Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-11 / 261. szám, szombat

JBJ ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1995. november 11. ROVATVEZETŐ: DR. PÁLHÁZY BÉLA „Hogyan kellene próbára tennem?": Férjes asszony vagyok, és egy fél éve na­gyon szerelmes lettem az egyik kollégámba, akivel vi­szonyom is van. Ő is nagyon szeret, legalábbis mindig mondja, a baj csak az, hogy tetszik neki egy másik kol­léganőm is, aki egy másik emeleten dolgozik, és sok­szor van egyedül az irodájá­ban. Engem idegesít, ha ná­la van, mert tudom, mire ké­pes, ha valamit megkíván, és ez gyakran megtörténik. Nem tudom, képes lenne-e két viszonyt folytatni egy munkahelyen (ugyanis ő is nős), és tulajdonképpen azt szeretném megtudni, ho­gyan tehetném őt próbára, hogy megtudjam az igazat, most engem szeret-e iga­zán, vagy csak kihasznál, és azt a másikat szereti? A barátja egészen biztosan nem hazudott Önnek, kedves asszonyom, amikor azt mondta, hogy nagyon szereti Önt. Viszont el kell fogadnia, hogy azon embe­rek csoportjába tartozik, akik so­kat tudnak szeretni, de sohasem kizárólagosan. Valahogy úgy, ahogy valaki a szép virágoskertet is szereti, és nem tud különbsé­get tenni a rózsa és a szegfű kö­zött. Mindkettőnek más a színe, az alakja, más élményt nyújt az il­lata. A barátja az a kertész, aki abban a Virágoskertben, mely­ben földi pályája vezet, szüksé­gét érzi megadni minden tikkadó virágnak azt, amit hiányol, amitől életre kel, sőt kivirul. A pillanat­nyi helyzettől függően a skála na­gyon széles és színes lehet: egy futó mosolytól, egy könnyű csók­tól az irodai szexig. A pillanat szépsége, esetleg a pillanatnyi gyönyör érdekében. Tudomásul kell vennie, hogy vannak embe­rek, akik nem hajlandóak türel­mesen várni a „nagy" pillanatra, az élet értelmét inkább a most azonnal elérhető kis örömök begyűjtésében látják. Nem szük­séges persze velük egyetérteni, de akkor kerülni kell a bizalmas kapcsolat kialakítását, mert tör­vényszerűen megérkezik a félre­értések, csalódások, vádaskodá­sok időszaka. S ebből a barátjá­nál „elvhűbb" ember is igyekszik gyorsan menekülni, asszonyom. Ajeligében feltett kérdésére a vá­laszom: sehogy! A hűséget bizo­nyítani nem lehet, a szerelem bi­zonyítására pedig legutoljára a lovagkorban dolgoztak ki valami­féle szabályokat, melyek már ak­kor sem váltak be egyértelműen, de mára már teljesen használha­tatlanok. Ezen rágódnia azonban teljesen fölösleges is. A barátja részéről Ön iránt érzett vonzalom egészen biztos nem a „nagy sze­relem", s meg vagyok róla győződve, hogy az Ön részéről sem az. Ha tévednék, emlékez­tetnem kell arra, hogy a szerelem és a fájdalom unokatestvérek, jól megférnek egy fedél alatt. Ha vi­szont igaza van, végezzen kérem egy lelki nagytakarítást, megtett­e otthon családi életében (a fér­jéről és a gyermekeiről alig tesz levelében említést) mindent azért, hogy ne hiányozzon éle­téből az a valami, amelynek hiá­nya Önt ebbe a kalandba sodor­ta! „Tanácstalan" jeligére: 33 éves elvált asszony vagyok, három gyermeket nevelek egyedül. Sajnos, a szüleim­mel egy fedél alatt. Elég nagy baj az nekem, hogy el kellett válnom, mert a férje­met csak a csavargás és a barátai érdekelték, és emi­att most egyedül kell nevel­nem a gyerekeket. Már ki­bírhatatlan számomra, hogy a szüleim szükségét érzik mindenbe beleszólni, még abba is, hogy a gyerekeim mikor tanulnak és milyen Je­gyet kapnak. Néha eléggé durván - főleg az apám - és teljesen igaztalanul szidják őket, s Ilyenkor meg kell őket védenem, hiszen én va­gyok az anyjuk! Ez viszont csak olaj a tűzre, én Is meg­kapom a magamét és a fe­nyegetést, hogy utolsó, rossz nő vagyok, és vegyem tudomásul: örökölni nem fo­gok! Megteheti ezt velem az apám? Még arról is be kell számolnom, ha a gyereke­immel délután sétálni me­gyek. Hozzám még a ba­rátnőm sem Járhat! Nagyon egyedül vagyok a problémá­immal, sokszor érzem úgy, hogy már nem bírom to­vább! Segítsen! Először is nyugodjon meg ké­rem, felnőtt nőként, mint három­gyermekes édesanya, csak annyira tartozik a szüleinek be­számolási felelősséggel a napi programjáról, tetteiről, amennyi­re azt a civilizált együtt (értsd egy fedél alatt) élés szabályai megkö­vetelik! S akkor sem a jóváha­gyás, hanem a közös érdekek tisztázása végett. Ha tehát példá­ul az Önök lakrészének külön be­járata van, még azt sem köteles megmondani, hogy mikor jön ha­za, amennyiben nem olyan bará­tokkal fog érintkezni, akik hajna­lig tartó házibulival fogják fölver­ni a ház csöndjét. Az édesapja nagyon sok mindenben téved. Nem fogja tudni Önt kitagadni, s az Ön gyermekeit pedig egyálta­lán, amennyiben Ön nem tesz va­lami nagyon súlyos törvénybe üt­közőt. Ezt egy átlagosan képzett és tapasztalt ügyvéd megmagya­rázza önnek. Biztosan talál olyat, aki ezt egyszerűen és érthetően kifejti Önnek. Súlyosan téved az édesapja abban is, ha azt hiszi, hogy csak úgy pocskondiázhat egy anyát, ráadásul a gyermekei előtt. Ezt a gyermekek egészsé­ges lelki fejlődése érdekében sem engedhetjük, és megmond­hatja nyugodtan édesapjának, hogy a nagyfokú primitivizmus je­lének tartom. A vele való kapcso­latában ajánlom, hogy ne men­jen bele soha, semmiféle vitába, veszekedésbe! Csak akkor társa­logjon, ha emberi hangon szól­nak Önhöz, s akkor sem kell a dolgokat túlmagyaráznia, hanem higgadt, tárgyilagos hangon je­lentse be, hogy hova megy, ha kérdezik. Próbálja meg - higgad­tan - megmondani az apjának, hogy Önnek mint szülőnek köte­lessége a gyermekei számára nyugodt légkört biztosítani, és ebben nincs helye a trágárságok­nak, és akár a hivatalos szervek segítségét is kérheti, például a még mindig létező gyermekvé­delmi osztályét. Ez az érdek nem engedi meg például, hogy a gyer­mekek ne kapják meg a nagyma­mai örökséget, mégpedig vissza­menőleg, kamatostul! Sok más kérdést is meg kellene beszélni az ügyvéddel, amennyiben a sar­kára szeretne állni, és megvéde­ni a gyermekei érdekeit. Az anyai ösztön az élővilágban parancso­lóan erős, ezért tud egy különben gyenge anya oroszlánként küzde­ni a gyermekeiért! A küzdelem nem lesz könnyű és egyszerű, de az élet parancsa, hogy vállalni kell. A szakemberek azért van­nak, hogy segítsenek Önnek. Egy tiszta pillanatában talán megér­tené az apja, hogy az ő korában a sok dühöngés esetleg az agyvér­zés veszélyével járhat, s akkor minek volt az egész, a másvilág­ra úgysem viszi el a házát. S ta­lán az sem mellékes szempont, ha egy emberre a gyermekei és az unokái mint primitív bunkóra, vagy mint segítőkész öregúrra emlékeznek vissza! „Öröm" jeligére: 40 éves va­gyok, 20 éve férjezett. Saj­nos saját gyermekünk nincs. Valószínűleg a sok ki­vizsgálás tette - még Buda­pestre is eljártunk -, hogy egy életre elment a szextől a kedvem. Az utóbbi évben már egyáltalán nem kívá­nom, és csak csodálni tu­dom férjemet, hogy ennyi elutasítás után, még igényt tart(ana) rám. Ha kezdemé­nyez, nekem mindenen jár az eszem, csak „azon" nem. Szeretném, ha tudna ne­kem erre valami gyógyszert ajánlani, mert attól is félek, hogy a férjem ezt a helyze­tet végül teljesen megunja, és „más megoldás" után néz. Pedig még mindig tisz­ta szívből szeretem. Más f érti az életemben nem volt, ilyesmi eszembe sem jutott. Talán a hosszú levélből vett rö­vid idézettel is sikerült érzékeltet­nem, hogy ebben az esetben is depresszióról van szó, melynek kialakulásában sok tényező ját­szott szerepet, az idegi kimerülés bizonyos fajtájától az életben va­ló nagy csalódásig, a férfitámasz nimbuszának megtépázásáig, a saját küldetése meghiúsulásáig stb. A libidó (szexuális étvágy) csökkenése vagy elvesztése le­het tipikus depressziós tünet, és ha még bűntudat is társul hozzá, az csak erősíti a gyanút. A kiala­kult blokkok mögött nagyon sok kimondhatatlan és megválaszo­latlan kérdés, el nem hangzott beszélgetés, megalapozott és in­dokolatlan félelmek, esetleg fél­reértés van. Levélírónk tudat alatt érzi, hogy nem ez az élet rendje, s a szakember vélemé­nye is az, hogy a nő tulajdonkép­pen 40 éves korára „érik be", amikorra teljes mértékben és fenntartások nélkül élveznie kel­lene a szexet! Meg kell hát pró­bálni szétszedni azt a bizonyos szalmakazlat és megtalálni ben­ne a tűt! Ezért is találták ki példá­ul a szexuális és házassági tanács­adók intézményét, amit mele­gen ajánlok levélírónknak és fér­jének is. Az első lépés minden­képpen a lélekbúvárhoz vezes­sen, mert először a depressziós tünetekkel kell felvenni a való­színűleg gyógyszeres harcot, amit természetesen ki lehet és ki kell egészíteni a kérdezett táplá­lék-kiegészítőkkel is. A STRESSZ B-KOMPLEXET mindenképpen ajánlom, de más készítmények is szóba jöhetnek (LECITHIN, MEGA MINERALS stb.). Levélírónk Po­zsonyhoz közel lakik, amennyi­ben nincs ellenére, sokkal részle­tesebben megbeszélhetjük prob­lémáit a rendelőmben! „Sürgős" jeligére: 52 éves asszony vagyok, 13 éve ke­zelnek magas vérnyomás miatt. Kb. 2 hónapja szívbil­lentyű-szűkületet állapítot­tak meg, és a kardiológus mielőbb műtétet javasol. Azt szeretném megkérdez­ni, hogy erre valóban nines­e más módszer, gyógyfű vagy valamilyen gyógyszer, hogy ne kelljen műteni. S milyenek az esélyeim a műtéttel, vagy a műtét után? Előre is köszönöm gyors válaszát, mert nagyon nyugtalan vagyok! 30 évvel ezelőtt a szívműtéte­ket még csak nagyon kísérleti jel­leggel végezték, mára a szívbil­lentyűk cseréje egyes jól felsze­relt kórházakban rutineljárássá vált! Ezen belül a klasszikus szív­billentyűszűkület megoldása az egyszerűbbek közé tartozik. Az esetek döntő többségében arról van szó, hogy valamilyen gyulla­dásosfolyamat - leggyakrabban reumatikus gyulladásról van szó - következtében a szívbillentyűk megduzzadnak, veszítenek ru­galmasságukból és mozgékony­ságukból, fokozatosan összeta­padnak, összenőnek. A gyulla­dástól megduzzadt szövetbe idővel mészsók is kicsapódnak, s így a billentyűk teljesen elveszítik mozgékonyságukat, ezáltal a szerepüket is, sőt akadályozzák a vér áramlását, amit a szívizom­nak többletmunkával kell biztosí­tania. Ez a munka azonban nem hatékony, a véráram akadályoz­tatott, és a szívizom tartalékai fo­kozatosan kimerülnek. Modern szívsebészeti eljárásokkal vi­szonylag egyszerű módon a szív­sebész szét tudja választani az összenőtt felületeket, és így a to­vábbiakban azok legalább rész­ben el tudják látni a funkciójukat. Ha a billentyűk megmerevedése deformációkkal is jár, ez az egy­szerűnek tűnő eljárás nem alkal­mazható hatékonyan, és marad a szívbillentyűk cseréje, ami már komoly műtétnek számít. Ami az esélyeket illeti, levélírónknak ab­ból kell kiindulnia, milyen most a dinamikája állapota romlásának, vagyis, hogy milyen gyorsan je­lentek meg azok a tünetek, ame­lyek az orvosát a műtéti javaslat­ra kényszerítették. Ebből való­színűleg képet lehet kapni arról, hogy milyen gyorsan merülne ki a szív, ha nem vetné magát a műtétnek alá. Amennyiben a műtétet végző szívsebész a műtét során nem találja szembe magát valamilyen rendellenes­séggel, vagy a szív tartalékai még elegendőek, nem sokkal na­gyobb a műtéti kockázat mint a más bonyolultabb rutinműtétek­nél. Az orvostudomány mai állás­pontja szerint a szívbillentyű­szűkületet gyógyszeres kezelései megszűntetni nem lehet. „Szemölcs" jeligére: A fiam 18 éves. Néhány hónappal ezelőtt szemölcsök jelen­tek meg a homlokán. Vol­tunk bőrorvosnál, akitől ka­pott valamilyen szeszt és púdert, majd később - mert ez nem használt - folyé­kony nitrogénnel folytatták a kezelést. Ezt egyszer kap­ja egy héten, már a harma­dik hónapja, de semmi javu­lást sem látunk, inkább a szemölcsök terjednek to­vább, már az arcán is meg­jelentek, s most már erőtel­jesen viszketnek is. Van-e erre valamilyen más gyógy­mód? Amennyiben valóban a klasszikus szemölcsökről van szó, ott a folyékony nitrogén megbízhatóan hatásos tud len­ni. Másik érdekes adat a szemöl­csök terjedése, mert nem jel­lemző, hogy az arcra szoktak ki­terjedni. Szerény véleményem tehát az, hogy meg kellene job­ban vizsgálni azokat a szemöl­csöket, valóban vírusos szemöl­csökről, vagy valami másról van­e szó! Kérni kell tehát egy beuta­lót a bőrklinikára, ahol a még el nem végzett laboratóriumi vizs­gálatokat el tudják végezni, és azon eredmények tükrében esetleg módosítani a kórismét és a szükséges gyógymódot. sS íK Várom és megválaszolom tisz­telt olvasóinknak az Új Szó szer­kesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal sem szükséges feltüntetni. í JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Csak egy évig? H. T.: A feleségem januárban halt meg. Mivel kiskorú gyerme­kekről gondoskodom, özvegyi nyugdíjat ítéltek meg a számom­ra. Nemrég azt olvastam, hogy az özvegyi nyugdíj csak egy évig jár, azután pedig bizonyos életkoron felül. Vonatkozik ez rám is? Nálunk egyelőre még kétféle özvegyi nyugdíj létezik (ellentét­ben azokkal a fejlettebb jogérzék­kel rendelkező országokkal, ahol komolyabban veszik az ember „neme, nyelve, politikai vagy más véleménye, nemzeti vagy társa­dalmi származása, nemzetisége vagy etnikai kisebbségekhez való tartozása" okán történő diszkrimi­nálás tilalmát). A hazai társadalombiztosítási jogunk szerint egészen más ren­delkezések vonatkoznak a férfi­aknak és a nőknek folyósítandó özvegyi nyugdíjra. Az ön által emlí­tett egy évig akkor jár a megözve­gyült feleségnek ez a nyugdíj, ha nem volt gyermeke, illetve nem gondoskodik ellátatlan gyer­mekről. Az ilyen özvegynek járó nyugdíj pedig legalább a hatvan százalékát teszi ki annak a nyug­díjnak, amelyre halála pillanatá­ban az elhunyt férjnek lett volna joga. Az özvegyen maradt férj csak akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha ellátatlan, vagyis rendszerint kiskorú gyermekről gondoskodik. Ugyanakkor, csak addig jár neki ez a nyugdíj, amíg legalább egy el­látatlan gyermekről gondoskodik. Különbség van a férfinak járó özvegyi nyugdíj összegében is, mi­vel ezt egy konkrét összegben szabták meg: jelenleg 1190 koro­nában. Albérletből főbérletbe? J. T.: Egy családi házban lakunk most albérletben. A háztulajdo­nos az albérleti szerződés megkötése után gondolt egyet, és a családi házzal együtt eladott minket. Az állami lakásra még 1987-ben beadtuk igénylésünket, de ezt sehol sem veszik fi­gyelembe. Ezzel kapcsolatban szeretnénk megkérdezni, hogy a családi ház új tulajdonosa, akinek háromszobás állami lakása van, megtarthatja-e az állami lakását annak ellenére, hogy csa­ládi házat vásárolt? Kötelezhetjük-e arra, hogy nekünk a há­romszobás állami lakását - pótlakásként - átadja? Az egykori állami lakások túl­nyomó többsége ma már közsé­gi lakás, hacsak a bérlő már nem vásárolta meg ezt a lakást a saját tulajdonába. Itt jegyez­nénk meg, hogy a lakás­bérlőknek a lakástulajdonról szóló 1993. évi 182. Tt. számú törvény legutóbbi módosítása ér­telmében gyakorlatilag a bírósá­gon is perelhető joguk keletkezik arra, hogy a bérelt lakást megvá­sárolhassák, és a község az ilyen lakásvásárlási kérvény be­adásától számított két éven be­lül köteles lenne nekik ezt a la­kást eladni. Az említett törvény ugyanakkor azt is kimondja hogy az ilyen (például községi) lakáso­kat inkább csak a bérlőnek lehet vagy szabad eladni. A levelében felvetett problémával kapcsolat­ban azt is el kell mondani, hogy egyetlen jogszabály sem tiltja azt, hogy valaki családi háztulaj­donosa, ugyanakkor pedig álla­mi (községi) lakás bérlője legyen. Önök albérletben laknak, és csak addig lakhatnak albérlet­ben, amíg ez az albérleti szerződés érvényben van. Sem­milyen törvényes lehetőségük sincs arra, hogy a családi ház tu­lajdonosának lakását megsze­rezzék - , mondjuk pótlakás­ként. A Polgári Törvénykönyv , 711. paragrafusának első be­kezdése szerint a háromszobás lakás bérbeadója (feltehetőleg a község) a bíróság hozzájárulásá­val felmondhatja ugyan a lakás­bérletet, ha arra hivatkozik, hogy a bérlőnek két lakása van: Az adott helyzetben nem igen való­színű, hogy erre a lépésre el­szánná magát, sőt, az sem biz­tos, hogy a bíróság a lakásbérlet felmondásához hozzájárulna. A második, a családi házban levő lakás ugyanis nem áll a községi lakás bérlőjének rendelkezésé­re, hiszen önök laknak benne, s nyilván van valamiféle bérleti szerződésük, amely a bérlet időtartamáról is rendelkezik. Ugyanakkor azzal kell számolni­uk, hogy ha a község a bíróság hozzájárulásával felmondaná a családi ház tulajdonosának la­kásbérletét, a tulajdonost ezzel arra kényszerítenék, hogy ő vala­milyen módon felmondja az önök bérleti szerződését és be­költözködjön a saját családi há­zába. Mivel önök albérletben laknak, pótlakásra nem lenne jo­guk, a község pedig egyáltalán nem lenne köteles a megürese­dett háromszobás lakást önök­nek kiutalni. A Szlovák Köztársaság Törvény­táráról szóló 1993. évi 1. számú törvény 3 paragrafusának máso­dik bekezdése értelmében egy törvény, a hivatalos törvénytár­ban történő kihirdetése előtt egyszerűen nem léphet hatály­ba, sőt kivételes intézkedésnek kell tekinteni már azt is, ha a tör­vényhozó úgy rendelkezik, hogy a törvény a kihirdetése napján lép hatályba (az általános sza­bály szerint a törvény a törvény­tárban történő kihirdetését kö­vető 15 nap elteltével lép hatály­ba). Itt természetesen meg kell kü­lönböztetni két dolgot; a törvény akkor érvényes, ha azt a parla­ment az alkotmánynak és ház­szabályoknak megfelelően elfo­gadta. A már érvényes törvény vi­szont csak akkor alkalmazható, csak akkor lép életbe, ha azt a törvény által előírt módon kihir­detik. Egy törvény érvényességét és hatályosságát tehát el kell ha­tárolni egymástól A fent elmondottakat is figye­lembe véve, mondjuk felvethet­nénk azt a kérdést, hogy a mun­káltatója miért csak az októberi munkabérek újraszámítását kö­veteli, miért nem akarja a szep­temberi munkabéreket is átszá­moltatni - ha már egyszer éppen szeptember 14-én hagyták jóvá ezt a törvényt. Az adott esetben ugyanis csak két időpont van; szeptember 14, amikor a tör­vényt jóváhagyták, és november elseje, amikor a törvényt a hiva­talos törvénytárban is közölték, kihirdették. A törvény és hatálya Sz. /.: Egy, megközelítőleg száz embert foglalkoztató vállalatban dolgozom bérelszámolónőként. November hetedikén nézetelté­résem támadt a munkáltatómmal, Illetve az igazgatóval, mert november hetedikén kézbesítették nekünk az egészségügyi bizto­sításról szóló törvény legújabb módosítását. Az igazgató szerint nekem az egész októberi bérelszámolást át kellene dolgoznom az új törvény szerint, mert ez a törvénymódosítás a II. cikke sze­rint a kihirdetése napján lép életbe. Ő a törvény kihirdetése nap­jának 1995. szeptember 14-ét tekinti, amikor ezt a törvényt elfo­gadták. Nézetem szerint a törvény kihirdetésének napja viszont a Törvénytár fejlécében szereplő dátum, azaz november elseje. Mihez, melyik időponthoz tartsuk most magunkat?

Next

/
Thumbnails
Contents