Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-30 / 277. szám, csütörtök

6 \ ÚJ SZÓ REGIO 1995. november 30. NYIRAGO TŐKETEREBES NANA FÜLEK Vármúzeumot terveznek A vár felújítására a napokban félmillió ko­rona alapítványi támogatást kapott Fülek. Mivel az összeg csak az év végéig áll a város rendelkezésére, az önkormányzat kérvé­nyezni fogja a pénz felhasználási határidejé­nek a meghosszabbítását. A város ugyanis a legcélszerűbben szeretné felhasználni a tá­mogatást. A nyitott Bebek-torony mindkét szintjén ajtókat es ablakokat kívánnak beszerelni, szerényebb vármúzeumot szeretnének be­rendezni, illetve megvásárolnának egy gyor­san összeállítható színpadot, hogy a várud­var gyakrabban nyújthasson lehetőséget ki­sebb rendezvények, hangversenyek szerve­zésére. Amennyiben az alapítvány nem fo­gadná el a város által javasolt időpontot a pénzösszeg felhasználására, a félmilliónak természetesen akkor is lesz helye a füleki várban. -kas­Telegraf - Zselízen megjelenő lap GÖMORPANYIT Szerény, de biztos munkahely Amikor egy évvel ezelőtt a pelsőci Gemodev Kft. Gömörpa­nyiton bérbe vette a Jednota fogyasztási szövetkezettől a falu központjában levő volt vendéglőt, és az épületben egy kis varrodát létesített, több helybéli varrónőnek nyílt le­hetősége arra, hogy a munkahelyekben nem bővelkedő vi­déken helyben dolgozhasson. - Megörültünk akkor ennek a lehetőségnek - mondja a műszakvezető -, mert a panyiti Gemodev-részleg mostani tíz dolgozója akkor még munkanél­küli volt, vagy gyermekgondozá­si szabadságát letöltve próbált munkát találni. A műszakvezető a szomszé­dos Beretkéről jár be, a többiek helybeliek. Az egykori vendéglői asztalok helyén ma tehát varró­gépek állnak, s a varrónők reg­gel nyolctól délután négyig dol­goznak a műhelyben. - Mennyire elégedettek a munkával, a bérekkel? - kérde­zem a műszakvezető hölgytől. - A dolgozóink közül minden­ki tudja, hogy itt nagyon szorgal­masan kell varrni, ha keresni akarnak, mert a teljesítmé­nyünk szerint fizetnek bennün­ket. Ha van elég munka - s ed­dig még mindig volt -, akkor ke­reshetünk is. Meg vagyunk elé­gedve a jelenlegi helyzetünkkel, és eddig azok is meg voltak, akiknek a kész termékeket szál­lítjuk, mert a rendszeres minőség-ellenőrzések során nem tapasztaltak hiányosságo­kat. A régióban mindenki örül, ha el tud helyezkedni. Ha ezt szak­májában teheti, úgy nyilván még inkább. (ambrus) RIMASZOMBAT Véradók találkozója Kisebbfajta háziünnepségre kerül sor december 7-én a Ri­maszombati Járási Hivatal nagytermében. A Vöröskereszt rimaszombati területi egyesülete ezen a délelőttön 177 vér­adót jutalmaz meg a hagyományokhoz híven Jánský-emlék­éremmel. Idén első alkalommal adnak át gyémánt fokoza­tot. S mindjárt kettőt. Eddig két hölgy adományozott 60-60 alkalommal vért. (A férfiak 80 véradás után részesülhetnek a legmagasabb elismerésben.) matos, nagyobb vérhiányt eddig még nem tapasztaltak. Előfor­dult ugyan, hogy bizonyos vér­csoport esetében segítségre szorultak, de mindig volt más vércsoportból többlet, amit cse­rébe felajánlottak. A járásban különféle módon igyekeznek bővíteni a véradók táborát. Az új tanévben a középiskolások kö­zött is versenyt írtak ki. Az a di­ák, aki légalább három véradót „szerez", sorsoláson vesz részt, és értékes díjat nyerhet. (farkas) Rajtuk kívül harmincan vehe­tik át a Jánský-érem arany foko­zatát, negyvenöten az ezüst, százan pedig a bronz fokozatot. Mint arról Mária Majerčíková, a rimaszombati Vöröskereszt­szervezet elnöke tájékoztatott, a járásban körülbelül 5 ezer vér­adót tartanak nyilván, s évente háromszázra tehető azoknak a száma, akik először adnak vért. A Rimaszombati járás kórhá­zai azok közé az egészségügyi intézmények közé tartoznak, amelyekben a vérellátás folya­Legutoljára 1925-ben je­lent meg újság Zselizen. Het­ven évnek kellett eltelnie ah­hoz, hogy a városnak újra le­gyen lapja. Ugyanis ez év szeptemberében magánkez­deményezésből született meg a Zselizen kiadott és kéthe­tente _ megjelenő Telegraf című lap, amely az Alsó-Ga­ram-mentének és a környék­nek a periodikuma. Kiadója a zselízi székhelyű TPV Kft. Főszerkesztője egy szimpatikus szlovák fiatalem­ber, Anton Pižutný, aki azonkí­vül, hogy jártas a lapszerkesz­tésben, rádiós tapasztalatok­kal is rendelkezik, sőt költőként is ismert. Jelenleg Selmecbányán él, onnét uta­zik szülővárosába, Zselizre. A Telegraf szerkesztőségé­ben beszélgettünk a lap indu­lásáról. - Ugy éreztük, egyfaj­ta vákuum keletkezett az Al­só-Garam-mente tájékoztatá­sában, s mi ezt az űri szeret nénk kitöJteni a Telegraf meg­jelentétésével. Célunk kime­rítő tájékoztatást nyújtani a régió történéseiről és esemé­nyeiről. Az újságírói etika tisz­teletben tartásával igyek­szünk kommentálni a történé­seket, ami azt jelenti, min­denkinek egyforma teret biz­tosítunk a lapban - tekintet nélkül nemzetiségi, politikai és egyéb hovatartozására. A 12 oldallal indult és ma már 16 oldalon megjelenő új­ságban egy oldalon Déli Te­legraf cím alatt jelennek meg magyar nyelven hírek, tudósí­tások. Mi több, ezen az olda­lon Esztergomi Telegraf cím­mel Szűcs Katalin, az eszter­gomi levéltár munkatársa Zseliz és környékének múltjá­ra vonatkozó ismertetéseket ad közre. - Nemzetiségileg vegyesen lakott területen élünk. Ez tény, amit a szerkesztőség nem kíván megkerülni. Pilla­natnyilag csak egy oldalt tu­dunk szentelni a magyar nyelvű írásoknak, de mihelyt sikerül az oldalszámot növel­ni, egy oldallal a magyar rész is bővülni fog, melynek szer­kesztésében eddig Kalló Béla volt nagy segítségemre. És itt említeném tudósítóink, Sza­lay János és Ottmár Gábor ne­vét - mondotta rövid beszél­getésünk végén a Telegraf főszerkesztője. B. GY. Csemadok-iroda Udvardon Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy a Csemadok terjeszkedik, és új irodát nyit Udvardon. Pénzhiány miatt a Csemadok Érsekújvári Területi Választmánya költözik a várostól nyolc kilométerre fekvő nagyközség­be. Tehát január l-jétől nem Érsekújvár köz­pontjában, a Csemadok székházában, ha­nem az udvardi községi hivatalban dolgozik majd az egyetlen alkalmazott, Dániel Erzsé­bet titkár. A választmány eddig bérleti díjat fi­zetett a Csemadok érsekújvári helyi szerveze­tének - egyébként az épület, amelyben még az év végéig működik a választmány, a város tulajdonát képezi -, erre azonban a jövőben már képtelen, ezért fogadta el az udvardi pol­gármesteri hivatal ajánlatát. Kéménd önkor­mányzata is rendelkezésre bocsátott volna helyiséget, de a területi választmány a nagy távolság miatt inkább Udvard mellett döntött. Januártól a választmány az öt munkanapból hármat Udvardon, kettőt pedig Párkányban tölt. -km­Kétnyelvű istentisztelet Sörház épül A Lévai járás kis települései közé tartozik az alig 600 lé­lekszámú, túlnyomórészt magyarok lakta Nyírágó. Bene s Lajos polgármester tájékoztatása szerint a köz­ségben 12 magánvállalko­zót, 15 magángazdát és 55 munkanélkülit tartanak nyilván. - Ebben az évben kezdtük el a vízvezeték kivitelezését. Egy ré­sze elkészült, most éppen szüne­tel a. munka, mert elfogyott a pénzünk. A lévai Aquamont Pri­mo cég csak akkor hajlandó foly­tatni a vezeték építését, ha fize­tünk. Ez nem is okozna gondot, feltéve, hogy az állami gazdaság és a mezőgazdasági szövetkezet ki­egyenlíti a községgel szembeni tartozását. Az előbbi ugyan tör­lesztett valamicskét az adóssá­gából, de még így is 650 ezer ko­ronát tesz ki az elmaradás. Ennél jóval több, mintegy kétmillió ko­rona a szövetkezet tartozása. Az elnök ígéretet tett arra, s ezt jegyzőkönyveztük, hogy az év vé­géig megkapjuk a pénzt. A továbbiakban a polgármes­ter elmondta: az önkormányzat nem feledkezik meg a-nyugdíja­sokról, de a legkisebbekről sem. Az előbbiek tisztálkodási feltéte­leinek a javítása céljából fürdőhelyiséget létesített, az óvo­dába járó húsz gyerek ellátásá­hoz pedig havonta 150-150 (kis­csoportosok esetében), illetve 75-75 koronával (nagycsoporto­sok) járul hozzá. Kétségtelenül Nyírágó neveze­tessége lesz az átadás előtt álló sörház, ahol házi főzésű sörkü­lönlegességet fognak gyártani bajor recept alapján. A helybeli Sanzol-Bier Kft. sörfőzdéjének egyik társtulajdonosa, Fekete Zoltán elárulta, hogy még év vé­ge előtt szeretnék megkezdeni a próbaüzemelést. (bodzsár) Andrássy-hagyaték a vasgyűjtőben Az utóbbi időben a keleti végeken egyre jobban elszaporod­nak a „színes szarkák", ahogy itt nevezik őket. Ugyanis a hul­ladékanyag-felvásárolok a színesfémekért kínálják a legtöbb pénzt. így nem csoda, hogy a munkanélküli, de nem egy eset­ben a munkaviszonyban lévő „vas- és hulladékgyűjtők" legin­kább a színesfémek felkutatására összpontosítanak, sőt oly­kor még műemlékrongálástól sem riadnak vissza. A tőketerebesi gróf Andrássy János egykori kastélyát, a legen­dás hírű Andrássy Katinka szülőházát (ma a járási honisme­reti múzeum működik itt) gondo­san rendezett parkerdő övezi. A családfő a park keleti végében lévő mesterséges halastó partjá­ra állíttatott családi sírboltot. A neogótikus stílusban épült mauzóleumban a családfőnek ki­járó tisztelet jeleként a gróf ­bronzból készült mitikus figurák­kal díszített - márványszarkofág­ja foglalja el a fő helyiséget. Abla­kai csiszolt üvegből készültek, de az idők forgatagában kitöredez­tek, s így elhárult az akadály a könnyű bejutás elől. A „gyűjtők" fi­gyelmét elsősorban a bronzfigu­rák keltették fel. Drasztikus esz­közökkel távolították el őket, majd felajánlották az egyik vasgyűjtő szervezetnek, amely je­lentéktelen összegért nagy kész­séggel megvásárolta. Természetesen ma még csak a feltételezett rongálókról és felvá­sárlókról esik szó. Pontos kilétük, valamint a bronzból készült dí­szítőelemek holléte és sorsa is­meretlen. A tőketerebesiek műemléktisztelete azonban köz­ismert. Annak ellenére, hogy a vá­ros költségvetése nagyon szűkös, a városatyák a minap úgy döntöt­tek, hogy pályázatot hirdetnek a szarkofágok és a díszítőelemek restaurálására. (katócs) Ady-hét Párkányban A párkányi magyar tannyelvű alapiskola idén már harmadik alkalom­mal rendezte meg az Ady-hetet. Ennek keretében a környező iskolák di­ákjainak részvételével irodalmi vetélkedőkre, néprajzi és rajzversenyre, népi hagyományok bemutatására került sor. Néprajzosok tartottak előadást a Párkány környékére jellemző bortermelésről és az adventi koszorúk készítéséről. Bálint Ernő igazgatótól megtudtuk: az iskola sze­retné felvenni a költő nevét. Ezt már három éve szorgalmazzák, ám ké­résük mind a mai napig süket fülekre talált. A párkányi alapiskola évek óta együttműködik az esztergomi József Attila Általános Iskolával, amely nagyszabású ünnepségeken emlékezik meg névadójáról, s rend­szeresen meghívják a párkányi alapiskolásokat, akik ezt az Ady-héten viszonozzák. Minden évben azzal búcsúznak esztergomi barátaiktól, hogy a következő esztendőben már az Ady Endre Magyar Tannyelvű Alapiskola tanulóiként hívják majd meg őket. Majd jövőre... K. M. Kis falu ­nagy tervek Nána harminc éven keresztül, 1960-tól 1990-ig Párkány ré­szét képezte. 1990-ben aztán a jelenleg 1138 lakost számláló kisközség elszakadt a várostól, s most teljesen önállóan próbál megbirkózni a mindennapok gondjaival. - A kevés pénz jelen­ti a legnagyobb problémát ­egészít ki Drubits László polgár­mester, majd hozzáteszi: ­Azért van mivel büszkélked­nünk. Első lépésként létrehozták a polgármesteri hivatalt. Befejez­ték a vízvezeték és a szennyvíz­csatorna kivitelezését. A temp­lomra új tető került, a temetőt bekerítették, kijavították az uta­kat. A faluban működik egy óvo­da és egy kisiskola. A munkanél­küliek a lakosság 16,4 %-át te­szik ki. A község területén levő laktanya is foglalkoztat néhány helybelit. - A közeljövőben szeretnénk bevezetni a gázt - tér át a ter­vekre a polgármester. - Becslé­seink szerint a költségek tízmil­lió koronára rúgnak. Tervezzük egy szeméttelep létrehozását, ahová tizenhat faluból lehetne hulladékot szállítani. Pillanatnyi­lag úgy tűnik, hogy ez legkésőbb 1997-ig megvalósul. Kórházat is szeretnénk működtetni két osz­tállyal, szülészettel és elsőse­géllyel. Az épület már áll, csak a berendezés hiányzik. Szeret­nénk mihamarabb befejezni a szennyvíztisztító állomás építé­sét. Tervek tehát vannak szép számmal, csak legyen hozzá elég energiánk és kitartásunk, hogy meg is tudjuk valósítani őket. (kamoncza) Az MKDM füleki alapszerve­zetének társszervezésében öku­menikus istentiszteletre kerül sor karácsonykor a Vigadó nagyter­mében. A szertartáson ott lesz­nek a református, a katolikus és az evangélikus egyház képvi­selői, valamint cserkészek rövid műsort mutatnak be. A prédiká­ciók szlovákul és magyarul hangzanak el, ugyanúgy két­lyet a tanítanak be. Mindebben csu­pán a^ a sajnálatos, hogy a vá­rosban, ahol az ilyen kétnyelvű rendezvényeknek természetes­nek kellene lenniük, manapság már hírértékük van. F. 0. Boldogabb öregkorra vágytam.. (Méry Gábor felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents