Új Szó, 1995. december (48. évfolyam, 278-302. szám)

1995-12-19 / 293. szám, kedd

1995. december 20. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJ SZ

Ó i 5 | Egészen Iránig kényszerít a Mohi-hitelházasság? Ján Ducký gazdasági miniszter és Viktor Mihajlov orosz atomenergetikai miniszter szombati moszkvai tárgyalásán olyan lehetőség is felmerült, amely beláthatatlan külpolitikai következményekkel járna Szlovákia számára. Oroszország ugyanis először ajánlotta fel nyilvánosan szlovák cégek számára az iráni atomerőmű-építésben való részvételt, amely ellen viszont Washingtonnak vannak nagyon komoly fenntartásai. Ducký lapunk számára megerősítette, hogy ebben a tolmácsi SES és az Atomenergetikai Kutatóintézet venne részt. Mihajlov szerint ugyanis a Mohi Atomerőmű befejezésére meg kell keresni a pénzt (Iránban, esetleg Kubában). Az ezzel kapcsolatos szerződést még a jövő év elején aláírnák. Az iráni projekthez eddig Oroszországon kívül senki sem csatlakozott. „Talán Szlovákia is csatlakozik. Ha nem, akkor magunk is felépítjük. Ki tudna bennünket megállítani? Az amerikaiak? Kik ők valójában? Csak 250 éve léteznek, Oroszország viszont 1998-ban ünnepli a kereszténység felvételének ezeréves évfordulóját - jelentette ki Mihajlov. (BLAŽEJ PÁNIK, Národná obroda) Az összeomlás kényszerítette fizetésre az Altalános Egészségbiztosítót Pontosan 69 nappal ezelőtt figyelmeztetett a parlament egészségügyi bizottságának ülésén első alkalommal a Szlovák Orvoskamara tagja, hogy „összeomlás előtt áll a gyógyszerellátás". Amennyiben az ÁE nem fizeti ki a számláit - ami sok helyütt már június óta húzódik -, akkor karácsony táján összeomolhat a gyógyszerellátás. Az állam és az ÁE akkoriban azzal áltatták magukat, hogy ilyen helyzet évente ismétlődik, ezért nincs miért aggódni. Elfelejtették sajnos, hogy sok gyógyszertár kissé speciálisan ugyan, de már piaci körülmények között dolgozik. Az ÁE nem fizetett a gyógyszertáraknak, azok a terjesztőknek, így azután sokan abbahagyták a gyógyszerszállítást. Egyikük sem számolt viszont az influenzajárvánnyal, amely ritkán látott mértékben sújtja az országot. Emiatt megnövekedett a gyógyszerfogyasztás, utánpótlás viszont nem volt. A katasztrófajövendölés - egyáltalán nem a gyógyszerészek hibájából - valósággá vált. Karácsonyra összeomlott a gyógyszerellátás. Ennek kicsúcsosodását jelentette az érsekújvári gyógyszerészek fenyegetése, hogy megtagadják az AÉ ügyfelei számára a gyógyszerek kiadását. Ekkor végre felébredt legnagyobb biztosítónk vezetése is: először a kamatokból szabadított fel 32,6 milliót, utána pedig a tartalékalapból 70 milliót. Vajon miért csak akkor találta meg ennek az útját, amikor már bekövetkezett a baj? Miként lehetett, hogy amikor már mindenkinek tartoztak az országban, a számláján lévő pénz után ennyi kamatot kapott? Miért csak azután nyúlt hozzá, amikor a gyógyszerészek riadót fújtak? Ők azt állítják, hogy az elmúlt húsz év során nem éltek át hasonló helyzetet. Ráadául feltették a kérdést, hogy az ÁE furcsa pénzügyi politikája mennyiben felelős az influenzaellenes gyógyszerek késéséért, a gyógyulás veszélyeztetéséért, illetve végeredményben mennyiben érvényesül a polgár joga az egészsége védelmére. (ANDREA NOZDROVICKÁ, Národná obroda) A szlovák egység nem lesz NATO-parancsnokság alatt A szlovák kormány múlt héten jóváhagyta egy utászzászlóalj kiküldését Kelet-Szlavóniába az ENSZ akciója keretében. Valószínűleg ugyanaz a közel 600 fős egység marad, amely eddig is az egykori Jugoszlávia területén működött. F. Kašický, a honvédelmi minisztérium sajtótitkára a SME számára megerősítette, hogy a NATO ajánlotta fel Szlovákia számára ezt a lehetőséget. A kormány foglalkozott a boszniai kiküldés lehetőségével is, de többféle szempont mérlegelése után inkább Szlavónia mellett döntött. Boszniában NATO-parancsnokság alatt 60 ezres egység állomásozik majd IFOR fedőnév alatt. Ebben NATOegységek mellett néhány más ország katonái is jelen lesznek köztük 1000 cseh katona. Kelet-Szlavóniában 10 ezres egység lesz jelen - az ENSZ Biztonsági Tanácsa parancsnoksága alatt. (SME,-jel) (Rövidítve) Ady száműzetése Egyelőre - egy magyar képviselő javaslatára - nem tárgyalja a kolozsvári tanács Gheorghe Funar legújabb esztelen javaslatát, amely szerint el kellene tüntetni még azt a néhány magyar utcanevet is, amely talán már csak véletlenül megmaradt. Ahelyett, hogy szaporítná őket. Mondjuk, utcát kaphatna a mostanában Bukarestben elhunyt Méliusz József, aki nemcsak nagy író, a román-magyar megbékélés őszinte híve és tevőleges szereplője volt, hanem a kolozsvári magyar színház vezetője is, és 1949-ben innen hurcolták el hosszú évekre a zsarnokság börtönébe. Persze ez a természetes gesztus egyelőre az ábrándok világába tartozik, az sem biztos, hogy Funar úr tudja: ki is volt Méliusz József. Azt viszont bizonyosra vehetjük, hogy a polgármester-pártvezér nem fog belenyugodni a városi tanács elutasító határozatába, és más formában, de makacsul meg-megismétli ötletét, amíg el nem fogadják. Akkor pedig száműzik Adyt is Kolozsvárról. Nem lesz többé utcája, holott sokszor koptatta a város köveit, ismerte szállodáit és kávéházait. Viszont lesz utcája annak a valóban kiváló román irodalomkritikusnak, Dimitrie S. Pana'itescunak, aki Perpessicius néven írt, Brailában született, Bukarestben halt meg, egy-egy évet tanított Aradon és Marosvásárhelyen, csak Kolozsváron nem járt. Bem tábornok emlékét is el akarják tüntetni, elfelejtvén, hogy a len gyei katona a román szabadságért is harcolt, és akadt idő, amikor éppen Kolozsvárról irányította az erdélyi hadműveleteket. Ebben az esetben - hogy úgy mondjam mértékarányos megoldás születne, hiszen a Bem utca ezentúl Traian Mosoiu tábornok nevét hirdetné, aki arról nevezetes, hogy a később Horthyt uralomra segítő román csapatok élén vonult be Budapestre 1919. augusztus 4én. Egyébként még Ion Antonescu marsall, a kivégzett háborús főbűnös is kapna egy utcát, nyilván annak emlékére, hogy ő kényszerült átadni a második bécsi döntés után Kolozsvárt Horthyéknak. Ha eddig nem tudtuk volna, hogy a nacionalisták mindig és mindenütt egyetértenek, és akaratuktól függetlenül segítik egymást - ezúttal Funar fényesen bizonyítja ezt az ősrégi igazságot Mert ha ô - úgymond - a horthysta nacionalizmus ellen küzd, amely az ő rémálmaiban a mai magyarságra jellemző Erdélyben is, Magyaror szágon is - akkor miért neveztet el utcákat Horthy román szövetségeseiről? Nehéz volna ezt logikusan megmagyarázni. De hagyjuk Funart, inkább olvassuk Adyt, aki mindenképpen jobban értette Kolozsvár szellemiségét, mint jelenlegi polgármestere. Amikor, például, így írt Octavian Gogának, a román poétának egy vitacikkben: „Hidd el, hogy szeretlek, szeretem érzelmes, gyönyörű népedet, szeretem úgy, mint a magamét..." Hiába erőlködik Gheorghe Funar, a szeretet kiutasítása nem szabad, hogy gyűlölettel töltse ki az üresen maradó tereket. E. FEHÉR PÁL í KOMMENTÁRUNK Nincs garancia Ismét élénkülőben a magyar-román kapcsolat. Július óta mind össze egy vegyes érzelmekkel fogadott írásos bejelentkezést - Iliescu elnök történelmi megbékélésre vonatkozó javaslatát - és egy államtitkári szintű találkozót rögzített a krónika ezen a vonalon. Az alapszerződés ügyében nem történt semmiféle jelentős elmozdulás. Szombaton viszont a magyar miniszterelnök és a román államfő madridi megbeszélésén a partnerek határidőt szabtak: márciusra véglegesíteni szeretnék a két ország viszonyát rendező hivatalos dokumentumok szövegét. Horn Gyula hangsúlyozta, hogy ez csak cél, amelynek elérésére nincs garancia. Egy nappal a madridi találkozó előtt Temesváron Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kifejtette: minden lehetőséget meg kell ragadni a párbeszéd folytatására. Bár a püspök kételyeit fejezte ki Iliescu elnök békekezdeményezését illetően, álláspontja lényeges változásra utal. Azelőtt képmutatónak nevezte a román államfőt, és elutasította a békekezdeményezés alapján kidolgozandó román-magyar közeledést. A jelekből úgy tűnik: az RMDSZ nem tiltakozik majd, ha a madridi célkitűzések alapján végül mégis előre léphet egymás irányába Budapest és Bukarest. A márciusig véglegesítendő dokumentumok között ott vannak azok is, amelyekkel Iliescu rukkolt ki amerikai látogatásának előkészítésekor. Az egyik éppen a kisebbségi jogokat foglalná össze, és nemcsak a puszta kinyilatkoztatás, hanem a törvény szintjén. Vitathatatlan tehát az előrelépési lehetőség, hiszen mindenki tudja, hogy az alapszerződés megkötését is kizárólag a romániai magyarok helyzetének a megoldatlansága akadályozza. Amíg viszont a lehetőségből tapintható valóság lesz, hosszú az út, és járhatóságára - főleg az 1996-os romániai választások előtt - tényleg nincs semmi garancia. NEUMANN OTTÓ Ki hitte volna? Franz Vranitzky jósolgatta ugyan, hogy a szociáldemokraták győzni fognak, de ekkora, 38,32 százalékos sikerben nyilván még legszebb álmaiban sem hitt. Ki is hitte, hihette volna? A szociáldemokratákról, s vezetőjükről mindenki azt mesélte, hogy kifulladtak, végnapjaikat élik. Erre föl mi történik? Elsöprő győzelmet s plusz 7 mandátumot szereznek. Ráadásul mindez olyan választásokon történt, amelyeket a koalíciót bontó néppárti partner akart, nagy meggyőződésében, hogy a szavazópolgárok révén most végre átveheti a vezető helyet és a kancellári széket. Nos, ez a számítás nem jött be. Az ambiciózus néppárti Schüssel helyett most ismét a szociáldemokrata Vranitzky mosolyoghat, vagy mondhatjuk úgy is: a győztes Vranitzkyval ellentétben most a vesztes Schüssel érezheti magát kényelmetlenül saját „megperzselt" bőrében. Igaz, hogy országos összesítésben az ÖVP megőrizte második helyéi, sőt állítólag épp Schüsselnek köszönhetően plusz, egy mandátumot is felmutathat, ám eredeti célját nem érte el. Nem tudott annyi osztrákot meggyőzni, amennyit szeretett volna arról, hogy zsebekbe túl mélyre nyúló politikával kell Ausztriának az Európai Unió útján, néppárti irányítással előrehaladnia. Sokakat megijesztett a takarékossági terv, a francia forgatókönyv, a szocdemek által elég gyakran emlegetett fekete-kék (néppárti-szabadságpárti) koalíció rémképe. A félelem s az emóció tehát döntő szerepet játszott. Megmozgatta az. örökös nemszavazókat is, akik elsősorban az SPÖ-re voksoltak, szavazatokat vont el a kisebb pártoktól, ugyancsak az SPÖ, illetve kisebb mértékben az ÖVP javára. E két pár! elnökének rivalizálásába buktak bele a Zöldek, lényegében a liberálisok is, akik számára csupán soványka vigasz lehet, hogy egy mandátummal megelőzték a Zöldeket. Vesztett erejéből a Szabadságpárt s „barna" hírben álló pártvezére, a magabiztos Jörg Haider is, aki most az erős ellenzék szerepére készül, kél év múlva viszont kormányfői trónfoglalásra... Egyesek Haider „legyengüléséből" máris azt a következtetést merték levonni, hogy vége a hitleri eszméket, tetteket olykor bátran dicsérő szabadságpárti vez.ér térhódításának Ausztriában. Mások óvatosabban fogalmaznak, az idei kierőszakolt választások sajátosságának, emocionális voltának tulajdonítják csupán Haider megtorpanását. Jelenleg persze nem Haider jövőbeni sorsa és távlali lervei foglalkoztatják a/, osztrákokat, hanem az. új kormánykoalíció megalakításának a kérdése. A legkézenfekvőbb variációnak a régi partnerség felújítása mutatkozik. Vranitzky (nyilván ő kap kormányalakítási megbízást az államfőtől) az erős főnök pozíciójából tárgyalhat, ez tény, de Schüssellel (hacsak konzervatív barátai választási konzekvenciákat levonva el nem távolítják) bizony nem lesz könnyű dolga, hiszen ez utóbbi máris ismét akadékoskodni kezdett. Szerinte Vranitzkynek többet kell hoznia a takarékossági csomagban, mert kevés volt az, ami! októberben a költségvetési asztalra letett. Ez a csomag az, amelyet végre be kellene kötni, a költségvetést kellene végre megszavazni, hogy ki lehessen lépni a politikai vákuumból, amelybe Schüssel ambíciói ejtették pár hónapra az országot. Egyelőre azonban a takarékossági csomag nem más, mint bizonytalansági tényező, amely (esetleg) kérdésessé teheti a nagykoalíció létrejöttét. Az. első kommentárok mégis optimista kicsengésűek, egybehangzóan azt hangsúlyozzák: nincs sok választási lehetősége sem az. SPÖ-nek, sem az ÖVP-nek. Egy kisebbségi kormány labilis megoldás, a számtanilag ugyan éppen csak lehetséges konzervatív társulás viszont ellogadhatallan az osztrákok és Ausztria számára, hisz' Haiderrel jó hírét vesztené Európában. Ami még elképzelhető és elfogadható lehel, az a megszokottnál tágasabb koalíció, amelyről a liberálisok vezetője beszélt a kampány során. Világos, nehéz és talán hosszadalmas tárgyalások várhatók. A legfontosabb az - a mi szempontunkból is - , hogy Ausztria Ausztria maradjon, aktív, stabil, szélsőségektől mentes politikával. SZÁLKA ÉS GERENDA Sokadszor a lojalitásról A Franciaországban alkoA toll Larousse Enciklopédia a Br WUt/kjjl 1 „lojális" és „lojalitás" fogalLr MMi makrói írja a következőket: ' , "Br valamely politikai rendszerhez, illetve az államhoz hű személy, valakihez vagy valamely közösséghez ragaszkodó és hozzá méltányos, vagy becsületes és jóhiszemű. A kézikönyv szerint a lojalitás nem más, mint lojális magatartás és valakinek a lojális volta. Választhattam volna más enciklopédiát vagy lexikont is, de stílusos akartam maradni, mivel a két nemzetközileg használt francia eredelű szót bizonyára ők magyarázzák a legjobban. Meg aztán nem is olyan rég tapasztaltam: beszélhetem akár a világ valamennyi nagy népességének nyelvét, ha nem tudok franciául, egyszerűen nem tekintenek még lojális vendégnek sem. Viszont lehetnék bármelyik frankofon országból elszármazott színesbőrű, franciául beszélő arab vagy pápua, de még magyar is, ha beengednek, lojális franciaként kezelnek. Ez ugyanis egész újkori történelmük alapja. Arról a nagy hírű lexikon is hallgat, hogy a nagy francia forradalom óta kél lucat nemzetiség és etnikum nyelve tűnt el Franciaországban. Tökéletes volt a beolvasztás, s mindezt a nyelvi nemzet ideológiájára alapozott politikával és közigazgatással érték el. Ezen a ponton érthető meg igazán, miért vonzódnak a franciák politizálásához a szlovák és a román politikai hatalmak. Túl a történelem párizsi békeszerződésein, a mai világpolitikában is ügyeskednek a franciák, hogy a végjátékokban mindig legyen szerepük. Nemcsak a minap Párizs mellett aláírt boszniai békeszerződés, hanem a szlovák-magyar alapszerződés köldökzsinórját is a franciák vágták és kötötték el. Ez annál furcsább, minél inkább tudatosítjuk, hogy a napjainkban az ő atyáskodásuk mellett aláírt kisebb-nagyobb békekötésekkel, államok közötti kétoldalú és sokoldalú szerződésekkel erősítgetett közép-európai határokat döntő módon ők rajzolták meg Trianonban. Jóindulattal tekinthetjük ezt lelkiismeretük megnyugtatásának, rosszindulattal viszont az európai kis nemzetek fölötti, legalábbis a diplomáciai hegemónia visszaszerzésének. Ez a gondolatsor jutott eszembe, amikor - ki tud ja, hányadszor? - a tévé nyilvánossága előtl felszólították a magyar parlamenti koalíciót, fejezze ki és bizonyítsa be lojalitását. Mi iránt is? Az államrendet és az állam törvényeit elismerik, elfogadják, s mint parlamenti jelenlétük bizonyítja: aktívan cinek is vele. Nyelvi lojalitásukkal sincs baj, elvégre a szlovák parlamentben sem tolmács úlján kommunikálnak. Mi lehet akkor a baj velük és velünk, mezei magyarokkal? Gyanítom, hogy éppen a lojalitásunk. Ha ugyanis nem vennénk tekintetbe az alapvetésében ugyan az államalkotó tényezői szerepből kirekesztő alkotmányi, s feladnánk valamennyi jogol, ami a nemzeti kisebbségeket megilleti Szlovákiában, sokkal lojálisabbaknak tekintenének bennünket. Mivel azonban ragaszkodunk a jogainkhoz, teljesítjük állampolgári kötelességeinket, ezért megvádolnak bennünket. Az ugyanis kétségtelen, hogy nem adjuk lel önként az anyanyelvi iskolához való jogot, nem mondunk le kultúránk, néprajzi, történelmi és nyelvi hagyományaink ápolásáról. Társulunk és párlosodunk, annak demokratikus és parlamentáris rendje-módja szerinl. Még az sem sérii a lojalitást, hogy a pártok működését szabályozó (örvények alapján a magyar pártok autonóm külpolitikát folytatnak, és nemzetközi kapcsolatokat ápolnak. Nem csak az európai, a magyarországi, de még a tengerentúli politikai erőkkel is, nemkülönben a nemzetközi szervezetekkel, fórumokkal. Ha nem tennék, ha elhallgatnák, például valójában ki ellen is irányul a nyelvvédelmi doktrínát történelmi sérelmekből és emocionális előíLéletekből összetákoló államnyelvvédelmi törvény, talán lojálisnak tekintenék őket. Végeredményben ugyanarról van szó, mint a gyermekéi szlovák iskolába adó magyar szülő esetében. Ha ő maga is nem azonosul a gyermekébe táplált szlovák nemzeti öntudatra alapozotl tudással, igen hamar gyermeke kezdi őt szégyelleni. Pedig nem tud senki olyan kiváló szlovákká változni, hogy konfliktusos helyzetekben ne vágnák a fejéhez származását. Ezért is fölösleges bizonygatni, holmi eskükkel megerősíteni lojalitásunkat. A lojalitás ugyanis nem egy bizonyos politikai párt vagy kormány hatalmon lévő koalícióinak tevékenysége iránti hűségeskü. Elsősorban a parlamenti demokrácia és alkotmányosság, a szlovákiai jogállamiság elveinek az elfogadásán és törvényeinek megtartásán, valamint az állampolgári kötelességek teljesítésén és a jogok elfogadásán, érvényesítésén múlik. Még akkor is, ha egyes politikusok a fentiek helyett a kormány iránti lojalitást kérik számon.