Új Szó, 1995. november (48. évfolyam, 253-277. szám)

1995-11-28 / 275. szám, kedd

1995. november 28. KULTURA ÚJ SZ Ó 7 | Kézfogás - határok fölött Nem mindennapi vállalkozás hozta egybe a kolozsvári Korunk és a pozsonyi Kalligram tisz­telőit, barátait, munkatársait a minap a budapesti Szlovák Kul­turális Intézetben. Az okot e ta­lálkozóhoz a Korunk Kalligram­száma adta, melyet már önma­gában is felfigyeltető kezdemé­nyezésnek kell értékelnünk. Két, kisebbségi körülmények kö­zött készülő folyóirat - a fogal­mazás elkerülhetetlenül lett kis­sé nyakatekert, hiszen egyálta­lán nem (hagyományos értelem­ben vett) kisebbségi lapokról van szó - határok fölött átívelő kézfogásának lehettünk tanúi e számmal. S minderre akkor ke­rült sor, amikor e két fontos szel­lemi műhelyünk puszta megléte is egyre nagyobb csoda, s megszűnésük jóval fenyegetőbb veszély, mint amilyen támoga­tottsággal a mostanihoz hason­ló kezdeményezéseik bírnak. A párhuzam adott: a régi - két háború közti - Korunk erős csehszlovákiai kötődései közis­mertek. A második világháború után azonban kereken négy és fél évtizedre volt szükség ahhoz, hogy a magyar-magyar viszony rendezése terén is érdemi válto­zások történjenek, s megte­remtődjenek a magyarság egyes részei közötti természe­tes kapcsolat lehetőségei is. De más is van annak hátteré­ben, hogy a Korunk meginvitálta hasábjaira a Kalligramot. Láng Zsolt kezdi a következő felisme­réssel Korunk-béli jegyzetét: „A romániai magyar lapok nem tudtak szabadulni az ördög ha­talmából. '89 után hiába nyitot­ták ki a szerkesztőségi ablakot és ajtókat, a huzat kisöpörte ugyan a régi kacatokat, de nem alakította át a szerkezeteket." S e szerkezetátalakításra Kolozs­várott mintha Pozsonyban (is) látnák a mintát. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a szóban forgó szerkezet- és szemléletváltáshoz a magyaror­szági lapok legtöbbjénél is elkel­ne valami abból a filozófiából, amely a Kalligram első számát 1992 júniusában életre hívta. Elsősorban abból, amit egyedi és általános, valamint helyi, illet­ve nemzeti(ségi) és egyetemes viszonyáról a pozsonyi lap mon­dani, közvetíteni tud(hat) szá­munkra, s aminek kapcsán Szi­geti László, a Kalligram Kft. ügy­vezető igazgatója a vele készí­tett ragyogó Korunk-béli interjú­ban a közösség és a nemzet provincializálásának bennünk élő hajlandóságát emlegette. Vagy - visszatérve a Korunk Kal­ligram-számának alapötletét adó felismeréshez - Kántor La­jossal, a kolozsvári főszer­kesztővel szólva: egy-egy szelle­mi műhely bemutatásának a kultúrák találkozását kell elsősorban szolgálnia. Mert kö­zös érdek, hogy az írástudók megtalálják egymás között a szóértés lehetőségét. Ebben az értelemben akár jel­képesnek is vehetjük Kolozsvár és Pozsony kézfogását, s hogy a szóban forgó lengyel, cseh, szlo­vák, valamint magyarországi, il­letve szlovákiai és romániai ma­gyar szerzőket felsorakoztató lapszámot, éppen a szlo­vák-magyar és román-magyar viszony mostani elmérgesedé­sének idején, Budapesten - a Román Kulturális Intézet ügyve­zető igazgatójának jelenlétében - Karol Wlachovský, Szlovákia Kulturális Intézetének igazgató­ja mutatta be. T. L. Bibliai témák A Szakrális Művészet Fesztiváljának rendezvényeként nyitották meg a múlt héten a Kassai Jakoby Gyula Galériában azt a kiállítást, amely XVI-XVIII. századi bibliai témájú grafikákat mutat be. A kiállí­tás anyagát a Pozsonyi Városi Galéria kölcsönözte, és december 3­ig áll a közönség rendelkezésére. Nicolas Dorigny - Carlo Maratti: Napkeleti bölcsek (rézkarc, 1687-1690) Ugyancsak a Jakoby Gyula Galériában nyitották meg a Med­nyánszky László rajzaiból összeállított kiállítást, amelyet január 14­ig tekinthet meg a közönség. Akvarell Triennálé Losoncon A losonci Nógrádi Galériában a múlt héten nyitották meg az V. Akvarell Triennálét, amelyen 52 művész száznál több akvarelljét állítják ki. A zsűri az idén a leg­szokatlanabb, legelőremutatóbb alkotásokat válogatta össze, ezért a mostani kiállítás jellege, mint arról Szabó Kinga, a galéria igazgatója tájékoztatott, eltér a hagyományos akvarell kiállításo­kétól. Jó hírnek számít, hogy az előző kiállítástól eltérően az idén a legjobb alkotásokat újra díjaz­zák. A hat értékes díj várományo­sai között szlovák, cseh, ukrán művészek mellett magyar alko­tók is megtalálhatók. Az V. akva­rell triennálé 1996. január 20-ig tekinthető meg a Nógrádi Galéri­ában. (-kas) Kiállítás Ipolyságon Immár a tizedik idei kiállítást nyitották meg az ipolysági városi galériában, ahol ezúttal a Po­zsonyban élő Oldrich Majdan mu­tatkozik be festményeivel. Az Ipoly mentén, Szécsénykovácsi­ban született 65 éves festőművész remekül bánik a szí­nekkel. Megkapóan szép tájképe­inek romantikus töltetet adnak a lágy színek. Az 50 festményt fel­vonultató kiállítás december 14­ig tekinthető meg. Nyomban utána a 90 éves Si­monyi Lajos életművét bemutató tárlat megrendezésére készülnek az ipolysági galériában -dzsár í Kis NYELVŐR I Még egyszer az idegen szavakról Amint legutóbbi írásunkban megállapítottuk, a szlovákiai magyar nyelvhasználat egyik jellemzője, hogy benne nagyobb számmal fordulnak elő idegen szavak, mint az anyaországi nyelvváltozatokban. Arról is volt szó, hogy ennek oka a nyelvi gazdaságosság, amely a két­nyelvű beszélőket arra készteti, hogy amikor választási le­hetőségük van, mind első, mind másodnyelvi beszédükben azo­kat az elemeket részesítsék előnyben, amelyek • mindkét nyelvükben megvannak. Arra is utaltunk már fejtege­téseink során, hogy a szlovákiai és magyarországi nyelvhaszná­lat nemcsak az idegen szavak puszta gyakoriságában külön­bözik egymástól, hanem ezek­nek nagyon gyakran a stílusér­tékük is eltérő a két nyelvválto­zatban: a Magyarországon vá­lasztékos, régies vagy elavult szavak Szlovákiában nemegy­szer közhasználatúak. Ám a nemzetközi szavak használata mpg másban is kü­lönbözik a két nyelvváltozatban. Amint arra nyelvművelőink már többször is fölhívták a figyel­met, a szlovákiai magyar be­szélők bizonyos csoportjai az idegen szavak egy részét szlo­vákos hangalakban (is) használ­ják. Ezt az előző írásunkban csak érintőlegesen említett je­lenséget hangalakkölcsönzés­nek nevezhetjük. Ilyen pl. az in­farkt (M.: infarktus), a szkleróza (M.: szklerózis), a bufet (M.: bü­fé), a diplom (M.: diploma vagy oklevél), a rešpekt (M.: respek­tus vagy sokkal inkább tekintély, tisztelet), a kurz (M: kurzus, s még inkább tanfolyam, ill. más jelentésben árfolyam), a paci­ent (M.: páciens, ill. beteg) stb. Az ilyen hangalakkölcsönzések általában vulgáris stílusér­tékűek, az iskolázott' szlovákiai magyar beszélők nemigen hasz­nálják őket választékos meg­nyilvánulásaikban (Magyaror­szágon pedig természetesen is­meretlenek). Vannak esetek, amikor a szlovákiai magyarok tévesen következtetnek vissza az ide­gen szó magyarországi alakjá­ra. így született meg a tenden­ció a magyarországi tendencia mellé, az evidencíó az eviden­cia, a kompetenció a kompe­tencia, sőt: az argumens az ar­gumentum, az antikvariátus az antikvárium mellé stb. Hogy egyes esetekben már belső nyelvi szabályról van szó, jól mutatja az a tény, hogy az ilyen szavak létrejöttéhez nincs is mindig szükség közvetlen má­sodnyelvi modellre: a próféció szót például nem támogatja egy szlovák prófécia forma, hiszen a görög-latin eredetű magyar prófécia közhasználatú szlovák megfelelője a proroctvo. A magyar és a szlovák nyelv görög-latin eredetű elemeinek eltérő beilleszkedési szabályai­ra vezethető vissza az idegen szavak téves latinosítása is: né­ha olyan szó is latinos végződést kap, amely Magyar­országon is latin toldalék nélkül használatos. Pl. a dékán szó ná­lunk olykor dékánus alakban is hallható. Igaz, a latinban ez a forma volt használatos, ám nyelvünkben mégis a dékán vál­tozat honosodott meg. Az is előfordul, hogy olyan szót latinosítunk „vissza", amely Magyarországon egyálta­lán nem is él. Ilyen a szlovákból átvett exponát, amely egyesek beszédében exponátum-má „nemesedett". (Igaz, ha élne ez a szó Magyarországon, bizonyá­ra ilyen lenne a hangalakja.) Ami a tévesen kikövetkeztetett alakok használati körét illeti, ezek mindenekelőtt a nyelvileg tudatos, de fél művelt be­szélőkre jellemzőek. A kétnyelvű beszélők a nem­zetközi szónak nemcsak a hangalakját kölcsönözhetik má­sodnyelvükből, hanem jelenté­sét is. Jelentéskölcsönzésről akkor beszélünk, ha az illető szó a szlovákiai magyar nyelv­használatban olyan értelemben is használatos, amelyben a ma­gyarországiak nem ismerik, vi­szont a kérdéses jelentés meg­van az adott idegen szó szlovák nyelvi megfelelőjében. Pl. a sze­mafor szót minálunk 'közúti jelzőberendezés' jelentésben is használják (ez a magyarországi nyelvhasználatban jelzőlámpa, ill. a mindennapi beszédben egyszerűen lámpa vagy pedig villanyrendőr). Magyarországon a szemafor csak 'vasúti jelzőbe­rendezés'jelentésben él. A jelentéskölcsönzések a művelt szlovákiai magyarok be­szédében is előfordulnak, sőt vannak olyanok is, amelyek a sajtónyelvben is gyakoriak, kü­lönösen azok, amelyek régeb­ben Magyarországon sem vol­tak ismeretlenek, és szótáraink is számon tartják őket. Ilyen pl. a novella, amelyet nálunk szlo­vák hatásra a magyarországi törvénymódosítás helyett a saj­tó is használ. Vannak olyan nemzetközi szavak is, amelyek Magyaror­szágon egyáltalán nem ismere­tesek, és szótáraink régiesként vagy elavultként sem tartják őket számon. Ilyenkor a legegy­értelműbb, hogy tényleges szókölcsönzésről van szó. Az ilyen szavak átvételét meg­könnyíti idegen voltuk: a be­szélők úgy gondolják, mivel a sző nem szlovák eredetű, bizo­nyára a magyarban is használa­tos. Az ilyenek közé tartozik a fent említett exponát(um)-on kí­vül az 'alagút' értelemben élő tunel, a 'tévékészülék' jelen­tésű televízor, a nejlon megne­vezésére szolgáló igelit, a kü­lönféle szabad területekkel, pl. sporttelepekkel kapcsolatosan használt areál, az 'apróhirde­tés' jelentésű inzerát, a mosó­szer helyett használt szaponát, a tanulmányi kirándulás neve­ként használt exkurzió stb. Az ilyen szavak sítlusértéke nem egyforma; egy részüket in­kább a kevésbé művelt be­szélők használják (pl. televízor, inzerát, tunei), de akadnak köz­tük olyanok is, amelyek a műveltebb beszélők nyelvhasz­nálatában is előfordulnak, igaz, főleg a bizalmasabb hangulatú társalgásban (pl, az igelit vagy az areál). Sőt, ez utóbbival, az areál-lal egyik felső-csallóközi falunk teniszpályájának falán is találkozhatunk. Az egyébként igencsak szerény méretű és föl­szereltségei „areál"-ra méternyi betűkkel festett, TENISZ AREAL felirat hívja föl az arra járók fi­gyelmét. (Ez a megoldás helyes­írási szempontból is helytelen, mert a főnévi jelzőt egybe kell ír­ni a jelzett szóval.) Végül érdekességképpen megemlítjük, hogy e szavak kö­zött olyanok is akadnak, ame­lyek más utódállamok magyar­ságának nyelvében is használa­tosak. így pl. a rekreáció szóról az egyik vajdasági magyar nyelvművelő azt állítja, hogy az semmilyen más magyar nyelvte­rületen nem járatos (csak a dél­vidékin) - mi tudjuk, hogy ez nem így van, hiszen 'üdülés' je­lentésben nálunk is él, ezenkí­vül pedig az Idegen szavak és kifejezések kéziszótára is tartal­mazza, bár az élő magyarorszá­gi nyelvhasználatban gyakorlati­lag ismeretlen. Érdekes a bazén szó is, ame­lyet Magyarországon való­színűleg kevesen ismernek, bár az előbb említett szótár - bazen alakban - ezt is tartalmazza. Ugyanakkor a szót az úszóme­dence megnevezésére - bár a miénktől részben eltérő hang­alakban - mind az erdélyi, mind a délvidéki magyarok használ­ják; ők persze nem tőlünk köl­csönözték, nem is a szlovákból, hanem a románból, ill. szerb­horvátból. LANSTYÁK ISTVÁN BEREGSZÁSZ Lehoczky Tivadar emlékezete Születésének 165. és halálá­nak 80. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepség keretében leplezték le november 25-én Be­regszászon, a volt vármegyehá­zának homlokzatán annak a tör­ténész, régész-néprajzkutató Le­hoczky Tivadarnak (1830-1915) az emléktábláját, aki az 1855­ben, Munkácson való letelepe­désétől egészen a haláláig volt a hajdani Bereg vármegye múltjá­nak hűséges, tudós kutatója. Főként Bereg két városában, Beregszászon és Munkácson fejtett ki jelentős tudományos és közéleti-ismeretterjesztő munkát. Fiúméban született szlovák családban, ahol édesapja erdé­szeti felügyelő volt, majd a csa­láddal a Tátra alá kerülve, Ró­zsahegyen végezte az általános iskolát s innen Rozsnyóra ment középiskolába. Lehoczky Kas­sán végezte el a jogi akadémiát s közvetlenül ezután került Mun­kácsra. Itt gyakornoki éveit le­töltve, 1865-től Schönborg gróf uradalmi főügyészeként tevé­kenykedett. Nem elsősorban a végzettsége terén, hanem főként a régészetben és törté­netírásban hagyott maga után figyelemre méltó örökséget. Már nem sokkal Munkácsra való érkezése után régészeti ásatásokat indított a város köze­lében, melyek az i. e. 4. század­ból való település és az ott hasz­nált eszközök maradványait hozza a felszínre. Több évtize­den át végzett régészeti tevé­kenységét az Adatok hazánk ar­cheológiájának különös tekin­tettel Bereg megyére és környé­kére l-ll. kötet című munkájában összegezte. Lehoczky Tivadar nem csupán a régészetre szorít­kozott. Ő volt az, aki elsőnek is­mertette meg a magyar olvasót a ruszinok népköltészetével: 1864-ben Erdélyi János kiadá­sában Sárospatakon látott nap­világot a Magyar-orosz népdalok című gyűjteménye. Lehoczky Tivadar legje­lentősebbnek tekinthető mun­kája a néhány éve hasonmás ki­adásban, négy kötetben újra megjelentetett Beregvármegye monographiája volt. A régészeti, történeti és nép­életi kutatások mellett Lehoczky nevéhez fűződik a kárpátaljai múzeumegylet 1907-es megala­pítása és egy komoly múzeumi gyűjtemény megalapozása, majd a múzeum szervezése is. Talán változatos gyermek- és if­júkora hatásának tudható be a tudós Lehoczky egész életét és beregi működését végigkísérő másságtisztelet, az egymásra utaltságban élő különféle népek megbecsülése. AMBRUS FERENC Madách Kalendárium 1996 A közkedvelt Madách Kalendárium az 1966-os év­re is sok érdekes és szórakoztató írást, hasznos ta­nácsot és információt kínál olvasóinak. A tartalom rendkívül gazdag és színes, mindenki talál kedvére való olvasnivalót. A szórakoztató irodalmi összeállításban hazai szerzőink közül többek közt Koncsol László, Tőzsér Árpád, Duba Gyula, Zs. Nagy Lajos, Kovács Magda versei, prózái olvashatók. A Kalendárium egyik érde­kessége az utolsó Mándylván-interjú. Szabó G. Lász­ló lebilincselő beszélgetésében a közelmúltban el­hunyt író izgalmas világa elevenedik meg még utoljá­ra. Tanulságos írásokat olvashatunk a naptárban múltunkkal, történelmünkkel kapcsolatban is. A Kin­csünk, egészségünk című rovatban szakorvosok ad­nak felvilágosítást, hasznos tanácsokat és informá­ciókat az egészségvédelem területéről. A színes ké­pekkel tarkított sztárparádéban sok hírességről, kedvenceinkről tudhatunk meg érdekességeket. A Kalendáriumból természetesen nem hiányoz­hatnak a szépségápolási tanácsok, a divat, horosz­kóp, a kertészeti tanácsok, a tesztek, receptek, a hu­mor és a rejtvények sem. A gyerekeket mesék, ver­sek, fejtörők szórakoztatják. A Madách Kalendárium kapható a könyvesboltok­ban, de megrendelhető a Madách-Posonium Kiadó­ban is (Parcelná 2, 821 06 Bratislava). (ozs.) JÖJJSJtCfl Ká í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents