Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-30 / 277. szám, csütörtök

1995. november 30. VELEMENY - TALLÓZÓ ÚJSZ

Ó 5 j Vagyonalapi kötvények - még mindig kérdőjellel A lap munkatársa Ernest Valko ügyvéddel, az egykori szövetségi alkotmánybíróság volt elnökével készített rövid interjút a vagyonjegyes privatizáció megszűnése után kialakult helyzetről. • A vagyonjegyes privatizáció 2. hullámába bejegyzett személyek közül a befektetési alapok közel másfél milliónak térítették meg a bejegyeztetéssel kapcsolatos költségeket. A „kuponos" megszüntetését követően a kormány képviselői gyakran hangoztatták, hogy az állampolgárok és az alapok között polgárjogi viszony van, amelybe az államnak nincs oka beavatkozásra. Milyen következményei lehetnek a kormány ilyen magatartásának? - Mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy a befektetési alapok különböző típusú szerződéseket kötöttek az állampolgárokkal, ezért észrevételeik nem általánosíthatók. Ügyvédként azonban többféle szerződés elbírálására volt módom, és valamennyi a kölcsön folyósításáról szóló szerződés jegyeit viselte magán. Éppen ezért most, hogy az állampolgárok nem adhatják át befektetési jegyeiket ä befektetési alapoknak, az államhatalom pedig nem óhajt beavatkozni ebbe a folyamatba, a kölcsönzött pénzt az állampolgároknak vissza kell adniuk. Jogi szempontból az ilyen esetekben nagyon egyszerű az eljárás. Az első és legegyszerűbb lehetőség, hogy az állampolgárok felhívás alapján önkéntesen visszaadják a kölcsönt. Ha nem teszik meg, az alapok perlik majd őket. Minden egyes esetre külön beadványt kell benyújtani. A bíróság pedig, azzal a feltétellel, hogy a szerződés kölcsönről szól, fizetési utasítást ad ki, amely ellen az állampolgár 15 napon belül jogorvoslatot kérhet. Ebben az esetben a bíróság hatályon kívül helyezi a fizetési utasítást, és megkezdődik a tárgyalás. A jogorvoslat kéréséért és a fellebbezésért előre kell fizetni 200 koronát, miközben az előző perköltséget is az állampolgár nak kell térítenie. Senki sem tudja, hogy meddig tarthat az egész folyamat. Nem kizárt a két-három év sem. A tartozás közben természetesen kamatozik, éspedig a diszkontkamatláb - amely jelenleg 9,75 százalékos - duplájával. • Ha a bíróság az alapok javára döntene, gyakorlatilag behajtható lenne a 700 vagy 1000 korona? - Ha a bíróság meghozza határozatát, a polgárjogi perrendtartás szerint az állampolgárnak önként meg kellene fizetnie tartozását. Ha nem így tesz, akkor következne a határozat végrehajtása á vonatkozó törvények értelmében. A legegyszerűbb a fizetésből való levonás. A törvény értelmében pedig van lehetőség a nyugdíjból vagy a munkanélküli segélyből való levonásra is. A kölcsön megtérítésének kötelezettsége még halál esetén sem évül el. Ebben az esetben a hitelező az örökösökkel szemben is érvényesítheti igényét. Persze mindez idő- és pénzigényes. Tény azonban, hogy jogállamban még kisebb összeg behajtása is lehetséges. • A probléma azonban sokkal egyszerűbben is megoldható. Mit kell tenni azért, hogy az állampolgárok a január elsejével nevükre íródó kötvényekkel törlesszék a szóban forgó kölcsönt? - Ha az illetékesek egyszerűsíteni akarnák az egész problémát, a nagyprivatizációról szóló törvény módosított változata lehetővé tenné, hogy a befektetési alapok is elfogadjanak vagyonalapi kötvényeket. Ha ezer korona névértékű kötvényeket bocsátanának ki, ez még egyszerűbb lenne. Ehhez azonban még egyszer módosítani kellene a nagyprivatizációról szóló törvényt. Most viszont még az is kérdéses, hogy az állampolgárok valóban megkapják-e a kötvényeket, hiszen képviselők csoportja szeptemberben beadvánnyal fordult az alkotmánybírósághoz a nagyprivatizációról szóló törvény módosításával kapcsolatban. Véleményem szerint a törvény egyes fejezetei alkotmányellenesek. Ha az alkotmánybíróság is így dönt, akkor a kötvények nem írhatók majd az állampolgárok nevére... Vladimír Tvaroška, Pravda Kevesebb lesz a pontyárus? Az érdekeltek szerint az idén kevesebb helyen kínálnak majd karácsonyi pontyot, ugyanis ennek árusításához is szükséges a regisztrációs pénztárgép használata. A legolcsóbb pénztárgép pedig 20 ezer koronába kerül. Éppen ezért kicsi a valószínűsége annak, hogy azok, akik a korábbi években a főváros és más városok terén is sátrat állítottak fel a karácsonyi ponty árusítása céljából, csak erre az alkalomra valamennyien megveszik a pénztárgépet... Sme (Rövidítve) Í PARLAMENTI LEVÉL Kábítószer-ellenes nemzeti program - hiányosságokkal JÉ ŕ KOMMENTÁRUNK A parlament legutóbbi, 11. ülésén megvitatásra került egy rendkívül fontos dokumentum, a kormány által beterjesztett első kábítószer-ellenes nemzeti program. A drogellenes küzdelmet a tervezet kidolgozói a lehető legnagyobb szigor meghonosításával és minden eddigi restriktív tapasztalat beépítésével igyekeztek hatékonnyá és sikeressé tenni. A beterjesztők kétfajta, egymástól markánsan elkülönülő felfogás és gyakorlat közül választhattak a program megfogalmazásakor. Az egyik az ún. amerikai vagy prohibícionista -, amelyik a szigorító, adminisztratív intézkedésekre helyezi a fő hangsúlyt; a másik pedig az ún. nyugat-európai - vagy antiprohibícionista -, melynek a lényege az, hogy a tiltó intézkedések célzottá válnak, és nagyobb szerepet kap a megelőzés. A parlament által most elfogadott anyagban a tiltó és kínálatcsökkentő intézkedések mellett szerintem nem helyeztek kellő hangsúlyt a megelőzést elősegítő stratégiára, amelyet a legégetőbb és legátfogóbb feladatnak tartok. E cél érdekében szerintem a következőkre kellene összpontosítani: 1. A megelőzés „kiszélesítésébe" ugyancsak hatékonyabban be kell kapcsolni a társadalom minden rétegét, nemcsak az állami intézményeket. Különösen a veszélyeztetett csoportokra, tehát a nevelőotthonok, illetve fiatalkorúak számára fenntartott javító-nevelő intézetek lakóira, az elítéltekre és az AIDS-betegekre, valamint a stresszteli élethelyzetben élő fiatalokra (pl. a kötelező katonai szolgálatukat töltőkre, alkoholista szülők gyermekeire) kell irányulnia a drogellenes küzdelemnek. Külön figyelmet érdemelnek a hajléktalanok, hiszen a tapasztalatok szerint a kábítószer-élvezők egy jelentős része előbb vagy utóbb hajléktalanná válik. Az állami intézmények és hivatalok mellett a legtöbbet a már említett társadalmi szervezetek, humanitárius, karitatív és egyházi egyesületek és intézmények, valamint az alapítványok tehetik és teszik is ezen a téren. Nélkülük elképzelhetetlen a tájékoztatás, ismeretközlés és a megfelelő, ún. elutasító világkép kialakítása a társadalom legszélesebb rétegeiben, különösen a fiatalokban. A drogfüggőséget ugyanis leggyakrabban a sikerélmény hiánya, a jövőbe vetett hit, s végső soron a harmonikus világ képének az elvesztése okozza. Hasonlóan szoros összefüggés van a prostitúció - gyakran fiatalkorúak prostitúciója - és a kábítószer-fogyasztás között. A kábítószer-élvezők egy jelentős része ugyanis csak saját testét áruba bocsátva képes megvásárolni a számára szükséges kábítószeradagot. 2. A legális drogok problémája sem elhanyagolható a megelőzés során, hiszen pl. a barbiturátfüggőség néha nehezebben kezelhető, mint a drogfüggőség. 3. A megelőzés, de a sikeres bűnüldözés is elképzelhetetlen egy megfelelő információs rendszer és adatbázis nélkül. Ezen a területen az adatgyűjtést, az információs rendszert a lehető legjobban ki kell szélesíteni. 4. Ugyanilyen fontos a megelőzés mellett a drogfogyasztás változásait nyomon követő, a speciális kutatásokat is magába foglaló, valamint a tervezetek, intézkedéscsomagok hatékonyságát vizsgáló átfogó kutatási program. Elengedhetetlen egy korai „riasztórendszer" kiépítése az újonnan termelt és piacra „dobott" drogok gyors felismerése és meghatározása céljából. 5. A megelőzésben rendkívül fontos feladat hárul az orvosokra, különösen az alapellátást nyújtó körzeti orvosokra. Továbbképzések, konferenciák útján mindenképpen lehetőséget kell adni nekik a további ismeretszerzésre és tapasztalatcserére. Tudni kell, hogy a kábítószer-ellenes nemzeti programot már jóval korábban „megelőzték" lelkes és hozzáértő pszichológusok, orvosok, pedagógusok és segítő szándékú emberek, s a gyakorlatban valósítják meg nagy részét mindannak, amiről a most elfogadott programban a beterjesztő ír. A dokumentum következő komoly hiányossága áz önsegítő programok, volt kábítószer-élvezők, a gyógyulni kívánó kábítószer-fogyasztók számára lelki támaszt, életközösséget biztosító csoportok támogatásának mellőzése, nem akceptálása. Ezen a ponton tűnik cinikusnak a tervezet. Igaz, a kormány felkéri a társadalmi szervezeteket, hogy segítsenek a program megvalósításában, másrészt viszont a kormány mindent megtesz azért, hogy a társadalmi szervezetek, alapítványok munkáját nehezítse (gondoljunk csak az Open Society Fund-ellenes kampányra és vizsgálatokra), s politikájával olyan társadalmi légkört alakít ki, amely inkább a kilátástalanságot a jövőbe vetett hit elvesztésének az érzését erősíti a fiatalokban. A. NAGY LÁSZLÓ Ködösítő kormányfő „A nemzeti tanács által elfogadott törvény a szlovák nyelv használatát szabályozza, és nem a kisebbségi nyelvek használatát. A kisebbségeket érintő' legiszlatívában semmi sem változik, sőt ellenkezőleg, a 20 százalékos klauzula megszüntetésével a kiterjedés az alkotmány értelmében kiterjed az állam egész területére. Ez a kisebbségek javát szolgálja " jelentette ki Vladimír Mečiar kormányfő az Európa Parlament képviselői előtt. Tette ezt az a Mečiar, aki nem is olyan régen, az öt-hat koronás tejárak idején kétkoronás tejet, majd svájci életszínvonalat ígérgetett, és akit idén Horn Gyula szavahihető politikusnak nevezett. A hazai 20 százalékos numerus clausus megszüntetésére vonatkozó Meciar-kijelentést egyes hazai újságírók is a Slota-féle Szlovák Nemzeti Párt elleni merényletként értelmezték, azaz, úgy mintha az 1990-ben elfogadott nyelvtörvény érvénytelenítése, a húsz százalékos nyelvhasználati záradék (klauzula) törlése automatikusan azzal járna, hogy a hivatalos érintkezés során mondjuk még az újságírókörökben Zsilinovszkijnak becézett zsolnai főpolgármester előtt is magyarul lehet egyezkedni szociális segélyek kiutalásáról, reklámtáblák elhelyezéséről vagy bármi másról. Az idézett kijelentést alighanem így értelmezték az Európa Parlament képviselői is (legalábbis az eddigi hírekből erre következtethetünk). Ha viszont valaki veszi azt a fáradságot, hogy figyelmesebben elolvassa a szlovák kormányfő kijelentésének szó szerinti fordítását, alighanem rá kell jönnie, Mečiar nem azt mondta, hogy a kisebbségi nyelvhasználat joga ezentúl a nyelvi kisebbségek tagjait nemcsak ott illeti meg, ahol „a nemzetiségi kiebbség tagjai egy városban vagy községben a lakosság legkevesebb 20 százalékát alkotják" (lásd a hatályon kívül helyezett nyelvtörvény 6. §ának első bekezdését), hanem az ország egész területén. Mečiar úgy ködösített, hogy nem mondott semmit, illetve, ha valamiféle értelem mégiscsak kihámozható az idézett kijelentésből, akkor inkább csak az, hogy a nemrég elfogadott szlovák államnyelvtörvény hatálya terjed ki az állam egész területére. Mečiar - nagyon bölcsen - elfelejtette megállapítani azt, hogy a húszszázalékos klauzula eltörlésével mely törvény hatálya, avagy melyik „kiterjedés kiterjedése" vonatkozik az. alkotmány értelmében az állam egész területére. Az alkotmány értelmében ez sajnos nem vonatkozhat a szlovák alkotmány 34. cikkében rögzített nyelvhasználati jogokra (és főként az anyanyelvnek a hivatalos kapcsolatokban történő használatához való jogra), mivel a szlovák nemzetállami alkotmányban az. ilyen jogokkal kapcsolatban megtalálható az a derogációs (hatályon kívül helyező) félmondat, amely szerint ezek az alkotmányos jogok a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó állampolgárokat csak „a törvény által megállapított feltételek mellett" illetik meg. Mivel a feltételeket megállapító törvényt érvénytelenítették, ugyancsak problematikus lesz érvényesíteni ezt a jogot. Nem egészen fölösleges azzal a ki jelentéssel foglalkozni, hogy „a kisebbségeket érintő legiszlatívában semmi sem változik". A legiszlatíva ugyanis jogalkotási, törvényelőkészítést (esetleg törvényhozó hatalmat, testületet) jelent, és nem a meglévő jogi szabályozást. Most nem egészen lehetünk biztosak abban, hogy a jogszabály-előkészítés vagy a törvényhozó hatalom számára jó vagy rossz, hogy a kormányfő szerint az elfogadott nyelvtörvény ezt nem érinti. Ez jelentheti azt is, hogy nem igen számolnak olyan törvény előkészítésével, amely a kisebbségek nyelvhasználati jogait szabályoznák. A fentieket is figyelembe véve ugyancsak meghökkentő, hogy a köztársasági elnök aláírta ezt a szerencsétlen nyelvtörvény!. Nem igazán megnyugtató az, hogy Kováč mindössze „tudomásul vette" azt az ígéretet, amely szerint „egy rövid, átmeneti időszakban, a kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény elfogadásáig a7. eddigi nyelvi jogokat az egyébként szükséges végrehajtó törvény nélkül is tiszteletben tartják majd ..." ígéretekből már Dunát rekeszthetnénk. Legalább negyven évig éltük az ígérgetések korát. Negyven évig nem tartották tiszteletben még az alapvető emberi jogainkat sem. Meddig fog tartani ez az újabb „átmeneti" időszak? SZÁLKA ÉS GERENDA Szemfényvesztés vagy lázálom A különbség csak annyi, hogy az első esetben betegnek nézik az embert, a második esetben tényleg beteg lehet, de amíg az első esetben a manipulátorral együtt eltűnik a látomás, a lázálom a betegséggel együtt marad. Kis- és nagystílű manipulátorok, kormányzati pozíciókba, hivatali irodákba vagy a vállalkozói szféra vezetői helyeire felkapaszkodva bűvészkednek pénzzel, szóval, emberrel. Még jó, ha a végén bele nem betegszik az ember. Azt a tényt, hogy a politikusok többsége gyengeelméjűnek tartja az embereket, és szemérmetlen manipulációik eredményeképpen párt- és magánérdekeiknek megfelelően kijátsszák jószándékunkat - a mindenkori politikai hatalom ismérveire hivatkozva még csak-csak elviseljük valahogyan. Viszont, hogy a mindennapok során, közvetlen közelünkben, hivatalokban, üzletekben, iskolákban és munkahelyeken a velünk egyívásúaknak tartottak naponként packázzanak velünk, igencsak nehéz elviselni. Különösen akkor, ha az illetőkről közismert a széles környéken, hogy nemcsak köpönyeget fordítottak, de zsoldosként viselkedve szekérvárat és hűbérurat is többször váltottak oda-vissza alapon. Lám, mindenki tapasztalhatja: megérte neki, s most ezt még bizonyítani is akarják. Mindegy, hogy utolsó pártállami járási főhivatalnokból lett-e valakiből demokratikus és szahad választásokon megválasztott független polgármester, vagy nyolc elemivel helyettes ügyintéző egy kft.-ben. A lassú döntések, az átszervezési ujjgyakorlatok, a saját zsebbe vagy udvarba menedzselt jutalmak illetve beruházások, a mindig a könnyebb ellenállás felé tett első lépések, a szesztestvériség alapján irányított községi és munkahelyi történések igen hamar felfűtik a közhangulatot. Az meg csak természetes egy-egy faluban és munkahelyen, hogy a politikai és munkahelyi tisztségekéit nem ácsingózók, a magánérdekeiket a faluban élők többségének érdekeivel összeegyeztetők emelnek szót először, majd amikor tizedszer sincs foganatja, asztalt és éjjeliedényt is borogatnak. Mert ha még nem tudnánk: újra konjunktúrája van a begubózásnak, a hallgatásnak, amit az államigazgatásban s az önkormányzatokban a politikai önkényeskedés, a munkahelyeken pedig a mindenkit fenyegető munkanélküliség táplál. Azt ugyanis több ezren tapasztalhatták, hogy demokrácia ide, demokrácia oda az állami alkalmazottak közül elsőként azoktól szabadultak meg a politikai győztesekhez tartozó főhivatalnokok, akik politikai és egyéni szempontokból nyomban kényelmetlennek tűntek. Közismert lény, hogy az állami hatóság nem ritkán akkor adja ki ä"bevezetékezett családi háznak az új gázvezetékhez történő kapCsolésáraaz engedélyt, ha a szakhivatalnokot lefizetik. Mint ahogy-azis gyakorlattá lett a privatizált egykori állami vállalatoknál, hogy a politikai manipulációk révén vezetőkké lelt középszerű; v»gy még annál is rosszabb felkészültségű szakemberek az ilyen helyekre nem áhítozó, a szakmájukban tisztes tudással bíró kollégáiktól szabadulnának meg elsőként. Egyrészt, mert sokat tudnak a múltjukról, másrészt, meri az idő a hirtelen kiemelkedettek ellen dolgozik, s a közelükben maradó szakemberek körében igen hamar kiderül sokoldalú szürkeségük. Éppen ezért a pozíciójukból eredő hatalmukkal mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák, de legalább gátolják az általuk félve megfigyeltek szakmai kibontakozását. Most már csak az a kérdés, hogy a rettegve figyelemmel kísért kollégáik hány trükköt, becsapós hátravetős ujjmozdulatot képesek türelemmel elviselni. Az sem mellékes, hogy kiépítették-e ellenük a szesztestvérek legmegbízhatóbb, legjobban informált, éppen ezért a nagy manipulátorok legjobb besúgóiból verbuvált hálózatot. Lehet, hogy az effajta szervezési bravúrokra nincs is szükség, mert elegendő biztonságot ad a néhány embertől kapható szolgálatkész vállveregetés. Ha már a szakma útvesztőiben nem is, de az ilyen összeesküvések labirintusaiban igencsak járatosak mindannyian, legyen az privatizált állami vállalat, vagy a semmiből életrekeltett kisvállalkozás. Az ilyen politikai jutalmazottak és az önmagukat David Copperfield módjára pillanatok alatt ide-oda helyezők tudják igazán, mennyire kevés elleriük a szaiorraUmiás^különösen akkor, ha nem társul mellé a I > i r kat ü re I erii ha. cinkos hallgatás. Márpedig a legtöbb felkészült szakembeľ-vagyjjjegveri az asztalt (hogy a felkapaszkodott vezetővcltégy»jigyanezt, a benne még működő erkölcsi gátlás nem engedi meg), ha a vezetői impotencia olykor már a vállalkozást veszélyezteti, vagy odébbáll. Sokak szerint a legtöbb esetben erre számítva packáznak tovább az emberekkel.