeretné, ha gyengítenétek vagy megosztanátok a Magyar Koalíciót, s a ti mozgalmatok lenne a kormánypárti szócső hazai magyarságunk között. - Soha nem kértek ilyesmit tőlünk. Figyelmesen meghallgatták tájékoztatónkat programunkról, nem volt sem ellenvetésük, sem valamilyen kérésük. Tudomásul vették azt is, hogy a mindenkori kormánnyal kívánunk párbeszédet folytatni, s így közösen megoldani a gondokat. • Vart-e már eredménye ennek a politikának? - Igen. A két legsúlyosabb gondokkal küszködő járásban, a Tőketerebesiben és a Rimaszombatiban, ahol országos viszonylatban is legnagyobb a munkanélküliség, járásonként több mint kétezer közhasznú munkahelyet létesítettünk. Ez az intézkedés a kormány célirányos programjának a része, amelynek kimunkálásában már mi is részt vettünk. Eredménynek tartom azt is, hogy mozgalmunk egyik tagja helyet kapott a Pro Slovakia Állami Alap kuratóriumában. • Nyilván ezért adtak pénzt az új hetilapra, éspedig olyan helyzetben, amikor magyar gyermeklapjaink, és más nemzetiségi újságok egy fillért sem kaptak... - Az említett személy csak két hete tagja a kuratóriumnak, korábbi döntésekért ezért ő nem felelhet. Nemcsak mi kaptunk pénzt, magyar könyvkiadók is. Egyébként a kuratórium tagjai szerint számos olyan hazai magyar pályázati kérvény érkezik be, amely még a formális feltételeket sem teljesíti, és a kérvény indoklása sem éri el a kívánt szintet. Hetilapunk pedig nem lesz pártlap, mi eredetileg a Hét című képes hetilap kiadásának felújítását szerettük volna, ám Bauer Győző elzárkózott ettől. Ezután döntöttünk magazinszerű, olvasmányos új hetilap kiadása mellett. • Milyen a kapcsolatotok a Magyar Koalícióval? - Mi tárgyalást javasoltunk, hívtuk őket az alakuló kongresszusunkra, érdemben semmilyen választ sem kaptunk. • És a szlovák pártokkal? - Velünk szemben nincsenek semmilyen előítéleteik. Legtöbbet a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalommal tárgyalunk, a Demokratikus Baloldal Pártjából aránylag sokan átálltak hozzánk. • Valóban bíztok abban, hogy szuverén mozgalomként talpon maradtok a politikai porondon? - Természtesen, különben el sem kezdtem volna a szervezőmunkát. Egyébként fél éve magam sem gondoltam volna, hogy az alakuló kongresszus utáni hónapokban már több mint kétezer tagunk lesz. • Milyen célokat tűztetek magatok elé? - Az út elején járunk, jelenlegi célunk a helyi és a járási szervezeteink felállítása. Fő célunk pedig három év múlva bejutni a parlamentbe. • A magyar pártokkal koalícióban, vagy valamelyik szlovák párt listáján? - Erről ma nagyon korai beszélni. Most arra törekszünk, hogy programunk helyességét tettekkel igazoljuk, vagyis szeretnénk eloszlatni az általad is említett ellenszenvet és kételyeket. SZILVÁSSY JÓZSEF N

AGYKAPOS Közigazgatásról és egyebekről Az Ung-vidéki Városok és Falvak Társulása legutóbbi ülésén a régió községeit képviselő polgármestereket és önkormányzati tagokat Bodnár Tibor elnök, Nagykapos polgármestere tájékoztatta az 1995-ben végzett munkáról, valamint a jövő évi elképzelésekről. Szólt a kormány közigazgatási elképzeléseiről, mellyel kapcsolatban a résztvevők állásfoglalást hagytak jóvá. Eszerint az ung-vidéki községek képviselői az úgynevezett 16 megyés változat, vagyis a 121 járás kialakítása mellett tették le a garast. A polgármesterek és önkormányzati képviselők egy központi hulladéktároló létesítéséről is tárgyaltak: közös kft.-t alapítanak a szemét elszállítására és raktározására. Megállapodtak abban is, hogy a régió községei lakosonként 2 koronával járulnak hozzá a Kárpátok Eurorégió anyagi alapjának bővítéséhez. Ajelenlevőkjóváhagytákaztajavaslatot, hogytovábbra is szoros kapcsolatot kell fenntartani a Bodrogközi Falvak és Városok Társulásával, s az önkormányzatok képviselőinek januári ülésén meg kell vitatni a közigazgatási beosztás mindkét fél számára elfogadható javaslatát. (katócs) SAJÓGÖMÖR Kevés hívő - sok gonddal Az ág. hitv. evangélikus egyháznak Szlovákiában két egyházkerülete van: az eperjesi és a zólyomi. Az ország déli részén működő esperességekben több helyen vannak magyar gyülekezetek, de jelenleg csak a Sajógömörön élő Rusznyák Dezső szolgál olyan területen, ahol csak magyar nyelven tartja az istentiszteleteket. A gömöri és rimái esperességhez tartozó tizennégy település valamennyi gyülekezete csak magyar hívőkből áll. - Kevesen vagyunk, de sok a gondunk - kezdi a beszélgetést a gyönyörű, immár több éve felújítás alatt álló sajógömöri evangélikus templom lelkésze. - Néhány hete csak, hogy tragikus körülmények között elhunyt a Tornaiján és a várostól délre fekvő községekben szolgálatot teljesítő lelkésztársam. Nagy veszteség ez számunkra, távozásával méginkább szaporodnak gondjaink. Kántorokra, presbiterekre, vallástanítókra is nagy szüksége volna egyházunknak. Rusznyák Dezső a Rozsnyó melletti Csúcsomból származik. A nyolcvanas évek elején, teológiai tanulmányainak elvégzése után szlovák vidékre került. 1987-ben helyezték Sajógömörre. Az egymástól olykor 30-40 kilométerre fekvő kis települések között ingázik: istentiszteleteket tart, hittanórákon foglalkozik a fiatalokkal. - Miben látja annak a lehetőségét, hogy a vidéken javuljon a nem nagy lélekszámú evangélikus hívők helyzete? - Nagyon szeretném, ha a gömöri magyar ajkú evangélikusok nagyobb számban kapcsolódnának be egyházunk életébe, s gyermekeiket is ilyen szellemben nevelnék. A fiatalok bátran választhatnák a teológiai tanulmányokat, mert nagyon kellenének vidékünkre lelkészek. Támogatnánk is őket. Jelenleg csak egy lány tanul Pozsonyban - jövőre végez, s reméljük, hozzánk helyezik majd -, illetve egy rimaszombati fiú Budapesten. Ez bizony kevés. De dolgozom, szolgálom a kis közösségeket, mert biztatást jelent számomra, ha segítőkész emberekkel, faluvezetőkkel találkozom - vannak ilyenek is, szerencsére. Olyanok, akik felismerik az értéket, ragaszkodnak hozzá, s óvni, továbbadni akarják. (ambrus) PINC Visszatartanák a fiatalokat A falu közigazgatásilag huszonnégy évig Losonchoz tartozott. Először négy esztendővel ezelőtt választhattak maguknak önálló önkormányzatot. Az emberek szerint a közel két és fél évtizedes losonci irányítás évei alatt sem lélekszámban, sem gazdaságilag nem gyarapodott a falu, inkább fogyatkozott-visszafejlődött. A fiatalok nem találták meg számításukat, elköltöztek a környező városokba vagy nagyobb településekre. A helyi szövetkezet is hiába gazdálkodott jól, a fiatal családok nagy része másutt keresett és talált magának munkát. - A falu lakosságának az átlagéletkora magas - tájékoztatott Marsál Mária polgármester. - A 256 lakosból hetvenen lépték át a nyugdíjkorhatárt. Az idősek javarészt egyedül lakják a portákat, de bizony lakatlan házunk is van jó néhány. A falu halálra volt ítélve; a községi hivatal után elköltöztették a szövetkezet vezetőségét, bezárták az iskolát, nem csoda, ha megindult az elvándorlás. - Az első helyhatósági választások után újra megnyitottuk az iskolát, és kimértünk három házhelyet Három évi takarékoskodás után felépítettük a ravatalozót, ami talán egy nagyobb településen egyszerű beruházásnak számít, nálunk nagy jelentőséget tulajdonítunk neki. Főleg azért, mert nem maradt tartozásunk a kivitelezőkkel szemben. Pine a forgalmas 50-es főút mellett fekszik, de a hallottakból ítélve semmi előnye nem származik az átutazó „vendégekből". A főút mentén nyílt üzletekben ritka vendégnek számít egy-egy átutazó. Aki éhes vagy szomjas, az inkább Losoncon vagy Rimaszombatban tart pihenőt és nem a két járási székhely közötti települése(ke)n. - A forgalomból nincs haszna, csak kára a falunak - folytatta a polgármester. - Éjjelnappal zúgnak a motorok, ráadásul legújabban a templom előtti téren várják meg egymást a kamionvezetők. Éjszaka is hangoskodnak. Idén sportpálya építéséhez fogtak, tavasszal minden valószínűség szerint befejezik. Lesz kosárlabda- és kézilabdapálya, a futballcsapat tavaly nevezett be a járási bajnokságba. Korszerűsítik a villanyhálózatot, s a falu megtakarított pénzéből szeretnék megoldani a helyi művelődési ház fűtésgondjait. - Kevés a vezéregyéniség, nincs aki irányítsa a labdarúgókat, a kulturális tevékenységet. A kevés bevételből igyekszünk juttatni a sportra, kultúrára, tehát kedvükbe járni a fiataloknak. Az elvándorlás megállt, sőt néhány család már visszaköltözött. Arra törekedünk, hogy legyen is miért visszatérni ide, Pincre fűzte hozzá a polgármester asszony. A lakatlan porták tulajdonosai közül néhányan nem kívánják eladni házukat, mondván, jó lesz az utódoknak. Akik kínálják, magas árat kérnek, mint akik valójában nem is akarnának megválni portájuktól. (farkas) FÜLEK Gimnáziumi évkönyv Mindig örülünk annak, ha egykori jó és hasznos szokások újjáéledésével találkozhatunk. Ezek közé tartozik az iskolai évkönyvek megjelentetése is. Olyan dokumentumok ezek, amelyek inkább a jövőnek, nem pedig a mának szólnak. Tartalmuk, hitelességük lényegesen fontosabb szempont, mint a külalakjuk. Természetesen az elkészítéshez szükség van némi anyagiakra, de a legtöbb az embereken, iskolai viszonylatban a tanárokon és diákokon múlik. Annak a kérdésnek az eldöntésén, akarják-e vagy sem a jelen megörökítését. Akarják-e vagy sem azt, hogy az iskola iránti bizalom ne csökkenjen, hogy a bizonytalankodó szülők és diákok bizalommal lépjenek az iskolába, hogy együtt legyenek büszkék második otthonukra, az alma materre. Egy évkönyv, az eredmények és gondok leírása erre adott és ad lehetőséget. Ez tükröződik a füleki gimnázium magyar tagozatának 1994/95-ös évkönyvében is, mely a Pro Future Alapítvány megbízásából és támogatásával készült el Szvorák Zsuzsanna és Molnár László összeállításában. A kis kötet a gimnázium kistükre; arról, hogy kik és hol, milyen eredményekkel képviselték az iskolát, ismereteiket mely érdeklődési körben, klubban bővítették. Táblázatokba foglalva tekinthetjük át az érettségi vizsgák, az egyes osztályok tanulmányi eredményeit, az iskolai eseménynaptárat, a magyar tagozat egykori és mai tanárainak névsorát. Az iskolának a szóban forgó évben 185 diákja volt, valamint 24 tanár, illetve 9 műszaki és adminisztratív alkalmazott dolgozott. Egyetemekre, főiskolákra 27 diák jutott el, a középfokú továbbképzést 10 tanuló választotta. (puntigán)