Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-11 / 261. szám, szombat

JBJ ÚJ SZÓ TANÁCSADÁS 1995. november 11. ROVATVEZETŐ: DR. PÁLHÁZY BÉLA „Hogyan kellene próbára tennem?": Férjes asszony vagyok, és egy fél éve nagyon szerelmes lettem az egyik kollégámba, akivel viszonyom is van. Ő is nagyon szeret, legalábbis mindig mondja, a baj csak az, hogy tetszik neki egy másik kolléganőm is, aki egy másik emeleten dolgozik, és sokszor van egyedül az irodájában. Engem idegesít, ha nála van, mert tudom, mire képes, ha valamit megkíván, és ez gyakran megtörténik. Nem tudom, képes lenne-e két viszonyt folytatni egy munkahelyen (ugyanis ő is nős), és tulajdonképpen azt szeretném megtudni, hogyan tehetném őt próbára, hogy megtudjam az igazat, most engem szeret-e igazán, vagy csak kihasznál, és azt a másikat szereti? A barátja egészen biztosan nem hazudott Önnek, kedves asszonyom, amikor azt mondta, hogy nagyon szereti Önt. Viszont el kell fogadnia, hogy azon emberek csoportjába tartozik, akik sokat tudnak szeretni, de sohasem kizárólagosan. Valahogy úgy, ahogy valaki a szép virágoskertet is szereti, és nem tud különbséget tenni a rózsa és a szegfű között. Mindkettőnek más a színe, az alakja, más élményt nyújt az illata. A barátja az a kertész, aki abban a Virágoskertben, melyben földi pályája vezet, szükségét érzi megadni minden tikkadó virágnak azt, amit hiányol, amitől életre kel, sőt kivirul. A pillanatnyi helyzettől függően a skála nagyon széles és színes lehet: egy futó mosolytól, egy könnyű csóktól az irodai szexig. A pillanat szépsége, esetleg a pillanatnyi gyönyör érdekében. Tudomásul kell vennie, hogy vannak emberek, akik nem hajlandóak türelmesen várni a „nagy" pillanatra, az élet értelmét inkább a most azonnal elérhető kis örömök begyűjtésében látják. Nem szükséges persze velük egyetérteni, de akkor kerülni kell a bizalmas kapcsolat kialakítását, mert törvényszerűen megérkezik a félreértések, csalódások, vádaskodások időszaka. S ebből a barátjánál „elvhűbb" ember is igyekszik gyorsan menekülni, asszonyom. Ajeligében feltett kérdésére a válaszom: sehogy! A hűséget bizonyítani nem lehet, a szerelem bizonyítására pedig legutoljára a lovagkorban dolgoztak ki valamiféle szabályokat, melyek már akkor sem váltak be egyértelműen, de mára már teljesen használhatatlanok. Ezen rágódnia azonban teljesen fölösleges is. A barátja részéről Ön iránt érzett vonzalom egészen biztos nem a „nagy szerelem", s meg vagyok róla győződve, hogy az Ön részéről sem az. Ha tévednék, emlékeztetnem kell arra, hogy a szerelem és a fájdalom unokatestvérek, jól megférnek egy fedél alatt. Ha viszont igaza van, végezzen kérem egy lelki nagytakarítást, megtette otthon családi életében (a férjéről és a gyermekeiről alig tesz levelében említést) mindent azért, hogy ne hiányozzon életéből az a valami, amelynek hiánya Önt ebbe a kalandba sodorta! „Tanácstalan" jeligére: 33 éves elvált asszony vagyok, három gyermeket nevelek egyedül. Sajnos, a szüleimmel egy fedél alatt. Elég nagy baj az nekem, hogy el kellett válnom, mert a férjemet csak a csavargás és a barátai érdekelték, és emiatt most egyedül kell nevelnem a gyerekeket. Már kibírhatatlan számomra, hogy a szüleim szükségét érzik mindenbe beleszólni, még abba is, hogy a gyerekeim mikor tanulnak és milyen Jegyet kapnak. Néha eléggé durván - főleg az apám - és teljesen igaztalanul szidják őket, s Ilyenkor meg kell őket védenem, hiszen én vagyok az anyjuk! Ez viszont csak olaj a tűzre, én Is megkapom a magamét és a fenyegetést, hogy utolsó, rossz nő vagyok, és vegyem tudomásul: örökölni nem fogok! Megteheti ezt velem az apám? Még arról is be kell számolnom, ha a gyerekeimmel délután sétálni megyek. Hozzám még a barátnőm sem Járhat! Nagyon egyedül vagyok a problémáimmal, sokszor érzem úgy, hogy már nem bírom tovább! Segítsen! Először is nyugodjon meg kérem, felnőtt nőként, mint háromgyermekes édesanya, csak annyira tartozik a szüleinek beszámolási felelősséggel a napi programjáról, tetteiről, amennyire azt a civilizált együtt (értsd egy fedél alatt) élés szabályai megkövetelik! S akkor sem a jóváhagyás, hanem a közös érdekek tisztázása végett. Ha tehát például az Önök lakrészének külön bejárata van, még azt sem köteles megmondani, hogy mikor jön haza, amennyiben nem olyan barátokkal fog érintkezni, akik hajnalig tartó házibulival fogják fölverni a ház csöndjét. Az édesapja nagyon sok mindenben téved. Nem fogja tudni Önt kitagadni, s az Ön gyermekeit pedig egyáltalán, amennyiben Ön nem tesz valami nagyon súlyos törvénybe ütközőt. Ezt egy átlagosan képzett és tapasztalt ügyvéd megmagyarázza önnek. Biztosan talál olyat, aki ezt egyszerűen és érthetően kifejti Önnek. Súlyosan téved az édesapja abban is, ha azt hiszi, hogy csak úgy pocskondiázhat egy anyát, ráadásul a gyermekei előtt. Ezt a gyermekek egészséges lelki fejlődése érdekében sem engedhetjük, és megmondhatja nyugodtan édesapjának, hogy a nagyfokú primitivizmus jelének tartom. A vele való kapcsolatában ajánlom, hogy ne menjen bele soha, semmiféle vitába, veszekedésbe! Csak akkor társalogjon, ha emberi hangon szólnak Önhöz, s akkor sem kell a dolgokat túlmagyaráznia, hanem higgadt, tárgyilagos hangon jelentse be, hogy hova megy, ha kérdezik. Próbálja meg - higgadtan - megmondani az apjának, hogy Önnek mint szülőnek kötelessége a gyermekei számára nyugodt légkört biztosítani, és ebben nincs helye a trágárságoknak, és akár a hivatalos szervek segítségét is kérheti, például a még mindig létező gyermekvédelmi osztályét. Ez az érdek nem engedi meg például, hogy a gyermekek ne kapják meg a nagymamai örökséget, mégpedig visszamenőleg, kamatostul! Sok más kérdést is meg kellene beszélni az ügyvéddel, amennyiben a sarkára szeretne állni, és megvédeni a gyermekei érdekeit. Az anyai ösztön az élővilágban parancsolóan erős, ezért tud egy különben gyenge anya oroszlánként küzdeni a gyermekeiért! A küzdelem nem lesz könnyű és egyszerű, de az élet parancsa, hogy vállalni kell. A szakemberek azért vannak, hogy segítsenek Önnek. Egy tiszta pillanatában talán megértené az apja, hogy az ő korában a sok dühöngés esetleg az agyvérzés veszélyével járhat, s akkor minek volt az egész, a másvilágra úgysem viszi el a házát. S talán az sem mellékes szempont, ha egy emberre a gyermekei és az unokái mint primitív bunkóra, vagy mint segítőkész öregúrra emlékeznek vissza! „Öröm" jeligére: 40 éves vagyok, 20 éve férjezett. Sajnos saját gyermekünk nincs. Valószínűleg a sok kivizsgálás tette - még Budapestre is eljártunk -, hogy egy életre elment a szextől a kedvem. Az utóbbi évben már egyáltalán nem kívánom, és csak csodálni tudom férjemet, hogy ennyi elutasítás után, még igényt tart(ana) rám. Ha kezdeményez, nekem mindenen jár az eszem, csak „azon" nem. Szeretném, ha tudna nekem erre valami gyógyszert ajánlani, mert attól is félek, hogy a férjem ezt a helyzetet végül teljesen megunja, és „más megoldás" után néz. Pedig még mindig tiszta szívből szeretem. Más f érti az életemben nem volt, ilyesmi eszembe sem jutott. Talán a hosszú levélből vett rövid idézettel is sikerült érzékeltetnem, hogy ebben az esetben is depresszióról van szó, melynek kialakulásában sok tényező játszott szerepet, az idegi kimerülés bizonyos fajtájától az életben való nagy csalódásig, a férfitámasz nimbuszának megtépázásáig, a saját küldetése meghiúsulásáig stb. A libidó (szexuális étvágy) csökkenése vagy elvesztése lehet tipikus depressziós tünet, és ha még bűntudat is társul hozzá, az csak erősíti a gyanút. A kialakult blokkok mögött nagyon sok kimondhatatlan és megválaszolatlan kérdés, el nem hangzott beszélgetés, megalapozott és indokolatlan félelmek, esetleg félreértés van. Levélírónk tudat alatt érzi, hogy nem ez az élet rendje, s a szakember véleménye is az, hogy a nő tulajdonképpen 40 éves korára „érik be", amikorra teljes mértékben és fenntartások nélkül élveznie kellene a szexet! Meg kell hát próbálni szétszedni azt a bizonyos szalmakazlat és megtalálni benne a tűt! Ezért is találták ki például a szexuális és házassági tanácsadók intézményét, amit melegen ajánlok levélírónknak és férjének is. Az első lépés mindenképpen a lélekbúvárhoz vezessen, mert először a depressziós tünetekkel kell felvenni a valószínűleg gyógyszeres harcot, amit természetesen ki lehet és ki kell egészíteni a kérdezett táplálék-kiegészítőkkel is. A STRESSZ B-KOMPLEXET mindenképpen ajánlom, de más készítmények is szóba jöhetnek (LECITHIN, MEGA MINERALS stb.). Levélírónk Pozsonyhoz közel lakik, amennyiben nincs ellenére, sokkal részletesebben megbeszélhetjük problémáit a rendelőmben! „Sürgős" jeligére: 52 éves asszony vagyok, 13 éve kezelnek magas vérnyomás miatt. Kb. 2 hónapja szívbillentyű-szűkületet állapítottak meg, és a kardiológus mielőbb műtétet javasol. Azt szeretném megkérdezni, hogy erre valóban ninese más módszer, gyógyfű vagy valamilyen gyógyszer, hogy ne kelljen műteni. S milyenek az esélyeim a műtéttel, vagy a műtét után? Előre is köszönöm gyors válaszát, mert nagyon nyugtalan vagyok! 30 évvel ezelőtt a szívműtéteket még csak nagyon kísérleti jelleggel végezték, mára a szívbillentyűk cseréje egyes jól felszerelt kórházakban rutineljárássá vált! Ezen belül a klasszikus szívbillentyűszűkület megoldása az egyszerűbbek közé tartozik. Az esetek döntő többségében arról van szó, hogy valamilyen gyulladásosfolyamat - leggyakrabban reumatikus gyulladásról van szó - következtében a szívbillentyűk megduzzadnak, veszítenek rugalmasságukból és mozgékonyságukból, fokozatosan összetapadnak, összenőnek. A gyulladástól megduzzadt szövetbe idővel mészsók is kicsapódnak, s így a billentyűk teljesen elveszítik mozgékonyságukat, ezáltal a szerepüket is, sőt akadályozzák a vér áramlását, amit a szívizomnak többletmunkával kell biztosítania. Ez a munka azonban nem hatékony, a véráram akadályoztatott, és a szívizom tartalékai fokozatosan kimerülnek. Modern szívsebészeti eljárásokkal viszonylag egyszerű módon a szívsebész szét tudja választani az összenőtt felületeket, és így a továbbiakban azok legalább részben el tudják látni a funkciójukat. Ha a billentyűk megmerevedése deformációkkal is jár, ez az egyszerűnek tűnő eljárás nem alkalmazható hatékonyan, és marad a szívbillentyűk cseréje, ami már komoly műtétnek számít. Ami az esélyeket illeti, levélírónknak abból kell kiindulnia, milyen most a dinamikája állapota romlásának, vagyis, hogy milyen gyorsan jelentek meg azok a tünetek, amelyek az orvosát a műtéti javaslatra kényszerítették. Ebből valószínűleg képet lehet kapni arról, hogy milyen gyorsan merülne ki a szív, ha nem vetné magát a műtétnek alá. Amennyiben a műtétet végző szívsebész a műtét során nem találja szembe magát valamilyen rendellenességgel, vagy a szív tartalékai még elegendőek, nem sokkal nagyobb a műtéti kockázat mint a más bonyolultabb rutinműtéteknél. Az orvostudomány mai álláspontja szerint a szívbillentyűszűkületet gyógyszeres kezelései megszűntetni nem lehet. „Szemölcs" jeligére: A fiam 18 éves. Néhány hónappal ezelőtt szemölcsök jelentek meg a homlokán. Voltunk bőrorvosnál, akitől kapott valamilyen szeszt és púdert, majd később - mert ez nem használt - folyékony nitrogénnel folytatták a kezelést. Ezt egyszer kapja egy héten, már a harmadik hónapja, de semmi javulást sem látunk, inkább a szemölcsök terjednek tovább, már az arcán is megjelentek, s most már erőteljesen viszketnek is. Van-e erre valamilyen más gyógymód? Amennyiben valóban a klasszikus szemölcsökről van szó, ott a folyékony nitrogén megbízhatóan hatásos tud lenni. Másik érdekes adat a szemölcsök terjedése, mert nem jellemző, hogy az arcra szoktak kiterjedni. Szerény véleményem tehát az, hogy meg kellene jobban vizsgálni azokat a szemölcsöket, valóban vírusos szemölcsökről, vagy valami másról vane szó! Kérni kell tehát egy beutalót a bőrklinikára, ahol a még el nem végzett laboratóriumi vizsgálatokat el tudják végezni, és azon eredmények tükrében esetleg módosítani a kórismét és a szükséges gyógymódot. sS íK Várom és megválaszolom tisztelt olvasóinknak az Új Szó szerkesztőségébe küldött leveleit. A nevet és a lakcímet ezúttal sem szükséges feltüntetni. í JOGTÜKÖR Rovatvezető: FEKETE MARIAN Csak egy évig? H. T.: A feleségem januárban halt meg. Mivel kiskorú gyermekekről gondoskodom, özvegyi nyugdíjat ítéltek meg a számomra. Nemrég azt olvastam, hogy az özvegyi nyugdíj csak egy évig jár, azután pedig bizonyos életkoron felül. Vonatkozik ez rám is? Nálunk egyelőre még kétféle özvegyi nyugdíj létezik (ellentétben azokkal a fejlettebb jogérzékkel rendelkező országokkal, ahol komolyabban veszik az ember „neme, nyelve, politikai vagy más véleménye, nemzeti vagy társadalmi származása, nemzetisége vagy etnikai kisebbségekhez való tartozása" okán történő diszkriminálás tilalmát). A hazai társadalombiztosítási jogunk szerint egészen más rendelkezések vonatkoznak a férfiaknak és a nőknek folyósítandó özvegyi nyugdíjra. Az ön által említett egy évig akkor jár a megözvegyült feleségnek ez a nyugdíj, ha nem volt gyermeke, illetve nem gondoskodik ellátatlan gyermekről. Az ilyen özvegynek járó nyugdíj pedig legalább a hatvan százalékát teszi ki annak a nyugdíjnak, amelyre halála pillanatában az elhunyt férjnek lett volna joga. Az özvegyen maradt férj csak akkor jogosult özvegyi nyugdíjra, ha ellátatlan, vagyis rendszerint kiskorú gyermekről gondoskodik. Ugyanakkor, csak addig jár neki ez a nyugdíj, amíg legalább egy ellátatlan gyermekről gondoskodik. Különbség van a férfinak járó özvegyi nyugdíj összegében is, mivel ezt egy konkrét összegben szabták meg: jelenleg 1190 koronában. Albérletből főbérletbe? J. T.: Egy családi házban lakunk most albérletben. A háztulajdonos az albérleti szerződés megkötése után gondolt egyet, és a családi házzal együtt eladott minket. Az állami lakásra még 1987-ben beadtuk igénylésünket, de ezt sehol sem veszik figyelembe. Ezzel kapcsolatban szeretnénk megkérdezni, hogy a családi ház új tulajdonosa, akinek háromszobás állami lakása van, megtarthatja-e az állami lakását annak ellenére, hogy családi házat vásárolt? Kötelezhetjük-e arra, hogy nekünk a háromszobás állami lakását - pótlakásként - átadja? Az egykori állami lakások túlnyomó többsége ma már községi lakás, hacsak a bérlő már nem vásárolta meg ezt a lakást a saját tulajdonába. Itt jegyeznénk meg, hogy a lakásbérlőknek a lakástulajdonról szóló 1993. évi 182. Tt. számú törvény legutóbbi módosítása értelmében gyakorlatilag a bíróságon is perelhető joguk keletkezik arra, hogy a bérelt lakást megvásárolhassák, és a község az ilyen lakásvásárlási kérvény beadásától számított két éven belül köteles lenne nekik ezt a lakást eladni. Az említett törvény ugyanakkor azt is kimondja hogy az ilyen (például községi) lakásokat inkább csak a bérlőnek lehet vagy szabad eladni. A levelében felvetett problémával kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy egyetlen jogszabály sem tiltja azt, hogy valaki családi háztulajdonosa, ugyanakkor pedig állami (községi) lakás bérlője legyen. Önök albérletben laknak, és csak addig lakhatnak albérletben, amíg ez az albérleti szerződés érvényben van. Semmilyen törvényes lehetőségük sincs arra, hogy a családi ház tulajdonosának lakását megszerezzék - , mondjuk pótlakásként. A Polgári Törvénykönyv , 711. paragrafusának első bekezdése szerint a háromszobás lakás bérbeadója (feltehetőleg a község) a bíróság hozzájárulásával felmondhatja ugyan a lakásbérletet, ha arra hivatkozik, hogy a bérlőnek két lakása van: Az adott helyzetben nem igen valószínű, hogy erre a lépésre elszánná magát, sőt, az sem biztos, hogy a bíróság a lakásbérlet felmondásához hozzájárulna. A második, a családi házban levő lakás ugyanis nem áll a községi lakás bérlőjének rendelkezésére, hiszen önök laknak benne, s nyilván van valamiféle bérleti szerződésük, amely a bérlet időtartamáról is rendelkezik. Ugyanakkor azzal kell számolniuk, hogy ha a község a bíróság hozzájárulásával felmondaná a családi ház tulajdonosának lakásbérletét, a tulajdonost ezzel arra kényszerítenék, hogy ő valamilyen módon felmondja az önök bérleti szerződését és beköltözködjön a saját családi házába. Mivel önök albérletben laknak, pótlakásra nem lenne joguk, a község pedig egyáltalán nem lenne köteles a megüresedett háromszobás lakást önöknek kiutalni. A Szlovák Köztársaság Törvénytáráról szóló 1993. évi 1. számú törvény 3 paragrafusának második bekezdése értelmében egy törvény, a hivatalos törvénytárban történő kihirdetése előtt egyszerűen nem léphet hatályba, sőt kivételes intézkedésnek kell tekinteni már azt is, ha a törvényhozó úgy rendelkezik, hogy a törvény a kihirdetése napján lép hatályba (az általános szabály szerint a törvény a törvénytárban történő kihirdetését követő 15 nap elteltével lép hatályba). Itt természetesen meg kell különböztetni két dolgot; a törvény akkor érvényes, ha azt a parlament az alkotmánynak és házszabályoknak megfelelően elfogadta. A már érvényes törvény viszont csak akkor alkalmazható, csak akkor lép életbe, ha azt a törvény által előírt módon kihirdetik. Egy törvény érvényességét és hatályosságát tehát el kell határolni egymástól A fent elmondottakat is figyelembe véve, mondjuk felvethetnénk azt a kérdést, hogy a munkáltatója miért csak az októberi munkabérek újraszámítását követeli, miért nem akarja a szeptemberi munkabéreket is átszámoltatni - ha már egyszer éppen szeptember 14-én hagyták jóvá ezt a törvényt. Az adott esetben ugyanis csak két időpont van; szeptember 14, amikor a törvényt jóváhagyták, és november elseje, amikor a törvényt a hivatalos törvénytárban is közölték, kihirdették. A törvény és hatálya Sz. /.: Egy, megközelítőleg száz embert foglalkoztató vállalatban dolgozom bérelszámolónőként. November hetedikén nézeteltérésem támadt a munkáltatómmal, Illetve az igazgatóval, mert november hetedikén kézbesítették nekünk az egészségügyi biztosításról szóló törvény legújabb módosítását. Az igazgató szerint nekem az egész októberi bérelszámolást át kellene dolgoznom az új törvény szerint, mert ez a törvénymódosítás a II. cikke szerint a kihirdetése napján lép életbe. Ő a törvény kihirdetése napjának 1995. szeptember 14-ét tekinti, amikor ezt a törvényt elfogadták. Nézetem szerint a törvény kihirdetésének napja viszont a Törvénytár fejlécében szereplő dátum, azaz november elseje. Mihez, melyik időponthoz tartsuk most magunkat?